Pierre Boulez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Boulez
Boulez25oct2004.jpg
Pierre Boulez (2004)
Életrajzi adatok
Született 1925. március 26. (90 éves)
Montbrison
Pályafutás
Díjak Ordre des Arts et des Lettres
Tevékenység zeneszerző, karmester
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Boulez témájú médiaállományokat.

Pierre Boulez (Montbrison, 1925. március 26. –) francia zeneszerző és karmester.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matematikai tanulmányok után 1942-ben Párizsba költözik, ahol két évvel később a Conservatoire-on Olivier Messiaen osztályába kerül. Itt zeneszerzést, analízist, René Leibowitz vezetésével dodekafon technikát tanul. 1946-ban a Renaud-Barrault színtársulat zenei vezetője lesz, ekkor írja első műveit (Szonatina fuvolára és zongorára, 1. zongoraszonáta, Le visage nuptial énekhangra és kamaraegyüttesre). A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 50-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt (Structures I-II. két zongorára, Le marteau sans maitre énekhangra és kamaraegyüttesre, Pli selon pli) Ezekben a művekben a szeriális gondolkodást a zene valamennyi összetevőjére kiterjesztette. Később a véletlen alkalmazása foglalkoztatta, e tárgyban írt Alea című cikke nyomán terjedt el az aleatória kifejezés. Az IRCAM (Akusztikai/zenei kutatások intézete) megalapításával (1974) a ma használatos valamennyi zenei technológia (elektroakusztika, informatika, akusztikai kutatások, hangszerépítés) integrációjára törekedett. Répons című műve a számítógépek, a valósidejű hangátalakítások hangversenytermi használatának egyik legkorábbi példája. 1953-tól 1967-ig a Domaine Musical nevű párizsi kortárs zenei hangversenysorozat vezetője. 1966-ban vezényel először Bayreuthban, itt számos nagy sikerű produkció fűződik a nevéhez (többek között a Ring Patrice Chéreau rendezte jubileumi előadása). 1969-ben vezényli először a New York-i Filharmónikusokat, ennek a zenekarnak 1971-77 között vezető karmestere. 1977-ben a Pompidou központ mellett működő IRCAM vezetőjévé nevezik ki. Ezt a posztot 1992-ig tölti be. Ez az intézmény a zenei kutatások mellett az ugyancsak Boulez vezette Ensemble Intercontemporaine (EIC) révén a kortárs zene bemutatásának egyik legfontosabb fóruma. A XX. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója. Irányítása alatt jelent meg Anton Webern összes műveinek hanglemezfelvétele.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szonatina fuvolára és zongorára (1946);
  • 1. zongoraszonáta, (1946);
  • Le visage nuptial, S,A, kamarazkr. (1946)
  • 2. zongoraszonáta, (1948);
  • Le soleil des eaux, S,T,B, zkr (1948);
  • Le marteau sans maître, A, 6 hangszer (1952-54);
  • 3. zongoraszonáta, (5 változatban) (1955-57);
  • Pli selon pli – Portrait de Mallarmé: S, zkr, részei: Don, Improvisations sur Mallarmé I-II-III, Tombeau (1957-62);
  • Éclat – kamaraegyüttesre (később átdolgozva és kiegészítve: Éclat/Multiple (1968-71);
  • Rituel in memoriam Maderna – 8 csoportra osztott zenekarra (1975);
  • Répons, 6 szólistára, elektronikára (1981-1988);
  • Dialogue de l'ombre double klarinétra, hangszalagra és térbeli mozgatásra szolgáló berendezésekre (1985);
  • ...explosante-fixe... fuvolára, együttesre és számítógépre (1991-1995);
  • Sur incises 3 zongorára, 3 hárfára, 3 marimbára (1996-98);

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Penser la musique aujourd'hui, 1963
  • Relevés d'apprenti, Le Seuil, Collection " Tel Quel ", 1966
  • Points de repère, Édition du Seuil, 1981, ISBN 2-267-00276-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Celestin Deliège: Beszélgetések Pierre Boulezzal, Budapest, Zeneműkiadó, 1983
  • Kókai Rezső: Századunk zenéje, Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1961.
  • Varga Bálint András: Három kérdés - 82 zeneszerző, Zeneműkiadó, 1986 ISBN 963-330-611-6

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]