Brüsszel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brüsszel
(Bruxelles-Ville (franciául)
Stad Brussel (hollandul))
TE-Collage Brussels.png
Kollázs a város főbb látnivalóival
Brüsszel címere
Brüsszel
címere
Becenév: Európa fővárosa
Közigazgatás
Ország  Belgium
Régió Brüsszel Fővárosi Régió
Közösség Francia Közösség
Flamand Közösség
Alapítás éve 979
Polgármester Freddy Thielemans (PS)
Testvértelepülései lásd a Testvérvárosok fejezetben
Népesség
Teljes népesség 1 155 146 fő (2005) +/-
Férfi 49,92%
Nők 50,08%
Népsűrűség 4400 fő/km2
Gazdaság
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Brüsszel  (Belgium)
Brüsszel
Brüsszel
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 51′, k. h. 4° 21′Koordináták: é. sz. 50° 51′, k. h. 4° 21′
Brüsszel
weboldala

Brüsszel (franciául: Bruxelles-Ville vagy Ville de Bruxelles, hollandul: Stad Brussel) város Belgium és Flandria fővárosa, az EU és a NATO székhelye. A várost nem szabad összekeverni a Brüsszel Fővárosi Régióval, amely Belgium önálló kétnyelvű tartománya egyik régiójának számít, és amelynek Brüsszel város csak egy része. Míg magának a városnak 142 853 lakosa van, a hozzá tartozó régióval együtt több mint egymillió lakosú városi övezetet alkot.[1][2]

Brüsszel város és Brüsszel régió helyzete némileg hasonlít Nagy-London és City of London viszonyához. A brüsszeli városmag terjeszkedését azonban később fagyasztották be, mint a londoni City-t, ezért a történelmi városmag mellett ma Brüsszel város közigazgatási részei lettek Laken, Neder-Over-Heembeek és Haren települések, illetve az Avenue Louise környéke és a Bois de la Cambre-Ter Kamerenbos erdő is.

2008. január 1-jén a városnak 148 843 lakosa volt,[1][2] teljes területe 32,61 km², ennek megfelelően a népsűrűség 4440 fő/km². Brüsszelben a lakosság 29,6%-a, kb. 50 000 fő nem belga állampolgár.

A város neve eredetileg Bruocsella volt, ami később Broekzele lett (Broeklanden aan de Zenne, vagyis szó szerinti fordításban „település a mocsárban”).

A köznyelv általában a "Brüsszel" szó jelentésébe beleérti a többi 19 önkormányzatot is, amelyek együttesen alkotják a Brüsszel Fővárosi Régiót. A Brüsszel megnevezésbe időnként beleértik még a régión kívül eső peremtelepülések egy részét is, ahonnan a lakosok nagy többsége Brüsszelbe ingázik (mint pl. Zaventem, Wezembeek-Oppem, Machelen stb.).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brüsszel város a Brüsszel Fővárosi Régió része, amely utóbbi enklávéként ékelődik a Flamand Régióba. Míg a brüsszeli régió és a város hivatalosan kétnyelvű, a környező települések már hivatalosan a flamand nyelvet használják, kivéve a hat, nyelvi létesítményekkel rendelkező települést, ahol a francia nyelv használata megengedett a hivatalos ügyintézésben.

A városon folyik keresztül a Senne folyó, amely Brüsszelt köti össze a tengerrel.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brüsszel éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 5,7 6,6 10,4 14,2 18,1 20,6 23,0 22,6 19,0 14,7 9,5 6,1 14,2
Átlaghőmérséklet (°C) 3,3 3,7 6,8 9,8 13,6 16,2 18,4 18,0 14,9 11,1 6,8 3,9 10,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 0,7 0,6 2,9 4,8 8,9 11,5 13,6 13,4 10,8 7,6 3,7 1,9 6,7
Átl. csapadékmennyiség (mm) 76 63 70 51 67 72 74 79 69 75 76 81 854
Havi napsütéses órák száma 59 77 114 159 191 188 201 190 143 113 66 45 1546
Forrás: http://www.meteo.be


Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyilvános kerékpárkölcsönző állomás
  • Több nagy pályaudvara és négy metróvonala van.(1, 2, 5, 6). A fő villamosvonalak egy része is a felszín alatt fut a centrumban, valamint több vasúti vonal is a felszín alatt halad át a belvároson.
  • Antwerpenig tengerjáró hajókkal használható csatornával rendelkezik.
  • Repülőterek: Bruxelles National (Zaventem), Charleroi (Gosselies) (Ez 50 km-re, délre fekszik a várostól)
A Városháza a Grand Place-on, 1880 körül

A város története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brüsszel az 1695-ös francia támadás után
A belga szabadságharc kezdete Egide Charles Gustave Wappers belga romantikus festő alkotásán

A legenda szerint a várost a 6. században Goorik alapította. A középkorban (a 7. századtól) a burgundi hercegek birtokaihoz tartozó Németalföld egyik fontos kereskedővárosa volt.

Korabeli dokumentumok először 996-ban említik I. Ottó német-római császár egyik okmányában „Bruocsella” néven. 977 és 979 között Karl von Niederlothringen egy várat és egy kápolnát épített a Senne folyó egyik szigetére. A 11. században várfallal vették körül a várost.

1430-ban Jó Fülöp burgundiai herceg örökölte a brabanti hercegséget. Ő tette fővárossá Brüsszelt. Ebben az időben építették fel a városházát. A városban felvirágzott a gazdaság: képkészítés, szőnyegkészítés. Fülöp utóda, Merész Károly viszont fiúörökös nélkül halt meg, ezért lánya, Burgundi Mária hozományaként (az összes burgundi birtokkal együtt) 1477-től a Habsburg Birodalom része lett. Mária és férje, I. Miksa német-római császár unokája V. Károly egyesítette a spanyol és osztrák Habsburg birtokokat, Németalföldi képviselője viszont Mechelen városában rendezte be udvarát. Károly halála után fia, II. Fülöp hozta létre Brüsszel központtal a németalföldi tartományt. Ebben az időszakban számos spanyol földesúr érkezett ekkor a vidékre.

Fülöp vallási, gazdasági és politikai intézkedései miatt hamarosan felkelés tört ki, a tömeg katolikus templomokat támadott meg és a királynak nem volt más választása, a hadsereget küldte, hogy rendet teremtsen.[3] 1567. augusztus 22-én Fernando Álvarez de Toledo, Alba hercege bevonult katonái élén Brüsszelbe és ezzel kezdetét vette a megtorlás.[4]


Alba herceg első intézkedései közé tartozott, hogy létrehozott egy különleges bíróságot (Raad van Beroerten), amelynek joga volt mindenkit elítélni, aki a király ellen lázadt - még a főnemesség sem élvezett kivételt. Csapdába csalta a királlyal szemben álló nemeseket, köztük Egmont grófját és Horne grófját, akiket egy évvel később Brüsszel főterén, a Grand-Place-on lefejeztetett.[5]

A nyolcvan évig elhúzódó konfliktus eredményeként, az 1648-ban aláírt vesztfáliai béke értelmében létrejött a független Hollandia, Brüsszel viszont a továbbra is spanyol kézen maradó Tizenhét Tartomány része maradt.

A spanyol örökösödési háború után Brüsszel az osztrák Habsburg-ágnak birtoka lett. 1695-ben XIV. Lajos francia király hadserege körbezárta és lebombázta Brüsszelt, ezt követően építették újjá, meglehetősen egységes stílusban, a Grand Place-t és környékét.

A francia forradalom során a köztársaság csapatai elfoglalták és Brüsszel 17951815 között Franciaország része volt. A napóleoni háborúk után 1815-ben megalakult az Egyesült Holland Királyság, Brüsszel a királyság deli részének volt de facto székhelye. 1830-ban kitört a forradalom, amelynek eredményeként kikiáltották a független Belgiumot és Lipót szász-coburg-gothai herceg 1831-ben az ország első királya lett.

A két világháború alatt német megszállás alá került a város. 1958-ban világkiállítás színhelye volt (az Atomium erre az alkalomra készült).

A belga alkotmányreformnak (az alkotmány 194. bekezdése értelmében[6]) köszönhetően Brüsszel városa jelenleg Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye. Emellett Flandria, a francia közösség, valamint a flamand közösség és régió kormányának székhelye, illetve az itt található nagyszámú Európai Uniós intézménynek köszönhetően de facto Európa fővárosa is.

