Fizikai Nobel-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fizikai Nobel-díjasok listája. A fizikai és kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia egy-egy öttagú bizottsága javasolja, a javaslatról az Akadémia fizikai, illetve kémiai osztályának tagjai mondanak véleményt, majd az Akadémia szavaz. A jelöléseket az előző télen világszerte szétküldött levelek címzettjei tehetik meg. A fizikai díjra például évente mintegy 1500 személytől kérnek javaslatot. A megkérdezettek közt van minden korábbi fizikai Nobel-díjas is. Évente 300-400 válasz szokott beérkezni a világ minden tájáról.A válasz beérkezési határideje február 1. Senki olyan nem kaphat Nobel-díjat, akit abban az évben nem javasoltak. Minden számba jöhető felfedezést szakértők egy kis csoportja értékel. Ez a csoport külső szakemberek véleményét is megkérdezheti. A szakértői véleményezés a nyár elejére fejeződik be. Ekkor tesznek jelentést a szakmai díjbizottságnak, amelyik augusztusra alakítja ki álláspontját. Egy vagy esetleg két jelöltet neveznek meg, a nevek a Fizikai, illetve Kémiai Osztály javaslataként kerülnek a teljes Akadémia plénuma elé, amely szavazással dönt. Ezután az Akadémia főtitkára telefonon értesíti a döntésről a díjazottakat. A díjat Alfréd Nobel halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki. Helyszín manapság a stockholmi városháza. A díjjal aranyérem és egyedi tervezésű díszes diploma jár. A díjjal járó összeget máskor, szűkebb körben adják át.

Fizikusok Nobel-díjai más területen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kémiai Nobel-díjat kaptak a fizikusok közül 1908-ban Ernest Rutherford, 1922-ben Francis William Aston, 1936-ban Peter Debye.

Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott Békésy György biofizikus 1961-ben.

Nobel-békedíjat kapott Andrej Dmitrijevics Szaharov 1975-ben.

1901–1909[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1901 Wilhelm Conrad Röntgen (Németország) „a rendkívüli szolgálatainak elismeréséül, melyet a róla elnevezett sugárzás felfedezésével nyújtott”
1902 Hendrik Lorentz (Hollandia) és Pieter Zeeman (Hollandia) „a rendkívüli szolgálataik elismeréséül, melyet a mágnesességnek a sugárzási jelenségekre való hatásának vizsgálatával nyújtottak” (a spektrálvonalak felhasadása mágneses térben, Zeeman-effektus)
1903 megosztva Henri Becquerel (Franciaország) „a rendkívüli szolgálatainak elismeréséül, melyet a spontán radioaktivitás felfedezésével nyújtott”
Marie Curie (Franciaország) és Pierre Curie (Franciaország) „a rendkívüli szolgálataik elismeréséül, melyet a Henri Becquerel professzor által felfedezett sugárzás közös tanulmányozásával nyújtottak”
1904 John William Strutt (Egyesült Királyság) „a legfontosabb gázok sűrűségével kapcsolatos vizsgálataiért és az argon felfedezéséért, melyet eközben tett”
1905 Lénárd Fülöp (Németország, Magyarország) „a katódsugarakkal kapcsolatos munkáiért”
1906 Joseph John Thomson (Egyesült Királyság) „a gázokon áthaladó elektromosságra vonatkozó elméleti és kísérleti vizsgálatok terén szerzett nagy érdemeiért” (elektron)
1907 Albert Michelson (USA) „pontos optikai berendezéséért és az ezzel végzett spektroszkópiai és metrológiai vizsgálataiért” (Michelson-interferométer)
1908 Gabriel Lippmann (Franciaország) „az interferencia elvén alapuló színesfényképezési módszeréért”
1909 Karl Ferdinand Braun (Németország) és Guglielmo Marconi (Olaszország) „a drót nélküli távíró kifejlesztésében való érdemeik elismeréséül” – ám 1943-ban az Amerikai Legfelső Bíróság a rádiót Nikola Tesla szerb tudósnak tulajdonította, aki azonban (halála miatt) már nem kapta meg a Nobel-díjat

1910–1919[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1910 Johannes Diderik van der Waals (Hollandia) „a gázok és folyadákok állapotegyenletével kapcsolatos munkájáért” (Van der Waals-egyenlet)
1911 Wilhelm Wien (Németország) „a hőmérsékleti sugárzással kapcsolatos felfedezéseiért” (Wien-törvény)
1912 Gustaf Dalén (Svédország) „a világítótornyok és világítóbóják gáztartályainál használható automatikus szabályzók feltalálásáért”
1913 Heike Kamerlingh Onnes (Hollandia) „a testek alacsony hőmérsékletű tulajdonságainak vizsgálatáért, melyek többek között a folyékony hélium előállításához vezettek”
1914 Max von Laue (Németország) „a Röntgen-sugárzás kristályokon történő diffrakciójának felfedezéséért”
1915 William Henry Bragg (Egyesült Királyság) és William Lawrence Bragg (Egyesült Királyság) „a kristályszerkezet röntgensugárzással történő vizsgálatával kapcsolatos szolgálataiért”
1916 nem osztották ki
1917 Charles Glover Barkla (Egyesült Királyság), 1918-ban vette át „az elemek karakterisztikus röntgensugárzásának felfedezéséért”
1918 Max Planck (Németország), 1919-ben vette át „szolgálatának elismeréseképp, amiatt a hatás miatt, amit kvantumelméletével a fizika fejlődésére gyakorolt”
1919 Johannes Stark (Németország) „a csatornasugárzásban fellépő Doppler-effektus és a spektrumvonalak elektromos térben történő felhasadásának felismeréséért” (Stark-effektus)

1920–1929[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1920 Charles Edouard Guillaume (Svájc) „a vas-nikkel ötvözetek anomáliáinak felfedezésével szerzett méréstechnikai érdemeiért”
1921 Albert Einstein (Németország), megkapta 1922-ben „az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismerésére”
1922 Niels Bohr (Dánia) „az atom szerkezetének, és a belőle kijövő sugárzás kutatásában szerzett érdemeiért”
1923 Robert Andrews Millikan (USA) „az elektromos töltéssel és a fotoelektromos hatással kapcsolatos munkájáért” (elektron, elemi töltésegység)
1924 Karl Manne Siegbahn (Svédország), megkapta 1925-ben röntgenspektroszkópiai felfedezéseiért és kutatásaiért”
1925 James Franck (Németország) és Gustav Hertz (Németország), 1926-ben kapták meg „az elektron atommal való ütközésekor fellépő törvényszerűségek felfedezéséért” (Franck-Hertz-kísérlet)
1926 Jean Baptiste Perrin (Franciaország) „az anyag diszkontinuus felépítésével kapcsolatos munkásságáért, kivált a szedimentációs egyensúly felfedezéséért”
1927 megosztva Arthur Compton (USA) „a róla elnevezett effektus felfedezéséért” (Compton-effektus)
Charles Thomson Rees Wilson (Egyesült Királyság) „az elektromosan töltött részecskék pályáját gőzlecsapódás által láthatóvá tevő módszeréért” (Wilson-kamra)
1928 Owen Willans Richardson (Egyesült Királyság), kiadva 1929-ben „a termo-ionos jelenségekkel kapcsolatos munkájáért, különösen a róla elnevezett törvény felfedezéséért”, (Richardson-hatás)
1929 Louis de Broglie herceg (Franciaország) „az elektron hullámtermészetének felfedezéséért”

1930–1939[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1930 Chandrasekhara Venkata Raman (India) „a fényszórással kapcsolatos munkájáért és a róla elnevezett hatás felfedezéséért” (Raman-szórás vagy Raman-hatás)
1931 nem osztották ki
1932 Werner Heisenberg (Németország), kiadva 1933-ban „a kvantummechanika megalapozásáért, és annak a hidrogén allotrop formáinak felfedezéséhez vezető alkalmazásáért”
1933 Erwin Schrödinger (Ausztria) és Paul Dirac (Egyesült Királyság) „az atomelmélet új hatékony formáinak felfedezéséért” (kvantummechanika)
1934 nem osztották ki
1935 James Chadwick (Egyesült királyság) „a neutron felfedezéséért”
1936 Victor Franz Hess (Ausztria) „a kozmikus sugárzás felfedezéséért”
1937 Clinton Davisson (USA) és George Paget Thomson (Egyesült Királyság) „az elektronok kristályokon történő elhajlásának felfedezéséért”
1938 Enrico Fermi (Olaszország) „új radioaktív elemek létének kimutatásáért, mely elemeket neutron besugárzással hozott létre, és a lassú neutronok által keltett atommagreakciók felfedezéséért”
1939 Ernest Orlando Lawrence (USA) „a ciklotron felfedezéséért és kifejlesztéséért, és az ezáltal elért eredményeiért, különös tekintettel a mesterséges radioaktív elemekre”

1940–1949[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1940 nem osztották ki
1941 nem osztották ki
1942 nem osztották ki
1943 Otto Stern (USA), kiadva 1944-ben „a molekulasugár-módszer kifejlesztéséért és a proton mágneses momentumának felfedezéséért”
1944 Isidor Isaac Rabi (USA) „az atommagok mágneses tulajdonságainak vizsgálatára kidolgozott rezonancia módszeréért”
1945 Wolfgang Pauli (Ausztria) „a Pauli-elvnek is nevezett kizárási elv felfedezéséért”
1946 Percy Williams Bridgman (USA) „egy rendkívül nagy nyomás előállítására alkalmas berendezés felfedezéséért, és az azzal a nagynyomású fizika területén elért felfedezéseiért”
1947 Edward Victor Appleton (Egyesült Királyság) „a légkör felső rétegének fizikájával kapcsolatos kutatásaiért, különösen a róla elnevezett ionizált réteg felfedezéséért”
1948 Patrick Blackett (Egyesült Királyság) „a Wilson-féle ködkamra továbbfejlesztéséért, és az ezzel történő felfedezéseiért a magfizika és a kozmikus sugárzás terén”
1949 Jukava Hideki (Japán) „a mezonok létének a magerőkre vonatkozó elméleti vizsgálatán alapuló megjóslásáért”

1950–1959[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1950 Cecil Powell (Egyesült Királyság) „a magfolyamatok tanulmányozásánál alkalmazott fényképészeti eljárás továbbfejlesztéséért és a mezonokkal kapcsolatos felfedezéseiért, amelyeket ezzel a módszerrel tett”
1951 John Cockcroft (Egyesült Királyság) és Ernest Walton (Írország) „úttörő munkájukért a mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommag átalakítás területén”
1952 Felix Bloch (USA) és Edward Mills Purcell (USA) „az atommagbeli mágneses erőter finomabb és egyszerűbb mérési módszerének kifejlesztéséért és az ezzel elért eredményeikért”
1953 Frits Zernike (Hollandia) „az általa felállított fáziskontraszt-eljárások kifejlesztéséért, különösen a fáziskontraszt-mikroszkóp feltalálásáért”
1954 megosztva Max Born (Németország) „a kvantummechanikával kapcsolatos alapvető kutatásaiért, különösen a hullámfüggvény statisztikai értelmezéséért”
Walther Bothe (Németország) „a koincidencia-módszeréért és az ennek segítségével tett felfedezéseiért”
1955 megosztva Willis Eugene Lamb (USA) „a hirogénspektrum finomszerkezetének felfedezéséért” (Lamb-eltolódás)
Polykarp Kusch (USA) „az elektron mágneses momentumának pontos meghatározásáért”
1956 William Shockley (USA), John Bardeen (USA) és Walter Brattain (USA) „a félvezetőkkel kapcsolatos vizsgálataikért és a tranzisztorhatás felfedezéséért”
1957 Jang Csen-ning (Kína) és Li Cseng-tao (Kína) „az úgynevezett paritási törvények beható vizsgálatáért, amely az elemi részecskékkel kapcsolatos fontos felfedezésekhez vezetett”
1958 Pavel Alekszejevics Cserenkov (Szovjetunió), Ilja Mihajlovics Frank (Szovjetunió) és Igor Jevgenyevics Tamm (Szovjetunió) „A Cserenkov-effektus felfedezéséért és értelmezéséért”
1959 Emilio Segre (USA) és Owen Chamberlain (USA) „az antiproton felfedezéséért”

1960–1969[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1960 Donald Glaser (USA) „a buborékkamra feltalálásáért”
1961 megosztva Robert Hofstadter (USA) „az elektron atommagon történő szórásával kapcsolatos úttörő munkájáért és az ezáltal elért, az nukleonok szerkezetével kapcsolatos felfedezéseiért”
Rudolf Mössbauer (Németország) „a gammasugárzás rezonanciaabszorpciójával kapcsolatos kutatásaiért és az azzal kapcsolatos felfedezéséért, mely a Mössbauer-effektus nevet viseli”
1962 Lev Davidovics Landau (Szovjetunió) „a kondenzált anyagokkal, különösen a folyékony héliummal kapcsolatos úttörő elméleteiért” (szuperfolyékonyság)
1963 megosztva Wigner Jenő (Magyarország)/(USA) „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”
Maria Goeppert-Mayer (USA) és Johannes Hans Daniel Jensen (Németország) „az atommag héjszerkezetével kapcsolatos felfedezéseikért”
1964 Charles Hard Townes (USA), Nyikolaj Gennagyijevics Baszov (Szovjetunió) és Alekszandr Mihajlovics Prohorov (Szovjetunió) „alapvető munkájukért a kvantumelektronika területén, melyek mézer-lézer-elvű oszcillátotok és erősítők megalkotásához vezettek”
1965 Sin-Itiro Tomonaga (Japán), Julian Schwinger (USA) és Richard Feynman (USA) kvantumelektrodinamikai munkásságukért, amely mélyreható következményekkel járt az elemi részecskék fizikájában”
1966 Alfred Kastler (Franciaország) „az atomok Hertz-rezonanciájának tanulmányozása során használt optikai eljárások felfedezéséért és fejlesztéséért”
1967 Hans Albrecht Bethe (USA) „a magreakciók elméletéhez történő hozzájárulásáért, különös tekintettel a csillagok energiatermelésével kapcsolatos felfedezéseiért”
1968 Luis Alvarez (USA) „jelentős eredményeiért a részecskefizikában, különösképp a nagyszámú rezonanciaállapot felfedezéséért, mely azáltal vált lehetővé, hogy továbbfejlesztette a hidrogén buborékkamrát és az adatok vizsgálatát”
1969 Murray Gell-Mann (USA) „az elemi részecskék és a kölcsönhatásaik osztályozásával kapcsolatos felfedezéseiért” (kvarkok)

1970–1979[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1970 megosztva Hannes Alfvén (Svédország) „alapvető munkájáért és felfedezéseiért a magneto-hidrodinamika területén, melynek gyümölcsöző alkalmazásai voltak a plazmafizika különböző területein”
Louis Néel (Franciaország) „alapvető munkájáért és felfedezéseiért az antiferromágnesség és a ferromágnesség terén, amelyek fontos felismerésekhez vezettek a szilárdtestfizika területén”
1971 Gábor Dénes (Magyarország, Egyesült Királyság) „a holográfia módszerének kifejlesztéséért”
1972 John Bardeen (USA), Leon Neil Cooper (USA) és Robert Schrieffer (USA) „a szupravezetés jelenségeinek együtt kifejlesztett elméletéért, amelyet BCS-elméletnek (Bardeen-Cooper-Schrieffer elméletnek) is neveznek”
1973 megosztva Leo Esaki (USA) „a félvezetőkben lezajló alagút-jelenségekkel kapcsolatos felfedezéseikért”
Ivar Giaever (USA) „a szupravezetőkben lezajló alagút-jelenségekkel kapcsolatos felfedezéseikért”
Brian Davon Josephson (Egyesült Királyság) „az alagút-akadályon átfolyó szuperáram tulajdonságainak előrejelzéséért, különös tekintettel a ma Josephson-effektusnak nevezett jelenségekre”
1974 megosztva „a rádióasztrofizika terén elért úttörő kutatásaikért”
Martin Ryle (Egyesült Királyság) „a megfigyeléseiért és fejlesztéseiért, különösképp az apertúra szintézis technikájáért”
Antony Hewish (Egyesült Királyság) „a pulzárok felfedezésében játszott meghatározó szerepéért”
1975 Aage Niels Bohr (Dánia), Ben Roy Mottelson (Dánia) és James Rainwater (USA) „a kollektív magmozgás és az egyes részecskék mozgása közötti kapcsolat közötti kapcsolat felfedezéséért, és az ezen alapuló atommagszerkezet elméletnek kidolgozásáért”
1976 Burton Richter (USA) és Samuel C. C. Ting (USA) „egy új típusú nehéz elemi részecske felfedezésében végzett úttörő munkájukért” (J/pszi mezon, c kvark)
1977 Philip Warren Anderson (USA), Nevill Francis Mott (Egyesült Királyság) és John H. van Vleck (USA) „a mágneses és rendezetlen rendszerek elektronszekrezetére vonatkozó elméleti vizsgálataikért”
1978 megosztva Pjotr Kapica (Szovjetunió) „alapvető találmányaiért és felfedezéseiért az alacsony hőmérsékletek fizikája területén”
Arno Penzias (USA) és Robert Woodrow Wilson (USA) „a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás felfedezéséért”
1979 Sheldon Glashow (USA), Abdus Salam (Pakisztán) és Steven Weinberg (USA) „az elemi részecskék között ható egyesített gyenge és elektromágneses kölcsönhatás elméletéhez való hozzájárulásukért, beleértve többek között a gyenge semleges áramok előrejelzését” (elektrogyenge kölcsönhatás, alapvető kölcsönhatások)

1980–1989[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1980 James Cronin (USA) és Val Fitch (USA) „alapvető szimmetriaelvek sérülésének felfedezéséért a semleges K-mezon bomlásában”
1981 megosztva Nicolaas Bloembergen (USA) és Arthur Leonard Schawlow (USA) „ a lézerspektroszkópia kidolgozásához való hozzájárulásukért”
Kai Manne Siegbahn (Svédország) „a nagy felbontású elektronspektroszkópia kidolgozásához való hozzájárulásukért”
1982 Kenneth G. Wilson (USA) „a fázisátalakulásokkal kapcsolatos kritikus jelenségekre vonatkozó elméletéért”
1983 megosztva Subrahmanyan Chandrasekhar (USA) „a csillagok szerkezetének és fejlődésének megismerésében fontos fizikai folyamatok elméleti vizsgálataiért”
William Alfred Fowler (USA) „azoknak a magreakcióknak elméleti és kísérleti vizsgálatáért, melyek a világegyetem kémiai elemeinek felépülésében jelentősek”
1984 Carlo Rubbia (Olaszország) és Simon van der Meer (Hollandia) „a gyenge kölcsönhatást közvetítő W és Z részecskék felfedezéséhez vezető nagy projektben való jelentős szerepükért”
1985 Klaus von Klitzing (Németország) „az úgynevezett kvantumos Hall-effektus felfedezéséért”
1986 megosztva Ernst Ruska (Németország) „az elektronoptikában végzett alapvető munkájukért, és az első elektronmikroszkóp megépítéséért”
Gerd Binnig (Németország) és Heinrich Rohrer (Svájc) „a pásztázó alagútmikroszkóp kivitelezéséért”
1987 Johannes Georg Bednorz (Németország) és Karl Alex Müller (Svájc) „a kerámiákban történő szupravezetéssel kapcsolatos úttörő felfedezéseikért”
1988 Leon Max Lederman (USA), Melvin Schwartz (USA) és Jack Steinberger (USA) „a neutrínónyaláb módszerért és a müonneutrínó felfedezésével a leptonok dublet szerkezetének kimutatásáért” (kétneutrínó-kísérlet)
1989 megosztva Wolfgang Paul (Németország) és Hans Georg Dehmelt (USA) „az ioncsapda technika kifejlesztéséért”
Norman Foster Ramsey (USA) „a szeparált oszcillátormezők módszerének kifejlesztéséért, és alkalmazásáért a hidrogénmézerben és más atomórákban

1990–1999[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
1990 Jerome Isaac Friedman (USA), Henry Way Kendall (USA) és Richard Edward Taylor (Kanada) „az elektronnak a protonon és a kötött neutronon történő mélyen rugalmatlan szórásával kapcsolatos úttörő kutatásaikért, amelyek rendkívül fontossá váltak a részecskefizika kvarkmodelljének fejlesztésében”
1991 Pierre-Gilles de Gennes (Franciaország) „az egyszerű rendszerek rendezettségi jelenségeinek tanulmányozására kifejlesztett eljárásáért, melyet általánosítva az anyag összetettebb formáinak – például folyadékkristályok és polimerek tanulmányozására is használni lehet”
1992 Georges Charpak (Franciaország) részecskedetektorok ki- és továbbfejlesztéséért, különös tekintettel a sokszálas proporcionális kamrára (1968)”
1993 Russell Hulse (USA) és Joseph Taylor Jr. (USA) „egy kettőscsillag rendszerben lévő pulzár felfedezéséért, mely lehetőséget adott a gravitáció tanulmányozására” (gravitációs hullám)
1994 Bertram Neville Brockhouse (Kanada) és Clifford Glenwood Shull (USA) „a kondenzált anyagok vizsgálatára szolgáló neutronszórás technikájának felfedezéséért”
1995 megosztva „a leptonfizikához való úttörő kísérleti hozzájárulásukért”
Martin Lewis Perl (USA) „a tau-lepton felfedezéséért”
Frederick Reines (USA) „a neutrínó detektálásáért”
1996 David Morris Lee (USA), Douglas Dean Osheroff (USA) és Robert Coleman Richardson (USA) „a hélium-3 izotóp alacsony hőmérsékleten létrejövő szuperfolyékony tulajdonságának felfedezéséért”
1997 Steven Chu (USA), Claude Cohen-Tannoudji (Franciaország) és William Daniel Phillips (USA) „az atomok lézerfénnyel történő hűtés és csapdázás módszerének kifejlesztéséért”
1998 Robert Betts Laughlin (USA), Horst Störmer (Németország) és Daniel Chee Tsui (USA) „a kvantumfolyékonyság új formájának felfedezéséért, amelynek gerjesztései az elemi töltés tört részét hordozzák”
1999 Gerardus ’t Hooft (Hollandia) és Martinus Veltman (Hollandia) „az elektrogyenge kölcsönhatás kvantumszerkezetének tisztázásáért” (alapvető kölcsönhatások)

2000–2009[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
2000 megosztva Zsoresz Ivanovics Alfjorov (Oroszország) és Herbert Kroemer (Németország) félvezető heterostruktúrák kifejlesztéséért a nagysebességű- és optoelektronika számára”
Jack Kilby (USA) „az integrált áramkörök feltalálásában való munkájáért”
2001 Eric Allin Cornell (USA), Wolfgang Ketterle (Németország) és Carl Edwin Wieman (USA) „alkáliatomokból álló hígított gázokban Bose–Einstein-kondenzátum előállításáért, és a kondenzátum tulajdonságainak korai tanulmányozásáért”
2002 megosztva Raymond Davis Jr. (USA) és Kosiba Maszatosi (Japán) „az asztrofizikában elért úttörő eredményeikért, különös tekintettel a kozmikus neutrínók észlelésére”
Riccardo Giacconi (USA) „az asztrofizika területén végzett úttörő munkáért, amely kozmikus röntgenforrások felfedezéséhez vezetett”
2003 Alekszej Abrikoszov (Oroszország), Vitalij Ginzburg (Oroszország) és Anthony James Leggett (Egyesült Királyság) „a szupravezetés és a szuperfolyékonyság területén végzett úttörő munkáért”
2004 David Jonathan Gross (USA), David Politzer (USA), Frank Wilczek (USA) „az erős kölcsönhatás elméletében jelenlévő aszimptotikus szabadság felfedezéséért”
2005 megosztva Roy Glauber (USA) „az optikai koherenciával kapcsolatos kvantumelmélet továbbfejlesztéséért”
John Hall (USA), Theodor Hänsch (Németország) „a lézeralapú precíziós színképelemzés kifejlesztésében való közreműködésükért”
2006 John Mather (USA) és George Smoot (USA) „a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás feketetest-formájának és anizotrópiájának felfedezéséért”
2007 Albert Fert (Franciaország) és Peter Grünberg (Németország) „az óriás mágneses ellenállás felfedezéséért”
2008 megosztva Yoichiro Nambu (USA) „a spontán szimmetriasértés mechanizmusának felfedezéséért”
Kobajasi Makoto és Maszkava Tosihide (Japán) „mert megsejtették, hogy legalább három kvarkcsalád létezik a természetben”
2009 megosztva Charles Kao (Kína/Egyesült Királyság) „az optikai kábelen történő kommunikáció alapjainak kidolgozásáért”
Willard Boyle (USA) és George Elwood Smith (USA) „a képalkotásban új távlatokat nyitó CCD-érzékelő fejlesztéséért”

2010–2019[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Név Téma
2010 Andre Geim (Oroszország/Hollandia) és Konsztantyin Szergejevics Novoszjolov (Oroszország/Egyesült Királyság) „A kétdimenziós anyaggal, a grafénnel kapcsolatos úttörő kísérleteikért”
2011 Saul Perlmutter (USA), Brian P. Schmidt (USA) és Adam Riess (USA) „a Világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért” (Megjegyzés: ezt magyar csillagászok évekkel korábban kimutatták[1])
2012 Serge Haroche (Franciaország), és David J. Wineland (USA) „az önálló kvantumrendszerek mérésével és manipulálásával kapcsolatos módszerek kidolgozásáért”[2]
2013 François Englert (Belgium), és Peter Higgs (Egyesült Királyság) „azon elmélet kidolgozásáért hogy az elemi részecskék hogyan jutnak tömeghez, ami a Higgs-bozon létezését tette szükségessé melyet 2012-ben kísérletileg bizonyítottak”[3] [4] [5]
2014 Akaszaki Iszamu (Japán), Amano Hirosi (Japán) és Nakamura Súdzsi (Japán) kék fényt kibocsátó diódák feltalálásáért”[6] [7][8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]