Tallinn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tallinn
Tallinn-hafen.jpg
Tallinn a Balti-tenger felől
Tallinn címere
Tallinn címere
Tallinn zászlaja
Tallinn zászlaja
Közigazgatás
Ország  Észtország
Megye Harjumaa
Népesség
Teljes népesség 424 023 fő (2013)[1] +/-
Népsűrűség 2506,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 159,2 km²
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Tallinn  (Észtország)
Tallinn
Tallinn
Pozíció Észtország térképén
é. sz. 59° 26′, k. h. 24° 45′Koordináták: é. sz. 59° 26′, k. h. 24° 45′
Tallinn weboldala

Tallinn (németül Reval, oroszul Таллин vagy Таллинн, 1918 előtt Ревель) Észtország fővárosa. Fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak.

Tallinn történelmi belvárosa 1997 óta a UNESCO Világörökség listáján található.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Finn-öböl partján terül el. Földrajzi koordinátái: é. sz. 59° 26′, k. h. 24° 46′

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tallin éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 9,3 10,1 15,9 27,2 29,7 31,2 34,3 33,9 28,5 22,0 12,8 10,6 34,3
Átlagos max. hőmérséklet (°C) −1,2 −1,6 2,3 9,2 15,2 18,8 21,8 20,4 15,2 9,4 3,4 0,3 9,4
Átlaghőmérséklet (°C) −3,4 −4,3 −1,0 4,5 10,1 14,1 17,2 16,0 11,3 6,5 1,3 −1,9 5,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −5,8 −7,0 −4,2 0,6 5,2 9,6 12,7 12,0 7,8 3,8 −0,8 −4,2 2,5
Rekord min. hőmérséklet (°C) −31,1 −30,0 −25,5 −17,2 −5,0 0,0 4,0 2,1 −5,0 −10,5 −21,3 −31,0 −31,1
Átl. csapadékmennyiség (mm) 49 32 31 31 36 57 74 73 60 65 61 49 618
Havi napsütéses órák száma 24 56 127 186 275 303 279 229 141 93 30 15 1761
Forrás: Hong Kong Observatory, Pogoda.ru.net
Szent Olaf-templom (Oleviste kirik), a régi Tallinn legmagasabb épülete
Az észt függetlenségi háború győzelmi emlékműve a Szent János-templom előtt

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság összetétele (2005): 54% észt, 37% orosz, 4% ukrán, 2% fehérorosz

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tallinn története színes, valamint teli különböző korszakok fordulatával, hol az észtek, mint eredeti "őslakosok" a 13. század elejétől a 19. század második feléig gyakran sajnos csak mint (elnyomott) kisebbség lakhattak. Mégis az ő érdemük, hogy a város még manapság is tartja szép, történelmi arculatát. A különböző korszakok nyomai mind a mai napig megtalálhatók a város valamint az óváros különböző részein.

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost, pontosabban a mai Tallinn kikötőjének a helyén található halászfalut, Lyndanisse-t először Livóniai Henrik krónikája (Henrici Chronicon Livoniae) említi. Eszerint II. Valdemár dán király hajóhada itt kötött ki 1219 júniusában. Tallinn és Észtország északi része, így dán fennhatóság alá került. 1248. május 15-én IV. Erik dán király emelte a városi rangra Tallinnt a 13. század második felében Tallinn is a Hanza-szövetség tagja lett és a 15. század végéig jelentős szerepet játszott a szövetségen belül. 1347-ben a dán király eladta a várost és vele együtt az északi észt területeket a Livóniai Lovagrendnek.

Svéd uralom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Livóniai háború (1558–1583) idején az Orosz Birodalom, Svédország, Lengyelország és Dánia harcolt a Balti-tenger medencéje feletti hegemóniáért. Az oroszoktól való félelmükben a tallinni kereskedők és a lovagok 1561-ben önként megadták magukat a svédeknek és ezt követően a város másfél századon át svéd fennhatóság alá tartozott.

Orosz uralom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagy Északi Háborúban (1700–1721) a Baltikum ismét háborús színtérré vált. Az Orosz Birodalom és Svédország volt a két fő ellenfél. 1710. szeptember 29-én a város harc nélkül kapitulált az orosz seregek előtt. Tallinn ezt követően egészen 1783-ig megtarthatta városi kiváltságait és a helyi törvénykezésben a német nyelvet. 1783-ban II. Katalin megszüntette a város kiváltságait és azt az észt területekkel együtt a Rigai (Livlandi) Kormányzósághoz csatolta. Tallinn Oroszországhoz csatolását követően I. (Nagy) Péter cár még 1714-ben parancsot adott hadikikötő építésére. Ezzel egy időben hajóépítő üzemet is alapított, ami a város iparosodásának is kezdetét jelentette.

