National Hockey League

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
National Hockey League
05 NHL Shield.png

Címvédő Los Angeles Kings (2014)
Adatok
Sportág Jégkorong
Résztvevők 30
Kontinens Amerika
Ország  Kanada
 USA
Alapítva 1917

Honlap NHL.com
Médiapartner KAN: CBC, TSN, RDS, RIS, NHL Network Canada
USA: NBC, Versus, HDNet, NHL Network US
HUN: Sport TV

A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának,[1] így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.[2]

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben egy korábbi, 1909-től létező sportszövetségből, a National Hockey Associationből (NHA). A kezdetekben mindössze négy csapat lépett pályára, ám napjainkra - az NHL sorozatos átalakulásainak köszönhetően - már 30, ebből 23 amerikai, 7 kanadai. A 2004–2005-ös NHL-lockout után a liga helyzete mind anyagilag, mind nézettség szempontjából rendeződött.

Az NHL-ben számos tehetséges külföldi játékos is játszik. Jelenleg húsz ország sportolói szerepelnek a ligában,[3][4] ám a kanadai jégkorongozók még mindig többségben vannak, hiszen hazájukból indult el ez a téli sport. Az elmúlt 25 évben az európai játékosok száma ugrásszerűen megnőtt, mivel az NHL a tehetséges európai játékosoknak is szereplést tud biztosítani.[5]

A világ negyedik legnagyobb nézőszámú profi sportligája.[6]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Montreal Canadiens 1942-ben
A ma is játszó csapatok örökranglistája
A megszűnt csapatok nincsenek feltüntetve
Csapat Győzelmek száma
Montréal Canadiens 24
Toronto Maple Leafs 13
Detroit Red Wings 11
Boston Bruins 6
Edmonton Oilers 5
Chicago Blackhawks 5
New York Islanders 4
New York Rangers 4
New Jersey Devils 3
Pittsburgh Penguins 3
Colorado Avalanche 2
Philadelphia Flyers 2
Los Angeles Kings 2
Anaheim Ducks 1
Calgary Flames 1
Carolina Hurricanes 1
Dallas Stars 1
Tampa Bay Lightning 1

A National Hockey League-et 1917-ben, az egykori National Hockey Associationben szereplő néhány csapat tulajdonosa hozta létre.[1] Az alapító csapatok a Canadiens, a Wanderers, a Senators és az akkor létrejött Toronto Arenas (késöbb St. Patricks, ma pedig a Toronto Maple Leafs) volt. Az első évtizedben az NHL-es csapatok szinte verhetetlenek voltak. Mindössze egy ellenpélda van; 1925-ben a Stanley-kupát más ligából származó csapat nyerte, ezért 1926-ban szabálymódosítás következett, melynek értelmében csak az NHL-ben szereplő csapat nyerhette meg a kupát. Ezután kezdett bővülni az NHL: az első amerikai csapat a Boston Bruins volt. Ezt követte a Montréal Maroons, majd 1925-ben a New York Americans és a Pittsburgh Pirates, 1926-ban a New York Rangers, a Chicago Blackhawks és a Detroit Cougars. Így az NHL tíz csapatot számlált. A nagy gazdasági világválság és a második világháború miatt a ligát 1942-re mindössze hat együttes alkotta (Montréal Canadiens, Toronto Maple Leafs, Detroit Red Wings, Chicago Blackhawks, Boston Bruins és a New York Rangers). Ezekből a klubokból állt össze az Original Six az elkövetkező negyed században.[7]

Az 1960-as évek közepén a ligát nyugtalanította a Western Hockey League azon terve, hogy ők is harcba szállnának a Stanley-kupáért. Ezért 20-as évek után ismét bővítés következett; az NHL-hez hat újabb csapat csatlakozott: a Philadelphia Flyers, a St. Louis Blues, a Minnesota North Stars, a Los Angeles Kings, az Oakland Seals és a Pittsburgh Penguins. Három évvel később növelték a ligában szereplő klubok számát a Vancouver Canucksszal és a Buffalo Sabres-szal.

1972-ben létrejött a World Hockey Association, de a Stanley-kupáért sosem versenyzett, így az nem lett az NHL riválisa. Az NHL tovább bővült a New York Islandersszel és az Atlanta Flames-szel (később Calgary Flames). Két évvel később a Kansas City Scouts és a Washington Capitals is csatlakozott a ligához. A két szövetség harcolt a játékosokért és a nézőkért, mígnem a WHA 1979-ben elvesztette ezt a csatát, mert a maradék hat csapatból négyet elveszített (Quebec Nordiques 1996-tól, Colorado Avalanche és Hartford Whalers 1997-tól, Carolina Hurricanes, Edmonton Oilers és a Winnipeg Jets, ami 1996-tól Phoenix Coyotes).

