Doráti Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doráti Antal
Életrajzi adatok
Születési név Doráti Antal
Született 1906. április 9.
Budapest, magyar
Elhunyt 1988. november 13. (82 évesen)
Pályafutás
Aktív évek 1926-1977

Doráti Antal (Budapest, 1906. április 9.Zürich, 1988. november 13.) karmester, zeneszerző, Bartók-Pásztory-díjas (1986)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. 1925-1927 között a Budapesti Operaház korrepetitora. 1928-1929 között Fritz Busch asszisztense volt a drezdai operánál. 1929-1933 között a Münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte Carlo karmestere volt. Turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte Carlóban, Londonban és New York-ban is. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor lemezre vették. 1941-1944 között a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945-1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. 1948-ban a budapesti Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1948-1949 között volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949-1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960-1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963-1965 között a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere volt. 1965-1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Philharmonic Orchestra vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.

1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály Zoltán, Stravinsky, Csajkovszkij, Liszt Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit is dirigálta lemezre.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több mint 26 kompozíció.

  • Az út (kantáta Paul Claudel poémájára)
  • I. szimfónia, Missa Brevis
  • Magdalena (balett)
  • Vonós-oktett
  • Madrigálszvit
  • Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire)
  • Zongoraverseny
  • Gordonkaverseny
  • Oboaverseny
  • Békemise
  • The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire)

Írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Önéletrajzi írás: Egy élet muzsikája (London, 1979; magyarul, Budapest, 1981, 1985).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]