Vidovszky László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vidovszky László
Életrajzi adatok
Született 1944. február 25. (70 éves)
Békéscsaba
Pályafutás
Díjak Kossuth-díj
Magyarország Érdemes Művésze díj
Tevékenység zeneszerző, zenepedagógus

Vidovszky László (Békéscsaba, 1944. február 25. – ) Erkel- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenepedagógus.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, majd 1958-től 1962-ig a szegedi Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést tanult Szatmári Géza, zongorát pedig Varjú Irma irányításával. 1962–1967 között zeneszerzői tanulmányait Farkas Ferenc irányításával végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1970-ben féléves UNESCO-ösztöndíj keretében Párizsban, a Groupe de Recherches Musicales tanfolyamát, illetve a Conservatoire-ban Olivier Messiaen zeneszerzés-óráit látogatta.

1970-ben Eötvös Péterrel, Jeney Zoltánnal, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval és Simon Alberttel megalapította az Új Zenei Stúdiót. Az 1974-ben tartott három párizsi koncertjük és első közös kompozíciójuk Sáry Lászlóval és Jeney Zoltánnal (Undisturbed) nagy vitát keltett a magyar zenei életben. Számos hazai és külföldi kortárs mű bemutatásában működött közre itthon és külföldön, a koncerteken zeneszerzőként és előadóként is közreműködve.

1972 és 1984 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetében tanított zeneelméletet. 1984-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense, 1993 óta egyetemi tanára, majd 1996-ban az újonnan alapított Művészeti kar dékánja lett. Pécsett akusztikai alapismereteket, zeneszerzést, a 20. századi zene történetét és hangszeres ellenpontot tanít. 1999-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Alkotóművészeti és Zeneelméleti Ismeretek Tanszékén is oktat, zeneszerzést, ellenpontot és számítógépes zeneszerzést.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. 1998-ban elnyerte a Széchenyi professzori ösztöndíjat (1992-ig). 1996-tól az Artisjus választmányi tagja, 1990–1993 és 1995-2004 között a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökségi tagja, 2004-től az Új Magyar Zene Egyesületének elnöke.

Zeneszerzői munkásságának első időszaka az experimentális zenéhez, illetve az azt képviselő Új Zenei Stúdióhoz kapcsolódik. Preparált zongorára, asszisztensekre írt darabokat, de megtalálható a művei között opera és vonósnégyes is. Műveinek előadása gyakran audiovizuális elemekkel kísérve történik meg. Az 1990-es években felfedezte maga számára a MIDI-zongorát, szóló-, kamara- és zenekari műveiben is gyakran alkalmazta. Kompozíciói – néha rövidségükben is – rendkívül összetettek, monumentális hatásúak, és a hagyományos zenei elemeket egyéniségén átszűrve használja.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zeneművei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1972 – Autokoncert – audiovizuális mű
  • 1972 – Kettős – két preparált zongorára
  • 1974 – Undisturbed – közös mű Jeney Zoltánnal és Sáry Lászlóval
  • 1975 – Hommage à Kurtág – közös mű Eötvös Péterrel, Jeney Zoltánnal, Kocsis Zoltánnal és Sáry Lászlóval
  • 1975 – Schroeder halála – zongorára és 2–3 asszisztensre
  • 1979 – 405 – preparált zongorára és kamaraegyüttesre
  • 1980 – Hang-Szín-Tér – 127 festett sípra (Keserü Ilonával)
  • 1980 – Találkozás (Nádas Péter tragédiájához)
  • 1981 – Nárcisz és Echó – opera egy felvonásban
  • 1983 – Romantikus olvasmányok – zenekarra
  • 1985 – Romantikus olvasmányok No. 2 – zenekarra
  • 1989 – Etűdök MIDI-zongorára I–IV. füzet
  • 1989 – German dances – vonósnégyesre
  • 1989 – Tizenkét duó – hegedűre és brácsára
  • 1989 – Soft errors – kamaraegyüttesre
  • 1989 – Gépmenyasszonytánczene – MIDI-zongorára
  • 1990 – NaNe audio-videojátékok számítógépre
  • 1992 – Zene a sevillai világkiállítás magyar pavilonja számára (Jeney Zoltánnal)
  • 1993 – Praeludium & Walzer – két zongorára
  • 1995 – Ady: A fekete zongora – MIDI-zongorára és zenekarra
  • 1996 – Kilenc kis Kurtág-köszöntő korál – egy vagy két zongorára
  • 1997 – Black Quartet – ütőhangszerekre
  • 1998 – Machaut követése I–III. – énekhangra és három szabadon választható hangszerre
  • 2000 – Zwölf Streichquartette – vonósnégyesre
  • 2001 – I. hegedű-rádió szonáta
  • 2005 – The Death in my Viola – brácsára és kamaraegyüttesre
  • 2005 – Orkesztrion
  • 2007 – ASCH – vonóshatosra
  • 2007 – Páros – hegedűre és csellóra
  • 2007 – Kilenc Kurtág-köszöntő korál kiszenekarra
  • 2007 – ASCH
  • 2008 – II. hegedű-rádió szonáta
  • 2011 – Reverb – zongorára és vonósnégyesre

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zeneszerzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vidovszky László: Etűdök MIDI-zongorára. BMC Records, BMC CD 014
  • Vidovszky László: Zwölf Streichquartette; Twelve duos. BMC Records, BMC CD 075
  • Versus No 2. HCD 31785
  • Schroeder halála. Hungaroton, SLPX 12063; Edition Zeitklang 4032824000023
  • Kettős. Hungaroton, SLPX 12284
  • Szent Miklós játékok. Hungaroton, HCD 12887-88
  • Kortárs magyar zene fagottra és zongorára. Hungaroton, HCD 31725
  • Solos - XX. századi magyar kompozíciók szóló fuvolára. Hungaroton, HCD 31785
  • Magyar hangtájak II. HEAR Studio-Hung. Rad., HEAR 104
  • Vékony Ildikó: Szálkák. BMC Records, BMC CD046
  • Trio Lignum: Offertorium. BMC Records, BMC CD 090
  • Music Colours - Hungarian Contemporary Music (1989–2004). BMC HMIC, BMC PCD 015
  • A 70-es évek kortárs magyar szerzőinek közös művei. BMC Records, BMC CD 116

Közreműködőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mai magyar cimbalomművek. Hungaroton, SLPX 11899
  • Eötvös Péter: Tücsökzene; A szél szekvenciái. Hungaroton, SLPX 12602
  • Jeney Zoltán: Alef – Hommage á Schönberg; Apollóhoz; Cantos para todos; 12 dal. Hungaroton, HCD 31653
  • Sáry László: Az idő szava; Az ismétlődő ötös; stb. Hungaroton, HCD 31643
  • John Cage: Harminc darab öt zenekarra; Zene zongorára. Hungaroton, HCD 12893
  • Psy: A cimbalom varázsa. Hungaroton, HCD 32015
  • Sáry László: Ütőhangszeres kompozíciók. Hungaroton, HCD 32179

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]