Málta
| Máltai Köztársaság | |||
| Repubblika ta' Malta Republic of Malta |
|||
|
|||
| Nemzeti himnusz: L-Innu Malti | |||
|
|
|||
| Fővárosa | Valletta | ||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Államfő | Ġorġ Abela | ||
| Miniszterelnök | Lawrence Gonzi | ||
| Hivatalos nyelv | máltai, angol | ||
| függetlenség | Az Egyesült Királyságtól | ||
| kikiáltása | 1964. szeptember 21. | ||
| köztársaság kikiáltása | 1974. december 13. | ||
|
|
|||
| EU-csatlakozás | 2004. május 1. | ||
| Tagság | EU, ENSZ, IMF, Nemzetközösség | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 404 039 fő (2005)[1] +/- | ||
| Rangsorban | 175 | ||
| Népsűrűség | 1278,6 fő/km² | ||
| GDP | (2008) forrás | ||
| Összes | 8,34 milliárd USD | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 316 km² | ||
| Rangsorban | 184 | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Euró (EUR) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | M | ||
| Hívószám | 356 | ||
| Internet TLD | .mt | ||
|
|
|||
|
|||
Málta (hivatalos nevén Máltai Köztársaság; máltaiul Repubblika ta' Malta) szigetország Dél-Európában. A Földközi-tenger középső részén, stratégiai pozícióban elhelyezkedő szigetek fölötti uralomért az évszázadok során sok nagyhatalom harcolt. Málta az Európai Unió (EU) tagállama.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Málta a Földközi-tengerben található kis szigetcsoport, Szicíliától 93 kilométerre délre. Területe 316 km². Csak a három legnagyobb szigete, Malta, Ghawdex (Gozo) és Kemmuna (Comino) lakott. Kisebb szigetei Kemmunet (Cominotto), Filfla, Il-Gżejjer ta' San Pawl (Szent Pál-sziget), Manoel Island (Manoel-sziget) és az Il-Ġebla tal-Ġeneral (Generális-szikla, Fungus Rock). Legmagasabb pontja a Malta-szigeti Ta'Dmejrek, magassága 253 méter.
[szerkesztés] Geológia
A szigetek réteges felépítésűek, üledékes kőzetei 40-15 millió évvel ezelőtt rakódtak le a Tethys-óceánban.[2] Az alapot és a felszínt kemény mészkő alkotja, amely puhább kőzetek rétegeit fogja közre. A sorrend a felszíntől lefelé: korallmészkő, zöld homokkő, kék agyag, globigerinás mészkő és végül ismét korallmészkő.
A szigeteken a fő építőanyag a globigerinás mészkő, amit külszíni fejtéssel művelnek. Nagy előnye, hogy a levegővel érintkezve megkeményedik, így ellenáll az időjárásnak. Ritkábban korallmészkőből is építkeznek, különösen a tengerparton, mivel ez jobban bírja a vizet. Ez a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend erődítéseinek fő építőköve. A zöld homokkő és a kék agyag csak vékony rétegben települ egyes területeken. A kék agyag - bár csak a dombok lábánál fordul elő - nemcsak talajképző üledékként fontos, de azért is, mert vízzáró, így a felszínre vezeti a kőzetekbe szivárgott esővizet. A réteges szerkezetet sok helyen törések szakítják meg.
Malta szigetének északnyugati részét rengeteg párhuzamosan futó törés szabdalja, irányuk jellemzően délnyugat-északkeleti. Közülük a legnagyobb a Great Fault (Nagy Törésvonal), amely Fomm ir-Riħtől Baħar iċ-Ċagħaqig tart. Az erózió hatására törésvonalakban termékeny talaj gyűlt össze. A törések mentén kialakult sok kis öböl és a terep egyenetlenségei miatt ezek a részek sokáig védhetetlennek számítottak — a máltaiak általában a Nagy Törésvonalon igyekeztek védekezni az északról támadók ellen. E mentén az északi - amúgy termékeny - részeket feladva több védelmi rendszert is építettek; legnagyobb a britek építette Victoria Lines. A Nagy Törésvonaltól délre a táj kevésbé szabdalt. A Rabat-Dingli-plató korallmészkő tömbje általában kevés termőföldet tart meg, ám kiszögelléseire előszeretettel építkeztek a máltaiak. A sziget többi része északkelet felé enyhén lejtő síkság, amit ritkásan wiedek (vízfolyások) tagolnak. A sziget történelmileg legfontosabb alakzatai a mély öblök: északról dél felé haladva a Marsamxett, Il-Port Il-Kbir (Great Harbour, Nagy Kikötő) és a Marsaxlokki-öböl védett kikötőhelyet jelentett a szigetek lakóinak.