A 80-as évekbeli stabilitást követően tíz év alatt kilenc új csapat lett a liga tagja. 1991-ben a San Jose Sharks csatlakozott, majd egy szezonnal később az Ottawa Senators visszatért, és ugyanekkor megalakult a Tampa Bay Lightning is. 1993-ban újabb két csapatot alapítottak: a Mighty Ducks of Anaheimet és a Florida Pantherst. 1998-ban jött a Nashville Predators, egy évvel utánuk az Atlanta Thrashers és a Minnesota Wild, 2000-ben pedig a Columbus Blue Jackets. Így lett a liga mára 30 csapatos.[8] A 2010-11 szezon végén az atlantai csapat Winnipeg-be költözött, ahol Winnipeg Jets név alatt játszanak a 2011-12 szezontol kezdve; ezuttal véget ért Winnipeg 15-évig tartó hoki-nélküli korszaka.

A játék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenet egy Flames-Kings összecsapásból

Egy mérkőzés 60 percből áll, amit három 20 perces harmadra osztanak, a harmadok közötti szünet időtartama 15-17 perc.[9] Amerikában játék közben tévés reklámszüneteket tartanak, amelyeket nagyjából a 6., a 10. és a 14. percben iktatnak közbe.

A csapatok 5-5 mezőnyjátékossal és 1-1 kapussal játszanak. Az a csapat nyer, amelyik több gólt lő a játékidőben. Döntetlen esetén hosszabbítás következik. Az alapszakaszban a hosszabbítás öt perces, és ekkor már csak 4-4 mezőnyjátékos játszik, plusz a kapusok. A hosszabbításban hirtelen halál (másképp aranygól) van, ami azt jelenti, hogy az első gólt szerző csapat nyeri a mérkőzést. Ha a hosszabbításban sem esik gól, akkor szétlövés (shootout) következik. Ez azt jelenti, hogy csapatonként 3-3 játékos büntetőt lő. Jégkorongban a büntető lövés azt jelenti, hogy a játékos a korongot a kezdő pontról a kapura vezeti, és megpróbálja a kapuba juttatni. Lehet cselezni, trükközni, de csak egyszer lehet ellőni a korongot, és az alapvonalon túlról már nem lehet. Az a csapat nyer, amelyik több büntetőt érvényesít.[10] Ha három büntető után is döntetlen az állás, akkor egyesével lőnek a csapatok, és ilyenkor addig büntetőznek, amíg az egyik csapat elhibázza, a másik pedig belövi. A 2005–2006-os szezon előtt nem ez a szabály volt érvényben, ha nem esett gól a hosszabbítás öt percében, akkor döntetlen maradt a játék.

A rájátszásban döntetlen esetén a hosszabbítás addig tart, amíg nem esik gól, azaz ilyenkor nincs szétlövés. Ekkor szintén 20 perces harmadokat játszanak 5-5 mezőnyjátékossal. Így eshet meg, hogy a rendes három harmad mellett néha még 3-4 harmadot játszanak a csapatok a hosszabbításban, amíg a győztes gólt valamelyikük beüti.[11] A rájátszás hosszabbításában nincs televíziós szünet.[12]

Játék eseményeiről statisztikákat vezetnek (például góllövők, gólpasszt adók, a kapus védései stb.). A büntetőlövéseknél a gólok és a védések nem számítanak bele a mérkőzés statisztikájába, azokról külön összeállítást készítenek.

A pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NHL-es jégkorong pálya :
1. Büntető pad
2. Kispadok
3. A videó és egyéb bírák padja

