|
Marina Ivanovna Cvetajeva (cirill betűkkel: Марина Ивановна Цветаева; Moszkva, 1892. szeptember 26.; a Gergely-naptár szerint: október 8. – Jelabuga, 1941. augusztus 31.) orosz költő és író, az orosz modernizmus egyik legnagyobb alakja.
A 20. század tragikus sorsú művészeinek egyike, aki úgy alkotott maradandó életművet, hogy a nagy irodalmi mozgalom, az avantgárd idején egyetlen irányzat mellett sem kötelezte el magát, költészetében egyedülálló szintézisét teremtette meg évszázadok művészi eredményeinek a mitológiától és az orosz népköltészettől Gyerzsavinon, Goethén, példaképén, Puskinon át egészen a legmodernebb vívmányokig, a különböző „izmusokig”, sőt a filmtechnika versbe emeléséig.
Anyja korai halála és apja visszahúzódó életmódja is arra predesztinálta, hogy korán önállósodjon. 18 évesen, önerőből publikálta első verseskötetét. Hamar bekerült az orosz avantgárd nagyjainak körébe, ami költői fejlődését elősegítette, de nem határozta meg. 25 évesen érte az 1917-es októberi orosz forradalom, amely felforgatta magánéletét: a polgárháború alatt kisebbik lánya éhen halt egy árvaházban, férje a Fehér Gárdában harcolt az új szovjethatalom ellen, és öt évig nem látták egymást. Művészetének ugyan új forrása fakadt a hazafias ellenállás megéneklésével, a fehérek végső veresége azonban a férjet Prágába vetette, s Cvetajeva, követni akarván őt, a száműzetést választotta. Az új szovjet rendszer attól fogva tudomást sem vett róla, ám az emigránskörök sem ölelték keblükre a megfelelni semmilyen ideológiának nem akaró költőnőt. Amikor nagyobbik lánya, majd férje is repatriált, 1939-ben Cvetajeva is erre kényszerült. Lányára a Gulag várt, férjére a börtön, őrá pedig, 1941-ben, a német seregek betörése nyomán a kitelepítés Moszkvából Tatárföldre. Nehézségekkel, nélkülözésekkel, csapásokkal teli életének 48 éves korában, 1941. augusztus 31-én önkezével vetett véget.
A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek: Ali kalifa • Récefélék • Apollo–11 • Gízai nagy piramis • Harckocsi • Peking • Lambeosaurus
|
