Igor Stravinsky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Igor Stravinsky
Stravinsky Igor Postcard-1910.jpg
Egy levelezőlapon 1910-ből
Született 1882. június 17.
Oranienbaum
Elhunyt 1971. április 6. (88 évesen)
New York
Szülei Fjodor Ignatyjevics Sztravinszkij
Foglalkozása zeneszerző
karmester

Igor Stravinsky az IMDb-n

Igor Stravinsky (oroszosan: Igor Fjodorovics Sztravinszkij [Игорь Фёдорович Стравинский]; Oranienbaum, 1882. június 17.New York, 1971. április 6.) orosz zeneszerző, akit sokan a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének tartanak. Műveiért szerzett elismerései mellett, zongoristaként és karmesterként is nagy hírnévre tett szert műveinek premierjein nyújtott teljesítményével.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Fjodor Ignatyjevics Sztravinszkij (1843–1902), kora vezető basszistája.

Stravinsky művei nagy stilisztikai változatosságot mutatnak. Először három balett-tel tett szert nemzetközi hírnévre, amit Szergej Gyagilev impresszárió megrendelésére készített, és az ő orosz balettje adott elő; ezek: A tűzmadár (L'Oiseau de feu, 1910), a Petruska (1911) és a Tavaszi áldozat (Le sacre du printemps, 1913). A Tavaszi áldozat, melynek premierje a zene által megosztott közönség soraiban hatalmas zavargást váltott ki, átalakította a jövendő zeneszerzők ritmusszerkezetről alkotott képét, és egy elképzelt ősi Oroszország pogány szertartásairól alkotott víziója máig elbűvöli a hallgatóit.

Első orosz korszaka után az 1920-as években a neoklasszicizmus felé fordult. Ekkor készült művei inkább hagyományos zenei formákat alkalmaztak, és nem ritkán korábbi zeneszerzőknek – mint Bach, Verdi és Csajkovszkij – állítottak tiszteletet. Mavra című vígoperájának bemutatója 1922. június 3-án volt Párizsban. 1924-ben saját művei előadásával elkezdte előadóművészi pályafutását. Oidipus Rex című opera-oratóriumának ősbemutatója 1927. május 30-án volt.

A francia állampolgárságot 1934. június 10-én kapta meg. 1938. november 30-án meghalt Sztravinszkij lánya, 1939. március 2-án elhunyt a felesége, Katyerina, június 7-én pedig meghalt az édesanyja is. 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le, és a Massachusetts állambeli Cambridge-ben, a Harvard Egyetemen tartotta híressé vált előadás-sorozatát Poétique musicale címen. 1940. március 9-én újra nősült, Vera Bosset-t vette feleségül. 1945. december 28-án megkapja az amerikai állampolgárságot.

Amerikai tartózkodása első idejében írta Symphony in C (1940), Symphony in Three Movements (1945) és a népszerű Ebony Concerto (klarinét, big band, 1945) című műveit. Az 1950-es évektől kezdve, élete utolsó húsz évében új technikákat alkalmazott, amelyek tömörebbek, erősebb ritmikájúak, harmonikusabbak és összetettebb mintázatúak voltak, mint a korábbi művei. Bonyolultságuktól eltekintve ezeknek a műveknek sok közös vonása van korábbi alkotásaival, például a ritmusos energia, a forma tisztasága, a hangszerelés és a kifejezőmód. Szeriális műveket is írt (például Threni: id est Lamentationes Jeremiae Prophetae, 1958; The Flood, 1962).

Íróként Alexis Roland-Manuellel közösen összeállította a Zene költészete című könyvét, amiben az a híres állítása szerepel, hogy „a zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni”. Robert Crafttal készített interjúi Beszélgetések Sztravinszkijjal címen jelent meg. A következő évtizedben öt további köteten dolgoztak együtt. Hazájában, a Szovjetunióban a műveit hosszú ideig nem játszották. 1962-ben, miután rehabilitálták, hazalátogatott szülőföldjére. Egészségi állapota folyamatosan romlott, végül 1971. április 6-án meghalt New Yorkban.

Művei [1][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Operák, színpadi művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A csalogány dala (Le Rossignol), 3 felvonásos opera (1914)
  • Róka (Renard) burleszk történet színpadi énekre és játékra (1916)
  • A katona története (Histoire du soldat) elbeszélésre, játékra és táncra (1918)
  • Mavra, vígopera (1922)
  • Oedipus rex, kétfelvonásos opera-oratórium (1927)
  • Perséphone, melodráma (1933)
  • A léhaság útja (The Rake's Progress), háromfelvonásos opera (1951)
  • Az özönvíz (The Flood), zenés játék (1962)

