National Hockey League
| National Hockey League |
|
 |
|
|
|
|
| Címvédő | Los Angeles Kings (2012) |
| Adatok | |
| Sportág | Jégkorong |
| Résztvevők | 30 |
| Kontinens | Amerika |
| Ország |  Kanada USA |
| Alapítva | 1917 |
|
|
|
| Honlap | NHL.com |
| Médiapartner | KAN: CBC, TSN, RDS, RIS, NHL Network Canada USA: NBC, Versus, HDNet, NHL Network US HUN: Sport TV |
A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának,[1] így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.[2]
A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben egy korábbi, 1909-től létező sportszövetségből, a National Hockey Associationből (NHA). A kezdetekben mindössze négy csapat lépett pályára, ám napjainkra - az NHL sorozatos átalakulásainak köszönhetően - már 30, ebből 24 amerikai, 6 kanadai. A 2004–2005-ös NHL-lockout után a liga helyzete mind anyagilag, mind nézettség szempontjából rendeződött.
Az NHL-ben számos tehetséges külföldi játékos is játszik. Jelenleg húsz ország sportolói szerepelnek a ligában,[3][4] ám a kanadai jégkorongozók még mindig többségben vannak, hiszen hazájukból indult el ez a téli sport. Az elmúlt 25 évben az európai játékosok száma ugrásszerűen megnőtt, mivel az NHL a tehetséges európai játékosoknak is szereplést tud biztosítani.[5]
A világ negyedik legnagyobb nézőszámú profi sportligája.[6]
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
| Csapat | Győzelmek száma | ||||
|---|---|---|---|---|---|
| Montréal Canadiens | 24 | ||||
| Toronto Maple Leafs | 13 | ||||
| Detroit Red Wings | 11 | ||||
| Boston Bruins | 6 | ||||
| Edmonton Oilers | 5 | ||||
| New York Islanders | 4 | ||||
| New York Rangers | 4 | ||||
| Chicago Blackhawks | 4 | ||||
| New Jersey Devils | 3 | ||||
| Pittsburgh Penguins | 3 | ||||
| Colorado Avalanche | 2 | ||||
| Philadelphia Flyers | 2 | ||||
| Anaheim Ducks | 1 | ||||
| Calgary Flames | 1 | ||||
| Carolina Hurricanes | 1 | ||||
| Dallas Stars | 1 | ||||
| Los Angeles Kings | 1 | ||||
| Tampa Bay Lightning | 1 | ||||
A National Hockey League-et 1917-ben, az egykori National Hockey Associationben szereplő néhány csapat tulajdonosa hozta létre.[1] Az alapító csapatok a Canadiens, a Wanderers, a Senators és az akkor létrejött Toronto Arenas (késöbb St. Patricks, ma pedig a Toronto Maple Leafs) volt. Az első évtizedben az NHL-es csapatok szinte verhetetlenek voltak. Mindössze egy ellenpélda van; 1925-ben a Stanley-kupát más ligából származó csapat nyerte, ezért 1926-ban szabálymódosítás következett, melynek értelmében csak az NHL-ben szereplő csapat nyerhette meg a kupát. Ezután kezdett bővülni az NHL: az első amerikai csapat a Boston Bruins volt. Ezt követte a Montréal Maroons, majd 1925-ben a New York Americans és a Pittsburgh Pirates, 1926-ban a New York Rangers, a Chicago Blackhawks és a Detroit Cougars. Így az NHL tíz csapatot számlált. A nagy gazdasági világválság és a második világháború miatt a ligát 1942-re mindössze hat együttes alkotta (Montréal Canadiens, Toronto Maple Leafs, Detroit Red Wings, Chicago Blackhawks, Boston Bruins és a New York Rangers). Ezekből a klubokból állt össze az Original Six az elkövetkező negyed században.[7]
Az 1960-as évek közepén a ligát nyugtalanította a Western Hockey League azon terve, hogy ők is harcba szállnának a Stanley-kupáért. Ezért 20-as évek után ismét bővítés következett; az NHL-hez hat újabb csapat csatlakozott: a Philadelphia Flyers, a St. Louis Blues, a Minnesota North Stars, a Los Angeles Kings, az Oakland Seals és a Pittsburgh Penguins. Három évvel később növelték a ligában szereplő klubok számát a Vancouver Canucksszal és a Buffalo Sabres-szal.
