Alof de Wignacourt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alof de Wignacourt
Alof de Wignacourt Caravaggio portréján
Alof de Wignacourt Caravaggio portréján

A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 54. nagymestere
Uralkodási ideje
1601. február 10. – 1622. szeptember 14.
Elődje Martin Garzes
Utódja Luís Mendes de Vasconcellos
Életrajzi adatok
Született 1547
Franciaország
Elhunyt 1622. szeptember 14. (75 évesen)
Málta
Nyughelye Valletta, Szent János társkatedrális
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alof de Wignacourt témájú médiaállományokat.

Alof de Wignacourt (latin forrásokban Adolphus Vignacurtius; 1547, Franciaország - 1622. szeptember 14., Málta) francia nemes, a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 54. nagymestere 1601-től haláláig.

1564-ben lépett be a Lovagrendbe. Következő évben Málta ostromában már kitüntette magát. Uralkodói modorú és ízlésű ember volt, erről tanúskodik díszes páncélzata, mely a vallettai múzeum egyik kincse. 1601-ben választották nagymesterré. Kedvelt volt alattvalói körében. Ő adott megbízást Michelangelo Merisi di Caravaggiónak Máltán készült műveire. Nevéhez fűződik az állandó könyvtár megnyitása, mégis leginkább építkezései miatt emlékeznek rá: a partok védelmére egy sor őrtornyot telepíttetett, Valletta vízellátására pedig 15 kilométer hosszú vízvezetéket építtetett Rabattól a mai Floriana határáig.

Építményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wignacourt-vízvezeték[1] (máltaiul Akvedott, angolul Wignacourt Acqueduct, 1610-1615): tervezője a messinai Natale Tomasucci, a munka nagy részét a bolognai Bontadino de Bontadini kivitelezte. Kőfaragóként Tumas Dingli építész is részt vett a munkákban. Rabat dombjaitól Attardon, Balzanon, Santa Venerán és Ħamrunon keresztül kígyózott föld alatt és föld fölött Valletta külterületéig. Wignacourt 1615. augusztus 21-én avatta fel.

Tornyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • St. Paul's Bay Tower (1610, San Pawl il-Baħar)
  • Torri ta' San Luċjan (St. Lucian Tower; 1610-11, Marsaxlokk): a britek erőddé bővítették. Ma a Nemzeti Tengerbiológiai Kutatóközpont foglalja el
  • Torri ta' San Tumas (St. Thomas Tower; 1614, Marsaskala): az Il-Ħamriga félsziget csúcsára épült, a Marsaskala Creek és a Szent Tamás-öböl közé. Marsaskala városa ma már körbeveszi a tornyot
  • Torri tax-Xagħra (Marsalforn Tower; 1616, Marsalforn): 1716-ban a szikla pusztulásával a tengerbe omlott
  • Torri ta' Santa Marija (St. Mary's Tower vagy Comino Tower; 1618, Comino): egy kétszáz évvel korábban félbehagyott tornyot fejeztetett be, hogy ellenőrizze a Malta és Gozo közti csatornát és távoltartsa a kalózokat a szigettől. Tervezője Vittorio Cassar
  • Santa Maria delle Grazie Tower (1620, a mai Xgħajra helyén): a britek 1888-ban lebontották

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wignacourt Acqueduct (angol nyelven). Chevron. (Hozzáférés: 2010. július 8.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alof de Wignacourt (angol nyelven). Genealogy and Heraldry. (Hozzáférés: 2010. július 8.)
  • Alof de Wignacourt (angol nyelven). Sovereign Military Order of Malta in South Africa. (Hozzáférés: 2010. július 8.)
  • Alof de Wignacourt (angol nyelven). St. Nicholas College Attard. (Hozzáférés: 2010. július 8.)