Balett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tűzmadár (L'oiseau de feu) (1910, átdolgozva 1919/1945)
  • Petruska (Pétrouchka) (1911, átdolgozva 1947)
  • Tavaszszentelő vagy Tavaszi áldozat (Le sacre du printemps) (1913, átdolgozva 1947/1967)
  • Les noces (The Wedding), for soloists, choir, four pianos and percussion (1914–17; 1919–23)
  • Pulcinella, balett Pergolesi nyomán (1920)
  • Apollon musagète,balett (1928, átdolgozva 1947)
  • A tündér csókja (Le baiser de la fée) allegorikus balett (1928, átdolgozva 1950-ben)
  • Kártyajáték (Jeu de cartes) balett három osztásban (1936)
  • Scènes de ballet (1944)
  • Orpheus, balett (1947)

Zenekari művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Esz-dúr szimfónia, Op. 1 (1905-1907)
  • Scherzo fantastique, Op. 3 (1908)
  • Tűzijáték, (Feu d'artifice), Op. 4 (1908)
  • A csalogány dala (Le chant du rossignol) (1917)
  • Fúvósszimfóniák (1920, átdolgozva 1945-1947)
  • Pulcinella szvit (1920)
  • Suite No. 2 kamarazenekarra (1921, a Trois pièces faciles és Cinq pièces faciles No. 5 feldolgozása)
  • Suite No. 1 kiszenekarra (1925, a Cinq pièces faciles Nos. 1-4 feldolgozása)
  • Quatre études (1928, a Trois pièces faciles átdolgozása)
  • Divertimento (szvit Le Baiser de la féeből, 1934)
  • Concerto in Es Dumbarton Oaks, kamarazenekarra (1938)
  • Symphony in C (1940)
  • Circus Polka zenekarra (1942)
  • Four Norwegian Moods (1942)
  • Ode Elegical Chant (1943)
  • Scherzo à la russe
  • Symphony in Three Movements (1945)
  • Concerto in D, Bázel Concerto, vonószenekarra (1946)
  • Tango kamarazenekar számára (1953, 1940-es mű átdolgozása zongorára)
  • Greeting Prelude (1955)
  • 8 Instrumental Miniatures 15 játékosra (1963, a Les Cinq Doigts zenekari változata)
  • Variációk in memoriam Aldous Huxley (1963/1964)

Versenyművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Concerto zongorára, ütőhangszerekre és nagybőgőre (1923-24/1951)
  • Capriccio zongorára és zenekarra (1929/1949)
  • Concerto en ré hegedűre és zenekarra (1931)
  • Movements zongorára és zenekarra (1958/1959)

Kamarazene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Trois pièces vonósnégyesre(1914)
  • Rag-Time 11 hangszerre (1917–18)
  • Trois pièces klarinétra (1919)
  • Concertino, vonósnégyesre (1920)
  • Oktett fúvósokra (1923)
  • Duo concertant hegedűre és zongorára (1932)
  • Elégia, mélyhegedűre (1944)
  • Szeptett klarinétra, kürtre, fagottra, hegedűre, brácsára, csellóra és zongorára (1953)
  • Concertino, kiszenekarra (1953) (az 1920-as vonósnégyes átdolgozása)
  • Epitaphium, fuvolára, klarinétra és hárfára (1959)
  • Kettős kánon, vonósnégyesre 'in memoriam Raoul Dufy' (1959)
  • Fanfare for a New Theatre, két trombitára (1964)

Kórusművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zvedolikij, (A csillagok királya) kantáta (1912)
  • Symphonie de psaumes, (Zsoltárszimfónia) kórusra és zenekarra hegedűk és brácsa nélkül (1930, átdolgozva 1948)
  • Babel kantáta (1944)
  • Mise (1944–48)
  • Kantáta, szopránra, tenorra, női karra és 5 hangszerre (1951–52)
  • Canticum Sacrum tenorra, baritonra, vegyeskarra és zenekarra (1955)
  • Jeremiás siralmai 6 szólista, vegyeskar, zenekar. (1958)
  • A Sermon, a Narrative and a Prayer (Prédikáció, elbeszélés és könyörgés) kantáta altra, tenorra vegyeskarra és zenekarra (1961)
  • Introitus férfikarra és kamaraegyüttesre (1965)
  • Requiem Canticles alt, basszus, vegyeskar, zenekar (1966)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Brockhaus–Riemann zenei lexikon, Zeneműkiadó, Budapest, 1985. ISBN 963-330-540-3

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Craft, Robert – Igor Stravinsky: Beszélgetések. Válogatás. Vál.,szerk. ... Kovács Sándor. Ford. Pándi Marianne. Budapest, 1987. Gondolat K. ISBN 963-281-642-0
  • Fábián Imre: A huszadik század zenéje. Muzsikusok, esztéták századunk zenéjéről. Budapest, 1966. Gondolat K.
  • Somfai László: Igor Sztravinszkij: Oktett fúvós hangszerekre in Miért szép századunk zenéje? Szerk. Kroó György. Budapest, 1974. Gondolat K. pp. 113–133 ISBN 963-280-042-7
  • Sztravinszkij, Igor: Életem. Gondolat K., Budapest, 1969.
  • White, Eric Walter: Stravinsky. A zeneszerző és művei. Zeneműkiadó, Budapest 1976. ISBN 963-330-100-9
  • Magyar Nagylexikon 16. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2003. 295–296. o. ISBN 963-9257-15-X

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]