Nemzetközösségi köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nemzetközösségi köztársaságok a Nemzetközösség köztársasági államformájú tagjai. A Nemzetközösség jelenlegi 53 tagja közül 31 köztársaság.

A nemzetközösségi többi tagja vagy nemzetközösségi királyság, ezeknek uralkodója és államfője a brit uralkodó, jelenleg II. Erzsébet brit királynő, vagy önálló nemzetközösségi monarchia, amelyeknek uralkodója nem a brit király(nő). Az előbbiek száma tizenhat, az utóbbiaké hat. Államformától függetlenül a Nemzetközösség minden tagja elismeri II. Erzsébetet a Nemzetközösség fejének.

A köztársaságok közül 30 korábbi brit önkormányzó gyarmat. A nemzetközösségi köztársaságok különböző utakon jutottak a köztársasági államformáig. A legtöbb esetben nemzetközösségi királyságként nyerték el a függetlenséget és ebből lettek később nemzetközösségi köztársasággá. Néhány esetben akkor lettek nemzetközösségi köztársasággá, amikor valamelyik korábbi brit gyarmattól nyerték el a függetlenségüket (mint Banglades Pakisztántól 1971-ben). A köztársaságok a korábbi portugál gyarmat Mozambik kivételével a múltban mind brit gyarmat voltak.

A legutóbb (1992-ben) nemzetközösségi köztársasággá vált tag Mauritius. Fidzsi köztársaság, de elfogadja II. Erzsébetet "nagyfőnökének".

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köztársaságok az 1950-ben elfogadott Londoni Nyilatkozat óta lehetnek a Nemzetközösség tagjai. A nyilatkozatot azért fogadták el, mert India szeretett volna továbbra is nemzetközösségi tag maradni, miután köztársasággá vált. A kompromisszum az lett, hogy a Nemzetközösségen belüli köztársaságoknak nem kell elismerniük a királyt (ma II. Erzsébetet) államfőjüknek, de elismerik a Nemzetközösség fejének.

Miután elnyerték függetlenségüket az Egyesült Királyságtól, a legtöbb nemzetközösségi ország továbbra is elismerte államfőjének a brit monarchát, elsőként Dél-Afrika és Ceylon (a mai Srí Lanka). Az idő múlásával azonban sok nemzetközösségi királyság köztársasággá vált, népszavazás vagy alkotmánymódosítás útján megszüntették a monarcha államfői státuszát és a főkormányzókat választott vagy kinevezett köztársasági elnökökre cserélték. Ez a folyamat különösen a gyarmatosítás korát maga mögött hagyó Afrikára volt jellemző. Afrikában a függetlenség elnyerését követően a legtöbb egykori nemzetközösségi királyság éveken belül köztársaság lett és általában elnöki rendszert alakított ki. Egyes államok, mint Málta vagy Fidzsi parlamentáris köztársaság lett.

Fidzsi esetében a köztársaságot az 1987-es katonai puccs hozta létre, amely megdöntötte a monarchiát. Miután kikiáltották a köztársaságot, a királynő főkormányzóját, azaz a monarcha képviselőjét választották meg köztársasági elnöknek. Fidzsi ugyanakkor elismeri II. Erzsébetet Fidzsi nagyfőnökének, megtartotta arcképét a fidzsi dolláron és a brit Union Jack maradt Fidzsi nemzeti zászlaja. Fidzsi nemzetközösségi tagságát ugyanakkor 2006-ban kormánya kérésre felfüggesztették.

Megmaradt alkotmányos kötelékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb nemzetközösségi ország minden alkotmányos köteléket elszakított, amelyek az Egyesült Királysághoz fűzték. Vannak azonban olyan tagok – mint Dominikai Közösség és Mauritius –, amelyek peres ügyekben még mindig lehetővé teszik a fellebbezést a Királyi Tanács Jogi Bizottságához (angolul Judicial Committee of the Privy Council), az egyik legfelsőbb brit bírósághoz. Alkotmányos jogokat érintő ügyek esetében erre Kiribati is lehetőséget biztosít.

Nemzetközösségi tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközösségen belül nincs semmi különbség a köztársaságok, a II. Erzsébetet államfőjüknek elismerő államok és a többi monarchia (Brunei, Lesotho, Malajzia, Szváziföld és Tonga) tagi státusza között.

