Mavra
| Mavra | |
| vígopera | |
 | |
| Zeneszerző | Igor Stravinsky |
| Ősbemutató | 1922. június 3. |
| Megjelenés | 20. század |
| Időtartam | 25 |
| Tételek | 1 felvonás |
A Mavra egyfelvonásos opera buffa, amelyet Igor Stravinsky írt, az ő neoklasszicista pályaszakaszának egyik legkorábbi műve. Az opera librettójának alapja Alekszandr Puskin A kolomnai házikó című verse. A Mavra körülbelül 25 percet ölel fel, két ária, egy duett, és egy kvartett jellemzi a négy szereplő előadásában. Az opera kifejezi tiszteletét az orosz írók előtt, és kigúnyolja a burzsoá viselkedést, valamint a Rómeó és Júlia típusú romantikát. Philip Truman a 19. századi komikus opera kigúnyolását is felfedezni vélte a zenében.[1] A művet Puskin, Glinka, és Pjotr Iljics Csajkovszkij emlékére ajánlotta.[2][3]
A Mavrát Párizsban mutatták be először 1922. június 3-án a Théâtre national de l'Opérában, a zenekart Grzegorz Fitelberg vezényelte.[4] Az opera premierje kudarcot vallott, részben azért, mert a Párizsi Opera hatalmas tere nem illett a rövid, négyszereplős operához.
Stravinsky nagyon nagyra értékelte ezt a művét, egyszer azt mondta, hogy "nekem úgy tűnik, hogy a Mavra a legjobb dolog, amit alkottam".[5] A premier után Erik Satie dicsérte az alkotást.[6] Stravinsky maga ellenségesen reagált azokra, akik művét később bírálták.[7]
Az operát az Egyesült Államokban a Philadelphia Grand Opera Comnpany mutatta be a philadelphiai Zeneakadémián 1934. december 28-án Maria Kurenkóval, aki Parasha szerepét játszotta; a zenekart Alexander Smallens vezényelte. A Santa Fe Opera 1962-ben vitte színpadra.
A1 mű első áriáját cselló és zongora kíséretre írták át, ezt a változatot Msztyiszlav Rosztropovics "Orosz Dal" címen adta elő.
Cselekmény[szerkesztés]
- Hely: orosz falu
- Idő: 1840 körül
Parasha szerelmes szomszédjába, Vaszilijba, aki fiatal huszár, de a szerelmesek nehezen találkozhatnak. Miután elénekelnek egy duettet, Vaszilij távozik és Parasha anyja lép színre. Az anya elpanaszolja, hogy milyen nehéz új cselédet találni a régi cseléd, Thecla halála után. Az anya megparancsolja a lányának, hogy találjon egy új cselédet. Parasha eltervezi, hogy cselédként Vaszilijt becsempészi a házba, Mavra néven. A csel kezdetben sikeres, Parasha és Vaszilij boldogok, hogy egy fedél alatt lehetnek. Parasha és az anyja sétálni mennek. Ekkor Vaszilij borotválkozni kezd. A hölgyek visszatérnek és zavarba jönnek, amint az új cselédet borotválkozás közben pillantják meg. Vaszilij kiszökik az ablakon, az anya elájul, a szomszéd berohan, hogy segíteni próbáljon, Parasha panaszkodik, hogy elvesztette fiatal szerelmét.
Beosztás[szerkesztés]
- Nyitány
- Parasha dala
- A huszár cigánydala
- Párbeszéd
- Az anya dala
- Párbeszéd
- Duett
- Párbeszéd
- Kvartett
- Párbeszéd
- Duett
- Párbeszéd
- Mavra dala
- Coda
Felvételek[szerkesztés]
- Columbia 72609: Susan Belinck, Mary Simmons, Patricia Rideout, Stanley Kolk; CBC Symphony Orchestra; Igor Stravinsky, conductor[8]
- Decca: Joan Carlyle, Helen Watts, Monica Sinclair, Kenneth Macdonald; L'Orchestre de la Suisse Romande; Ernest Ansermet, conductor
- Chandos CHA 9488: Tatyana Kravtsova, Olga Korzhenskaya, Olga Markova-Mikhailenko, Alexei Martynov; Netherlands Wind Ensemble; Thierry Fischer, conductor
- BMC 118: Maria Fontosh, Ludmila Schemtschuk, Lili Paasikivi, Valerij Serkin; German Youth Philharmonic, Gothenburg Symphony; Péter Eötvös, conductor[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Truman, Philip, "An Aspect of Stravinsky's Russianism: Ritual" (1992).
- ↑ This information is from the Boosey & Hawkes 1947 reprint (copyright assigned to Boosey & Hawkes) of the 1925 Édition Russe de Musique vocal score of this work (based on a copy of this vocal score in the library of the State University of New York @ Fredonia.
- ↑ Robinson, Harlow (1989). „The Case of the Three Russians: Stravinsky, Prokofiev, and Shostakovich.”. The Opera Quarterly 6 (3), 59–75. o. DOI:10.1093/oq/6.3.59. (Hozzáférés: 2007. október 5.)
- ↑ Elizabeth Forbes, "A soprano's memories" (review of Slobdoskaya by Maurice Leonard).
- ↑ Stuart Campbell , "The 'Mavras' of Pushkin, Kochno and Stravinsky".
- ↑ Peter Dickinson, Review of The Writings of Erik Satie (translated and edited by Nigel Wilkins).
- ↑ Stephen Walsh, Review of Stravinsky and the Russian Traditions: A Biography of the Works Through "Mavra" by Richard Taruskin.
- ↑ Mellers, Wilfrid, Review of recording of Mavra and The Wedding (1968).
- ↑ Hecht, Rite of Spring; Mavra.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mavra című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