Għawdexen kevesebb a jó kikötő, mint Maltán, ám talaja termékenyebb, mivel nagyobb területet borít a kék agyag.
Kemmuna és Kemmunet szigete a két legnagyobb sziget közötti csatornából emelkedik ki. Mivel döntően korallmészkőből állnak, gyakorlatilag terméketlenek. Kemmuna egyetlen jelentősége a csatorna védelmében betöltött szerepe volt.[3][4]
[szerkesztés] Vizei
A szigeteken legalább ezer éve nincs állandó vízfolyás, de vannak időszakos patakmedrek (wied). A lehulló csapadék egy része természetes módon megreked a kőzetekben, ám a nagyobb mértékű tárolásra is készültek tervek. A kutakból egész évben lehet ivóvizet nyerni.
[szerkesztés] Éghajlat
Az éghajlat mediterrán, enyhe, esős telekkel és forró, száraz nyarakkal. Az év nagy részében kék ég és ragyogó napsütés jellemzi. A nyár forróságát szerencsére enyhítik a szinte folyamatosan fújó északnyugati szelek. Ezt időnként a Szahara felől érkező forró és rendkívül párás légáramlat szakítja meg, amely nehézzé teszi az emberi szervezet lehűlésést. Ezt a szelet Máltán xlokknak nevezik. Szerencsére meglehetősen ritkán fordul elő szélsőséges mértékben.
A nyár általában szeptember végén ér véget, amikor az Atlanti-óceán felől érkező légáralmatok elérik a szigeteket. A hirtelen viharos időjárás után a hőmérséklet lassan csökken, és még a Szent Márton nyara (október vége, november eleje) is napos és meleg lehet. Ez a mezőgazdasági művelés fő időszaka.
A máltai telet az európai hideg, a szaharai forró, és az atlanti-óceáni hűvös légtömegek váltakozása határozza meg. Hidegebb időszakokban hó is hullhat, ám a fagy ismeretlen a szigeteken.
További jelentősebb szelei a majjistral (misztrál, az Atlanti-óceán felől), tramuntana (északról) és a grigal (északkeletről).
Az évi csapadék mennyisége: 560 mm. Ennek jelentős része a heves téli záporok során hull. Az átlagos mennyiség azonban Máltán nem mérvadó adat, mert évről évre drasztikus változások lehetnek a csapadék mennyiségében (1015 mm-től a szinte teljes szárazságot jelentő 255 mm-ig).[5]
| Hónap | évi | január | február | március | április | május | június |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos legmagasabb hőmérséklet °C | 21 | 15 | 15 | 16 | 18 | 22 | 27 |
| Átlagos legalacsonyabb hőmérséklet °C | 15 | 9 | 9 | 10 | 12 | 15 | 19 |
| Hónap | július | augusztus | szeptember | október | november | december | |
| Átlagos legmagasabb hőmérséklet °C | 30 | 30 | 28 | 24 | 19 | 16 | |
| Átlagos legalacsonyabb hőmérséklet °C | 22 | 22 | 20 | 18 | 14 | 11 | |
| Forrás: Weatherbase | |||||||
[szerkesztés] Környezeti gondok
Málta legsúlyosabb gondja az ivóvízhiány. A téli csapadék nagy része gyorsan a tengerbe kerül, nem szivárog be eléggé a talajba. A nyár hosszú, meleg, száraz. A mészkőbe beszivárgott víz összegyűjtésére alagútrendszereket építettek, de ez nem elég, a felhasznált ivóvíznek kb. a fele tengervíz sótalanító üzemekből származik. Ezek működtetésére viszont üzemanyag kell, annak elégetése viszont a környezetet szennyezi.
