Pápua Új-Guinea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Nem tévesztendő össze a következővel: Guinea.

Pápua Új-Guinea Független Állam

Independent State of Papua New Guinea
Independen Stet bilong Papua Niugini

Pápua Új-Guinea zászlaja

Pápua Új-Guinea címere

Nemzeti himnusz: O arise all you sons of this land

Fővárosa

Port Moresby

d. sz. 9° 30′ k. h. 147° 7′

Államforma

alkotmányos monarchia

Vezetők

Királynő II. Erzsébet brit királynő

Főkormányzó Michael Ogio

Miniszterelnök Sam Abal

Hivatalos nyelv angol, tok pisin, hiri motu

függetlenség Ausztráliától

kikiáltása 1975. szeptember 16.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, IMF, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum, ASEAN (megfigyelő állam)

Népesség

Népszámlálás szerint ismeretlen +/-

Rangsorban 108

Becsült 4 927 000 fő (2000)

Rangsorban 108

Népsűrűség 11 fő/km²

GDP

Összes 14 343 millió USD (126)

Egy főre jutó 2911 USD

HDI (2007) 0,541 (148) – közepes

Földrajzi adatok

Terület 462 840 km²

Rangsorban 53

Víz 2%%

Időzóna AEST (UTC+10)

Egyéb adatok

Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Pénznem kina (PKG)

Nemzetközi gépkocsijel PNG

Hívószám 675

Internet TLD

.pg

Pápua Új-Guinea Óceánia egyik állama, mely a Föld második legnagyobb szigetének, Új-Guinea szigetének keleti részét és számtalan kisebb szigetet foglal magában. Fővárosa és a néhány nagyvárosának egyike Port Moresby, ami a sziget keleti csücskének déli partvonalán fekszik. 850-féle bennszülött nyelv és legalább ennyi hagyományos népcsoport létezik a 6 milliónál valamivel kisebb létszámú országban. Az egyik leginkább vidékies jellegű ország is, csupán a népesség 18%-a él városokban.^[1] Az ország egyike a legkevésbé felfedezetteknek kulturális és földrajzi értelemben is, és vélhetően számos felfedezetlen növény- és állatfaj él Pápua Új-Guinea belsejében.

[szerkesztés] A név eredete

Nevét részben őslakóiról, a pápuákról kapta. A maláj eredetű pepuah szó jelentése: „göndör hajú”. Nevének másik része főszigetére utal, amelyet Yñigo Ortiz de Retez spanyol hajós nevezett el 1545-ben. Az elnevezés onnan ered, hogy a sziget őslakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakosaira.

[szerkesztés] Földrajz

Óceánia egyik szigetcsoportja,melynek jelentősebb szigetei a Bismarck-szigetek és a Salamon-szigetek egy része.A szigetnek szárazföldi határa csak Nyugaton van Indonéziával. Délen Ausztráliával, míg keleten a Salamon-szigetekkel van szomszédságban.

[szerkesztés] Domborzat

Az ország 80%-a Új-Guinea szigetének keleti felén helyezkedik el. A további 20%-ot más szigetek alkotják. Legjelentősebbek közülük: New Britain, New Ireland, Bougainville.

Új-Guinea legmagasabb pontja a 4509 méter magas Mount Wilhelm. A szigeteken sok a még ma is aktív működő vulkán.

[szerkesztés] Vízrajz

Legnagyobb folyói a Sepik és a Fly. Legnagyobb édesvizű tava a Murray. Az éves csapadék körülbelül 1040 mm.

[szerkesztés] Éghajlat

Meleg, nedves egyenlítői éghajlat jellemzi a szigeteket. Az átlagos évi hőmérséklete 28 °C. Csapadék: 1040mm.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

Ausztrália és Új-Guinea között a jégkorszakban szárazföldi összeköttetés volt. Ennek következtében élőviláguk közeli rokon, vannak olyan kengurufajok, amelyek megtalálhatók mind Ausztráliában, mind Új-Guineában. Nyugat felől meg a maláj esőerdők néhány növényfaja tudott átkelni Új-Guineába. A többi nagyobb szigetnek sohasem volt összeköttetése Új-Guineával, emiatt élőviláguk erősen különbözik.

[szerkesztés] Nemzeti parkok

Új-Guineában is kiépült a természetvédelem hatósági rendszere. Az állatrezervátumok mellett a következő nemzeti parkokat jelölték ki:^[2]

Varirata Nemzeti Park hegyvidék a főváros közelében.
McAdam Nemzeti Park kis területen nagyon változatos élővilág.
Lake Kutubu Nemzeti Park festői tóban madarak, lepkék, teknősbékák.

[szerkesztés] Történelem

Bővebben: Pápua Új-Guinea történelme

Pápua Új-Guinea területén már az ókorban is éltek emberek. A sziget belsejében levő felföldön önállóan háziasítottak növényeket.

