Eötvös Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eötvös Péter
Péter Eötvös by Istvan Huszti.jpg
Eötvös Péter vezénylés közben (Huszti István fotója)
Életrajzi adatok
Született 1944. január 2. (70 éves)
Székelyudvarhely
Házastársa 1. Molnár Piroska (h. 1968)
2. Pi-Hsien Chen (h. 1976)
3. Mezei Mária (h. 1995)
Pályafutás
Műfajok opera
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység zeneszerző,
karmester,
zenepedagógus

Eötvös Péter (Székelyudvarhely, 1944. január 2. – ) Kossuth-díjas világhírű magyar zeneszerző, zenepedagógus és karmester, az egyik legelismertebb kortárs operaszerző. Molnár Piroska volt férje.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú zeneművészeti tanulmányait Budapesten végezte: tizennégy éves korában Kodály Zoltán javaslatára felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Itt 1965-ig folytatott tanulmányokat. Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte (egy évig töltötte be ezt a posztot a hatvanas évek elején). 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenék komponálásával foglalkozott. Többek között több Fábri Zoltán-, Makk Károly-, Huszárik Zoltán- és Szabó István-film zenéjét is ő írta. 1966-ban Kölnbe költözött, ahol a Musikhochschulében folytatott karmesteri tanulmányokat, majd 1967-től egy évig a Kölni Opera korrepetitora lett.

A következő évben kezdődött együttműködése a Stockhausen Együttessel, amelynek 1976-ig tagja maradt. Közben 1971-ben a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora lett, egészen 1979-ig, majd 1991-ig a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója lett. Közben rendszeresen hívták vendégkarmesternek: 1985–1988 között több alkalommal vezényelte a londoni BBC Szimfonikus Zenekart, majd 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere volt, illetve többször koncertezett a Nemzeti Filharmonikusokkal is, mint a kortárs zene egyik legelismertebb interpretátora.

1994-ben a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere lett. Közben zenepedagógiai tevékenységet is folytatott: 1992–1998 között a karlsruhei, majd 1998-tól a Kölni Zeneművészeti Főiskola professzora lett. 1991-ben a pályakezdő karmestereket segítő intézetet alapított Fiatal Karmesterek Nemzetközi Eötvös Intézete néven. 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekarnak, 2009-től 2011-ig pedig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt. Közben 2004-ben visszaköltözött Magyarországra, azóta ideje jelentős részét itt tölti. Ebben az évben a róla elnevezett intézet is Budapestre költözött. Professzori munkája azonban továbbra is a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti Főiskolához kötötte egészen 2007-ig. Rendszeresen tanít mesterkurzusokon szerte a világon, visszatérő professzora a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.

1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt. Alapítványai a fiatal zeneszerzőket és karmestereket segítik, ösztöndíjat, továbbképző kurzusokon való részvételt biztosítva számukra.

Munkássága elismeréseként számos kitüntetésben részesült. 1988-ban a francia kulturális miniszter oda ítélte neki az Officier de l'ordre des l'arts et des lettres állami kitüntetést. 1997-ben Budapesten megkapta a Bartók–Pásztory-díjat. 1997-ben a berlini Akademie der Künste, 1998-ban a budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1999-ben pedig a drezdai Sächsische Akademie der Künste választotta tagjai közé. 2000-ben a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díjával jutalmazták, a következő évben pedig a Gundel-díjat vehette át Az álmok hídján mentem című színpadi hangjátékáért. 2002-ben Kossuth-díjat kapott, 2003-ban Budapest díszpolgárává választották, majd 2004-ben a cannes-i expón neki ítélték a legjobb kortárs zeneszerző díját, a BMC lemezkiadó Eötvös Péter-lemeze pedig különdíjban részesült. Még ez év április 3-án újabb kitüntetést kapott: a Pro Europa Kulturális Alapítvány európai zeneszerzői díjjal tüntette ki a kulturális párbeszédet elősegítő, kiemelkedő művészi és pedagógiai tevékenységéért. A Frankfurter Musikpreis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át. Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját.