1972-ben létrejött a World Hockey Association, de a Stanley-kupáért sosem versenyzett, így az nem lett az NHL riválisa. Az NHL tovább bővült a New York Islandersszel és az Atlanta Flames-szel (később Calgary Flames). Két évvel később a Kansas City Scouts és a Washington Capitals is csatlakozott a ligához. A két szövetség harcolt a játékosokért és a nézőkért, mígnem a WHA 1979-ben elvesztette ezt a csatát, mert a maradék hat csapatból négyet elveszített (Quebec Nordiques 1996-tól, Colorado Avalanche és Hartford Whalers 1997-tól, Carolina Hurricanes, Edmonton Oilers és a Winnipeg Jets, ami 1996-tól Phoenix Coyotes).
A 80-as évekbeli stabilitást követően tíz év alatt kilenc új csapat lett a liga tagja. 1991-ben a San Jose Sharks csatlakozott, majd egy szezonnal később az Ottawa Senators visszatért, és ugyanekkor megalakult a Tampa Bay Lightning is. 1993-ban újabb két csapatot alapítottak: a Mighty Ducks of Anaheimet és a Florida Pantherst. 1998-ban jött a Nashville Predators, egy évvel utánuk az Atlanta Thrashers és a Minnesota Wild, 2000-ben pedig a Columbus Blue Jackets. Így lett a liga mára 30 csapatos.[8] A 2010-11 szezon végén az atlantai csapat Winnipeg-be költözött, ahol Winnipeg Jets név alatt játszanak a 2011-12 szezontol kezdve; ezuttal véget ért Winnipeg 15-évig tartó hoki-nélküli korszaka.
A játék [szerkesztés]
Egy mérkőzés 60 percből áll, amit három 20 perces harmadra osztanak, a harmadok közötti szünet időtartama 15-17 perc.[9] Amerikában játék közben tévés reklámszüneteket tartanak, amelyeket nagyjából a 6., a 10. és a 14. percben iktatnak közbe.
A csapatok 5-5 mezőnyjátékossal és 1-1 kapussal játszanak. Az a csapat nyer, amelyik több gólt lő a játékidőben. Döntetlen esetén hosszabbítás következik. Az alapszakaszban a hosszabbítás öt perces, és ekkor már csak 4-4 mezőnyjátékos játszik, plusz a kapusok. A hosszabbításban hirtelen halál (másképp aranygól) van, ami azt jelenti, hogy az első gólt szerző csapat nyeri a mérkőzést. Ha a hosszabbításban sem esik gól, akkor szétlövés (shootout) következik. Ez azt jelenti, hogy csapatonként 3-3 játékos büntetőt lő. Jégkorongban a büntető lövés azt jelenti, hogy a játékos a korongot a kezdő pontról a kapura vezeti, és megpróbálja a kapuba juttatni. Lehet cselezni, trükközni, de csak egyszer lehet ellőni a korongot, és az alapvonalon túlról már nem lehet. Az a csapat nyer, amelyik több büntetőt érvényesít.[10] Ha három büntető után is döntetlen az állás, akkor egyesével lőnek a csapatok, és ilyenkor addig büntetőznek, amíg az egyik csapat elhibázza, a másik pedig belövi. A 2005–2006-os szezon előtt nem ez a szabály volt érvényben, ha nem esett gól a hosszabbítás öt percében, akkor döntetlen maradt a játék.
A rájátszásban döntetlen esetén a hosszabbítás addig tart, amíg nem esik gól, azaz ilyenkor nincs szétlövés. Ekkor szintén 20 perces harmadokat játszanak 5-5 mezőnyjátékossal. Így eshet meg, hogy a rendes három harmad mellett néha még 3-4 harmadot játszanak a csapatok a hosszabbításban, amíg a győztes gólt valamelyikük beüti.[11] A rájátszás hosszabbításában nincs televíziós szünet.[12]
Játék eseményeiről statisztikákat vezetnek (például góllövők, gólpasszt adók, a kapus védései stb.). A büntetőlövéseknél a gólok és a védések nem számítanak bele a mérkőzés statisztikájába, azokról külön összeállítást készítenek.