[szerkesztés] Történelem
A szigetek első lakói Szicília felől érkeztek. Kőkori földművesek és állattartók voltak, akik magokat és állataikat is magukkal hozták. Az első emberi nyomok a gozói il-Mixta barlangban találhatók, és kb. Kr. e. 5200-re datálhatók. Ez a kultúra legfejlettebb időszakában hatalmas megalitikus templomokat emelt a szigeteken (Kr. e. 3600–3500 után mintegy egy évezreden át). Ezek közül több ma is látható (Ġgantija, Tarxien, Mnajdra, Ħaġar Qim). Legtöbbjük idősebb, mint a Stonehenge, vagy az egyiptomi piramisok. Kr.e. 2500 körül nyomtalanul eltűntek, helyüket egy teljesen más jellegű, ám szintén ismeretlen eredetű népcsoport foglalta el.
Kr. e. 700 körül a föníciaiak szállták meg a szigeteket, akik a főszigetet Malet-nak, „biztonságos kikötő”-nek nevezték el. Kr. e. 550 körül a szigetek Karthágó fennhatósága alá kerültek, akitől a második pun háborúban (Kr.e. 218) a római Tiberius Sempronius Longus foglalta el. Melita és Gaudos önálló római települések lettek Sicilia provincián belül, előbbi a mai Mdina, a másik a gozói Citadella helyén, amelyek saját pénzt is vertek. Később municipiumi rangra emelkedtek (117 és 138 között). Róma uralmára csak néhány villa alaprajza és tárgyi emlékek utalnak.
60-ban Szent Pál apostol hajótörést szenvedett Melitán, ezt követően mintegy három hónapot töltött a szigeten. Róla nevezték el a sziget észak-nyugati részén lévő öblöt, hajótörésének állítólagos színhelyét. Az ezt követő századokból számos őskeresztény katakomba maradt fenn.
Róma uralmát 455-ben a vandálok döntötték meg, akiktől 493-ban az osztrogótok, majd 535-ben a Keletrómai Birodalom szerezte meg Melitát, ezzel megerősödött a kereszténység. 870 körül egy arab sereg űzte el őket, akik a római település helyét megerősítve létrehozták Medina városát. Ebből az időből származik a mai máltai kultúra legrégebbi rétege, a máltai nyelv alapjai, személy- és helynevek. Ekkor lett a sziget neve Malta.
Az 1090-es szicíliai normann megszállás a kereszténység végleges térhódítását jelentette. Az arab lakosságnak nem esett bántódása, hamar áttértek a keresztény hitre, s így a máltai arabokból részben olasz és normann keveredéssel létrejöhetett egy új nemzet és nyelv, a máltai. 1127-től normann közigazgatás volt a szigeteken, 1154-től a szigetek egyháza a palermoi püspökséghez tartozott. Ezekben a századokban alakult ki a máltai nemesség, amely – nem hivatalosan – ma is létezik: 32 nemesi címet ma is használnak, ezek közül a legrégebbi: Diar el Bniet bárója (1350-től). 1224-ben nagyrészt kitelepítették a megmaradt arabokat Szicíliából és Máltáról. 1397-től a tartomány részleges önkormányzatot kapott, az Università-t.
V. Károly német-római császár 1530. október 26-án a szigeteket a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendnek adományozta, akiket a terjeszkedő Oszmán Birodalom 1522-ben elűzött Rodoszról. Ezzel megkezdődött a szigetek megerősítése, és a török támadások is. 1551-ben a Szinán pasa vezette törököknek nem sikerült elfoglalniuk a Nagy Kikötő erődjeit, ám Gozo teljes lakosságát elhurcolták, és Tripoli erődjét is elfoglalták a lovagrendtől. 1565-ben a harcos szerzetesrend, akik ma „Szuverén Máltai Lovagrend” néven ismertek, visszaverte a legnagyobb, több hónapos török támadást (Málta nagy ostroma). Ezután végleg megtelepedtek Máltán, és hozzáfogtak a további erődítéshez, és az új főváros, Valletta építéséhez. 1732-ben megnyílt a szigetek első színháza. A század második felében több felsőfokú iskola jött létre, ezek egy része ma a Máltai Egyetem színeiben működik tovább.
1798-ben Bonaparte Napóleon tábornok seregei megszállták Máltát, és elűzték a lovagokat. Még ebben az évben felkelés tört ki a fosztogató franciák ellen, először Gozón, majd Maltán is. Ezután két évig az Alexander Ball brit katonatiszt, rangja szerint szicíliai kormányzó és brit miniszteri biztos vezette Nemzetgyűlés irányította az államot, a franciák Valletta erődjébe szorultak. 1802-ben az amiens-i békében még a lovagrendnek ítélték szigeteket, ám a britek nem tágítottak, és 1814-ben a párizsi szerződés értelmében Málta hivatalosan is brit koronabirtok lett.