Az eredeti városmaghoz, amelynek központja a Grand-Place (Brüsszel), 1853-ban csatolták a Lipót-kerület néven ismert városrészt, majd 1861-ben a Louise Avenue környékét, végül 1921-ben a már fent említett településeket, Lakent, Neder-Over-Heembeeket és Harent.

Az európai intézmények és Brüsszel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1951-ben alakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) intézményeinek az alapító országok megegyezése szerint Brüsszelben lett volna a székhelyük. Azonban az akkori belga miniszterelnök (Joseph Pholien) a vallóniai iparvárost, Liège-t javasolta. A kialkudott kompromisszum értelmében az intézmények székhelye Luxembourgba került volna, itt azonban nem volt az összes képviselő befogadására alkalmas ülésterem, ezért a ESZAK parlamenti közgyűlésének székhelye az Európa Tanács strasbourgi ülésterme lett, míg az ügyvivő testületek Brüsszelben dolgoztak.[7]

1957-ben a három európai intézmény összevonásával és a római szerződés aláírásával megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK), amelynek központja Brüsszel lett, bár a pénzügyi, jogi intézmények és a Számvevőszék Luxemburgban maradt. Derek Prag brit konzervatív EP-képviselő 1989. januári jelentését követően hivatalosan is elfogadták a parlamenti működés Brüsszelbe történő részleges áthelyezését, a parlament munkájának ésszerűsítése és a Bizottsághoz és a Európai Tanácshoz való fizikai közelség érdekében. Az Európai Tanács 1992-es edinburgh-i ülésén született megállapodás értelmében az Európai Parlamentnek Strasbourg a hivatalos székhelye, évi tizenkét plenáris ülést tartanak itt, míg a többi tevékenység (bizottsági és képviselőcsoporti ülések, egyéb ülések) helyszíne Brüsszel. Ezt a megállapodást hivatalosan az 1999-es amszterdami szerződés rögzítette.

Brüsszel és a NATO[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt épül a NATO politikai központjának új épülete

A NATO katonai szövetség 1949-ben alakult meg és első központja Londonban, a 13 Belgrave Square alatt volt. A szövetség fejlődésével és a katonai-politikai funkciók kiszélesítésével egyre több helyre volt szüksége a szervezetnek, ezért egy új központot építettek Párizsban. 1952. április 16-án foglalták el a Palais de Chaillot-ban található ideiglenes főhadiszállást, majd 1960-ban átköltöztek a Porte Dauphine-nál található végleges épületbe. 1966-ban azonban Franciaország felfüggesztette tagságát a NATO katonai szervezetében, és emiatt új központot kellett keresni a szervezetnek. Ekkor költözött át a szövetség politikai tanácsa Brüsszel északi részébe, Halenbe, a Boulevard Leopold III sugárútra. Az új épületet 1967-ben fejezték be.

A hidegháború befejezésével és a szövetség szerepének megváltozásával ez a székház azonban már nem elégíti ki a szövetség igényeit, ezért 1999-ben a NATO országok állam- és kormányfői megegyeztek, hogy új székházat építenek, amelyben jobban alkalmazkodik a szervezet megváltozott struktúrájához. Ez is Brüsszelben fog felépülni, a szükséges telket 2002-ben adta át a belga állam a szövetségnek és a tervek szerint 2010-re fog felépülni az épület.[8]

A város gazdaságát a szolgáltatóipar és a közintézmények dominálják:

  • minisztériumok, nemzeti és regionális szervezetek
  • Belgiumba delegált nagykövetségek és az EU mellé delegált állandó képviseletek
  • a NATO központ és kiszolgáló intézményei
  • az Európai Bizottság, az Európai Tanács, a régiók bizottsága, a szociális és gazdasági bizottság, az Európai Parlament és más EU-s intézmények
  • nemzetközi vállalatok regionális és európai központjai
  • a fentiekhez kapcsolódóan ide települt tanácsadó és jogi cégek
  • a vendéglátó- és szállodaipar
  • közlekedés: a metro, a közeli Zaventemben található repülőtér, stb.

