Rudolf Heß

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf Heß
Bundesarchiv Bild 146II-849, Rudolf Heß.jpg
A Führer helyettese
Hivatali idő
1933. április 21.1941. május 12.
Előd Pozíció létrehozása
Utód Martin Bormann (a Pártkancellária vezetőjeként)
Csatái első világháború

Született 1894. április 26.
Alexandria
Elhunyt 1987. augusztus 17. (93 évesen)
Spandau, Berlin
Párt Nemzetiszocialista Német Munkáspárt

Házastársa Ilse Pröhl
Foglalkozás politikus
Iskolái Lajos Miksa Egyetem

Rudolf Hess Signature.svg
Rudolf Heß aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Heß témájú médiaállományokat.

Rudolf Walter Richard Heß (avagy más írásmóddal Hess, ejtsd: hessz) (Alexandria, 1894. április 26.Berlin, 1987. augusztus 17.) nemzetiszocialista politikus, Adolf Hitler helyettese. A második világháborút követően Nürnbergben bíróság elé állították és életfogytig tartó börtönre ítélték.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család apai ágon a németországi Wunsiedelből (egy Bajorország Oberfranken kerületéhez tartozó városból) származott. Heß édesapja és édesanyja is kereskedőcsalád sarja volt; az apa, Fritz Heß maga is nagykereskedő volt. Heß az egyiptomi Alexandriában született 1894. április 26-án. Itt végezte el az alapiskolát, majd 1908-ban Bad Godesbergben egy evangélikus iskolába iratkozott be. Az érettségi után a svájci Neuchâtelben az École Supérieure de Commerce kereskedelmi iskolát is elvégezte.

Az I. világháborúban egy bajor önkéntes ezredben harcolt. Háromszor sebesült meg a fronton, egyszer súlyosan (Romániában tüdőlövést kapott). Harcolt többek között Verdun ostrománál. A világháború után kommunistaellenes szervezetekben harcolt. Hitlerrel 1920-ban ismerkedett meg, és hamarosan személyi titkára lett. Részt vett a müncheni sörpuccsban, ezért elítélték; a landsbergi börtönben Hitlerrel együtt raboskodott. Itt segédkezett Hitler Mein Kampf című művének megírásában. Mivel Hitler nem szeretett írni, ezért Heßnek diktálta írógépbe a szöveget. 1933-tól Hitler helyettese az NSDAP-ban, tárca nélküli birodalmi miniszter és számos egyéb cím tulajdonosa lett. Aláírását viselik többek között a nürnbergi faji törvények. Ismeretes, hogy ő találta ki a Heil Hitler! köszöntést és a Führer elnevezést. Az 1930-as évek második felében fokozatosan háttérbe szorult a törtető Hermann Göring mögött, aki azontúl Hitler második embere lett.

Heß nem tudta elviselni, hogy nem ő már az első embere Hitlernek, ezért fel akart mutatni valamit.[forrás?] Egy egyetemi professzorral, a britbarát külpolitikai nézeteiről ismert Albrecht Haushoferral már évekkel azelőtt összedolgoztak. Heß szerint a németek és az angolok tökéletes fajhoz tartoznak, ezért együtt a világ uraivá válhatnak. Heß mindig közeledni próbált az angolok felé, és angolul is szívesen tanult. Számára elfogadhatatlan és felfoghatatlan volt, hogy az angolok nem így tekintenek rájuk, és gyűlölik Hitlert. 1941. május 10-én titokban Nagy-Britanniába repült, hogy a két ország közötti békekötésről tárgyaljon, s elérje azt, hogy a britek a németekkel közösen lendüljenek támadásba a kommunista Szovjetunió ellen. Hitler Heß elrepülése után két napig várt, majd érzékcsalódásoktól és illúzióktól megtévesztett őrültnek nyilvánította, cáfolva annak felhatalmazását. Heß tárgyalásai így sikertelenek maradtak. Repülőútja, annak körülményei ma is vitatéma a történészek körében. Egyesek szerint nem is Heß érkezett meg Nagy-Britanniába, hanem egyik hasonmása (mivel Heßt megölték).[1] Mások szerint a brit titkosszolgálat vette rá az utazásra. Nem tisztázott az sem, hogy Hitler tudott-e a repülésről, de mindenesetre rettenetesen félt attól, hogy Heß még esetleg elmondja az angoloknak a Barbarossa-tervet, a Szovjetunió megtámadását. A háborús balsikerek miatti nyomasztó idegállapotban Hitler azt hangoztatta, hogy Heßt kivégeztette volna, ha az angolok kiadják Németországnak.