A pálya [szerkesztés]
1. Büntető pad
2. Kispadok
3. A videó és egyéb bírák padja
A jégkorongot téglalap alakú pályán játsszák, amelynek a sarkai le vannak kerekítve. A játékteret palánk veszi körbe, aminek a felső része rugalmas plexi, ami megvédi a nézőket a korongtól és a nagy erővel nekicsapódó játékosoktól. A kapu mögötti plexi felett még háló is van kifeszítve, hogy a magas, nagy erővel lőtt korongok ne repülhessenek ki a nézőtérre. Egy NHL szabvány méretű pálya 25,91 m széles és 60,92 m hosszú (85 láb, 200 láb).[13] Európában nagyobb a pálya mérete. Középen található egy vastag piros csík, ami a felező vonal.[14] A pályán van még két darab kék vonal, amelyek hozzávetőlegesen harmadolják a pályát. A középső harmad a semleges harmad, a másik kettő a támadó, illetve védekező harmad. A sarkok görbületének kezdetén található az alapvonal, ami a kapunál a gólvonal szerepét tölti be. A 2005–2006-os szezontól kezdve a kapuk mögött található egy trapéz alakú terület, és a kapus az alapvonal mögött csak ott érhet hozzá a koronghoz,[15] ha ezen kívül érinti, akkor 2 perces kisbüntetést kap.[16] A kapu előtt van egy kékre festett terület ami a kapusé (az NHL-ben már nincs arra szabály, hogy támadó játékos nem tartózkodhat ott). A semleges zónában a bírák padja előtt van egy terület, amit piros vonal jelöl. Ez a játékvezetők területe, amit akkor használnak, ha a bírákkal beszélnek meg egy vitatott esetet. Ilyenkor ebben a zónában játékos nem tartózkodhat.
Szabályok [szerkesztés]
Az NHL szabályai nem sokban térnek el az IIHF szabályaitól. A 2004-05-ös NHL lockout után eltörölték a kétvonalas lest, hogy a játék gyorsabb legyen. A kétvonalas les azt jelenti, hogy a passz a védekező zónából indul, és a semleges harmad második felében ér el a játékoshoz, vagyis két vonalon halad át. A másik eltérés a nemzetközi jégkorongtól a tilos felszabadítás. Ez azt jelenti, hogy a védekező csapat kiüti a korongot a védekező harmadból, és az túlhalad a pálya másik végén levő alapvonalon. Európában ilyenkor megáll a játék, és a korongot visszaviszik a támadó harmadba, és ott folytatódik a játék. Az NHL-ben viszont a korong után lehet korcsolyázni, és ha a védekező játékos éri el hamarabb, akkor folytatódik a játék, ha viszont a támadó játékos éri el, akkor visszaviszik bulizni a támadó harmadba.
AZ NHL és az IIHF között eltérés van a szabálytalanságok terén is. A kisbüntetések ugyanolyanok, de míg az NHL-ben nagyobb a tolerancia, addig Európában sokkal könnyebben osztanak ki nagybüntetéseket (5 perc) és 10 perces büntetést vagy teljes kizárást. Európában a verekedésért kizárás jár, míg az NHL-ben csak 5 perc, és utána vissza lehet térni. Ha valaki szabálytalankodik, akkor 2 perces kisbüntetésre kiül a büntetőpadra, és addig a csapata emberhátrányban játszik. Ha az emberhátrányban játszó csapat közben gólt kap, akkor a kiállított játékos visszajöhet a jégre. Ha nagybüntetéssel küldenek ki valakit, az gól esetén sem jöhet vissza, csapata az 5 perc leteltéig emberhátrányban játszik. Ha kapus szabálytalankodik, akkor egy mezőnyjátékos ül ki helyette a büntetőpadra, és szintén emberhátrányos helyzetbe kerülnek.[17][18]
Csapatok [szerkesztés]
Az NHL-t 1917-ben alapították, mindössze négy csapattal. Az idők folyamán a csapatok száma növekedett, de más változások is történtek; sok csapat megszűnt vagy átköltözött más városba. Ma már 30 klub alkotja az NHL-t, ezek közül 24 csapat USA-beli és hat Kanadai. A csapatok között a Montréal Canadiens a legsikeresebb a maga 24 Stanley-kupa-győzelmével. Összehasonlítva ezt a teljesítményt a többi nagy sporttal, az Amerikai Egyesült Államokban csak a New York Yankees nyert több bajnoki címet. A második legsikeresebb együttes a Toronto Maple Leafs 13 kupával, de már 1967 óta nem sikerült győztesként kikerülniük a döntőkből. Az amerikaiak közül a Detroit Red Wings a legeredményesebb 11 győzelemmel.[19] A leghosszabb kupagyőzelmi sorozatot a Canadiens érte el: 1956. és 1960. között ötször diadalmaskodtak.[20]
A liga két konferenciára oszlik: keletire és nyugatira. A két konferencia további három csoportból áll, a divíziónak öt csapat a tagja. A jelenlegi rendszer gyökerei az 1998–1999-es szezonig nyúlnak vissza, amikor újabb két divíziót alapítottak, és így lett meg a mai hat. A 2000–2001-es évadban csatlakozott a ligához a Minnesota Wild és a Columbus Blue Jackets, így lett meg a mai összesen 30, csoportonkénti öt klub.