A jégkorongot téglalap alakú pályán játsszák, amelynek a sarkai le vannak kerekítve. A játékteret palánk veszi körbe, aminek a felső része rugalmas plexi, ami megvédi a nézőket a korongtól és a nagy erővel nekicsapódó játékosoktól. A kapu mögötti plexi felett még háló is van kifeszítve, hogy a magas, nagy erővel lőtt korongok ne repülhessenek ki a nézőtérre. Egy NHL szabvány méretű pálya 25,91 m széles és 60,92 m hosszú (85 láb, 200 láb).[13] Európában nagyobb a pálya mérete. Középen található egy vastag piros csík, ami a felező vonal.[14] A pályán van még két darab kék vonal, amelyek hozzávetőlegesen harmadolják a pályát. A középső harmad a semleges harmad, a másik kettő a támadó, illetve védekező harmad. A sarkok görbületének kezdetén található az alapvonal, ami a kapunál a gólvonal szerepét tölti be. A 2005–2006-os szezontól kezdve a kapuk mögött található egy trapéz alakú terület, és a kapus az alapvonal mögött csak ott érhet hozzá a koronghoz,[15] ha ezen kívül érinti, akkor 2 perces kisbüntetést kap.[16] A kapu előtt van egy kékre festett terület ami a kapusé (az NHL-ben már nincs arra szabály, hogy támadó játékos nem tartózkodhat ott). A semleges zónában a bírák padja előtt van egy terület, amit piros vonal jelöl. Ez a játékvezetők területe, amit akkor használnak, ha a bírákkal beszélnek meg egy vitatott esetet. Ilyenkor ebben a zónában játékos nem tartózkodhat.

Szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NHL szabályai nem sokban térnek el az IIHF szabályaitól. A 2004–2005-ös NHL-lockout után eltörölték a kétvonalas lest, hogy a játék gyorsabb legyen. A kétvonalas les azt jelenti, hogy a passz a védekező zónából indul, és a semleges harmad második felében ér el a játékoshoz, vagyis két vonalon halad át. A másik eltérés a nemzetközi jégkorongtól a tilos felszabadítás. Ez azt jelenti, hogy a védekező csapat kiüti a korongot a védekező harmadból, és az túlhalad a pálya másik végén levő alapvonalon. Európában ilyenkor megáll a játék, és a korongot visszaviszik a támadó harmadba, és ott folytatódik a játék. Az NHL-ben viszont a korong után lehet korcsolyázni, és ha a védekező játékos éri el hamarabb, akkor folytatódik a játék, ha viszont a támadó játékos éri el, akkor visszaviszik bulizni a támadó harmadba.

AZ NHL és az IIHF között eltérés van a szabálytalanságok terén is. A kisbüntetések ugyanolyanok, de míg az NHL-ben nagyobb a tolerancia, addig Európában sokkal könnyebben osztanak ki nagybüntetéseket (5 perc) és 10 perces büntetést vagy teljes kizárást. Európában a verekedésért kizárás jár, míg az NHL-ben csak 5 perc, és utána vissza lehet térni. Ha valaki szabálytalankodik, akkor 2 perces kisbüntetésre kiül a büntetőpadra, és addig a csapata emberhátrányban játszik. Ha az emberhátrányban játszó csapat közben gólt kap, akkor a kiállított játékos visszajöhet a jégre. Ha nagybüntetéssel küldenek ki valakit, az gól esetén sem jöhet vissza, csapata az 5 perc leteltéig emberhátrányban játszik. Ha kapus szabálytalankodik, akkor egy mezőnyjátékos ül ki helyette a büntetőpadra, és szintén emberhátrányos helyzetbe kerülnek.[17][18]

Csapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

NHL teams and conferences map - 2013-2014 realignment.svg

Az NHL-t 1917-ben alapították, mindössze négy csapattal. Az idők folyamán a csapatok száma növekedett, de más változások is történtek; sok csapat megszűnt vagy átköltözött más városba. Ma már 30 klub alkotja az NHL-t, ezek közül 24 csapat USA-beli és hat Kanadai. A csapatok között a Montréal Canadiens a legsikeresebb a maga 24 Stanley-kupa-győzelmével. Összehasonlítva ezt a teljesítményt a többi nagy sporttal, az Amerikai Egyesült Államokban csak a New York Yankees nyert több bajnoki címet. A második legsikeresebb együttes a Toronto Maple Leafs 13 kupával, de már 1967 óta nem sikerült győztesként kikerülniük a döntőkből. Az amerikaiak közül a Detroit Red Wings a legeredményesebb 11 győzelemmel.[19] A leghosszabb kupagyőzelmi sorozatot a Canadiens érte el: 1956. és 1960. között ötször diadalmaskodtak.[20]

A liga a keleti és a nyugati konferenciára oszlik. A két konferencia további két csoportból áll. A nyugati divízióknak hét–hét csapat, a keleti divízióknak nyolc–nyolc tagja van.[21][22]

A szezon szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy NHL szezon két részre oszlik: az alapszakaszra és a rájátszásra. Az alapszakasz október első hetében kezdődik és április elejéig, közepéig tart. A rájátszás ezután pár nappal kezdődik és legfeljebb június elejéig tart. A rájátszást már kieséses rendszerben bonyolítják le. Ez azt jelenti, hogy egy párharcban az a csapat jut tovább, amelyik előbb nyer meg négy mérkőzést az ellenfele ellen. A rájátszás győztese nyeri el a Stanley-kupát.

Az alapszakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapszakaszban minden csapat 82 mérkőzést játszik (41-et otthon, 41-et idegenben). Jelenleg a 82-ből 32 mérkőzést a saját csoportjában szereplő csapatokkal játszanak (nyolc mérkőzés minden egyes divízió-ellenfél ellen), 40-et pedig olyan csapatok ellen, amelyek nem csoportellenfelek (ezek a csapatok ugyanabban a konferenciában játszanak, csak más osztályban, minden csapat ellen négy mérkőzést). A maradék tíz mérkőzésen olyan együttesek ellen játszanak, amelyek másik főcsoportban szerepelnek. Ez a tíz mérkőzés minden évben más klubbal történő játékot jelent, vagyis rotációs rendszert alkalmaznak.[23] Az alapszakaszban egy győzelemért két pont jár. A hosszabbításos vereségért egy pont, a szétlövéses vereségért szintén egy pont jár. A sima vereségért nem jár pont.

A rájátszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Az NHL-csapatok egymást követő rájátszásba jutás szerinti listája

A rájátszásba konferenciánként az a 8–8 csapat jut be, amelyeknek a legtöbb pontjuk van az alapszakasz végén. A többiek nem játszanak többet abban a szezonban, de nem esnek ki (mint az európai labdarúgásban), a NHL-ben nincsenek alsóbb osztályok. A csoportgyőztesek jutnak be az első három helyen, még akkor is, ha kevesebb pontjuk van, mint a negyediknek. Az alapszakasz győztese kapja az Elnöki trófeát. A rájátszás első fordulójában mindig a magasabban kiemelt csapat játszik az alacsonyabban kiemelt csapattal (1–8, 2–7, 3–6 és 4–5). Az a csapat jut tovább, amelyik előbb szerzi meg a negyedik győzelmet. Erre maximum hét mérkőzésen sor kerül. Mindig az előrébb végzett együttes kezd otthon. Két mérkőzés otthon, kettő idegenben, és utána felváltva játszanak a hetedik mérkőzésig. A döntőt a két főcsoport győztese játssza.[24]

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wayne Gretzky

Mint minden sportban, az NHL-ben is játszottak híres és nagy játékosok. Minden idők legnagyobb jégkorongozói közé tartozik Wayne Gretzky,[25] aki több tucat rekordot tart. Őt csak a "The Great One"-nak hívták. 99-es mezszámát visszavonulása után az egész ligában visszavonultatták, vagyis senki nem hordhatja többé (általában más országokban sem viselnek 99-es mezt).[26]

A másik nagy játékos, aki egy időben játszott Gretzky-vel, Mario Lemieux, aki csak a Pittsburgh Penguinsben játszott.[27] Ö lehetett volna az, aki megdönthette volna Gretzky rekordjait, de krónikus hátfájása és rákbetegsége (Hodgkin-kór) miatt 1997-ben idő előtt visszavonult. 2000-ben még visszatért, de 2006 elején szívritmus zavarok miatt végleg vissza kellett vonulnia.

Patrick Roy

Természetesen nem csak az 1980-90-es években voltak nagy játékosok. Bobby Orr,[28] akit minden idők legnagyobb védőjének tartanak, az 1960-as évek végen és az 1970-es években játszott. Ő az egyetlen védő, aki pontkirály tudott lenni. Neki a térde volt az Achilles-sarka, és ő is idő előtt tette el az ütőt. Az említett három játékosban az a közös, hogy visszavonulásuk után még abban az évben beválasztották őket a Jégkorong Hírességek Csarnokába, ahova csak a legjobb sportolók kerülnek be. Orr csapattársát, Phil Espositot tartották a legsikeresebben a 60-as évek végén, a 70-es évek elején. Akkoriban elképesztő és megdönthetetlennek hitt rekordokat állított fel (76 gól egy szezonban, 152 pont egy szezonban). Gordie Howe[29] (akit csak Mr. Jégkorongnak hívtak) volt Gretzky előtt sok mindenben a csúcstartó (legtöbb gól és pont a pályafutás alatt). Ő még 52 évesen is játszott az NHL-ben.

Amikor a New York Islanders verhetetlen volt a 80-as évek elején, akkor olyan játékosok játszottak a csapatban, mint Mike Bossy, Bryan Trottier, Butch Goring és Bob Nyström.[30] A 70-es évek nagy játékosa volt Guy Lafleur is, aki három pontkirályi címmel büszkélkedhet.[31] A 60-as években Bobby Hull és Stan Mikita harcoltak egymás ellen a pontkirályi címért. Az 50-es évek legendás védője volt Doug Harvey, aki hét alkalommal lett a legjobb védő. Azóta olyan legendás védők játszottak az NHL-ben, mint Denis Potvin, Paul Coffey, Ray Bourque, Brian Leetch és Al MacInnis. Maurice Richardot tartják minden idők legnagyobb góllövőjének, róla nevezték el a gólkirályi trófeát is. Ő volt az első, aki 50 gólt lőtt egy szezonban, valamint 50 gólt 50 mérkőzen. Szintén ő volt az, aki először érte el az 500 gólos határt. Kapus poszton meg kell említeni Patrick Royt, aki a Hírességek csarnokának tagja, Jacques Plante-ot aki szintén tag, Dominik Hašeket, aki a valaha volt egyik legjobb hálóőr, vagy Martin Brodeurt, aki az NHL csúcstartója a legtöbb nyert mérkőzéssel és a legtöbb kapott gól nélküli meccsel és számos más rekorddal. A modern NHL legeredményesebb hálóőre mindezt egyetlen csapatnál érte el.(New Jersey Devils) De ide tartoznak hőskorban játszott kapusok, mint Clint Benedict, Charlie Gardiner, Georges Vézina és Terry Sawchuk.[32] A hőskorban sok olyan játékos játszott, akiknek a tiszteletére mai trófeákat neveztek el. Az amerikaiak büszkesége volt Joe Mullen, Pat LaFontaine, a védő Phil Housley és a szintén védő Brian Leetch.

Híres aktív játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2011–2012-es évben a legjobb pontszerzők: Jevgenyij Malkin (109), Steven Stamkos (97), Claude Giroux (93), Jason Spezza (84) és Ilja Kovalcsuk (83). A legjobb góllövők: Steven Stamkos (60), Jevgenyij Malkin (50), Marián Gaborik (41), James Neal (40) és Alekszandr Ovecskin (38). A négy legponterősebb védő: Erik Karlsson, Dustin Byfuglien, Brian Campbell és Zdeno Chára. A legjobb kapusok (győzelmek alapján): Pekka Rinne (43), Marc-Andre Fleury (42), Henrik Lundqvist (39), Mike Smith (38) és Jonathan Quick (35).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játékosok származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NHL-ben a játékosok döntő többsége kanadai és amerikai, mellettük jelenleg tizennyolc nemzet képviselői is játszanak a ligában. Az első külföldi játékosok főleg svédek és finnek voltak. A szovjet blokk szétesése után már az ottani jégkorongosok is szabadon mehettek az NHL-be játszani, és a liga tárt karokkal várta a tehetséges játékosokat. Előbb azonban át kell esniük a drafton. Napjainkban sok orosz, cseh, szlovák, ukrán, kazah és fehérorosz játszik a ligában.

Díjak, trófeák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stanley-kupa

Csapatok trófeái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stanley-kupa (Stanley Cup): A bajnoki cím jelképe.[33] A kupa ezüstből készül, melynek magassága 19 cm (7,5 hüvelyk), átmérője 29,2 cm (11,5 hüvelyk). Az aktuális bajnokcsapat tagjainak a neve minden évben felkerül a kupára egy ezüstgyűrű formájában. Ezen a játékosokon kívül rajta van a klubtulajdonos és az összes kisegítő alkalmazott neve is, ebből adódóan a kupa mérete mára már meghaladja az egy métert is.[33]

Az Elnöki trófea

Eredetileg Dominion Hockey Challenge Cup volt a neve, és két ottawai férfi hozta létre. Az egyik Lord Kilcoursie, az Ottawa Rebels hokiklub tagja, a másik egy angol, Lord Stanley, kanadai kormányzó, Preston grófja. 1892. március 18-án ők vetették fel a helyi jégkorong klubcsapatok kupájának ötletét. Az első győztes a „Montréal Amateur Athletic Association” volt 1893-ban. Érdekesség, hogy Lord Stanley soha nem látott egyetlen meccset sem, és soha nem adhatta át az ő nevével fémjelzett kupát, mivel az alapítás után hazautazott Angliába.[33]