Az első világháború és a függetlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború harci eseményei elkerülték a várost. 1918. február 24-én Észtország Megmentésének Bizottsága Tallinnban kiáltotta ki a független Észt Köztársaságot, amit az észt függetlenségi háborúban sikerült megvédeni. 1939-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Tallinn és Észtország a szovjet érdekszféra része lett. Még ez év nyarán (1940. július 22.) felállították Tallinnban a Vörös Hadsereg első katonai bázisát, előkészítve ezzel az ország hivatalos bekebelezését.

A második világháború és a szovjet korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1940-ben a tallinni németeket áttelepítették a Harmadik Birodalomba, a megszállt Lengyelországban felállított Wartheland kormányzóságba.[forrás?] A német Wehrmacht 1941. augusztus 28-án foglalta el a Tallinnt. A szovjet légierő 1944 folyamán többször bombázta a várost majd 1944. szeptember 23-án sikerült a Vörös Hadseregnek visszafoglalnia a németektől. Megalakult az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság. 1991. augusztus 20-án állítják helyre Észtország függetlenségét.

Oktatás, kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Észtország legjelentősebb egyeteme az Észt Állami Egyetem Tartuban található, kétségtelenül Tallinn az észt kulturális, és tudományos élet központja. Tallinnban 4 egyetem és közel 20 -jelentős részben magán- felsőoktatási intézmény található. A város legnagyobb egyeteme a Tallinni Műszaki Egyetem, s itt található a Tallinni Egyetem (Tallinna Ülikool - TLÜ) is. Itt van az Észt Tudományos Akadémia központja, a Nemzeti Könyvtár, a Kumu szépművészeti múzeum, az Észt Drámai Színház és az Észt Nemzeti Opera is. Jelentős kulturális intézmény továbbá a Tallinni Orosz Színház is.

Gazdasági élet, közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tallinn a 13. századtól kezdődően, a Hanza-szövetség tagja a Balti-tenger északi medencéjének meghatározó kereskedelmi központja. A városban megtelepedett német kereskedők jelentős mértékben monopolizálták a Hansa városokból Oroszországba irányuló kereskedelmet. Ez biztosította a jólétet, amit a város középkori építészeti emlékei híven tükröznek. A város hivatalos nyelve egészen 1783-ig a német volt, és a városi tanácsot is a német kereskedők alkották.

Az Tallinn ipari fejlődésének kezdete 1714., amikor I. Péter orosz cár haditengerészeti támaszpontot és hajóépítő üzemet alapít a városban. A 19. század első felében papírgyár, gyufagyár, gépipari üzemek nyíltak az 1877-ben alapított Luther bútorgyár világhírre tett szert.

A Tallinnt Szentpétervárral összekötő vasútvonalat 1870-ben nyitották meg.

A város gazdasági struktúrájában jelentős változást Észtország függetlenségének visszanyerése hozott 1991-ben. Az azóta eltelt évek alatt az ipari termelésben foglalkoztatottak aránya 47%-ról 25%-ra esett vissza. 2003-ban a foglalkoztatottak 74%-a a szolgáltatásban talált munkát. Ez a struktúraváltás a város lakosságának számában is nyomon követhető. Míg 1990-ben a városnak közel 480 000 lakosa volt a lakosok száma 2002-ben mindössze 377 890 főt tett ki. Napjainkban Tallinn legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazatai a bankszektor, az informatikai és elektronikai ipar.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tallinn napjainkban a Balti-tenger egyik legfontosabb komp kikötője. Közvetlen kompjárat köti össze:

Közúton a Via Baltica (E67, PrágaHelsinki) köti össze Európával. Az útnak része a Tallinnt Helsinkivel összekötő kompjárat. Észtország tömegközlekedését alapvetően busz forgalommal biztosítják. A vasúthálózat jelentősége elhanyagolható. A Tallinn környéki helyiérdekű vasúton kívül csak egy Tallinnt Szentpétervárral és Moszkvával összekötő vasútvonal üzemel. A Tallinn repülőtere a várostól mindössze két km-re van (IATA:TLL, ICAO:EETN). Érdekesség a Tallinnt (ICAO:EECN) Helsinkivel (ICAO:EFHE) összekötő menetrendszerinti helikopter járat, amely azonban 2008 december 19-én megszűnt.

Tallinn 700 kilométer hosszú villamos-, busz- és trolibuszhálózattal rendelkezik.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tallinn látnivalói zömmel a történelmi városközpontban találhatók és gyalogszerrel könnyen elérhetők.

A tallinni városfal egy részlete

Tallinn neves szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ru.wikipedia.org/wiki/%D0%A2%D0%B0%D0%BB%D0%BB%D0%B8%D0%BD#cite_note-postimees-2013-01-19-1

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tallinn témájú médiaállományokat.


Előző:
Pécs, Essen, Isztambul
Európa kulturális fővárosa
2011
Turku mellett
Következő:
Guimarães, Maribor