Benjamin Franklin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 májusából származik.

Benjamin Franklin J.S.Duplessis festményén

Benjamin Franklin (Boston, 1706. január 17. – Philadelphia, 1790. április 17.): amerikai író, polgári demokrata politikus, diplomata, természettudós, közgazdász, filozófus.

Az USA Massachusetts államában, Bostonban született, egy szegény szappan- és viaszfőző, Josiah Franklin és Abiah Folger 15 gyermeke közül tizedikként. Könyvnyomdát alapított, és 1728-ban Művelődési Kört is létrehozott, ami később könyvtár lett. 1743-ban filozófiai társaságot alapított, majd akadémiát. Először vezette be a pozitív és negatív töltések fogalmát. Felfedezte, hogy a villám elektromos természetű. 1752-ben egy papírsárkány segítségével kísérletet végzett, aminek következtében létrejött a villámhárító. Ő alapította meg a pennsylvániai egyetemet, az első közkönyvtárat, az első tűzoltócsapatot Amerikában, elsőként hozott össze egy össznemzeti újságot és továbbfejlesztette a postaszolgálatot. 1757-ben Pennsylvania teljhatalmú megbízottjaként Angliába utazott. Hosszú időn át igyekezett megakadályozni a fegyveres összecsapást a gyarmatok és az anyaország között. 1776-ban kezdeményezte az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot. Anglia után Franciaországba ment és elérte a katonai szövetség létrehozását Franciaországgal. Ezzel a függetlenségi háború fordulatot vett, és az 1783-as békeszerződésben Anglia elismerte az Egyesült Államok függetlenségét. A feketék elnyomása elleni mozgalomban is részt vett.

[szerkesztés] Találmányai és tudományos vizsgálódásai

Franklin tehetséges feltaláló volt. Feltalálta többek között a villámhárítót, az üvegharmonikát, a Franklin-kályhát, a bifokális szemüveglencsét és a rugalmas katétert. Bár nem védte le egyik találmányát sem, támogatta a fejlesztők és szerzők jogait.

1743-ban megalapította az Amerikai Filozófiai Társaságot (American Philosophical Society) hogy a tudományos élet képviselőinek lehetőségük legyen találmányaik megvitatására. Elektromos kutatásokba kezdett, és életének további részében ezzel foglalkozott más egyéb tudományos vizsgálatokon, politikai küzdelmeken és a pénzkeresésen felül.

Illusztráció Franklin jegyzeteiből a víztölcsérrel és forgószéllel kapcsolatosan

1748-ban nyugalomba vonult nyomdászi munkájából és más üzletekbe kezdett. Társult David Hallal, amely 18 évig a bolt bevételének felét biztosította a számára. A jövedelmező üzleti megállapodás tette lehetővé számára, hogy ideje legyen a tanulásra és pár éven belül felfedezéseket tett, amely hírnevet szerzett a tanult emberek között Európa-szerte, beleértve Franciaországot.

Vizsgálta többek között az elektromosságot.

Ő vezette be a pozitív és negatív elnevezést^[1] és ő fedezte fel a a töltésmegmaradás törvényét.^[2] 1750-ben publikálta javaslatát egy kísérletre, mely igazolja azt, hogy a villám elektromosság. Ebben egy papírsárkány feleresztését javasolta olyan viharban, amelyben várhatóan a továbbiakban villámlani fog. 1752. május 10-én Thomas-François Dalibard Franciaországban végrehajtotta Franklin kísérletét 40 láb magas vasrudat használva sárkány helyett, és elektromos szikrákat hozott létre a felhőkből. Franklin június 15-én hajtotta végre híres sárkányos kísérletét Philadelphiában és szintén sikeresen hozott létre szikrákat egy felhőből (nem tudva arról, hogy Dalibard 36 nappal korábban ezt megtette). Franklin kísérletét csak 1767-ben jegyezte le Joseph Priestley Az elektromosság története és jelen állapota (History and Present Status of Electricity) című művében. Franklin a kísérlet során gondosan el volt szigetelve a sárkánytól, mások viszont, mint például Georg Wilhelm Richmann Szentpéterváron, halálos áramütést szenvedtek, miközben a kísérlet megismétlésével próbálkoztak az eredeti kísérlet utáni hónapokban.

Franklin elektromos kísérletei vezettek a villámhárító felfedezéséhez. Észrevette, hogy a hegyes végű vezetők képesek csendesen levezetni a kisülést, méghozzá jóval távolabbi helyen is. Úgy vélte, hogy ez a tudás hasznos lehet, ha a házakat meg akarjuk védeni a villámoktól. Miután egy sor kísérletet elvégzett a saját házánál, a jelenlegi Pennsylvániai Egyetemen (University of Pennsylvania) és a későbbi Independence Hallban állított fel villámhárítókat 1752-ben.^[3]

Az elektromossággal kapcsolatos munkáinak elismeréseképpen 1753-ban a Királyi Társulat Copley-érmét kapta meg, és 1756-ban ő lett annak a néhány 18. századi amerikainak az egyike, akit taggá választottak. Az elektromos töltés cgs-egységét az ő tiszteletére nevezték el franklinnek (Fr).

1743. október 21-én egy északkeleti vihar meghiúsította Franklin számára egy napfogyatkozás megfigyelését. Fiútestvérével levelezve Franklin megtudta, hogy a vihar nem érte el Bostont, csak a fogyatkozás után, jóllehet Boston észak-keletre van Philadelphiától. Ebből arra következtetett, hogy a viharok nem mindig abba az irányba haladnak, amelybe a fő szélirány mutat, ennek a megállapításnak komoly befolyása volt a meteorológiára. ^[4]

Franklin felfedezte a hűtés egyik alapelvét egy nagyon meleg napon tett megfigyelésével: szellőben nedves ruhában hűvösebb maradt a bőre, mint szárazban. Hogy megértse ezt a jelenséget, Franklin kísérleteket végzett. Egy 1758-ös meleg napon Cambridge-ben (Angliában) Franklin és tudós társa John Hadley egy higanyhőmérő gömbjét folyamatosan nedvesítették éterrel és fújtatót használtak az éter elpárologtatására. Minden egymást követő párologás során a hőmérő alacsonyabb értéket mutatott, végül elérték a -14 °C-ot. Másik hőmérő mutatta, hogy a szoba hőmérséklete állandó 18 °C volt. Hűtés párologtatással (Cooling by Evaporation) című levelében Franklin megállapította, hogy “látható a lehetőség, hogy egy embert halálra fagyasszunk egy meleg nyári napon." Minden évben a fagyasztóipar Franklin-érmet ad ki ennek a megfigyelésnek a tiszteletére.