Olivier Messiaen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olivier Messiaen
Olivier Messiaen 1930.jpg
Olivier Messiaen 1930-ban
Életrajzi adatok
Született 1908. december 10.
Avignon
Elhunyt 1992. április 27. (83 évesen)
Clichy
Pályafutás
Hangszer orgona
Díjak Grand Cross of the Légion d'honneur‎
Tevékenység zeneszerző, zeneművész, ornitológus

Olivier Messiaen (1908. december 10.1992. április 27.) francia zeneszerző, orgonista és ornitológus. Zenei nyelve félreismerhetetlenül egyedi, műveit mély áhítat, erő és tisztaság hatja át.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avignonban született Cécile Sauvage költőnő és Pierre Messiaen angoltanár, Shakespeare-műfordító idősebb gyermekeként. A párizsi Conservatoire-ban orgonát Marcel Duprétől, zeneszerzést Charles-Marie Widortól, majd Paul Dukastól tanult. 1931-től haláláig (azaz 61 évig) a párizsi Sainte-Trinité templom orgonistája volt.

A második világháborúban besorozták katonának, fogságba esett és egy hadifogolytáborba került. Itt írta egyik leghíresebb művét (Quatuor pour la fin du temps), melynek bemutatója is a táborban volt, 1941-ben.

1932-ben feleségül vette a hegedűs és zeneszerző Claire Delbos-t, aki hosszú betegség után 1959-ben meghalt. Két évvel később Messiaen Yvonne Loriod-val kötött házasságot, aki zongoristaként zongoraműveinek hiteles tolmácsolója és ihletője volt.

1941-től 1978-ig a párizsi Conservatoire tanára volt. Vendégoktatóként 1947-ben Budapesten is tanított.

1992-ben Párizsban halt meg.

Zenei nyelve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Messiaen zenéjét mély vallásossága határozza meg. Műveinek témaválasztása gyakran teológiai kérdések köré szerveződik. Nagy hatással volt rá az indiai zene (elsősorban annak ritmikája), a gregorián és a görög metrika. Zenéjének jellemzője a mesterséges skálák (modusok) és ritmikai képletek használata, szövegek átalakítása zenévé.

Szín

Messiaen zenéjének meghatározó eleme a szín. Ebben közrejátszik az a tény, hogy Messiaennek színhallása volt.

Szimmetria

Messiaen előszeretettel alkalmaz szimmetrikus mintákat mind ritmus, mind hangmagasság tekintetében.

Hangkészlet

A limitált transzpozíciós lehetőségekkel rendelkező módusok határozzák meg Messiaen harmónia- és dallamvilágát. Ezek olyan hangsorok, melyeket 12-nél kevesebbféleképpen lehet transzponálni.

Madárdal

1952-től kezdve Messiaen egyre inkább zenéjébe integrálta a madarak énekét. Hihetetlen pontossággal jegyezte le a madárcsicsergéseket, amik sokszor egész művek alapanyagául szolgáltak. (Le merle noir, Oiseaux exotiques, Réveil des oiseaux, Catalogue d'oiseaux)

Szerializmus

Néhány művében, legszembetűnőbben a Mode de valeurs et d'intensités címűben, Messiaen a szerializmus technikájához fordul. Ezeknek a műveknek azonban nem tulajdonított akkora jelentőséget, mint amekorrát a muzikológusok tulajdonítanak nekik.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: Olivier Messiaen műveinek listája

Tanári tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Messiaen a XX. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzés tanára volt. Növendékei közül sokan a század második felének legmeghatározóbb komponistái voltak: Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen, Pierre Henry, Iannis Xenakis, Tristan Murail, Gérard Grisey, Kent Nagano, Claude Vivier. Magyar tanítványai voltak: Szőnyi Erzsébet, Kurtág György, Vidovszky László

Írások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Technique de mon langage musical (Zenei nyelvem technikája) Paris: Leduc, 1944.
  • Vingt leçons d'harmonie (20 harmóniai lecke) Paris: Leduc, 1944.
  • Traité de rythme, de couleur, et d’ornithologie (Értekezés a ritmusról, a színről és a madárdalról), Paris: Leduc, 1994–2002.
  • Maurice Ravel zongoraműveinek elemzése

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Claude SAMUEL: Entretiens avec Olivier Messiaen, Paris, Pierre Belfond, coll. Entretiens, 1967.
  • MESSIAEN, Olivier: A szakrális zene. /Ford. Szita Bánk./ = Pannonhalmi szemle. 6. 1998. 4. 85-91.
  • TÖRÖK József: Olivier Messiaen, a musicus theologicus. = Magyar egyházzene. 5. 1997/1998. 2-3. 153-156.