A szezon szerkezete [szerkesztés]
Egy NHL szezon két részre oszlik: az alapszakaszra és a rájátszásra. Az alapszakasz október első hetében kezdődik és április elejéig, közepéig tart. A rájátszás ezután pár nappal kezdődik és legfeljebb június elejéig tart. A rájátszást már kieséses rendszerben bonyolítják le. Ez azt jelenti, hogy egy párharcban az a csapat jut tovább, amelyik előbb nyer meg négy mérkőzést az ellenfele ellen. A rájátszás győztese nyeri el a Stanley-kupát.
Az alapszakasz [szerkesztés]
Az alapszakaszban minden csapat 82 mérkőzést játszik (41-et otthon, 41-et idegenben). Jelenleg a 82-ből 32 mérkőzést a saját csoportjában szereplő csapatokkal játszanak (nyolc mérkőzés minden egyes divízió-ellenfél ellen), 40-et pedig olyan csapatok ellen, amelyek nem csoportellenfelek (ezek a csapatok ugyanabban a konferenciában játszanak, csak más osztályban, minden csapat ellen négy mérkőzést). A maradék tíz mérkőzésen olyan együttesek ellen játszanak, amelyek másik főcsoportban szerepelnek. Ez a tíz mérkőzés minden évben más klubbal történő játékot jelent, vagyis rotációs rendszert alkalmaznak.[21] Az alapszakaszban egy győzelemért két pont jár. A hosszabbításos vereségért egy pont, a szétlövéses vereségért szintén egy pont jár. A sima vereségért nem jár pont.
A rájátszás [szerkesztés]
A rájátszásba konferenciánként az a 8-8 csapat jut be, amelyeknek a legtöbb pontjuk van az alapszakasz végén. A többiek nem játszanak többet abban a szezonban, de nem esnek ki (mint az európai labdarúgásban). A csoportgyőztesek jutnak be az első három helyen, még akkor is, ha kevesebb pontjuk van, mint a negyediknek. Az alapszakasz győztese kapja az Elnöki trófeát. A rájátszás első fordulójában mindig az előrébb végzett csapat játszik a hátrébb végzett csapattal (1.–8., 2.–7., 3.–6. és 4.–5.). Az a csapat jut tovább, amelyik előbb szerzi meg a negyedik győzelmet. Erre maximum hét mérkőzésen sor kerül. Mindig az előrébb végzett együttes kezd otthon. Két mérkőzés otthon, kettő idegenben, és utána felváltva játszanak a hetedik mérkőzésig. A döntőt a két főcsoport győztese játssza.[22]
Híres játékosok [szerkesztés]
Mint minden sportban, az NHL-ben is játszottak híres és nagy játékosok. Minden idők legnagyobb jégkorongozói közé tartozik Wayne Gretzky,[23] aki több tucat rekordot tart. Őt csak a "The Great One"-nak hívták. 99-es mezszámát visszavonulása után az egész ligában visszavonultatták, vagyis senki nem hordhatja többé (általában más országokban sem viselnek 99-es mezt).[24]
A másik nagy játékos, aki egy időben játszott Gretzky-vel, Mario Lemieux, aki csak a Pittsburgh Penguinsben játszott.[25] Ö lehetett volna az, aki megdönthette volna Gretzky rekordjait, de krónikus hátfájása és rákbetegsége (Hodgkin-kór) miatt 1997-ben idő előtt visszavonult. 2000-ben még visszatért, de 2006 elején szívritmus zavarok miatt végleg vissza kellett vonulnia.
Természetesen nem csak az 1980-90-es években voltak nagy játékosok. Bobby Orr,[26] akit minden idők legnagyobb védőjének tartanak, az 1960-as évek végen és az 1970-es években játszott. Ő az egyetlen védő, aki pontkirály tudott lenni. Neki a térde volt az Achilles-sarka, és ő is idő előtt tette el az ütőt. Az említett három játékosban az a közös, hogy visszavonulásuk után még abban az évben beválasztották őket a Jégkorong Hírességek Csarnokába, ahova csak a legjobb sportolók kerülnek be. Orr csapattársát, Phil Espositot tartották a legsikeresebben a 60-as évek végén, a 70-es évek elején. Akkoriban elképesztő és megdönthetetlennek hitt rekordokat állított fel (76 gól egy szezonban, 152 pont egy szezonban). Gordie Howe[27] (akit csak Mr. Jégkorongnak hívtak) volt Gretzky előtt sok mindenben a csúcstartó (legtöbb gól és pont a pályafutás alatt). Ő még 52 évesen is játszott az NHL-ben.