Heß (jobbra) és Göring a nürnbergi per tárgyalótermében

Miután tárgyalásai sikertelennek bizonyultak, Heßt a Towerbe zárták. A háború végén Nürnbergben bíróság elé állították. A nürnbergi perben az ellene felhozott négy vádpontból kettőben találták bűnösnek: „békeellenes bűncselekmények” („agresszív háború kitervelése és előkészítése”), és „összeesküvés” más német vezetőkkel bűncselekmények elkövetésére. A nürnbergi börtönbe megérkezve bevezették annak parancsnokához, Burton C. Andrus ezredeshez, aki a helyi szabályokat adta tudtára. Heß jelezte, hogy nincs szüksége tolmácsolásra, mert beszél angolul. Andrus erről nem vett tudomást és továbbra is kizárólag tolmács útján volt hajlandó értekezni vele.[2]

Nem találták vétkesnek a háborús bűnök és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádpontokban, azonban életfogytiglani börtönre ítélték, amit Spandau börtönében kellett letöltenie. Spandau őrzését a négy győztes nagyhatalom havonkénti váltású őrszemélyzettel látta el. Minden év márciusában, júliusában és novemberében szovjetek őrizték a börtönt, s ilyenkor a foglyok életkörülményei a durvább bánásmód miatt megnehezültek.[3] Heß aktívan figyelte a hidegháborús híreket és annak aktuális alakulása alapján terveket kovácsolt arra vonatkozólag, ha kiszabadul és újra fontos politikai szerepet játszhat.[4] Régi párttársakból és vele együtt fogvatartott náci prominensekből álló kormánynévsor összeállításán munkálkodott és rádióbeszédet írt, melyben bejelentette volna, hogy a "nyugati megszálló hatalmak segítségével átvette a nyugati megszállási övezetek területén egy német kormány vezetését".[5]

1987-ben, 93 évesen halt meg a spandaui börtönben. Halála körülményei tisztázatlanok. Valószínűleg öngyilkos lett, de felvetődött annak a lehetősége is, hogy brit kommandósok gyilkolták meg. Rudolf Heß sírja a családi temetkezési helyen, Wunsiedelben található, ami neonáci szervezetek zarándokhelye lett.[6] Heß végrendeletében azt kérte, hogy ott temessék el, ahol szülei nyugszanak, és ahol családi nyaralójuk állt. A helyi evangélikus egyházközség először beleegyezett Heß kérésébe, ám 2011 júliusában mégis úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a lejáró bérleti szerződést. Heß testét ezért a család beleegyezésével 2011. július 25-én exhumálták, azzal a céllal, hogy - végakaratát megsértve - elégessék és hamvait a tengerbe szórják.[7]

Rudold Hess volt az egyetlen vádlott, aki ki merte mondani: „Ich bereue nichts”, azaz „Nem bántam meg semmit”.

https://www.youtube.com/watch?v=1zdwksAtwiE

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heß gépének roncsai a skóciai Bonnyton Moor közelében. 1941. május 10.

Rudolf Hess. Az utol utolsó szó jogán:

