Valletta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valletta (Il-Belt)
Valletta and the Grand Harbour.jpg
Valletta a Nagy Kikötővel
Valletta címere
Valletta címere
Valletta zászlaja
Valletta zászlaja
Mottó: Città Umilissima
Közigazgatás
Ország  Málta
Rang Helyi tanács
Alapítás éve 1566
Polgármester Alexei Dingli (Nemzeti Párt, 2008 óta)
Irányítószám VLT
Ünnep Lista
Népesség
Teljes népesség 6315 fő (2005)[1] +/-
Népsűrűség 7517,86 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 0,84 km²
Időzóna EET, UTC+1
Elhelyezkedése
Valletta  (Málta)
Valletta
Valletta
Pozíció Málta térképén
é. sz. 35° 53′ 52″, k. h. 14° 30′ 45″Koordináták: é. sz. 35° 53′ 52″, k. h. 14° 30′ 45″
Valletta weboldala
Valletta városa
Világörökség
Valletta skyline.jpg
Valletta látképe
Adatok
Ország Málta
Világörökség-azonosító 131
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1980
Elhelyezkedése
Valletta  (Málta)
Valletta
Valletta
Pozíció Málta térképén
é. sz. 35° 53′ 52″, k. h. 14° 30′ 45″

Valletta, máltai nevén Il-Belt (a város) Málta fővárosa és egyik helyi tanácsa. Lakossága 6315 fő. Nevét alapítójáról, Jean Parisot de La Valette johannita nagymesterről kapta.

Fekvése és klímája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valletta Malta sziget északkeleti partján, a Marsamxett öböl és a Nagy Kikötő közti Sceberras-félszigeten fekszik. A várost délnyugatra a félsziget másik részét elfoglaló Floriana határolja.

Vallettában mediterrán éghajlat jellemző. Az éves átlaghőmérséklet 20,5 °C, télen 10-15 °C, nyáron 25-30 °C között van. Az átlagos csapadékmennyiség 112,5 mm/hónap. A napos órák száma átlagban 8,16 óra.


Valletta éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 24,5 23,7 25,6 30,2 33,8 38,9 41,9 43,1 35,8 30,0 26,2 24,3 43,1
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 15,0 15,0 16,0 18,0 22,0 26,0 30,0 30,0 27,0 23,0 19,0 16,0 21,0
Átlaghőmérséklet (°C) 12,0 12,0 13,0 15,0 18,0 22,0 26,0 26,0 24,0 21,0 16,0 13,0 18,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C) 9,0 9,0 10,0 12,0 15,0 18,0 21,0 22,0 20,0 17,0 13,0 11,0 15,0
Rekord min. hőmérséklet (°C) 0,4 0,6 2,8 4,1 5,7 7,2 8,5 8,2 6,5 4,3 1,7 0,1 0,1
Átl. csapadékmennyiség (mm) 89 56 47 28 13 3 2 1 31 79 92 103 544
Havi napsütéses órák száma 155 169 217 270 310 330 372 341 270 217 180 155 2986
Forrás: Weatherbase, BBC Weather


Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagymesteri Palota épülete
Az Auberge de Castille et Leon épülete, ma a miniszterelnök rezidenciája

A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 1530-ban kapta meg Málta szigeteit, és a Nagy Kikötő melletti Castello a marét választotta székhelyéül. Azonban már az 1560-as években javasolták külföldi mérnökök, hogy a szemközti Sceberras-félszigetre, amelynek csak a csúcsát foglalta el a Sant'Elmo erőd, erődítéseket kellene építeni, ugyanis a félsziget magasabban volt, mint Castello a mare, és a modern ágyúk már képesek voltak átlőni az öböl fölött.

1565-ben az törökök ostrom alá vették a Nagy Kikötő erődjeit (Sant'Elmo, Castello a mare, Senglea), és valóban a törökök a Sceberrasról is lőtték a túlparti városokat. Ezért amikor a Nagy ostrom véget ért, Jean Parisot de La Valette nagymester 1566. március 28-án megalapította a félszigeten az új várost, amelynek saját nevét, valamint a Città Umilissima nevet adta. Első építésze Francesco Laparelli olasz mérnök volt. A város elkészültét egyikük sem érte meg, de La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később. Az építkezést Ġlormu Cassar máltai építész folytatta, és végül 1571. március 18-án Pietro del Monte nagymester átköltöztette a lovagrend főhadiszállását az új városba.

A város modern megoldásokkal büszkélkedhetett, többek között földalatti vízhálózata volt, bár friss vízért egészen 1618-ig Marsa vízfolyásaihoz kellett járniuk. 1573-ban megkezdődött a Szent János-társkatedrális építése, 1574-ben megnyitotta kapuit a Sacra Infermeria, Európa egyik legmodernebb kórháza. 1615-re Alof de Wignacourt nagymester 15 kilométeres vízvezetéket építtetett a Rabat-környéki forrásoktól, ezzel a város friss vízhez jutott. A 17. század első felétől a félsziget védtelen déli részén újabb erődítések épültek, amelyek tervezőjükről, Pietro Paolo Florianiról a Floriana nevet kapták. 1676-ban orvosi iskola nyílt a Sacra Infermeria keretén belül, 1732. január 9-én megnyitotta kapuit a szigetek első színháza, a Teatro Pubblico (a mai Manoel Színház elődje). 1761-ben megnyílt az első közkönyvtár, 1769-ben megalakult Málta egyeteme, 1786-ban pedig a Matematikai- és Tengerészeti Tudományok Iskolája.

A nagymesterek a város védelmére erődök sorozatát építették a két nagy öböl partjain: Floriana (1634–1721), a Ricasoli erőd (Kalkara, 1670-től), Cospicua (1675-től), a Manoel erőd (1726-tól) és a Tigné erőd.

Valletta 1801-ben

1798. június 12-én Ferdinand von Hompesch zu Bolheim nagymester átadta a szigeteket Napóleon tábornok francia seregének. A máltaiak felkelése miatt a Henri de Vaubois tábornok vezette franciák ide szorultak vissza, és éhezés és belső viszályok ellenére két évig tartották a várost az időközben portugál és brit segítséggel megerősített helyiekkel szemben. Végül 1800. szeptember 5-én feladták a várost. Málta brit koronagyarmat lett.

Bár Valletta maradt Málta székhelye, a jelentős fejlesztések a környék jobb adottságú városaiban zajlottak. Valletta így megőrizte lovagkori arculatát, a britek csupán néhány épületet emeltek, mint például a Királyi Operaházat. Az első jelentős fejlesztés a városban a vasút megépítése volt, amelynek végállomása a főkapu melletti árokban ma is látható. 1905-től villamosvonal kötötte össze a Három Várossal és Żebbuġ-dzsal. A fejlődés az első világháború alatti teljes foglalkoztatottságban érte el a csúcsát. A háború után rohamosan nőtt a munkanélküliség, a körülmények miatt 1919. június 7-én felkelés tört ki a városban, ami a brit hadsereg közbelépése miatt négy halálos áldozatot követelt. Nemzetgyűlés alakult, és sikerült kiharcolni az 1921-ben bevezetett új alkotmányt, amely a birodalmi ügyek kivételével teljes függetlenséget biztosított Máltának. A két világháború között megszűnt a villamos- és vonatközlekedés, helyette egyre nagyobb szerephez jutottak az autóbuszok.

A második világháború során a lakosság nagyon sokat szenvedett. Olaszország hadbalépésének másnapjától egészen a fegyverletételig bombázták a Nagy Kikötő környékét. Egy ejtőernyősökkel végrehajtott támadás tervét is elkészítették, de feltehetően reménytelennek itélték, ezért végül meg sem próbálták. 1941. májusától a tengeri utánpótlás is akadozott, ezért éhínség tört ki. 1942 telén és tavaszán volt a legszörnyűbb a pusztítás, a városból alig maradt épen valami. Augusztus 15-én végre megérkezett az utánpótlás a Nagy Kikötőbe, szeptember 29-én itt írták alá az olasz flotta megadását, és októberre a légierő uralta Málta légterét. Ettől kezdve a szövetségesek vezetői lakták be a várost és környékét, hogy előkészítsék a szicíliai partraszállást. 1945. január 30. és február 3. között Vallettában találkozott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök, hogy előkészítsék a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokat.

1946-ban megalakult a Nemzetgyűlés, 1947-től az új kormány székhelye lett a város. A háborútól kezdve lakossága folyamatosan csökken. 1964-ben lett a független Málta fővárosa. 1980-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 1993 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. 1998-ban erődítései a Lovagi erődök Málta kikötőiben néven javasolt világörökségi helyszín részei is lettek.[2] 2010-től nagyszabású építkezés kezdődött a florianai oldalon (City Gate Project), ahol a főkapu lebontásával új épületegyüttes, köztük a parlament és egy szabadtéri színház épül. Az egykori Porta San Giorgio kapu helyét 2011. május 15-én átadták a forgalomnak, a teljes építkezés várhatóan 2013-ra fejeződik be.[3]

Ma az Európai Unió legkisebb fővárosa.

Önkormányzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallettát héttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, hetedik tanács 2013 márciusa óta van hivatalban, 4 nemzeti párti és 3 munkáspárti képviselőből áll.[4]

Polgármesterei:

  • Hector Bruno (1993–1999)
  • Paul Borġ Olivier (1999–2008)
  • Alexei Dingli (Nemzeti Párt, 2008–)

Ünnepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent János-társkatedrális
A Victoria-kapu
Az Alsó Barakka Kertek
A Nagymesteri Palota belső udvara

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent János-társkatedrális[5] (San Ġwann, St John’s Co-Cathedral)
  • Szent Augusztin-plébániatemplom (St. Augustine): 1571-ben építtette Ġlormu Cassar, 1765-ben átépítették. 1968 óta önálló plébánia
  • Assisi Szent Ferenc-templom (San Franġisk t'Assisi, St. Francis of Assisi)
  • Karmelita templom
  • Az Anglikán Közösség Szent Pál-temploma (St. Paul)
  • A Skót Egyház Szent András-temploma (St. Andrew)
  • Szent Domonkos-plébániatemplom[6] (San Duminku, St. Dominic): az egész új város első plébániatemploma. Az eredeti, Ġlormu Cassar-féle templomot az 1693-as földrengés döntötte romba, az új templomot 1889-ben szentelték fel

Egyéb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Auberge de Castille: ma a miniszterelnök palotája
  • Barakka kertek: szép kilátás nyílik innen a Nagy Kikötőre és a Három Városra
  • Liberty Bell (Alsó Barakka kertek)
  • St. Elmo erőd: jelenleg felújítási munkák miatt zárva
  • Erődítések

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valletta színházaival és múzeumaival Málta talán legfontosabb kulturális központja. Ezen kívül Málta egészének támogatásával beadja a nevezését a 2018-as évre az Európa kulturális fővárosa címre.[7]

Band clubjai:

  • King’s Own Band Club[8] (1874): 1901-ig L-Istilla majd Prince of Wales Band Club néven működött. 1936. december 8-án ők adták elő elsőként nyilvánosan Málta nemzeti himnuszát
  • La Vallette Band Club

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Málta állami múzeumait a Heritage Malta[9] üzmelteti.

  • St John's Co-Cathedral Museum
  • Grandmaster's Palace Armoury Museum
  • Malta War Museum (Fort St. Elmo)
  • National Museums of Archaeology (Auberge de Provence)
  • National Museum of Fine Arts
  • Manoel Theatre Museum
  • Toy Museum

Színházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Manoel Theatre[10]
  • Royal Opera House: 1942. áprilisában lebombázták, azóta rom. Jelenleg komoly tervek vannak a romok beépítésére, a városkapunál épülő parlamenttel közös komplexumként

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportegyesületei:[11]

  • Kosárlabda: Valletta Ballers: a másodosztály középmezőnyébe tartozik
  • Labdarúgás: Valletta Football Club[12] (1943): négy korábbi városi csapat egyesüléséből jött létre. Az élvonal egyik legsikeresebb csapata, 19-szeres bajnok. Az egyetlen csapat, amely ugyanabban az évben a labdarúgó-szövetség mind a hat trófeáját el tudta nyerni (2000/2001).
    Valletta St. Paul: egy korábbi csapat nevén alakult. Jelenleg a Division One tagja
    Valletta Stars: egy korábbi csapat nevén alakult. Jelenleg a Division One tagja
    Valletta Rovers: ifjúsági klub
  • Rögbi: Valletta Lions Rugby Football Club[13] (2007)
  • Röplabda: Valletta Volleyball Club: szinte egyeduralkodók a sportágban, 2010-ben a bajnokságot és a kupát is elhódították

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városba autóval - néhány rész kivételével - már csak engedéllyel lehet behajtani, a szomszédos Floriana szélén található parkolókból azonban néhány perc alatt megközelíthető. A városkapu előtti St. James-árokban lévő buszpályaudvarra fut össze Málta autóbusz-vonalainak jelentős része. A máltai nemzetközi repülőtér 5 kilométerre található, a Valletta Waterfront (kikötői terminál) pedig sétálva is elérhető.

Buszjáratai (2011. július 3 után):[14]

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Boldog Ignazio Falzon pap, tanító (1813–1875)
  • Paolo Nani zeneszerző (1814–1904)
  • Sir Adrian Dingli jogász, legfőbb ügyész, a Koronatanács tagja (1817–1900)
  • Sir Gerald Strickland politikus, 1927–1932 Málta miniszterelnöke (1861–1940)
  • Sir Joseph Howard politikus, 1921–1923 Málta első miniszterelnöke (1862–1925)
  • (Szent) Ġorġ Preca áldozópap, a Keresztény Tanítás Társaságának (M.U.S.E.U.M.) alapítója (1880–1962)
  • Enrico Mizzi politikus, Málta egykori miniszterelnöke (1885–1950)
  • Sir Ugo Pasquale Mifsud politikus, 1924–1927 és 1932–1933 Málta miniszterelnöke (1889–1942)
  • Ġorġ Borġ Olivier jegyző, politikus, 1950–1955 és 1962–1971 Málta miniszterelnöke (1911–1980)
  • Antoine Camilleri festő (1922–2005)
  • Guido de Marco jogász, politikus, 1999–2004 Málta köztársasági elnöke (1931–2010)
  • Pietru Pawlu Cremona O.P. domonkos szerzetes, Málta jelenlegi érseke (*1946. január 25.)
  • Lawrence Gonzi politikus, jelenlegi miniszterelnök (*1953. július 1.)
  • Gilbert Agius válogatott labdarúgó (*1974. február 21.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Valletta témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Census of Population and Housing 2005: Preliminary Report (PDF) (angol nyelven), Malta: National Statistics Office (2006) 
  2. Knights' Fortifications around the Harbours of Malta (angol nyelven). UNESCO: World Heritage tentative sites. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
  3. City Gate reopens for pedestrians”, Times of Malta, 2011. május 15. (angol nyelvű) 
  4. Labour wins Birkirkara”, Times of Malta, 2013. március 17. (angol nyelvű) 
  5. St. John's co-cathedral (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  6. St. Dominic parish (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  7. Localities unite behind Valletta in cultural capital bid”, Times of Malta, 2011. január 26. (Hozzáférés ideje: 2011. január 26.) (angol nyelvű) 
  8. King's Own Band Club (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  9. Heritage Malta (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  10. Teatru Manoel (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  11. Sports (angol nyelven). di-ve.com. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  12. Valletta F.C. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  13. Valletta Lions R.F.C. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  14. Routes and timetables (angol nyelven). Arriva Malta. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Local councils: Valletta (máltai és angol nyelven). Department for Local Government. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
  • Blouet, Brian. The story of Malta, 3. átdolgozott kiadás (angol nyelven), Malta: Progress Press (1981)