Pierre Boulez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Boulez
Boulez25oct2004.jpg
Pierre Boulez (2004)
Életrajzi adatok
Született Montbrison,
1925. március 26. (89 éves)
Tevékenység zeneszerző, karmester

Pierre Boulez (Montbrison, 1925. március 26. –) francia zeneszerző és karmester.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matematikai tanulmányok után 1942-ben Párizsba költözik, ahol két évvel később a Conservatoire-on Olivier Messiaen osztályába kerül. Itt zeneszerzést, analízist, René Leibowitz vezetésével dodekafon technikát tanul. 1946-ban a Renaud-Barrault színtársulat zenei vezetője lesz, ekkor írja első műveit (Szonatina fuvolára és zongorára, 1. zongoraszonáta, Le visage nuptial énekhangra és kamaraegyüttesre). A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 50-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt (Structures I-II. két zongorára, Le marteau sans maitre énekhangra és kamaraegyüttesre, Pli selon pli) Ezekben a művekben a szeriális gondolkodást a zene valamennyi összetevőjére kiterjesztette. Később a véletlen alkalmazása foglalkoztatta, e tárgyban írt Alea című cikke nyomán terjedt el az aleatória kifejezés. Az IRCAM (Akusztikai/zenei kutatások intézete) megalapításával (1974) a ma használatos valamennyi zenei technológia (elektroakusztika, informatika, akusztikai kutatások, hangszerépítés) integrációjára törekedett. Répons című műve a számítógépek, a valósidejű hangátalakítások hangversenytermi használatának egyik legkorábbi példája. 1953-tól 1967-ig a Domaine Musical nevű párizsi kortárs zenei hangversenysorozat vezetője. 1966-ban vezényel először Bayreuthban, itt számos nagy sikerű produkció fűződik a nevéhez (többek között a Ring Patrice Chéreau rendezte jubileumi előadása). 1969-ben vezényli először a New York-i Filharmónikusokat, ennek a zenekarnak 1971-77 között vezető karmestere. 1977-ben a Pompidou központ mellett működő IRCAM vezetőjévé nevezik ki. Ezt a posztot 1992-ig tölti be. Ez az intézmény a zenei kutatások mellett az ugyancsak Boulez vezette Ensemble Intercontemporaine (EIC) révén a kortárs zene bemutatásának egyik legfontosabb fóruma. A XX. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója. Irányítása alatt jelent meg Anton Webern összes műveinek hanglemezfelvétele.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szonatina fuvolára és zongorára (1946);
  • 1. zongoraszonáta, (1946);
  • Le visage nuptial, S,A, kamarazkr. (1946)
  • 2. zongoraszonáta, (1948);
  • Le soleil des eaux, S,T,B, zkr (1948);
  • Le marteau sans maître, A, 6 hangszer (1952-54);
  • 3. zongoraszonáta, (5 változatban) (1955-57);
  • Pli selon pli – Portrait de Mallarmé: S, zkr, részei: Don, Improvisations sur Mallarmé I-II-III, Tombeau (1957-62);
  • Éclat – kamaraegyüttesre (később átdolgozva és kiegészítve: Éclat/Multiple (1968-71);
  • Rituel in memoriam Maderna – 8 csoportra osztott zenekarra (1975);
  • Répons, 6 szólistára, elektronikára (1981-1988);
  • Dialogue de l'ombre double klarinétra, hangszalagra és térbeli mozgatásra szolgáló berendezésekre (1985);
  • ...explosante-fixe... fuvolára, együttesre és számítógépre (1991-1995);
  • Sur incises 3 zongorára, 3 hárfára, 3 marimbára (1996-98);

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Penser la musique aujourd'hui, 1963
  • Relevés d'apprenti, Le Seuil, Collection " Tel Quel ", 1966
  • Points de repère, Édition du Seuil, 1981, ISBN 2-267-00276-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Celestin Deliège: Beszélgetések Pierre Boulezzal, Budapest, Zeneműkiadó, 1983
  • Kókai Rezső: Századunk zenéje, Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1961.
  • Varga Bálint András: Három kérdés - 82 zeneszerző, Zeneműkiadó, 1986 ISBN 963-330-611-6

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap