Quatuor pour la fin du temps

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Quatuor pour la fin du temps (Kvartett az idők végezetére) Olivier Messiaen kamaraműve B-klarinétra, hegedűre, csellóra és zongorára.

A mű témája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű alapjául szolgáló idézet a Jelenések Könyvéből származik:

És láttam, hogy egy erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, arca olyan volt, mint a nap, a lába pedig, mint a tűzoszlop. Jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, és felkiáltott hatalmas hangon. Felemelte jobb kezét az égre, és megesküdött az örökkön-örökké élőre, hogy nem lesz többé idő, hanem azokban a napokban, amikor szólni fog a hetedik angyal trombitájának hangja: be fog teljesedni az Isten titka.

(Jel 10, 1–3; 5–7)

Messiaen a műről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kvartett az idők végezetére című darabot rabságom alatt komponáltam, először Görlitzben, a hadifogolytáborban mutatták be 1941. január 15-én. Hegedűn Jean Boulaire játszott, klarinéton Henri Akoka, csellón Etienne Pasquier, én pedig zongorán. Egyenesen ez az idézet inspirált a mű megírására. Zenei nyelvezete alapvetően immateriális, spirituális és katolikus. A hangneme melodikusan és harmonikusan egy bizonyos „tonális mindenütt-jelenvalóságot” hoz létre oly módon, hogy közelebb hozza a hallgatót az örökkésalósághoz a térben vagy a végtelenségben. Speciális ritmusa minden mértéken felüli, lehetővé teszi, hogy eltávolodjunk a világitól. (Mindez próbálkozás és dadogás, ha a téma nagyságára gondolunk!)

Tételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kvartett 8 tételből áll. Miért is? A 7 a tökéletes szám, a 6 nap alatt történő teremtés megszentelése az isteni hetedikkel. Ez a pihenő hetes szám meghoszabbodik az örökkévalóságban és nyolccá változik az örökké tartó világosságban és a megingathatatlan békében.

Liturgie de cristal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. „Kristályliturgia”, tutti.

Hajnali 3 és 4 óra között, a madarak ébredése: egy feketerigó vagy egy fülemüle mint szólista improvizál, hangos ujjongással és a fák között magasban elveszett trilla dicsfényével körülvéve. Ültessék mindezt át vallási síkra: az ég harmonikus csendjére fognak bukkanni.

Vocalise, pour l’Ange qui annonce la fin du Temps[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. „Ének az Angyalnak, aki bejelenti az Idő végét”, tutti.

Az első és a harmadik rész (mely nagyon rövid) ennek az erővel teli angyalnak a hatalmát hirdeti, akit szivárvány vesz körül, felhőbe burkolózik, és egyik lábát a tengerre, a másikat a földre helyezi. A középső rész az ég kitapinthatatlan harmóniája. A zongora egy lágy vízesés kék-narancssárga összhangja, egy távoli harangjátékkal körülvéve, a hegedű és a cselló énekbeszédével.

Abîme des oiseaux[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. „Madarak szakadéka”, szólóklarinétra.

A szakadék az Idő, minden szomorúságával, csüggedtségével. A madarak az Idő ellentétei: a világosság, a csillagok, a szivárványok és az ujjongó ének utáni vágyódásunk.

Intermède[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. „Közjáték”, hegedűre, csellóra és klarinétra.

Scherzo, a többi tételtől kissé különböző tulajdonságokkal, de néhány melodikus utalással ugyanúgy kapcsolódik hozzájuk.

Louange à l’Éternité de Jésus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V. „Jézus örökkévalóságának dicsérete”, csellóra és zongorára.

Jézus itt úgy szerepel, mint az Ige. Egy végtelenül lassú, hosszú frázis a csellónak, szeretettel és tisztelettel magasztalj az erővel teli és lágy Ige örökkévalóságát, amin „nem hagynak nyomot az évek” A melódia fenségesen szélesedik, mintegy felséges és lágy távoliság. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istenben volt, és Isten volt az Ige.”

Danse de la fureur, pour les sept trompettes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VI. „A düh tánca, a hét trombitára”, tutti.

Ritmikailag ez a legjellegzetesebb része a darabnak. A négy unisono játszó hangszer a trombita és gong hangját utánozza (az Apokalipszis hat trombitája különféle katasztrófákkal van övezve, de a hetedik angyal trombitája Isten titkát hirdeti). Additív ritmusértékek, augmentált és diminuált ritmusok, meg nem fordítható ritmusképletek használata. Kőzene, fenséges gránithangzás, ellenállhatatlan acélmozgás, a düh hatalmas bíborszínű tömbjei, fagyos mámor. Főleg a téma borzasztó fortissimóját hallgassák, a téma augmentációját és különböző hangjainak regiszterváltásait figyeljék a tétel vége felé.

Fouillis d’arcs-en-ciel, pour l’Ange qui annonce la fin du Temps[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VII. „Szivárványok kavalkádja az Angyalért, aki bejelenti az Idő végét”, tutti.

Néhány, a második tételben megjelent rész tér vissza. Megjelenik az erővel teli Angyal, és az őt beborító szivárvány is (a szivárvány a béke, a bölcsesség és mindenféle fény- és hangrezgés szimbóluma). Álmaimban rendezett melódiákat és harmóniákat látok és hallok, ismert formákat és színeket; ezután az átmeneti stádium után az irreálisba megyek át, és viselem elragadtatással a keringést, az emberfeletti színek és hangok forgó áramlását. Ezek a tűzkardok, a lávának ezek a kékes-narancssárga folyamai, ezek a hirtelen csillámok: íme, ez a kavalkád, ez a szivárvány!

Louange à l’Immortalité de Jésus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VIII. „Jézus halhatatlanságának dicsérete”, hegedűre és zongorára.

Széles hegedűszóló, az 5. tétel csellószólójának testvére. Miért is kell ez a másidik dicséret? Főképp Jézus második aspektusához szól, Jézushoz, mint emberhez, aki halhatatlanul feltámadt, hogy részesüljünk életében. Teli van szeretettel. Lassú emelkedés a nagyon magas felé, olyan, mint az ember emelkedése Isten felé, az Isten gyermekének felemelkedése az Atya felé, az isteninek alkotott teremtmény felemelkedése a Paradicsom felé.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]