Az Elnöki Trófeát (President Trophy) 1986-ban alapították, és az az csapat kapja meg, amelyiknek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén.[34] A Clarence S. Campbell-trófeát 1968-ban alapították. 1994 óta az a klub kapja meg, amelyik a rájátszásban megnyeri a Nyugati Főcsoportot. 19751994 között a Campbell Konferencia győztese kapta, az előtt pedig a Nyugati Divízió győztese kapta. A Prince of Wales Trófea 1924-ben került először kiosztásra, és 1994-től az a csapat kapja, amelyik a rájátszásban megnyeri a Keleti Főcsoportot.[35] Azelőtt a trófeát az NHL rájátszás bajnoka (19241926), utána az alapszakasz bajnoka (1927, 19391967), az Amerikai Divízió bajnoka (19281938), a Keleti divízó bajnoka (19681974) és a Wales Konferencia bajnoka (19751993) kapta.

Játékosok trófeái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Art Ross-trófea az egyik legértékesebb egyéni díj, melyet 1948-ban alapították Art Ross emlékére. Az a játékos kapja meg, akinek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén. Ha két játékosnak egyenlő pontja van, akkor az kapja, akinek több a gólja (a csúcstartó Wayne Gretzky, a maga 10 trófeagyőzelmével).[36]

A Hart-emlékkupa szintén a négy legértékesebb trófea közé tartozik, amit az alapszakasz MVP-je kap meg. A trófeát 1924-ben alapították.[37] A Lester B. Pearson-díj is a nagy négyes tagja. 1971-ben alapították, és az NHLPA szerint az alapszakasz legjobbját díjazzák vele.[38] A Maurice 'Rocket' Richard-trófea az egyik legfiatalabb cím. 1999-ben hozták létre Maurice Richard emlékére és az alapszakasz gólkirálya kapja.[39] A Conn Smythe-trófea az egyetlen egyéni díj, amit a rájátszásban lehet kapni, 1965-ben alapították. A rájátszás legértékesebb játékosát ismerik el vele, ám ez nem mindig a pontkirály és nem is mindig a győztes csapat soraiból kerül ki.[40] A Calder-emlékkupa az újoncok kupája, amit 1937-ben alapítottak és a legjobb újonc kapja meg az évad végén.[41] A James Norris-emlékkupa a védők kupája, 1954-ben hozták létre. Az a védő kapja meg, aki a legjobb a posztján, függetlenül attól, hogy mennyi pontot szerzett.[42] A Lady Byng-emlékkupa a szabályosan játszók kupája. Természetesen nem elég szabályosan játszani – kevés büntető percet szerezni –, jól is kell játszani a szezon során. Ez a második legrégebbi egyéni cím, 1925-ben alapították.[43] A Frank J. Selke-trófea a legjobb védekező csatárok trófeája, 1978-ban alapították. Az a csatár kapja, aki a szezon során a legjobb védekezési képességeket mutatja, és emellett mint csatár sem utolsó.[44]

A Bill Masterton-emlékkupa (1968.) csak egyszer osztható ki egy játékosnak a pályafutása alatt. Az a játékos kapja, aki a sportszerűség és a kitartás kiválósága, például elszenvedett egy súlyos sérülést vagy betegséget, de utána talpra állt és nagyszerűen teljesített.[45] A NHL Plus-Minus Award-ot (1982-ben alapították) az a sportoló kapja, akinek a +/- mutatója a szezon során a legjobb. A kapusoknak három trófea jár (természetesen ők is lehetnek MVP-k). Az egyik a Vezina-trófea, ami a legrégebbi (1927) és a legértékesebb a három közül.[46] Az a kapus kapja, akit a legjobbnak választanak (nem mindig a győzelmek számát veszik alapul). A másik trófea a William M. Jennings-trófea, ezt 1982-ben alapították. Az a kapus (vagy kapusok) kapja, aki a legkevesebb gólt kapja a szezon során. Ehhez minimum 25 mérkőzésen kell jégre lépnie.[47] A harmadik kapusoknak járó elismerés a Roger Crozier Saving Grace Award, amely a legjobb védési hatékonyságért jár. Ebben az esetben is minimum 25 mérkőzésen kell jégre lépni. Ez az egyik legfiatalabb díj, 2000-ben alapították. Az edzők kaphatják az 1974-es születésű Jack Adams-díjat, amit az alapszakasz legjobb edzője kap – ám nem mindig a legjobb csapat edzőjének ítélik oda.[48] Például ha egy gyengébbnek ítélt csapat bejut a rájátszásba, akkor az edző jó eséllyel elnyerheti a címet. Vannak még különdíjak, amiket akár visszavonult jégkorongosok is kaphatnak. Az egyik a King Clancy-emlékkupa (1988-ban hozták létre), amit azok kapnak, akik a jégen és az életben is példamutatóak, valamint humanitárius cselekedetek fűződnek a nevükhöz. A Lester Patrick-trófea (1966-ban alapították) a jégkorong érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységért ítélhető oda. Ezt nem csak játékos kaphatja meg, hanem szakemberek és vezetők is.[49]