Az európai intézményeknek köszönhetően számos nemzetközi cég tart még fenn állandó képviseletet Brüsszelben, ezért nagyon erős a kereslet a kiadó irodák piacán, emellett számos nemzetközi rendezvényt, kiállítást tartanak itt és a brüsszeli tőzsde révén Európa egyik pénzügyi központja is.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brüsszel egyik nevezetessége - a csoki és a csipke mellett - a szinte minden utcasarkon kapható "waffel"
A Manneken Pis, Brüsszel egyik leghíresebb látnivalója

Történelmi emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grand Place/Grote Markt
  • A brüsszeli városháza
  • A Broodhuis, vagyis „kenyérház”
  • La Monnaie, vagyis a királyi pénzverde színháza (hollandul: Koninklijke Muntschouwburg de Munt, franciául: Théâtre Royal de la Monnaie). 1830. augusztus 25-én a francia Daniel Auber szentimentális és patrióta operaművének, „A portici némá”nak (franciául: „La Muette de Portici”) előadását követően itt robbant ki a belga szabadságharc.
  • Brüsszel városfalainak maradványai,
  • Jelképe a Manneken Pis (Pisilő fiúcska) 60 cm-es szobra a belvárosban a Grande Place közelében.
  • Az 1958-as világkiállításra épült és nemrég teljesen felújított Atomium
  • A Parc du Cinquantenaire (hollandul: Jubelpark), a belga királyság fennállásának 50. évfordulójára épített diadalív, valamint a két oldalán lévő nagy csarnokok, amelyek az 1880-as világkiállítás eredeti pavilonjainak helyettesítésére épültek.
  • A gótikus építészeti stílus nagyszerű alkotása, a Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyház
  • A brüsszeli királyi palota, illetve a közelében található Parc de Bruxelles (Park van Brussel)
  • Marolles/Marollen: Brüsszel egyik népszerű kerülete, ahol rendszeresen szerveznek bolhapiacot. A környéket a monumentális Brüsszeli Igazságügyi Palota (franciául:Palais de Justice, hollandul:Justitiepaleis) dominálja
  • Sablon/Zavel, a régiségkereskedőknek otthont adó kerület
  • Heysel park: az 1958-as világkiállításnak otthon adó terület, ma itt található az Atomium, az Europark, a hírhedt Heysel stadion (jelenlegi nevén a Balduin király stadion) és a Brussels Expo épületei[9]
  • a 160 hetáros laekeni park, a Laekeni Királyi Palotával (amely a belga uralkodó hivatalos rezidenciája), a királyi üvegházzal, a japán toronnyal és a kínai pavilonnal

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szórakozási lehetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brüsszel az európai nagyvárosokhoz hasonlóan számos szórakozási lehetőséget kínál az itt lakóknak és az ide látogatóknak, ezekből a legtöbb a Tőzsdepalota (Bourse) és a place Saint-Géry környékén található. A legfontosabb kulturális központok az Ancienne Belgique, a La Monnaie, a Beursschouwburg, illetve a Királyi Flamand Színház (Koninklijke Vlaamse Schouwburg - Théâtre Royal flamand).

A nyelvi kérdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétnyelvű (francia-holland) utcanévtábla

Brüsszel városa, csakúgy mint a brüsszeli regió, hivatalosan kétnyelvű, vagyis a francia és a holland nyelv egyenértékűnek számít. Minden felirat két nyelven található, de Brüsszel legtöbb lakosa, belgák és külföldiek egyaránt, a franciát részesítik előnyben, amit az itt élő és idelátogató flamandok nagy problémának tartanak.

A jelenség magyarázata némileg a belga történelemre is visszavezethető: a 19. század végéig Brüsszelben szinte kizárólag flamandok laktak, de a függetlenné vált ország a déli országrész vallon politikusainak irányítása alá került, és természetesen a kialakuló közigazgatási intézményekbe is elsősorban vallonok kerültek. A folyamatot felerősítették az ide települő bevándorlók, akik elsősorban Franciaország és Belgium korábbi gyarmatairól érkeztek és szintén a franciát részesítették előnyben. Mindeközben a flamand lakosság előnyben részesítette Brüsszel külvárosait és a közelben fekvő településeket, amelyek Belgium nyelvi felosztása után a flamand nyelvterülethez tartoznak.