1831-ben a máltai egyházmegye elszakadt Palermótól. 1835-ben a britek új alkotmányt vezettek be, amelynek értelmében a héttagú kormányzótanács három tagját helyben választhatták. Ez 1849-ben 17-re és 8-ra módosult. A krími háború (1853-1856) alatt Málta egészségügyi háttérközpontként működött. 1864-ben Gozo is önálló püspökséggé vált. 1880-tól megkezdődött a máltai oktatásban az „anglicizálás”, amely különböző pártok kialakulásához vezetett: a britpárti reformerek utódaiból lett később a Munkáspárt, az olaszpárti antireformerek utóda a kereszténydemokrata Nemzeti Párt. 1883-ban megindult a vasútforgalom Valletta és Notabile (Mdina) között. 1905-től néhány városban megindult a villamosforgalom is.
Az első világháború idején Málta ismét egészségügyi központtá vált. 1919-ben egy felkelés katonai beavatkozásba és négy helyi lakos lelövésébe torkollt, ennek eredményeként azonban 1921-ben Málta nagyobb autonómiát kapott, megtartották az első választásokat. 1933-ban az angolt és a máltait tették hivatalos nyelvvé, kizárva ezzel az olaszt, amely 800 éven keresztül a közigazgatás, kereskedelem, oktatás és kultúra nyelve volt Máltán, ez olyan ellenállást váltott ki a máltai vezetőkben, hogy a britek felfüggesztették az alkotmányt.
Málta kikötői fontos szerepet játszottak az egész második világháború során. A sziget a világ legjobban megerősített helyei közé tartozott, a kb. fél budapestnyi területű szigeten négy repülőtér (Ħal Luqa, Ta' Qali, Ħal Far és Kalafrana) volt, a számtalan erődítményen kívül. Fontos tengerészeti szerepe miatt a tengelyhatalmak folyamatosan bombázták a szigeteket; a máltaiak bátorságukért megkapták a György-keresztet, amely azóta is az ország zászlaján látható. 1943-ban innen indultak a szövetségesek Olaszország elfoglalására. 1945. január-februárban Vallettában találkoztak a szövetségesek vezetői, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök.
1947-ben a britek visszaállították Málta kormányzatát. 1955-ben érvénytelen népszavazáson a választók 75%-a arra szavazott, hogy Málta csatlakozzon Nagy-Britanniához. Miután a britek kivonták a gazdaság gerincét alkotó haditengerészetet, Málta komoly válságba került, ez megakasztotta a Málta jövőjéről folytatott tárgyalásokat is.
1964. szeptember 21-én az ország függetlenné vált Nagy-Britanniától. Az ekkor született alkotmány még megtartotta II. Erzsébet brit királynőt mint Málta államfőjét, akit a szigeten egy főkormányzó (governor general) képviselt. 1970-től az állam az Európai Közösség társult tagja lett. 1974. december 13-án Málta köztársasággá vált, utolsó főkormányzója, Sir Anthony Mamo lett első elnöke.
Málta 1964 óta a Nemzetközösség és az ENSZ, 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja. 2008. január 1-jén megszűnt a máltai líra, bevezették az eurót.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
Málta 1964. szeptember 21-e óta független. 1974. december 13-a óta parlamentáris köztársaság. Az ország feje az államelnök, reprezentatív feladatkörrel rendelkezik.
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az elnök, akit az egykamarás parlament, a Képviselőház (Kamra tar-Rappreżentanti) választ, a parlamenti többséget szerzett párt vezetőjét jelöli ki miniszterelnöknek.
Szintén az elnök jelöli ki, a miniszterelnök javaslata alapján, a kormányhivatalokat vezető minisztereket. A kabinet tagjait szintén a Képviselőház tagjai közül választják, amely 65-69 tagú, tagjait az arányos képviselet alapján választják. Választásokat 5 évente tartanak.
Málta vezetőinek listái:
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
1993-ban Máltán megszüntették a tíz körzetet, ezek helyett 67 helyi tanács jött létre. 2000-ben Mtarfa önállósodott, így ma 68 helyi tanács működik. Ezek képviselik a kormányzó hatalmat, köztes szint a helyi tanácsok és a kormány között nincs. 2010 márciusától 16 településrész ún. mini-tanácsot (részlegesen önálló önkormányzatot)[6] kap. Ezek célja az anyatelepüléstől távolabb eső részek lakosságának jobb képviselete. A mini-tanácsok a települések forrásainak egy részével önállóan rendelkezhetnek.