Televízió és rádió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanada[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanadában a National Hockey League mérkőzéseit a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) és a The Sports Network (TSN) sugározza. A helyi és regionális meccseket szolgáltatók hálózatán tekinthetik meg a nézők. A francia nyelvűeket a Réseau des sports (RDS) és a Réseau Info-Sports (RIS) közvetítette korábban, ezeket felváltotta a Radio-Canada (a CBC francia nyelvű társasága), ez vitát okozott Kanadában. A Hockey Night in Canadát – Jégkorong Éjszaka Kanadában – a nagy múlttal rendelkező műsort, melyet első alkalommal 1952-ben vetítettek,[50][51] minden szombaton tekinthetik meg a CBC nézői. A rájátszás ideje alatt a CBC sugároz minden mérkőzést, beleértve a kanadai csapatok meccseit és a Stanley-kupáért vívott harcokat (a döntőkben), a TSN-en tekinthetők meg a többi három kör eseményei.

Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államokban az NHL mérkőzéseket a Versus kébeltelevízió (korábban Outdoor Life Network és OLN) és az NBC közvetíti.[52] Az NBC felváltotta a korábbi sugárzót, az ABC-t és részesedési szerződést kötött az NHL-lel. A Versus csatorna az ESPN helyébe lépett egy 120 millió dolláros szerződéssel (és az ESPN-nel kötött részesedési egyezséggel), mint kábelszolgáltató, Comcast néven.[52]

A Versus-nak körülbelül 20 millióval kevesebb előfizetője volt, mint az ESPN-nek, mikor elkezdték az NHL mérkőzések közvetítését, de a Comcast a digitális adásról áttért az analóg rendszerre, hogy még több ember számára elérhetővé tegye e műsorok megtekintését.[52]

Az NHL története alatt a 2007-es Stanley-kupa döntők voltak a legkevésbé nézettek az Egyesült Államokban. Az NBC nézettségi mutatói a korábbi szezonokhoz képest 20%-kal csökkentek,[53] ami negatív rekordnak számít.

2007. július 1-jétől az XM Satellite Radio az NHL hivatalos műholdas rádióközvetítője.[54] 2005 és 2007 között az NFL közvetítésének jogán az XM és a Sirius Satellite Radio osztozott. Később az XM-en követhették nyomon az érdeklődők a meccsek 80%-át (beleértve a rájátszást és a döntőket), majd a 2007-2008-as szezontól minden mérkőzést.

Népszerűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikában négy nagy profi liga van: az MLB, az NBA, az NFL és az NHL. Ezek közül az NHL rendelkezik a legkevesebb szurkolóval, nézővel, bevétellel és szponzori pénzzel, viszont Kanadában ez fordítva van.[55] Ott ez a legnépszerűbb a négy nagy közül, de Kanada a kevesebb lakos miatt viszonylagosan kis piacnak számít.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Marsh, James: National Hockey League. The Canadian Encyclopedia, 2006. (Hozzáférés: 2006. június 11.)
  2. NHL.com - Stanley Cup Fun Facts. NHL. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  3. IWHC.net: NHL still likes Czechs best. IWHC.net, 2006. május 16. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  4. NHL aims to put global warming on ice. NHL.com. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  5. European players taking more and more leadership roles, captaincies in NHL
  6. Nézőszámok listája a világ profi sportligáiban
  7. Boyle, Robert H.: Black Hawks On The Wing, 1959. február 2. (Hozzáférés: 2008. április 25.)
  8. A jégkorong fejlődése
  9. National Hockey League: Time of match. NHL.com, 2006. szeptember 21. (Hozzáférés: 2006. december 2.)
  10. Fitzpatrick, Jamie: A büntetők. About.com. The New York Times Company. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
  11. Oh, Egy hosszú játék. Sports Illustrated, 2007. szeptember 21. (Hozzáférés: 2007. április 26.)
  12. Clement, Bill. „A rájátszás hosszabítási rendszerén változtatni kell”, NBCSports.com, 2008. szeptember 21. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  13. National Hockey League: A pályáról. NHL.com, 2005. szeptember 21. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
  14. National Hockey League: A vonalak. NHL.com, 2005. szeptember 21. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
  15. National Hockey League: A trapéz. NHL.com, 2005. szeptember 21. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
  16. National Hockey League: A kapusok büntetései. NHL.com, 2005. szeptember 21. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
  17. A hivatalos szabályok
  18. Szabályok
  19. Fitzpatrick, Jamie: Stanley Kupa győztesek. about.com, 2006. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
  20. ESPN: A 10 legnagyobb csapat. ESPN.com, 1999. december 31. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
  21. Dan Rosen: Realignment plan approved by Board of Governors. nhl.com, 2013. március 14. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
  22. Október elsején rajtol az NHL. telesport.hu, 2013. július 20. (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)
  23. CBC Sports Online: Az NHL új alapszakasz rendszere. CBC.com, 2005. július 27. [2005. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 6.)
  24. A rájátszás lebonyolításának története és rendszere. NHL.com, 2005. szeptember 21. (Hozzáférés: 2006. június 6.)
  25. http://www.hirtv.hu/?tPath=/print/sport&article_print=yes&article_id=56803&_voteadmin_site=1219 HírTV.hu: Wayne Gretzky edző lett
  26. http://www.gondola.hu/hirek/3979 Jégkorong - bronzszobrot állítottak Gretzkynek
  27. http://www.origo.hu/sport/amerika/20031030mario.html Mario Lemieux elérte az 1700 pontot
  28. http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=47459 Bobby Orr, a jégpályák királya
  29. http://epa.oszk.hu/00800/00804/00292/44125.html Gordie Howe
  30. http://sporthirado.hu/versenysorozat-1981_1982_es_nhl_ideny-7870 Sporthiradó.hu: '81-'82-es NHL szezon
  31. http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=44560 Hetek.hu
  32. http://jegkorong.blog.hu/2008/12/11/all_star_game_a_hoskor Jégkorong Blog
  33. ^ a b c Nemzeti Sport.hu A hoki története
  34. http://www.nhl.com/trophies/presidents.html NHL.com Elnöki Trófea
  35. http://www.nemzetisport.hu/Hozzaszolas_index.php?type=c&id=33113 Nemzeti Sport
  36. http://www.nhl.com/trophies/ross.html NHL.com
  37. http://www.nhl.com/trophies/hart.html NHL.com
  38. http://www.nhl.com/trophies/pearson.html NHL.com
  39. http://www.nhl.com/trophies/richard.html NHL.com
  40. http://www.nhl.com/trophies/smythe.html NHL.com
  41. http://www.nhl.com/trophies/calder.html NHL.com
  42. http://www.nhl.com/trophies/norris.html NHL.com
  43. http://www.nhl.com/trophies/ladybyng.html NHL.com
  44. http://www.nhl.com/trophies/selke.html NHL.com
  45. http://www.nhl.com/trophies/masterton.html NHL.com
  46. http://www.nhl.com/trophies/vezina.html NHL.com
  47. http://www.nhl.com/trophies/jennings.html NHL.com
  48. http://www.nhl.com/trophies/adams.html NHL.com
  49. http://www.nhl.com/trophies/patrick.html NHL.com
  50. CBC.ca: HNIC in 2005–06. CBC.ca, 2005. [2004. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
  51. CBC.ca: Hockey Night in Canada: A history of excellence. CBC.ca, 2005. [2004. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
  52. ^ a b c Weiner, Evan: Don't Believe the Gripe: The NHL Is Back. nysun.com, 2006. június 16. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
  53. ESPN - Ratings for Stanley Cup finals down 20 percent - NHL
  54. XM Satellite Radio (2007-06-28). "XM to Become Exclusive Satellite Radio Carrier of NHL". Press release. Elérés: 2007-06-28.
  55. Champions of the Turnstiles Letöltés: 2009. január 24.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap