Elektron

A hidrogénatom elektronjainak hullámfüggvényei az energia lefelé növekszik: n=1,2,3,…, a perdület jobbfelé növekszik: s, p, d,… . A világosabb részeken nagyobb az előfordulás valószínűsége. A perdület és az energia kvantált, csak diszkrét értékeket vehet fel.

Az elektron (az ógörög ήλεκτρον, borostyán szóból) negatív elektromos töltésű elemi részecske, mely az atommaggal együtt kémiai részecskéket alkot, és felelős a kémiai kötésekért. Szokásos jelölése: e^‒. Az elektron feles spinű lepton. Antirészecskéje a pozitron.

Kísérleti kimutatása 1897-ben Joseph John Thomsonnak sikerült először. Az elnevezés a görög elektron szóból származik, amely jelentése borostyánkő. A görögök borostyánkövet dörzsöltek meg más anyaggal, és tapasztalták az elektromos vonzó tulajdonságát.

Fontos szerepet tölt be kémiai reakciók legnagyobb csoportjában, a redoxireakciókban.

Az elektron adatai (CODATA alapján)

Elektromos töltés	−e = −1,602 176 487(40)·10−19 C
Nyugalmi tömeg	5,485 799 0943(23)·10−4 u = 9,109 382 15(45)·10−31 kg
Relatív töltés	−1
Relatív tömeg	1 / 1836
Nyugalmi energia	0,510 998 910(13) MeV = 8,187 104 38(41)·10−14 J
Mágneses momentum	−928,476 377(23)·10−26 J T−1
Spin	1/2 (fermion)
g-faktor	−2,002 319 304 3622(15)
Élettartam	stabil

Külső hivatkozások

• Dávid Gyula: A szilárd anyag szilárdítója - avagy univerzális elektronika. Lejátszás, Vetítés.