Operája, a Három nővér, 1998-ban elnyerte a Grand prix de la critique 1997/98 – Prix Claude-Rostand (Párizs), a Victoires de la Musique Classique et du Jazz 1999" (Párizs) és a Prix Caecilia (Brüsszel) díjakat.

2001-ben Eötvösnek ítélték oda a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. Művei partitúráit az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadók jelentetik meg rendszeresen, lemezen pedig a BMC, a DGG, az ECM, az EMI, a Gramophon AB BIS és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eötvös Péter az egyik legelismertebb kortárs zeneszerző. Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendszeresen rendelnek tőle műveket. Operái többek között a a Glyndebourne Festival Opera, a Müncheni Opera és a Madridi Opera részére készültek (készülnek). Zenekari műveit a Berlini Filharmonikusok, a Gulbenkian Zenekar és a párizsi Rádió Filharmonikus Zenekara részére komponálja.

Zeneművei Európában és Amerikában egyaránt nagy népszerűségnek örvendnek, öt operáját is rendszeresen műsoron tartják a világ dalszínházai. Karmesterként a modern zene egyik legkiválóbb interpretátoraként tartják számon, a világ legnagyobb zenekarainak rendszeresen visszatérő dirigensei közé tartozik. Csak karmesteri sikerei után sikerült zeneszerzőként is áttörnie, noha első tanult szakmája a zeneszerzés.

Zeneszerzőként sohasem elégedett meg azzal, hogy pusztán zenét komponáljon, hanem mindig is egy komplex művészeti élmény, egy rituális esemény részesévé akarta avatni hallgatóságát. Ezzel szembehelyezkedett a 20. században olyan divatos absztrakt zenei törekvésekkel. Saját elmondása szerint a zene ceremónia, ahogy azt az ősi kultúrákban is értelmezik.

Az utóbbi években elsősorban mint operaszerző szerzett magának hírnevet. Már legelső teljes estés operájával, az 1998-ban Lyonban bemutatott Három nővérrel világsikert ért el. Az ördög tragédiáját 2010-ben Münchenben mutatták be, Kovalik Balázs rendezésében. Legutóbbi operája a Paradise reloaded története egy átdolgozása az előzőnek, ebben Lilith (Ádám első, száműzött felesége) kerül a központba.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968-tól a felesége volt Molnár Piroska színésznő, akitől elvált,[1] és akitől 1969-ben született egy fia, Eötvös György († 1995).[2][3] Második házasságát 1976-ban kötötte Pi-Hsien Chen kínai származású zongoraművésznővel, közös gyermekük, Ann-Yi 1977-ben született. 1995-ben harmadszor is megnősült.[4]

Operái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamaraoperák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harakiri, 1973
  • Radamisto, 1975–1997

Teljes estés operák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Három nővér, 1998
  • A balkon, 2001–2002
  • Angyalok Amerikában, 2002-2004
  • Szerelemről és más démonokról, 2007
  • Lady Sarashina, 2007
  • Az ördög tragédiája, 2010
  • Paradise reloaded (Lilith) 2013

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mozgóvilág Online/Váradi Júlia: „Mint a cirkuszi ló, ha pattog az ostor”, 39. évf., 2009. december (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  2. A Halhatatlanok Társulata/Örökös Tagság/Molnár Piroska (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  3. Molnár Piroska egy tv interjúban azt nyilatkozta, hogy fia meghalt, a Heti Válaszban pedig azt állította: „Valóban nincs unokám és gyerekem;”, lásd Heti Válasz.hu/Halász Csilla: A Nagymama díja, 2011. február 28. (Hozzáférés: 2014. június 20.)
  4. Ki kicsoda 2000. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, 1999. Greger-Biográf.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN 9789635308545. 593–594. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös Péter témájú médiaállományokat.