A helyi tanácsok listája:
| Málta szigete | Gozo szigete | ||
[szerkesztés] Politikai pártok
Parlamenti pártok:
- Munkáspárt (Labour Party, Partit Laburista)
- Nemzeti Párt (Nationalist Party, Partit Nazzjonalista)
Parlamenten kívüli pártok:
- Demokratikus Alternatíva (Democratic Alternative, Alternattiva Demokratika)
- Nemzeti Cselekedet (National Action, Azzjoni Nazzjonali)
[szerkesztés] Védelmi rendszer
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
- Lakossága: 413 609 fő.
- Népsűrűség: Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa, négyzetkilométerenként körülbelül 1309 lakossal.
- Népességnövekedés: +6,9%.
- Születéskor várható élettartam: férfiak: 76,7 év, nők: 82,3 év.
- Írástudatlanság: 7%.
A népesség a föníciaiak,[7] arabok, britek és olaszok leszármazottaiból áll. A szigeten élő külföldiek nagy része brit. A muszlim közösség létszáma 2250 fő, ők észak-afrikaiak, akik máltaiakkal házasodtak össze.
[szerkesztés] Legnépesebb települések
A lakosság 89%-a városlakó. Málta nem rangsorolja a településeket, az egyetlen felosztás a 68 helyi tanács és az azon belül lévő 16 mini-tanács. Egy tanácshoz tartozhat egy, de akár több település is. Legnépesebb helyi tanácsai: Birkirkara, Mosta, Qormi.
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
- Etnikai kisebbségek Máltán hivatalosan nincsenek, hivatalos adatok[8] szerint 4000 fős afrikai közösség él a szigeten. Illegális bevándorlók a Ħal Far repülőtéren kialakított sátortáborban kapnak helyet.
- Nyelv: Málta két hivatalos nyelve a máltai (egy, a sémi nyelvcsaládba tartozó nyelv) és az angol, de olaszul, franciául, néhol arabul is beszélnek.
- A katolikus vallás az ország (törvény szerinti) államvallása, 90% körüli hívővel, a vallásszabadság biztosított. Egyéb fontosabb vallások: anglikán, muzulmán.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
Málta fő kincsei a mészkő, a jó földrajzi elhelyezkedés, és a termelékeny munkaerő. Az ország csak mintegy 20%-át termeli meg élelmiszerszükségletének, ivóvízkészletei szűkösek, és nincsenek saját energiahordozói. A gazdaság a külkereskedelemtől (a sziget hajózási csomópont), az ipartól (elektronikai és textilipar), és a turizmustól függ.
A gazdaság legfőbb ágazata a szolgáltatás, az idegenforgalom.
Málta privatizálta az állami vállalatokat, és felszabadította piacait az Európai Unióhoz történt csatlakozása előtt. Málta és Tunézia tárgyalásokat folytat az országok közti kontinentális talapzat gazdasági, főleg olajkitermelési célú kihasználásáról.
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
[szerkesztés] Ipar
[szerkesztés] Kereskedelem
Fontos partnerei: Németország, Olaszország és Nagy-Britannia.
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Közúti közlekedés
Máltán bal oldali közlekedés van. A megengedett maximális sebesség külterületen 80 km/h, míg lakott területen 50 km/h. A főbb útvonalak elfogadható minőségűek, de főleg a nyugati és északi részeken sok a murvás és földút. Autópálya nincs, néhány részen (pl. Attard–Mosta környékén) vannak 2×2 sávos szakaszok.
[szerkesztés] Tömegközlekedés
A tömegközlekedés hagyományosan a régi buszokat jelentette, amelyek koruk ellenére többnyire jó műszaki állapotban vannak. A buszok Máltán sárga, Gozón szürke színűek. A jegy nem drága (0,59–1,59 Euró), és a hálózat elég sűrű ahhoz, hogy a lakott helyek között autó nélkül is lehessen közlekedni.[9][10] Az EU-szabványok bevezetése miatt 2010-től átalakul a járműpark, az állam – amely új üzemeltető kezébe adja a buszközlekedést – hosszas tárgyalások után megegyezett a járműtulajdonosokkal a szabványnak nem megfelelő járművek kivonásáról és az új munkalehetőségről.[11]
A tömegközlekedés különleges eszközei a kompok és menetrend szerinti kishajók. Ezek közül a legfontosabbak:
- A Gozo Channel Line[12] által működtetett – autókat is szállító – kompjárat a két legnagyobb sziget között. Ezen az útvonalon három komphajó jár Ċirkewwa és Mġarr kikötői között, csúcsidőben 45 percenként. A menetidő 25 perc.
- Kishajók (csak személyszállító)[13] Valletta és a környező városok (Sliema, Gżira, Kalkara, Birgu, Senglea) között általában minden fél órában. Ára 0,75 Euró körül van, a menetidő 8–15 perc.
A brit uralom idején (1883–1931) a szigeten vasút is üzemelt, Valletta és Notabile (Mdina és Rabat közelében) között. 1900-ban egy Mdina alatti alagúton keresztül meghosszabbították Mtarfáig. Egykori útvonala: Valletta – Floriana – Ħamrun – Msida – Santa Venera – Birkirkara – Balzan – San Anton – Attard – San Salvatore – Notabile – Museum. Emlékét ma múzeum[14] őrzi.
[szerkesztés] Légi és vízi közlekedés
Málta légitársasága az Air Malta,[15] 1973. március 21. óta működik. 1992 óta cargo-részlege is van. Jelenleg 98%-ban állami tulajdonban van, 12 géppel közlekedik 50, többségében európai városba. Az Association of European Airlines 2006-os felmérése szerint az Air Malta veszíti el a legkevesebb csomagot.[16]
Egyetlen nemzetközi repülőtere a luqai Malta International Airport[17] Vallettától délre. Helyközi hidroplánjáratok[18] járnak Valletta és a gozoi Mġarr, illetve helikopterek[19] Luqa és a gozói repülőtér között.
Legnagyobb kikötője a Valletta és a Három Város közti Nagy Kikötő (Il-Port Il-Kbir, Grand Harbour). Birżebbuġa mellett található a szabadkikötő.[20] Gozo legjelentősebb kikötője Mġarr.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Kulturális világörökség
Málta gazdag örökségéből az UNESCO a kulturális világörökséggé nyilvánította
- a Ħal Saflieni-i hipogeumot (őskori földalatti szentély),
- Valletta városát,
- Málta megalitikus templomait (Ġgantija, Mnajdra)
Várólistán szerepelnek még:
- Dwejra és az Qawra (beltenger)
- Lovagi erődök Málta kikötőiben
- Citadella (Gozo)
- Mdina
- Victoria Lines
[szerkesztés] Tudomány
[szerkesztés] Művészetek
[szerkesztés] Irodalom
Bár a máltai nyelv első írásos emléke is irodalmi mű, az il-Cantilena, a máltai nyelvű szépirodalom csak a 19. századtól kezdett elterjedni, és a 20. században vált általánossá.[21] Málta nemzeti költője Karmenu Psaila, legnevesebb kortárs szerzői Oreste Calleja, Oliver Friġġieri, Trevor Zahra.
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
Málta hagyományos mesterségei, ételei és szokásai ma már főként Gozón találhatók meg. Szinte az egész országban létezik még azonban a templom búcsújának nagyszabású megünneplése (festa), amely egyes helységekben körmenettel egészül ki. A hagyományos mesterségek művelésének és bemutatásának helyszíne a két Crafts' Village (Ta' Qaliban és Ta' Dbieġiben), ahol a látogatók munka közben figyelhetik meg a mestereket, majd vásárolhatnak is a kész termékekből. A hagyományos halászat leginkább Marsaxlokkban maradt fenn, itt a halpiacon a friss fogásból lehet halat vásárolni.
[szerkesztés] Gasztronómia
A máltai konyhára erős olasz hatás jellemző, helyi specialitásnak számítanak a különböző halételek, a nyúlpaprikás, a tengerparton sütött barbecue, de az ünnepi alkalmaknak is megvannak a speciális ételei. Boraik erősek. Gozón ezenkívül mézet készítenek, illetve az itt nagy számban élő kaktuszfügéből készítenek lekvárt, pálinkát.
