Legfrissebben kitüntetett szócikkeink
Altamura (A kiemelt státuszt megkapta: 2012. 01. 07.)
Altamura város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében.
A legendák szerint a mai város elődjét Aeneas egyik barátja alapította. Az ókori peucetius várost a 9–10. században a szaracénok teljesen elpusztították. Újjáépítését II. Frigyesnek köszönheti, aki egy várat építtetett és új falakkal erősített települést alapított az ókori város helyén. Ugyancsak a császár parancsára épült fel 1232 és 1247 között az impozáns katedrálisa. A császár által adományozott előjogok elősegítették a város gyors gazdasági fejlődését, így hamarosan Apulia egyik jelentős városává lépett elő. 1860-ban két hónapig Altamurában székelt Garibaldi helyi önkénteseinek a haditanácsa, és itt alapították meg Bari tartomány átmeneti kormányát. Olaszország egyesítését követően egy időre Puglia fővárosa lett.
Altamura hírnevét a világszerte híres kenyere alapozta meg, amelyet a 16. század óta hagyományos eljárással készítenek és oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel forgalmaznak. A város területén található Lamalunga-barlangban találták meg a 250 ezer éves altamurai ember maradványait, míg a De Lucia kőfejtőben rengeteg dinoszaurusz lábnyomra bukkantak. A leletek paleontológiai és történelmi értékét figyelembe véve a helyszíneket javasolják felvételre az UNESCO világörökség listájára. Altamura nevezetessége továbbá a Santa Maria Assunta-katedrális, egyike Puglia egykoron királyi fennhatóság alá tartozó székesegyházainak.
|
Andrea Petković (A kiemelt státuszt megkapta: 2012. 01. 05.)
Andrea Petković (szerbül Андреа Петковић; Tuzla, 1987. szeptember 9. – ) szerb származású német hivatásos teniszezőnő. 2006 óta versenyez a profik között. Egyéniben kétszer győzött eddig WTA-tornán, először 2009-ben Bad Gasteinben, majd 2011-ben Strasbourgban. A Grand Slam-tornákon eddigi legjobb eredményeit 2011-ben érte el, amikor az Australian Openen, a Roland Garroson és a US Openen is a negyeddöntőig jutott. Emellett nyolc egyéni és három páros ITF-tornán sikerült győznie.
2008 januárjában súlyos térdsérülést szenvedett az Australian Open első fordulójában, mivel egy rossz mozdulat következtében elszakadt az egyik keresztszalagja. Emiatt nyolc hónapig nem versenyzett, s a kilencvenkettedikről a négyszázhatvanötödik helyre esett vissza az egyéni világranglistán. A 2009-es szezon közepére visszakerült a legjobb százba, s kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően ezt követően is folyamatosan egyre előrébb lépett. Eddigi legelőkelőbb helyezését 2011 októberében érte el, amikor kilencedik volt a világranglistán. Jelenleg a tizedik helyen áll, s ezzel ő a legmagasabban rangsorolt német játékos.
Petković a hatodik német teniszezőnő, akinek sikerült bejutnia a Top 10-be, s az 1998-as szezon óta az első, aki az évet is ott zárta. 2011-ben a miami torna negyedik fordulójában legyőzte a világelső Caroline Wozniackit, ezzel tizenkét év szünet után először sikerült személyében egy német játékosnak diadalmaskodni a világranglista vezetője felett.
|
Műszaki textíliák (A kiemelt státuszt megkapta: 2011. 12. 28.)