A sziget partvidékét a portugál és spanyol hajósok már a 16. század első felében felderítették. A portugálok délkelet-ázsiai birtokaikon elterjesztették a Dél-Amerikából származó édesburgonya termesztését. Ezt átvették Új-Guinea belső vidékein lakók is. Az édesburgonya elterjedése népességrobbanást okozott körükben.

1860-ban a Johan Cesar Godeffroy & Sohn hamburgi cég az északi parton kókuszdiót termesztett, koprával kereskedett. A mai ország északi területét a 1885-ben Otto Finsch a német császárnak ajánlotta. Ezzel a terület a Német Birodalom gyarmata lett. A terület neve: Vilmos Császár Terület. Az első világháborúban az ausztrálok elfoglalták. 1919-ben ausztrál védnökség alá került Pápua Új-Guinea néven.

A déli részen 1884. november 6-án a britek Brit Új-Guinea néven egy új protektorátust hoztak létre, majd 1888. szeptember 4-én gyarmattá nyilvánították. 1941 decemberében a japán seregek behatoltak a sziget északi részére. Port Moresby-ben pedig amerikaiak táboroztak.

1972-ben választásokat tartottak, amelyben a szavazók függetlenségre szavaztak. 1973 decemberében Pápua Új-Guinea autonómiát, 1975. szeptember 16-án függetlenséget kapott az ausztrál kormánytól. Ekkor Bougainville szeparatistái önálló függetlenséget szerettek volna elérni, végül 2005-ben a sziget autonómiát kapott.

Az ország két részének eltérő múltja ma is gondokat okoz a mindennapi életben. A két részen (Pápuán és Új-Guineán) mindmáig eltérő a jogrend. Az egyenes határ utakat, egy nyelven beszélő népeket vág ketté, nehezítve életüket.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

Az ország államformája: alkotmányos monarchia

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Bővebben: Pápua Új-Guinea politikai élete

Lásd:

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

5 54500 fő

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Bővebben: Pápua Új-Guinea városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Pápua Új-Guinea egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy egy országon belül itt beszélik a legtöbb különböző nyelvet: az országban a jelenlegi ismeretek szerint 841 nyelvet beszélnek (ebből 11 nyelvnek nincs ismert beszélője, így is marad 830)^[3], ami a világ összes nyelveinek kb. egynyolcada, nyelvenként átlagosan kb. 6000 beszélővel.

Az országban három hivatalos nyelv van: az angol a kormányzat és az oktatás nyelve, de ezt kevéssé beszélik. Az elsődleges közvetítőnyelv a tok pisin, ami egy angol, új-guineai és melanéz pidzsin – ezen a nyelven hangzik el a legtöbb parlamenti felszólalás, és ez a hirdetések, a közérdekű információk és a nemzeti hírlap, a Wantok nyelve. Pápuaföldön, az ország déli részén, a harmadik hivatalos nyelv, a hiri motu az elterjedtebb.

Néhány nyelv:

Hiri Motu nyelv: a gyarmati időben a rendőrség használta.
Simbu nyelv: 138 ezren beszélik
enga nyelv: 165 ezren beszélik
Sepik/Ramu nyelvek (10 nyelv)
Torricelli nyelvek (50 nyelv)
kelet-pápua nyelvek (30 nyelv)
Sko (7 nyelv)
Arai (6 nyelv)
Kwomtari (4 nyelv)
Amto-Musian (2 nyelv)
Busa
Nagataman
Yuri nyelvek
Porome
Maisin
Kwomtari-Baibai

A szigeten lakók legnagyobb része törzsi vallású (35%).A legnagyobb keresztény egyház az országban a római katolikus egyház (20%). Az országban megtalálhatjuk még a református (11%) és anglikán (6%) vallást, valamint egyéb vallásokat (6%). A lakosság rendkívül heterogén, több mint hétszáz különböző törzs él az országban. Az ország névadói a melanézek közé tartozó pápuák nyolcvan százalékot tesznek ki az ország lakosságán belül. A pápuákon belül öt százalékot tesznek ki az engák. Fontosabb pápua törzsek: min, mendek, csimbu, kukukuku, bainging. Az egyéb melanéz törzsek: tolaik, motuk, stb. tíz százalékot tesznek ki. A fennmaradó lakosság legnagyobb része polinéz, maláj, kínai, pakisztáni és európai. Forrás: A világ Országai Nyír-karta Bt. 2008.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Az országban jelentős a bányászat. Főbb nyersanyagok: réz, arany, ezüst, földgáz, platina, kőolaj. A mezőgazdaságban jellemző növények: burgonya, kókuszdió, ananász, banán, manióka.

Bővebben: Pápua Új-Guinea gazdasága