https://www.youtube.com/watch?v=1zdwksAtwiE

  • Allen, Peter. The Crown and the Swastika: Hitler, Hess, and the Duke of Windsor.
  • Brenton, Howard. H.I.D.: Hess Is Dead.
  • Churchill, Winston S. The Second World War; Volume 3: The Grand Alliance (Cassell & Co., 1950)
  • Cornell University Law Library - "Analysis of the Personality of Adolph Hitler" Cornell University lawschool. Readers can download a PDF version of the whole document
  • Costello, John. Ten Days to Destiny: The Secret Story of the Hess Peace Initiative and British Efforts to Strike a Deal With Hitler. Also published as Ten Days That Saved the West.
  • Douglas-Hamilton, James. Motive for a Mission: The Story Behind Rudolf Hess's Flight to Britain.
  • Goodrick-Clarke, Nicholas. The Occult Roots of Nazism: The Ariosophists of Austria and Germany 1890-1935. (Wellingborough, England: Aquarian Press, 1985, ISBN 0-85030-402-4)
  • Goodrick-Clarke, Nicholas. Black Sun: Aryan Cults, Esoteric Nazism and the Politics of Identity. (New York University Press, 2002, ISBN 0-8147-3124-4. Paperback 2003, ISBN 0-8147-3155-4)
  • Ernst Haiger Fiction, Facts, and Forgeries: The 'Revelations' of Peter and Martin Allen about the History of the Second World War. The Journal of Intelligence History, Vol 6 no. 1 (Summer 2006 [published in 2007]), pp. 105–117.
  • Harris, John. Hess:The British Conspiracy
  • Hess, Ilse. Prisoner of Peace.
  • Hess, Rudolf. Selected speeches.
  • Hess, Wolf Ruidger. My Father Rudolf Hess.
  • Hutton, Joseph Bernard. Hess: The Man and His Mission.
  • Irving, David John Cawdell. Hess: The Missing Years 1941–1945.
  • Le Tissier, Tony. Farewell to Spandau.
  • Knopp, Guido for ZDF Hitlers helfer - Hess, der Stellvertreter. (German TV, 1998, ISBN 0-7509-3781-5)
  • Kilzer, Louis C. Churchill's Deception: The Dark Secret That Destroyed Nazi Germany.
  • Leasor, James The Uninvited Envoy.
  • Machtan, Lothar. The Hidden Hitler. (2001) ISBN 0-465-04308-9
  • Manvell, Roger. Hess: A Biography.
  • Moriarty, David M. Rudolf Hess, Deputy Führer: A Psychological Study.
  • Nesbit, Roy Conyers, and Georges Van Acker. The Flight of Rudolf Hess: Myths and Reality.
  • Padfield, Peter. Hess: Flight for the Führer.
  • Padfield, Peter. Hess: The Führer's Disciple.
  • Picknett, Lynn, Clive Prince, and Stephen Prior. Double Standards The Rudolf Hess Cover-Up. ISBN 0-7515-3220-7
  • Pile, G. Rudolf Hess: Prisoner of Peace.
  • Rees, John R., and Henry Victor Dicks. The Case of Rudolf Hess; A Problem in diagnosis and forensic psychiatry.
  • Rees, Philip, editor. Biographical Dictionary of the Extreme Right Since 1890. (1991, ISBN 0-13-089301-3)
  • Royce, William Hobart The Behest of Hess's.
  • Smith, Alfred: Rudolf Hess and Germany's Reluctant War, 1939-41.
  • Sigmund, Anna Maria: A nácik asszonyai III., Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-07-8616-4
  • Tuccille, Jerome, and Philip S. Jacobs. The Mission. (Dutton Adult, 1991 novel, ISBN 1-55611-199-1)
  • Thomas, Hugh. The Murder of Rudolf Hess (republished as Hess: A Tale of Two Murders).
  • Schwarzwäller, Wulf: Rudolf Hess, the Last Nazi. (A Zenith edition)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Thomas, Hugh. The Murder of Rudolf Hess. Harper & Row (1979). ISBN 0-06-014251-0 
  2. Pintér, István. Rudolf Hess rejtélyes élete és halála. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 104-105. o (1987) 
  3. Pintér, István. Rudolf Hess rejtélyes élete és halála. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 193. o (1987) 
  4. Pintér, István. Rudolf Hess rejtélyes élete és halála. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 173. o (1987) 
  5. Pintér, István. Rudolf Hess rejtélyes élete és halála. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 168. o (1987) 
  6. www.fkst.de
  7. Felszámolták Rudolf Hess sírját Bajorországban. index.hu, 2011. július 21. (Hozzáférés: 2011. július 25.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Heß témájú médiaállományokat.