 A műszaki textíliák a textiltermékek egy csoportját alkotják, amely napjainkban mind nagyobb jelentőségre tesz szert és használata egyre nagyobb mértékben terjed. Ez abban nyilvánul meg, hogy az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság területén egyaránt erős törekvés van a környezetbarát technológiák alkalmazására, a megújuló erőforrások feltárására, a szerkezetek tömegének csökkentésére, az újrahasznosítás lehetőségeinek kihasználására. Mindennek a textilanyagok és textilszerkezetek sok felhasználási területen jól megfelelnek. Fontos szerepe van annak is, hogy a textilruházati cikkek tömegtermelése mind jobban az ún. olcsó bérű ázsiai, dél-amerikai és észak-afrikai országokban összpontosul, az európai és észak-amerikai textil- és textilruházati ipar ennek következtében jelentősen összezsugorodik és inkább csak a viszonylag kis sorozatban gyártott, nagyon magas esztétikai és minőségi színvonalú ruházati cikkek, valamint a speciális tulajdonságú és felhasználású termékek gyártása terén tudja megtartani pozícióit. Ez utóbbiak közé tartoznak a műszaki textíliák is. Jelentőségüket az is mutatja, hogy 2010-ben a Nyugat-Európában előállított textiltermékek 43%-át műszaki textíliák gyártására használták fel, és a szakértők az elkövetkező években a műszaki textíliák felhasználásának átlagosan évi mintegy 3,8%-os növekedését várják.
|
A közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Ceatacea) rendjéhez, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjéhez és a barázdásbálna-félék (Balaenopteriidae) családjához tartozó faj.
A sziláscetek alrendjébe tartozó közönséges barázdásbálna csaknem 27 méteres hosszúságával< a kék bálna (Balaenoptera musculus) után a második legnagyobb, ma is élő állatfaj. Roy Chapman Andrews amerikai természettudós az 1910-es években a közönséges barázdásbálnát „a tengerek agárjának” tartotta, mivel amikor az állatot üldözőbe vették, áramvonalas testfelépítésével gyorsan és könnyedén menekült el.
Hosszú és karcsú teste hátán barnásszürke, hasoldalán világos színű. Jelenleg két érvényes alfaját különítik el, az egyik azonban két olyan populációra oszlik, hogy annak további felosztása is indokolttá válhat. A közönséges barázdásbálna csak a jéggel borított „mezőket” és az óceánokon levő üres, élettelen helyeket kerüli el. Az állományok legnagyobb sűrűsége a mérsékelt övezetekben és a sarkok körül található. A tápláléka rajokban élő kis halakból, kalmárokból és kis rákokból tevődik össze (mint amilyenek a Mysidacea-fajok és a krillek).
Mint a többi nagytestű bálnát, ezt a bálnafajt is nagy számban vadászták a 20. században, emiatt a veszélyeztetett fajok listájára került. 1904–1979 között a déli féltekén csaknem 750 000 közönséges barázdásbálnát öltek meg. Manapság már csak mintegy 15 000 példány él ezen a helyen. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) felfüggesztette e bálnafaj vadászatát, hogy megvédje a fajt a kihalástól. Ennek ellenére Izland és Japán nem hagyott fel vadászatukkal; 2009-ben Izland 125 közönséges barázdásbálnát ölt meg a vadászszezon alatt. 2008–2009 között Japán egyetlen példányt fogott a Déli-óceánban. Grönlandon a bennszülötteknek – hagyományaikra való hivatkozással – engedélyezték a bálnavadászatot. A világ közönséges barázdásbálna állománya összesen körülbelül 100 000–119 000 állatból áll. A hajókkal való ütközések és az ember által okozott zajok nehezítik e faj korábbi állományméretének a visszaállását.
|
Deinosuchus (A kiemelt státuszt megkapta: 2011. 12. 22.)
A Deinosuchus (nevének jelentése 'borzalmas krokodil', az ógörög δεινός / deinosz ('borzalmas') és σουχος / szukhosz ('krokodil') szavak összetételéből) az aligátorfélék egy kihalt rokona, amely a késő kréta korban campaniai emeletében, 83,5–70,6 millió évvel ezelőtt élt. Legelső maradványait Észak-Karolinában fedezték fel az 1850-es években – később még Georgia, Új-Mexikó és Montana területén is találtak hozzá tartozó leleteket –, de a nemet csak 1909-ben nevezték el és írták le. Az 1940-es években további fosszilis töredékeket találtak, melyekkel az Amerikai Természetrajzi Múzeumban (American Museum of Natural History) jelentős, ám helytelen koponyarekonstrukciót végeztek. A Deinosuchusszal kapcsolatos ismeretek hiányosak maradtak, de a későbbiekben jobb koponyamaradványok kerültek elő, melyek segítettek e masszív ragadozó tudományos megértésében.
Bár a Deinosuchus sokkal nagyobb volt valamennyi modern krokodilfélénél vagy alligátorfélénél (a hossza elérte a 12 métert, a tömege pedig 8,5 tonnát), általános megjelenése meglehetősen hasonlított kisebb rokonaiéra. Nagy, zúzásra szolgáló fogakkal rendelkezett, a hátát pedig vastag félkör alakú bőrcsontok (osteodermák) borították. Egy tanulmány szerint egy Deinosuchus feltehetően 50 évig is elélt, a modern krokodilokhoz hasonló mértékben növekedve, de a növekedési folyamata jóval hosszabb ideig tartott.
A Deinosuchus fosszíliáit az Egyesült Államok tíz államában, például Texasban, Montanában és a keleti part mentén több helyen is megtalálták. Maradványait Mexikó északi részén szintén felfedezték. A Nyugati Belső Víziút mindkét oldalán előfordult, emellett pedig a táplálékforrásokban nem válogató (opportunista) csúcsragadozóként élt Észak-Amerika keleti parti területein. A Deinosuchus legnagyobb példányai a nyugati élőhelyeken éltek, de a keleti populációk jóval nagyobb létszámúak voltak. A vélemények megoszlanak arról, hogy e két populáció vajon két különböző fajt képvisel-e. A Deinosuchus valószínűleg képes volt megölni és elfogyasztani a nagyméretű dinoszauruszokat, emellett pedig feltehetően tengeri teknősökkel, halakkal és más vízi és szárazföldi állatokkal táplálkozott.
|
Soul Eater (A kiemelt státuszt megkapta: 2011. 12. 19.)
 A Soul Eater (ソウルイーター; Szóru Ítá?) egy japán mangasorozat, melynek írója és rajzolója Ókubo Acusi. A történet a Halálisten Fegyvermester Akadémián játszódik, a cselekmény három, egy fegyvermesterből és legalább egy emberi fegyverből álló csapat köré összpontosul. A csapatok célja, hogy a fegyvert „halálkaszává” fejlesszék fel, s így az Akadémia fejének, Halálisten mesternek fegyverévé változtassák. A folyamat során a fegyver lelkének 99 gonosz emberi lelket és egy boszorkány lelkét kell elfogyasztania pontosan ebben a sorrendben, különben az egész műveletet elölről kell kezdeni. A mangát a Square Enix publikálta, elsőként három úgynevezett one-shotban, kettőt a Gangan Powered két különleges kiadványában és egyet a Gangan Wing számaiban 2003. június 24. és november 26. között. A manga rendszeres kiadását a Square Enix kezdte meg Japánban 2004. május 12-én. Az első tankóbon kötetet szintén a Square Enix jelentette meg a Gangan Comics kiadásában Japánban, 2004. június 22. és 2011 szeptember 22. között húsz kötet került piacra. Észak-Amerikában a Yen Press vásárolta meg a kiadási jogokat és a Yen Plus mangamagazinban kezdte publikálni 2008. július 29-én. Az első kötet 2009. október 27-én jelent meg.
Egy önálló dráma CD is készült 2005. augusztus 31-én, melyhez egy artbookot is csomagoltak. Az 51 részes anime adaptációt a Bones stúdió készítette, és a TV Tokyo tűzte műsorára 2008. április 7-én. Észak-Amerikában a Funimation Entertainment licencelte és adta ki. Három videojáték adaptáció is készült a sorozathoz: a Square Enix gondozásban egy akció-kalandjáték jelent meg 2008 szeptemberében Wii-re, a Namco Bandai Games jóvoltából pedig két akciójáték került kiadásra, az egyik 2008 októberében Nintendo DS-re, a másik 2009 januárjában PlayStation 2-re és PlayStation Portable-re. A Monthly Sónen Gangan 2011. január 12-től egy másik mangasorozatot is indított Soul Eater Not! címmel, melynek cselekménye a fő történetszállal párhuzamosan fut.
Magyarországon az animeadaptációt Soul Eater – Lélekfalók címmel az Animax vetítette magyar szinkronnal, elsőként 2009. október 19. és 2010. április 12. között.
|
|