Az első tudományos felmérés a témáról 2000-ben készült, ezt 2005-ben megismételték és 2008-ban hozták nyilvánosságra az eredményeket. Eszerint a belga főváros lakosságának 95%-a beszéli magas vagy közepes szinten a francia nyelvet. Ez a mutató az előző felméréshez képest változatlan maradt. A hollandul (flamandul) jól beszélők száma azonban 33,29%-ról 23,23%-ra csökkent, míg az angol nyelv ismerete 33,25%-ról 35,4%-ra emelkedett. A spanyol nyelv ugyanakkor 7,39%-kal a negyedik helyre szorította az arabot (6,36%).

A hagyományos francia-holland kétnyelvűséget a brüsszeliek 95%-a természetesnek tartja a munkahelyen. A flamand függetlenség hívei Brüsszelben elenyésző kisebbségben vannak. Érdekesség, hogy a holland anyanyelvűek 92,7%-a szépnek tartja a francia nyelvet, míg a fordított arány csak feleekkora.

Jelentős események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • minden második évben augusztusban a Grand Place-on virágkiállítás
  • Zinneke Parade
  • Bruksel Live (minden évben július utolsó hétvégéje)

Politikai élet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brüsszeli régió parlamentje ebben az épületben ülésezik

Polgármesteri hivatal és a városi képviselőtestület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi képviselőtestületben a következő partook képviselői találhatók: PS, cdH (együtt a CD&V képviselőivel), valamint az sp.a-spirit-Groen! választási szövetség képviselői.

A városi tanács tagjai

Polgármesteri hivatal és tanácsnokok
Polgármester Yvan Mayeur (PS)
Tanácsnokok Joëlle Milquet (cdH)
Faouzia Hariche (PS)
Philippe Close (cdH)
Hamza Fassi-Fihri (cdH)
Mohammed Ouriaghli (PS)
Christian Ceux (cdH)
Karine Lalieux (PS)
Steven Vanackere (CD&V)
Chantal Noël (cdH)
Pascal Smet (sp.a) loco:Ahmed El Ktibi (PS)

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brüsszeli metró térképe

Brüsszel város közlekedése szervesen illeszkedik a Brüsszel Fővárosi Régió közlekedési rendszerébe. A belváros jól megközelíthető autóval az R20 (kis körgyűrű) segítségével. Az R20 nyomvonala a régi brüsszeli városfal helyén vezet; emellett számos alagút segíti a közlekedést.

A városban csak a Brüsszel Central/Centraal vasútállomás található, bár könnyen megközelíthetőek a Brüsszel Midi/Zuid és a Brüsszel Nord/Noord állomások is. A Brüsszel Central/Centraal állomásról rendszeres járatok indulnak a zaventemi nemzetközi repülőtérre.

A brüsszeli metrónak négy vonala (a kelet-nyugati irányú 1-es és 5-ös, valamint a 2-es és 6-os metró, melyek nagyrészt átfedik egymást és szinte végig az R20-as "kis körgyűrű" alatt futnak) és 75 állomása van, ezek közül azonban csak néhány található Brüsszel város határain belül, mivel a metró-hálózat kiterjed az egész Brüsszel Fővárosi Régió területére.

Brüsszel - Európa fővárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár ezt egyik szerződés sem rögzíti hivatalosan, de Brüsszel az Európai Unió de facto fővárosa. Ennek oka, hogy itt találhatók a legfontosabb EU-s intézmények épületei, valamint számos más nemzetközi szervezet központja. Ezek közül a legfontosabbak:

A legtöbb EU-s intézmény székhelye a Leopold-negyednek (hollandul: Leopoldswijk, franciául: Quartier Léopold) vagy Európai negyednek nevezett kerületben található, mint pl. a Berlaymont-épület (Bizottság), a Justus Lipsius-épület (Tanács), a Madou-torony, a Charlemagne-épület (Bizottság).