Amikor a New York Islanders verhetetlen volt a 80-as évek elején, akkor olyan játékosok játszottak a csapatban, mint Mike Bossy, Bryan Trottier, Butch Goring és Bob Nyström.[28] A 70-es évek nagy játékosa volt Guy Lafleur is, aki három pontkirályi címmel büszkélkedhet.[29] A 60-as években Bobby Hull és Stan Mikita harcoltak egymás ellen a pontkirályi címért. Az 50-es évek legendás védője volt Doug Harvey, aki hét alkalommal lett a legjobb védő. Azóta olyan legendás védők játszottak az NHL-ben, mint Denis Potvin, Paul Coffey, Ray Bourque, Brian Leetch és Al MacInnis. Maurice Richardot tartják minden idők legnagyobb góllövőjének, róla nevezték el a gólkirályi trófeát is. Ő volt az első, aki 50 gólt lőtt egy szezonban, valamint 50 gólt 50 mérkőzen. Szintén ő volt az, aki először érte el az 500 gólos határt. Kapus poszton meg kell említeni Patrick Royt, aki a Hírességek csarnokának tagja, Jacques Plante-ot aki szintén tag, Dominik Hašeket, aki a valaha volt egyik legjobb hálóőr, vagy Martin Brodeurt, aki az NHL csúcstartója a legtöbb nyert mérkőzéssel és a legtöbb kapott gól nélküli meccsel és számos más rekorddal. A modern NHL legeredményesebb hálóőre mindezt egyetlen csapatnál érte el.(New Jersey Devils) De ide tartoznak hőskorban játszott kapusok, mint Clint Benedict, Charlie Gardiner, Georges Vézina és Terry Sawchuk.[30] A hőskorban sok olyan játékos játszott, akiknek a tiszteletére mai trófeákat neveztek el. Az amerikaiak büszkesége volt Joe Mullen, Pat LaFontaine, a védő Phil Housley és a szintén védő Brian Leetch.
Híres aktív játékosok [szerkesztés]
A 2011–2012-es évben a legjobb pontszerzők: Jevgenyij Malkin (109), Steven Stamkos (97), Claude Giroux (93), Jason Spezza (84) és Ilja Kovalcsuk (83). A legjobb góllövők: Steven Stamkos (60), Jevgenyij Malkin (50), Marián Gaborik (41), James Neal (40) és Alekszandr Ovecskin (38). A négy legponterősebb védő: Erik Karlsson, Dustin Byfuglien, Brian Campbell és Zdeno Chára. A legjobb kapusok (győzelmek alapján): Pekka Rinne (43), Marc-Andre Fleury (42), Henrik Lundqvist (39), Mike Smith (38) és Jonathan Quick (35).
Lásd még [szerkesztés]
A játékosok származása [szerkesztés]
Az NHL-ben a játékosok döntő többsége kanadai és amerikai, mellettük jelenleg tizennyolc nemzet képviselői is játszanak a ligában. Az első külföldi játékosok főleg svédek és finnek voltak. A szovjet blokk szétesése után már az ottani jégkorongosok is szabadon mehettek az NHL-be játszani, és a liga tárt karokkal várta a tehetséges játékosokat. Előbb azonban át kell esniük a drafton. Napjainkban sok orosz, cseh, szlovák, ukrán, kazah és fehérorosz játszik a ligában.
