Olivier Messiaen
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Olivier Messiaen (1908. december 10. – 1992. április 27.) francia zeneszerző, orgonista és ornitológus. Zenei nyelve félreismerhetetlenül egyedi, műveit mély áhítat, erő és tisztaság hatja át.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Avignonban született Cécile Sauvage költőnő és Pierre Messiaen angoltanár, Shakespeare-műfordító idősebb gyermekeként. A párizsi Conservatoire-ban orgonát Marcel Duprétől, zeneszerzést Charles-Marie Widortól, majd Paul Dukastól tanult. 1931-től haláláig (azaz 61 évig) a párizsi Sainte-Trinité templom orgonistája volt.
A második világháborúban besorozták katonának, fogságba esett és egy hadifogolytáborba került. Itt írta egyik leghíresebb művét (Quatuor pour la fin du temps), melynek bemutatója is a táborban volt, 1941-ben.
1932-ben feleségül vette a hegedűs és zeneszerző Claire Delbos-t, aki hosszú betegség után 1959-ben meghalt. Két évvel később Messiaen Yvonne Loriod-val kötött házasságot, aki zongoristaként zongoraműveinek hiteles tolmácsolója és ihletője volt.
1941-től 1978-ig a párizsi Conservatoire tanára volt. Vendégoktatóként 1947-ben Budapesten is tanított.
1992-ben Párizsban halt meg.
Zenei nyelve [szerkesztés]
Messiaen zenéjét mély vallásossága határozza meg. Műveinek témaválasztása gyakran teológiai kérdések köré szerveződik. Nagy hatással volt rá az indiai zene (elsősorban annak ritmikája), a gregorián és a görög metrika. Zenéjének jellemzője a mesterséges skálák (modusok) és ritmikai képletek használata, szövegek átalakítása zenévé.
- Szín
Messiaen zenéjének meghatározó eleme a szín. Ebben közrejátszik az a tény, hogy Messiaennek színhallása volt.
- Szimmetria
Messiaen előszeretettel alkalmaz szimmetrikus mintákat mind ritmus, mind hangmagasság tekintetében.
- Hangkészlet
A limitált transzpozíciós lehetőségekkel rendelkező módusok határozzák meg Messiaen harmónia- és dallamvilágát. Ezek olyan hangsorok, melyeket 12-nél kevesebbféleképpen lehet transzponálni.
- Madárdal
1952-től kezdve Messiaen egyre inkább zenéjébe integrálta a madarak énekét. Hihetetlen pontossággal jegyezte le a madárcsicsergéseket, amik sokszor egész művek alapanyagául szolgáltak. (Le merle noir, Oiseaux exotiques, Réveil des oiseaux, Catalogue d'oiseaux)
- Szerializmus
Néhány művében, legszembetűnőbben a Mode de valeurs et d'intensités címűben, Messiaen a szerializmus technikájához fordul. Ezeknek a műveknek azonban nem tulajdonított akkora jelentőséget, mint amekorrát a muzikológusok tulajdonítanak nekik.
Művei [szerkesztés]
Lásd: Olivier Messiaen műveinek listája
Tanári tevékenysége [szerkesztés]
Messiaen a XX. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzés tanára volt. Növendékei közül sokan a század második felének legmeghatározóbb komponistái voltak: Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen, Pierre Henry, Iannis Xenakis, Tristan Murail, Gérard Grisey, Kent Nagano, Claude Vivier. Magyar tanítványai voltak: Szőnyi Erzsébet, Kurtág György, Vidovszky László
Írások [szerkesztés]
- Technique de mon langage musical (Zenei nyelvem technikája) Paris: Leduc, 1944.
- Vingt leçons d'harmonie (20 harmóniai lecke) Paris: Leduc, 1944.
- Traité de rythme, de couleur, et d’ornithologie (Értekezés a ritmusról, a színről és a madárdalról), Paris: Leduc, 1994–2002.
- Maurice Ravel zongoraműveinek elemzése
Források [szerkesztés]
- Claude SAMUEL: Entretiens avec Olivier Messiaen, Paris, Pierre Belfond, coll. Entretiens, 1967.
- MESSIAEN, Olivier: A szakrális zene. /Ford. Szita Bánk./ = Pannonhalmi szemle. 6. 1998. 4. 85-91.
- TÖRÖK József: Olivier Messiaen, a musicus theologicus. = Magyar egyházzene. 5. 1997/1998. 2-3. 153-156.
 |
Ez a zenével kapcsolatos személyről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