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Old England áruház, ma Hangszermúzeum

Demográfiai változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év 1806 1816 1830 1846 1856 1866 1876 1880 1890
Lakosság 73.928 76.969 98.279 123.874 152.828 157.905 161.816 162.498 176.138
Népszámlálási adatok december 31-én
  • 1853: A Leopold-negyed (Leopoldswijk, Quartier Léopold) csatlakozása
  • 1864: Az Avenue Louise környékének idecsatolása

20. század az önkormányzati reformokig (1977)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év 1900 1910 1920 1930 1947 1961 1970 1976
Lakosság 183.686 177.078 154.801 200.433 184.838 170.489 161.080 152.850
Népszámlálási adatok december 31-én

Az önkormányzati reformok alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év 1977 1980 1985 1990 1995 2000 2005
Lakosság 152.850 143.957 136.569 136.706 135.681 133.859 142.853
Népszámlálási adatok január 1-jén - Forrás: NIS

Kik az igazi brüsszeliek?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város és a régió nemzetközi jellege, az itt élő és ide települő vallonok, flamandok, bevándorlók és külföldiek miatt ma már szinte teljesen eltűntek Brüsszel eredeti lakosai (hollandul: echte Brusselaars). Olyannyira ritkák, hogy külön kifejezések vonatkoznak rájuk: például a „Ketje” olyan brüsszeli lakos, akinek a szülei is itt laktak, míg a „Zinneke” szintén itt született, de csak az egyik szülője volt „Ketje”. A brüsszeliek legfőbb megkülönböztető jegye a nyelv, amely a holland nyelv brabanti nyelvjárása. Legfeltűnőbb vonása, hogy számos francia, illetve francia kiejtésű angol szót vett át. A nyelvjárás a középkori, óholland nyelv egyik változatából, a "Diets"-ből alakult ki. Szintén hasonlóan jellegzetes a brüsszeli francia dialektus, amely számos szót kölcsönzött az angolból és a flamandból.

A város szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorámakép a városról
Panorámakép a városról
Panorámakép, Brüsszel
Panorámakép, Brüsszel
Schaerbeek városnegyed
Schaerbeek városnegyed

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brüsszel témájú médiaállományokat.


Előző:
Weimar
Európa kulturális fővárosa
2000
Reykjavík, Bergen, Helsinki, Prága, Krakkó, Santiago de Compostela, Avignon és Bologna mellett
Következő:
Rotterdam, Porto

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Statistics Belgium; Population de droit par commune au 1 janvier 2008 (excel-file) Belgium összes településének lakossága 2008. január 1-jén. Hozzáférés 2014. augusztus 26.
  2. ^ a b Statistics Belgium; De Belgische Stadsgewesten 2001 (pdf-file) A belga városi övezetek meghatározása. A brüsszeli övezetet három szinten határozta meg. Elsőként a központi városmag (geoperationaliseerde agglomeratie), amelynek lakossága 1 451 047 fő (2008. január 1, a közigazgatási határok figyelembevételével). A legközelebbi külvárosok hozzáadásával (franciául: banlieue) a lakosság létszáma 1 831 496 fő lesz. A külső lakóterületeket beszámítva, ahonnan Brüsszelbe ingázik a lakosság nagy része (forensenwoonzone) a teljes lakosság 2 676 701 fő. Hozzáférés: 2008. október 18.
  3. Israel, J. I.. The Dutch Republic Its Rise, Greatness, and Fall 1477-1806, 1st paperback (1st - 1995), Oxford University Press, 155. o. ISBN 0-19-820734-4 (1998) 
  4. Van der Horst, Han. Nederland, de vaderlandse geschiedenis van de prehistorie tot nu (in Dutch), 3rd, Bert Bakker. ISBN 90-351-2722-6 pages=134 (2000) 
  5. Limm, Peter. The Dutch Revolt, 1559-1648, 1st, London, United Kingdom: Longman, 30. o (1989) 
  6. The Constitution, Title VII: General Dispositions (angolul)
  7. Strasbourg, Brüsszel és Luxembourg - az Európai Parlament működésének három helyszíne - Duka Zólyomi Árpád európa parlamenti képviselő honlapjáról.
  8. NATO Headquarters – How did it evolve? (angolul)
  9. Brussel Expo (angolul)