[szerkesztés] Média
Az ország legnagyobb napilapja a The Times of Malta[22] (vasárnapi kiadása a Sunday Times). További lapok: The Malta Independent[23], Malta Today[24] (hetilap), The People (bulvár), The Malta Star (online-újság).
Máltán egy országos rádió[25], a Radju Malta és több országos televízió[26], pl. a TVM, vagy a Super1 van. Ezek száma a digitális sugárzásra való átállással (2010. december 31.) változni fog.
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Kosárlabda
A jelenlegi címvédő (2010) a Siġġiewi Kent Boringer csapata.
[szerkesztés] Labdarúgás
A máltai labdarúgó-válogatott az európai zónához tartozik. A máltai bajnokság jelenlegi címvédője (2010) a Birkirkara F.C. csapata. Legtöbbször a Sliema Wanderers nyert bajnoki címet (26 alkalommal).
A máltai élvonal (BOV Premier League) csapatai 2009-10-ben: Birkirkara FC • Dingli Swallows • Floriana • Ħamrun Spartans • Hibernians FC • Msida Saint-Joseph • Qormi • Sliema Wanderers FC • Tarxien Rainbows • Valletta FC
[szerkesztés] Vízilabda
A 2010-es idény csapatai: Exiles SC • Sirens ASC • Otters ASC • Sliema ASC • Neptunes WPSC • Marsascala SC
[szerkesztés] Ünnepek
- március 31. nemzeti nap (az utolsó brit katona távozása, 1979)
- szeptember 8. A győzelem napja (1565)
- szeptember 21. a függetlenség napja (1964)
- december 13. A köztársaság napja (1974)
[szerkesztés] Érdekességek
- Magyar utazónk is járt Máltán, gróf Forray Iván 1842-ben, akinek a szigetről készült festményei Utazási album c. könyvében jelentek meg, 1858-ban.
- A 19. század végén az erdélyi Erődi Béla professzor is utazást tett Máltán, erről készült könyve 1895-ben jelent meg. Utazásom Sicilia és Málta szigetén.
[szerkesztés] Források
- Aldo E. Azzopardi: Malta und seine Inseln (Plurigraph) ISBN 88-7280-056-0
- Geoffrey Aquilina: Images of Malta (Miranda Publ., 1999)
- The Times of Malta
- Moldoványi Ákos: Málta - 1996. Panoráma Bp. - ISBN 963-243-810-8
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Census of Population and Housing 2005: Preliminary Report (PDF) (angol nyelven), Valletta: National Statistics Office (2006)
- ↑ Castillo, Dennis (2006.). „The maltese cross” (angol nyelven). Contributions in military studies (no. 229), 7-8. o. ISSN 0883-6884.
- ↑ Blouet, Brian. The story of Malta, 3. kiadás (angol nyelven), Progress Press Co., 11-16. o (1981)
- ↑
- ↑ Blouet, Brian. The story of Malta, 3. kiadás (angol nyelven), Progress Press Co., 16-18. o (1981)
- ↑ „Sixteen small localities to get mini councils”, Times of Malta, 2010. január 12. (angol nyelvű)
- ↑ Franklin-Barbajosa, Cassandra (2004. 10). „In the Wake of the Phoenicians: DNA study reveals a Phoenician-Maltese link” (angol nyelven). National Geographic. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 21.
- ↑
- ↑ Assoċazzjoni Transport Pubbliku: A buszok üzemeltetője Máltán
- ↑ Buszok Gozón
- ↑ Times of Malta: Government, bus owners reach agreement
- ↑ Gozo Channel Company Ltd.
- ↑ Valletta Ferry Services
- ↑ Máltai Vasútmúzeum
- ↑ Air Malta hivatalos honlap
- ↑ AEA: Missing baggage performance
- ↑ Malta Airport
- ↑ Harbour Air Malta
- ↑ Eagle Associates Malta
- ↑ Malta Freeport
- ↑ A máltai irodalom rövid áttekintését ld.:
- ↑ The Times of Malta
- ↑ The Malta Independent online
- ↑ Malta Today online
- ↑ Málta rádióadói
- ↑ Málta televízióadói
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Malta
- Malta Hotels Directory
- About Malta – online ismertető mindenről, ami máltai
- Gov.mt – máltai kormányzati portál
- a Máltai Lovagrend (olasz, angol, spanyol, francia, német)
- Málta térképe
- Málta online térképek
- Málta, Comino, Gozo képek
- Malta Travel Guide
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||||||||||||||