Díjak, trófeák [szerkesztés]
Csapatok trófeái [szerkesztés]
Stanley-kupa (Stanley Cup): A bajnoki cím jelképe.[31] A kupa ezüstből készül, melynek magassága 19 cm (7,5 hüvelyk), átmérője 29,2 cm (11,5 hüvelyk). Az aktuális bajnokcsapat tagjainak a neve minden évben felkerül a kupára egy ezüstgyűrű formájában. Ezen a játékosokon kívül rajta van a klubtulajdonos és az összes kisegítő alkalmazott neve is, ebből adódóan a kupa mérete mára már meghaladja az egy métert is.[31]
Eredetileg Dominion Hockey Challenge Cup volt a neve, és két ottawai férfi hozta létre. Az egyik Lord Kilcoursie, az Ottawa Rebels hokiklub tagja, a másik egy angol, Lord Stanley, kanadai kormányzó, Preston grófja. 1892. március 18-án ők vetették fel a helyi jégkorong klubcsapatok kupájának ötletét. Az első győztes a „Montréal Amateur Athletic Association” volt 1893-ban. Érdekesség, hogy Lord Stanley soha nem látott egyetlen meccset sem, és soha nem adhatta át az ő nevével fémjelzett kupát, mivel az alapítás után hazautazott Angliába.[31]
Az Elnöki Trófeát (President Trophy) 1986-ban alapították, és az az csapat kapja meg, amelyiknek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén.[32] A Clarence S. Campbell-trófeát 1968-ban alapították. 1994 óta az a klub kapja meg, amelyik a rájátszásban megnyeri a Nyugati Főcsoportot. 1975–1994 között a Campbell Konferencia győztese kapta, az előtt pedig a Nyugati Divízió győztese kapta. A Prince of Wales Trófea 1924-ben került először kiosztásra, és 1994-től az a csapat kapja, amelyik a rájátszásban megnyeri a Keleti Főcsoportot.[33] Azelőtt a trófeát az NHL rájátszás bajnoka (1924–1926), utána az alapszakasz bajnoka (1927, 1939–1967), az Amerikai Divízió bajnoka (1928–1938), a Keleti divízó bajnoka (1968–1974) és a Wales Konferencia bajnoka (1975–1993) kapta.
Játékosok trófeái [szerkesztés]
Az Art Ross-trófea az egyik legértékesebb egyéni díj, melyet 1948-ban alapították Art Ross emlékére. Az a játékos kapja meg, akinek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén. Ha két játékosnak egyenlő pontja van, akkor az kapja, akinek több a gólja (a csúcstartó Wayne Gretzky, a maga 10 trófeagyőzelmével).[34]
A Hart-emlékkupa szintén a négy legértékesebb trófea közé tartozik, amit az alapszakasz MVP-je kap meg. A trófeát 1924-ben alapították.[35] A Lester B. Pearson-díj is a nagy négyes tagja. 1971-ben alapították, és az NHLPA szerint az alapszakasz legjobbját díjazzák vele.[36] A Maurice 'Rocket' Richard-trófea az egyik legfiatalabb cím. 1999-ben hozták létre Maurice Richard emlékére és az alapszakasz gólkirálya kapja.[37] A Conn Smythe-trófea az egyetlen egyéni díj, amit a rájátszásban lehet kapni, 1965-ben alapították. A rájátszás legértékesebb játékosát ismerik el vele, ám ez nem mindig a pontkirály és nem is mindig a győztes csapat soraiból kerül ki.[38] A Calder-emlékkupa az újoncok kupája, amit 1937-ben alapítottak és a legjobb újonc kapja meg az évad végén.[39] A James Norris-emlékkupa a védők kupája, 1954-ben hozták létre. Az a védő kapja meg, aki a legjobb a posztján, függetlenül attól, hogy mennyi pontot szerzett.[40] A Lady Byng-emlékkupa a szabályosan játszók kupája. Természetesen nem elég szabályosan játszani – kevés büntető percet szerezni –, jól is kell játszani a szezon során. Ez a második legrégebbi egyéni cím, 1925-ben alapították.[41] A Frank J. Selke-trófea a legjobb védekező csatárok trófeája, 1978-ban alapították. Az a csatár kapja, aki a szezon során a legjobb védekezési képességeket mutatja, és emellett mint csatár sem utolsó.[42]
