Szentpétervár
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||
|
||||||
| Becenév: „Észak Velencéje", "Észak fővárosa", "A paloták városa” |
||||||
| Elhelyezkedése | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||
| Koordinátái: | ||||||
| Kormányzat | ||||||
| Ország Körzet Terület Besorolás |
Oroszország Északnyugati Leningrádi Szövetségi jelentőségű város |
|||||
| Alapítás dátuma | 1703. május 27. | |||||
| Kormányzó | Valentyina Matvijenko | |||||
| Népesség | ||||||
| Város (2005. január 1.) | 4 039 751 fő | |||||
| Népsűrűség | 3330 fő/km² | |||||
| Földrajzi jellemzői | ||||||
| Területe | ||||||
| Teljes | 1 400 km² | |||||
| Magasság | 3 m | |||||
| Időzóna Nyáron (DST) |
MSK (UTC+3) MSD (UTC+4) |
|||||
| Weboldal: http://gov.spb.ru/ | ||||||
Szentpétervár (oroszul Санкт-Петербург) Oroszország balti-tengeri kikötővárosa a Finn-öböl partján, a Néva-folyó torkolatában. Korábbi nevei Leningrád (Ленинград, 1924–1991), illetve Petrográd (Петроград, 1914–1924) voltak. A helyiek mai szóhasználatában elterjedt a Питер (Pityer) név is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A világ egymilliónál több lakossal rendelkező városai közül Szentpétervár van a legészakabbra. A városközpontot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A város, mely több mint 200 éven át Oroszország politikai és kulturális központja volt, ma is lenyűgöző, méltán érdemelte ki az Észak Velencéje, illetve az Északi főváros neveket. A Leningrádi terület adminisztrációs központja, (a terület megtartotta a Leningrád nevet, míg maga a város újra felvette eredeti nevét), emellett mint szövetségi jelentőségű város önálló közigazgatási egység, valamint az Északnyugati szövetségi körzet (федеральный округ) adminisztrációs központja is. A város területe az alapításkor mocsaras, lápos vidék volt, így szinte az egész régi városrész cölöpökre épült.
[szerkesztés] Története
A várost I. (Nagy) Péter orosz cár alapította 1703. május 16-án azzal a céllal, hogy „ablakot nyisson Európára” (Puskin tollából), vagyis az elmaradott, feudális Oroszország felzárkóztatásának céljából. Helyét a nagy északi háború (1700-1720) során Svédországtól visszafoglalt Ingermanlandban, a Néva folyó torkolatában határozta meg. Nevét Szent Péter apostolról kapta, aki egyben a város védőszentje (patrónusa) is. Neve és írásmódja azonban nem orosz, hanem a holland Sint Petersburg imitációja, oroszos átirata. (I. Péter hosszú ideig élt és tanult Hollandiában)
Mivel az építkezések még háborús időben kezdődtek, az első épület egy erőd, névszerint a Péter-Pál erőd (Петропавловская крепость) volt, melyet a város egyik főépítésze, Domenico Trezzini tervezett. Ő tervezte a váron belül található Péter-Pál Katedrálist, ahol minden orosz cárt I. (Nagy) Pétertől III. Sándorig megkoronáztak, illetve ahol az utolsó orosz uralkodó, II. Miklós és családjának hamvai nyugszanak. Nem titkoltan Velence és Amszterdam mintájára kívánta felépíttetni városát a cár, sok belső kanálissal, hajózható csatornával (vízi utcákkal) mely egy egyedi, új, szinte csak itt fellelhető építészeti stílust, az úgynevezett péteri barokkot hívta életre. A munkások és jobbágyok kemény munkafeltételek mellett történő foglalkoztatása jellemző vonás volt, mely során egyes becslések szerint akár 30 000-en is[1] életüket veszthették. Az első lakóházat Cornelius Cruys, az orosz hadiflotta holland származású főparancsnoka vásárolta meg, így ő lett Szentpétervár első lakója. A tudatos városépítésnek köszönhetően (lévén a helyén előtte csupán egy mocsár volt) az egész egyetlen építészeti remekműnek számít, széles, egyenes sugárutakkal, kellemes nagy parkokkal és rengeteg fényűző palotával, ezért kapta harmadik becenevét: „A paloták városa”. A leghíresebb ezek közül a Téli Palota. A hidak döntő többsége felnyitható, manapság látványosságként egy speciális időbeosztás szerint májustól október végéig az összeset felnyitják (általában) hajnali 2 és 4:30 között. [2]
A „világ legmesterségesebb városa” – ahogy Dosztojevszkij jellemezte – 1712-ben lett a birodalom fővárosa, Moszkvát felváltva. Ezt a pozíciót egészen a bolsevik forradalom győzelméig birtokolta, mely után, 1917-ben ismét Moszkva lett a főváros. Pár évvel korábban, II. Miklós, Oroszország utolsó cárja a túlságosan németes hangzással bíró Szankt-Petyerburg (Санкт-Петербург) nevet oroszosította, és a várost 1914. augusztus 31-én újrakeresztelte, a Petrograd (Петроград / Pétervár) nevet adva neki. Ezt követően 1924. január 27-én, Lenin tiszteletére (aki három nappal korábban, január 24-én hunyt el) ismét nevet változtatott a város és egészen a Szovjetunió felbomlásáig (1991) Leningrád néven szerepelt a világ térképein. 1991. szeptember 6-án népszavazás döntött a visszakereszteléséről Szankt-Petyerburgra. (Mellyel egyetemben 39 utca, 6 híd, és 6 közpark is új nevet kapott.)