Ha egy monarchia a nemzetközösségen belül köztársasággá válik, nem kell, hogy ez változtasson tagi státuszán, de ebben az esetben a többi nemzetközösségi tag hozzájárulására van szükség ahhoz, hogy a Nemzetközösségben maradhasson. Bár általában ez csak formaság, elméletben bármely tag ellenzése megakadályozhatja, hogy egy újonnan köztársasággá vált ország a Nemzetközösség tagja maradhasson. Dél-Afrika esetében ez csak azért nem történt meg, miután 1961-ben köztársasággá vált, mert nem is folyamodott a tagságért – ebben az esetben azonban a többi tagnak nem a köztársasági államforma, hanem a rasszista politikát folytató apartheid rendszer ellen voltak kifogásai. Fidzsi és a Maldív-szigetek sem akarták tagságuk fenntartását, miután köztársasággá váltak, így el is vesztették széküket a Nemzetközösségben.

Lásd még: Nemzetközösség: A tagság megszűnése más módon

Jelenlegi nemzetközösségi köztársaságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korábbi nemzetközösségi birtokok némelyikében – mint Málta, Trinidad és Tobago vagy Mauritius – a köztársasági elnöki poszt ceremoniális hivatal lett, amelyet általában a korábbi főkormányzó töltött ber először, és ezek az államok parlamentáris köztársaságok lettek. Mások – mint Ghána, Malawi vagy Gambia – valódi végrehajtó hivatallá tették az elnöki posztot és általában a legutolsó miniszterelnökkel töltötték be – ezek az államok elnöki köztársaságok lettek. Az utóbbi esetekben nem csak a monarchiát számolták fel, hanem a parlamentáris kormányzás westminsteri rendszerét is.

A Fidzsi-szigetek katonai puccs következményeként vált köztársasággá, nem a köztársasági érzület eluralkodása miatt, hiszen a bennszülött törzsfők önszántukból elfogadták, hogy az ország a Koronának vesse alá magát. A monarchia szimbólumai Fidzsin még abban az időszakban is fennmaradtak, amikor nem volt a Nemzetközösség tagja, például a bankjegyek és pénzérmék a királynő arcképét viselték. Amikor Fidzsit visszavették a Nemzetközösségbe, felmerült, hogy ismét elfogadják a királyfőt államfőnek, de ezt senki nem erőltette, bár a Főnökök Nagytanácsa elismerte a királynőt legfőbb főnökének.

Nemzetközösségi köztársaságok listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi nemzetközösségi királyságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korábbi nemzetközösségi királyságok, a köztársasági státusz elnyerésének dátuma szerint:

Tagállam Függetlenné válás éve Köztársasággá válás éve Létrehozásának módja Elnökség típusa Első elnöke
1  India 1947 1950 Alkotmánymódosítás Ceremoniális Újonnan kinevezett
2  Pakisztán 1947 19561 Új alkotmány Ceremoniális, később erős A főkormányzó
3  Ghána 1957 1960 Népszavazás 88.47% Erős A miniszterelnök
4  Dél-afrikai Köztársaság 1910 19612 Népszavazás 52.3% Ceremoniális, később erős A főkormányzó
5  Nigéria 1960 1963 Alkotmánymódosítás Ceremoniális, később erős A főkormányzó
6  Uganda 1962 1963 Alkotmánymódosítás Ceremoniális, később erős Újonnan kinevezett
7  Kenya 1963 1964 Alkotmánymódosítás Erős A miniszterelnök
8  Tanzánia 1961 19623 Alkotmánymódosítás Erős A miniszterelnök
9  Malawi 1964 1966 Alkotmánymódosítás Erős A miniszterelnök
10  Gambia 1965 1970 Népszavazás 62.3% Erős A miniszterelnök
11  Guyana 1966 1970 Alkotmánymódosítás Ceremoniális, később erős Újonnan kinevezett
12  Sierra Leone 1961 1971 Alkotmánymódosítás Erős A miniszterelnök
13  Srí Lanka 1948 1972 Új alkotmány Ceremoniális, később erős A főkormányzó
14  Málta 1964 1974 Alkotmánymódosítás Ceremoniális A főkormányzó
15  Trinidad és Tobago 1962 1976 Alkotmánymódosítás Ceremoniális A főkormányzó
16  Fidzsi-szigetek 1970 19874 Katonapi puccs Ceremoniális A főkormányzó
17  Mauritius 1968 1992 Alkotmánymódosítás Ceremoniális A főkormányzó

1. Banglades elismerése miatt tiltakozásul 1972-ben kilépetté 1989-ben újra csatlakozott.
2. 1961-ben kilépett; 1994-ben újracsatlakozott.
3. Tanganyikaként – 1964-ben egyesült Zanzibárral és létrehozták Tanzániát.
4. 1987-ben elhagyta a Nemzetközösséget; 1997-ben újra csatlakozott; 2000-ben felfüggesztették tagságát; 2001-ben visszafogadták; 2006-ban újra felfüggesztették.

Köztársaságok a függetlenség elnyerésétől[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi nemzetközösségi köztársaságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehetséges új nemzetközösségi köztársaságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]