A Bill Masterton-emlékkupa (1968.) csak egyszer osztható ki egy játékosnak a pályafutása alatt. Az a játékos kapja, aki a sportszerűség és a kitartás kiválósága, például elszenvedett egy súlyos sérülést vagy betegséget, de utána talpra állt és nagyszerűen teljesített.[43] A NHL Plus-Minus Award-ot (1982-ben alapították) az a sportoló kapja, akinek a +/- mutatója a szezon során a legjobb. A kapusoknak három trófea jár (természetesen ők is lehetnek MVP-k). Az egyik a Vezina-trófea, ami a legrégebbi (1927) és a legértékesebb a három közül.[44] Az a kapus kapja, akit a legjobbnak választanak (nem mindig a győzelmek számát veszik alapul). A másik trófea a William M. Jennings-trófea, ezt 1982-ben alapították. Az a kapus (vagy kapusok) kapja, aki a legkevesebb gólt kapja a szezon során. Ehhez minimum 25 mérkőzésen kell jégre lépnie.[45] A harmadik kapusoknak járó elismerés a Roger Crozier Saving Grace Award, amely a legjobb védési hatékonyságért jár. Ebben az esetben is minimum 25 mérkőzésen kell jégre lépni. Ez az egyik legfiatalabb díj, 2000-ben alapították. Az edzők kaphatják az 1974-es születésű Jack Adams-díjat, amit az alapszakasz legjobb edzője kap – ám nem mindig a legjobb csapat edzőjének ítélik oda.[46] Például ha egy gyengébbnek ítélt csapat bejut a rájátszásba, akkor az edző jó eséllyel elnyerheti a címet. Vannak még különdíjak, amiket akár visszavonult jégkorongosok is kaphatnak. Az egyik a King Clancy-emlékkupa (1988-ban hozták létre), amit azok kapnak, akik a jégen és az életben is példamutatóak, valamint humanitárius cselekedetek fűződnek a nevükhöz. A Lester Patrick-trófea (1966-ban alapították) a jégkorong érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységért ítélhető oda. Ezt nem csak játékos kaphatja meg, hanem szakemberek és vezetők is.[47]
Televízió és rádió [szerkesztés]
Kanada [szerkesztés]
Kanadában a National Hockey League mérkőzéseit a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) és a The Sports Network (TSN) sugározza. A helyi és regionális meccseket szolgáltatók hálózatán tekinthetik meg a nézők. A francia nyelvűeket a Réseau des sports (RDS) és a Réseau Info-Sports (RIS) közvetítette korábban, ezeket felváltotta a Radio-Canada (a CBC francia nyelvű társasága), ez vitát okozott Kanadában. A Hockey Night in Canadát – Jégkorong Éjszaka Kanadában – a nagy múlttal rendelkező műsort, melyet első alkalommal 1952-ben vetítettek,[48][49] minden szombaton tekinthetik meg a CBC nézői. A rájátszás ideje alatt a CBC sugároz minden mérkőzést, beleértve a kanadai csapatok meccseit és a Stanley-kupáért vívott harcokat (a döntőkben), a TSN-en tekinthetők meg a többi három kör eseményei.
Egyesült Államok [szerkesztés]
Az Egyesült Államokban az NHL mérkőzéseket a Versus kébeltelevízió (korábban Outdoor Life Network és OLN) és az NBC közvetíti.[50] Az NBC felváltotta a korábbi sugárzót, az ABC-t és részesedési szerződést kötött az NHL-lel. A Versus csatorna az ESPN helyébe lépett egy 120 millió dolláros szerződéssel (és az ESPN-nel kötött részesedési egyezséggel), mint kábelszolgáltató, Comcast néven.[50]
A Versus-nak körülbelül 20 millióval kevesebb előfizetője volt, mint az ESPN-nek, mikor elkezdték az NHL mérkőzések közvetítését, de a Comcast a digitális adásról áttért az analóg rendszerre, hogy még több ember számára elérhetővé tegye e műsorok megtekintését.[50]
Az NHL története alatt a 2007-es Stanley-kupa döntők voltak a legkevésbé nézettek az Egyesült Államokban. Az NBC nézettségi mutatói a korábbi szezonokhoz képest 20%-kal csökkentek,[51] ami negatív rekordnak számít.
2007. július 1-jétől az XM Satellite Radio az NHL hivatalos műholdas rádióközvetítője.[52] 2005 és 2007 között az NFL közvetítésének jogán az XM és a Sirius Satellite Radio osztozott. Később az XM-en követhették nyomon az érdeklődők a meccsek 80%-át (beleértve a rájátszást és a döntőket), majd a 2007-2008-as szezontól minden mérkőzést.
Népszerűség [szerkesztés]
Amerikában négy nagy profi liga van: az MLB, az NBA, az NFL és az NHL. Ezek közül az NHL rendelkezik a legkevesebb szurkolóval, nézővel, bevétellel és szponzori pénzzel, viszont Kanadában ez fordítva van.[53] Ott ez a legnépszerűbb a négy nagy közül, de Kanada a kevesebb lakos miatt viszonylagosan kis piacnak számít.
Források [szerkesztés]
- ^ a b Marsh, James: National Hockey League. The Canadian Encyclopedia, 2006. (Hozzáférés: 2006. június 11.)