Szentpétervár földrajzi pozíciója az Északi-Sarkkör alatt van, ugyanazon a szélességi körön, mint Helsinki, Stockholm, Aberdeen és Oslo (60° É), ezért a szürkület májusban, júniusban és júliusban egész éjszaka tart. Ezt a jelenséget hívják „fehér éjszakák”-nak. Érdekessége még, hogy itt található a világ legészakibb mecsetje. Más birodalmak fővárosaival ellentétben, Szentpéterváron minden nagy vallás temploma megtalálható.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Színház, balett
[szerkesztés] Múzeumok
[szerkesztés] Történelmi emlékművek
- Auróra csatahajó
- I. Péter kunyhója
[szerkesztés] Mozik
- Киноцентр Родина (Rodina)
- Lumiere moziklub
- Кинотеатр Художественный (Művész mozi)
- Union
- PIK
- Szaparov
[szerkesztés] Oktatás
- A Szentpétervári Művészeti Akadémiát 1757-ben Ivan Suvalov művészetpártoló alapította. Az intézmény befogadására alkalmas épület Nagy Katalin cárnő megbízására készült. Az épület Jean-Baptiste Vallin de la Mothe és A. Kokirinov tervei alapján épült 1764 és 1789 között, a Néva partján, a Téli Palotával szemközti oldalon. Az intézmény neve időről-időre változott: Orosz Művészeti Akadémia, Szovjet Művészeti Akadémia, Ilja Repin Szentpétervári Festészeti, Szobrászati és Építészeti Akadémiai Intézet. Saját műgyűjteménnyel rendelkezik.
[szerkesztés] Könyvtár
- Orosz Nemzeti Könyvtár [4]
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Látnivalói
(Lásd még: Szentpétervár történelmi központja)
- Péter-Pál székesegyház
- Péter-Pál erőd
- Izsák székesegyház
- Ermitázs
- Admiralitás
- Peterhof
- Nemzeti Haditengerészeti Múzeum (Tőzsdepalota)
- Kazanyi székesegyház
- Puskinváros (Cárszkoje Szelo)
- Metró
- Mariinszkij Opera és Balett Nagyszínház (Kirov balett)
- Auróra cirkáló
- Szmolnij épületegyüttese
- Alexandr Nyeszkij Főkolostor és Nekropolisz
- Nyevszkij proszpekt
- Orosz Múzeum (Mihály palota)
[szerkesztés] Közlekedés
A város alatt jól kiépített metróhálózat működik, amellyel a külvárosokba is el lehet jutni. A város 2007-ben 30-35 fős új buszokat vásárolt, hogy tovább javítsa az Északi Főváros tömegközlekedését. A taxit helyettesítő, bevett gyakorlat a városi stoppolás, ami jó lehetőséget ad az olcsó utazásra és az alkalmi taxisok keresetének kiegészítésére.
[szerkesztés] Sport
A Zenit futball csapata az FC Zenit Szentpétervár 2007-ben megnyerte az orosz bajnokságot, így jövőre indulhat a Bajnokok Ligája főtábláján. A Zenit FC ebben az évben az UEFA-Kupában már kiverte a Villareal FC-t, a Olympic Marseilles-t, a Bayer Leverkusen-t és a Bayern München-t is.
[szerkesztés] Testvérvárosai
|
- Továbbá „ikervárosi” kapcsolata van [3] a floridai
St. Petersburg városával.
[szerkesztés] A város híres szülöttei
|
|
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Jegyzetek