- ↑ NHL.com - Stanley Cup Fun Facts. NHL. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
- ↑ IWHC.net: NHL still likes Czechs best. IWHC.net, 2006. május 16. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
- ↑ NHL aims to put global warming on ice. NHL.com. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
- ↑ European players taking more and more leadership roles, captaincies in NHL
- ↑ Nézőszámok listája a világ profi sportligáiban
- ↑ Boyle, Robert H.: Black Hawks On The Wing, 1959. február 2. (Hozzáférés: 2008. április 25.)
- ↑ A jégkorong fejlődése
- ↑ National Hockey League: Time of match. NHL.com, 2006. május 21. (Hozzáférés: 2006. december 2.)
- ↑ Fitzpatrick, Jamie: A bütetők. About.com. The New York Times Company. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
- ↑ Oh, Egy hosszú játék. Sports Illustrated, 2007. május 21. (Hozzáférés: 2007. április 26.)
- ↑ Clement, Bill. „A rájátszás hosszabítási rendszerén változtatni kell”, NBCSports.com, 2008. május 21. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.)
- ↑ National Hockey League: A pályáról. NHL.com, 2005. május 21. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
- ↑ National Hockey League: A vonalak. NHL.com, 2005. május 21. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
- ↑ National Hockey League: A trapéz. NHL.com, 2005. május 21. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
- ↑ National Hockey League: A kapusok büntetései. NHL.com, 2005. május 21. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
- ↑ A hivatalos szabályok
- ↑ Szabályok
- ↑ Fitzpatrick, Jamie: Stanley Kupa győztesek. about.com, 2006. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
- ↑ ESPN: A 10 legnagyobb csapat. ESPN.com, 1999. december 31. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
- ↑ CBC Sports Online: Az NHL új alapszakasz rendszere. CBC.com, 2005. július 27. (Hozzáférés: 2006. június 6.)
- ↑ A rájátszás lebonyolításának története és rendszere. NHL.com, 2005. május 21. (Hozzáférés: 2006. június 6.)
- ↑ http://www.hirtv.hu/?tPath=/print/sport&article_print=yes&article_id=56803&_voteadmin_site=1219 HírTV.hu: Wayne Gretzky edző lett
- ↑ http://www.gondola.hu/hirek/3979 Jégkorong - bronzszobrot állítottak Gretzkynek
- ↑ http://www.origo.hu/sport/amerika/20031030mario.html Mario Lemieux elérte az 1700 pontot
- ↑ http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=47459 Bobby Orr, a jégpályák királya
- ↑ http://epa.oszk.hu/00800/00804/00292/44125.html Gordie Howe
- ↑ http://sporthirado.hu/versenysorozat-1981_1982_es_nhl_ideny-7870 Sporthiradó.hu: '81-'82-es NHL szezon
- ↑ http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=44560 Hetek.hu
- ↑ http://jegkorong.blog.hu/2008/12/11/all_star_game_a_hoskor Jégkorong Blog
- ^ a b c Nemzeti Sport.hu A hoki története
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/presidents.html NHL.com Elnöki Trófea
- ↑ http://www.nemzetisport.hu/Hozzaszolas_index.php?type=c&id=33113 Nemzeti Sport
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/ross.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/hart.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/pearson.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/richard.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/smythe.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/calder.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/norris.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/ladybyng.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/selke.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/masterton.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/vezina.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/jennings.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/adams.html NHL.com
- ↑ http://www.nhl.com/trophies/patrick.html NHL.com
- ↑ CBC.ca: HNIC in 2005–06. CBC.ca, 2005. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
- ↑ CBC.ca: Hockey Night in Canada: A history of excellence. CBC.ca, 2005. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
- ^ a b c Weiner, Evan: Don't Believe the Gripe: The NHL Is Back. nysun.com, 2006. június 16. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
- ↑ ESPN - Ratings for Stanley Cup finals down 20 percent - NHL
- ↑ XM Satellite Radio (2007-06-28). "XM to Become Exclusive Satellite Radio Carrier of NHL". Press release. Elérés: 2007-06-28.
- ↑ Champions of the Turnstiles Letöltés: 2009. január 24.
További információk [szerkesztés]
- A hivatalos oldal
- A Hírességek Csarnoka
- NHLPA
- Játékosok statisztikái
- Játékosok statisztikái
- Az NHL Officials Association Website
- A Youtube-on
- NHL.lap.hu - linkgyűjtemény
|
|||||||||||
