Kiribati
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Nemzeti mottó: Te Mauri, Te Raoi ao Te Tabomoa (Egészség, béke, jólét) |
|||||
| Himnusz: Teirake Kaini Kiribati | |||||
 |
|||||
| Főváros | South Tarawa | ||||
| Államforma | elnöki köztársaság | ||||
| - Elnök | Anote Tong
|
||||
| Hivatalos nyelv | angol és Gilbertese | ||||
| Függetlenség | |||||
| - kikiáltása | 1979. július 12. | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 811 km² (170.) | ||||
| Népesség | |||||
| - évi becslés | (179.) | ||||
| - 2001 évi népszámlálás | 91 985 | ||||
| - Népsűrűség | 131 fő/km² | ||||
| GDP | |||||
| - Összes | |||||
| - Egy főre jutó | |||||
| HDI () | (.) – | ||||
| Pénznem | Ausztrál dollár (AUD) |
||||
| Időzóna | (UTC) | ||||
| Internet TLD | .ki |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | KIR | ||||
| Hívószám | +686 |
||||
|
|
|||||
Kiribati az Egyenlítő mentén elhelyezkedő 33 korallszigetből áll (ebből 21 lakott, egyikük neve Kiritimati, vagyis Karácsony-sziget), félúton Hawaii és Ausztrália között.
A szigetcsoport korábbi neve Gilbert-szigetek volt. Az 1971-es Nagy-Britanniától való önállóság, majd a teljes függetlenség 1979-es kikiáltása után felvették a Kiribati, ejtsd: ['kiribas] nevet. Ugyanekkor az Amerikai Egyesült Államok a szigetcsoport egy részét (Phoenix és Line-szigetek) érintő területi követeléséről lemondott, és barátsági szerződést kötött az új állammal.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Az északnyugat-délkeleti irányban sorakozó szigetek lesüllyedt vulkáni kúpok tetején kialakult korallképződmények - úgynevezett atollok - , amelyek egy-egy központi lagúnából és a körülötte gyűrű alakban elrendeződött kisebb-nagyobb korallszigetekből állnak.
[szerkesztés] Vízrajz
Kiribati szigetei négy csoportba sorolhatók:
- Banaba: egyedülálló sziget Nauru és a Gilbert-szigetek között
- Gilbert-szigetek: 16 atoll Fidzsitől északra 1500 km-re
- Phoenix-szigetek: 8 atoll és korallsziget a Gilbert-szigetektől délkeletre 1800 km-re
- Line (Sor)-szigetek: 8 atoll és egy zátony (angol szóval: reef), a Gilbert-szigetektől keletre 3300 km-re.
[szerkesztés] Éghajlat
Trópusi óceáni éghajlat.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
A szigetek termőtalaja vékony, sérülékeny. Az atollok alacsonyak, legtöbbje csak mintegy 2 méterre emelkedik ki a tengerből. Vagyis az itt élőket erősen fenyegeti a globális felmelegedés egyik következménye, a tenger szintjének emelkedése. 1999-ben két szigetecskét a tengerben elmerültnek nyilvánítottak.
[szerkesztés] Természetvédelmi terület
Kiribatiban nincs szárazföldi védett terület. Ugyanakkor itt van a világ legnagyobb tengeri természetvédelmi területe: a Phoenix-szigetek körüli egész óceánt tengeri természetvédelmi területté nyilvánították.[1]
[szerkesztés] Történelem
1765-ben brit tengerészek kötöttek ki partjainál, majd 1788-ban a Gilbert-szigetek nevet kapta. A 19. században bálnavadászati központként működött. 1892-ben a Lagúna-szigetekkel együtt (mai Tuvalu) brit protektorátussá vált. 1915-1975 között brit gyarmat lett, majd 1979.július 12-én Kiribati független köztársasággá vált.
[szerkesztés] Korai történet
A ma Kiribatinak nevezett térséget óciániai nyelveken beszélő mikronéziaiak népesítették be i.e. 3000 - i.sz. 1300 között. Ez egy elszigetelt vidék; a helyi kultúra polinéziai és melanéziai vonásait Tonga és Fidzsi felől érkező behatolók honosították meg. Házasságok révén elmosódtak a kulturális különbségek és előrehaladt a kultura egységesedése.
[szerkesztés] Gyarmati időszak
A szigeteket brit és amerikai hajók látogatták először a XVIII. század végén és a XIX. század elején. A fő szigetlánc, Gilbert-szigetek nevét 1820-ban adta Adam von Krusenstern orosz admirális és Louis Duperrey francia kapitány, Thomas Gilbert tiszteletére, aki 1788-ban először hajózott át a szigetvilágon.
A XIX. század elején nyugati bálnavadászok, kereskedelmi hajók és rabszolgakereskedők látogatták a szigeteket, behozták a betegségeket és a tűzfegyvereket.
Az első brit misszionárius 1837-ben érkezett. 1892-ben Gilbert-szigetek a helyiek egyetértésével brit védnökség lett a közeli Ellice-szigettel együtt. Gilbert és Ellice-szigetek 1916-ban lett koronagyarmat. Kirimati (Karácsony-sziget) 1919-ben lett a gyarmat része, Phoenix-sziget pedig 1937-ben.
Tarawa atollt és a Gilbert-szigetcsoport egyéb részeit megszállták a japánok a II. világháborúban. Tarawán vívták az amerikai tengerészgyalogosok történetük legvéresebb csatáját. A tengerészgyalogosok 1943 novemberében szálltak partra. A harc a gyarmat korábbi fővárosáért, Betio birtoklásáért folyt, amely Tarawa-atollon fekszik.
Kiribati szigeteinek egy részét, különösen a távoli Line-szigeteket, korábban az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nukleáris kísérleti terepként használta. Itt az 1960-as években több hidrogénbombát robbantottak.
[szerkesztés] A függetlenségtől máig
A Gilbert- és Ellice Szigetek az önrendelkezés jogát 1971-ben kapta meg, 1975-ben elválasztották őket egymástól és belső önkormányzatot kaptak. 1978-ban Ellice-sziget önálló ország lett Tuvalu néven. A Gilbert-szigetek Kiribati néven lett független 1979. július 12-én. Bár a helyi gilberti nyelven a Gilbert-szigetek neve valójában "Tungaru", az új állam a "Kiribati" nevet vette fel, ami az angol "Gilberts" szó helyi kiejtése. Az új állam része lett a tulajdonképpeni Gilbert-szigeteken kívül Banaba, Line-szigetek és Phoenix-sziget. A röviddel a függetlenség után aláírt és 1983-ban hatályba lépett tarawai szerződés értelmében az Amerikai Egyesült Államok lemondott minden igényéről a ritkán lakott Phoenix-szigettel kapcsolatban és elismerte, hogy a Line-szigetek Kiribati területének része.
Gond a túlnépesedés. 1988-ban a fő sziget 4700 lakóját áttelepítették kevésbé benépesedett szigetekre. 1994-ben Teburoro Titot választották elnökké. 1995-ben Kiribati törvénnyel helyezte odébb a dátumválasztó vonalat Line-szigetcsoporttól keletre, hogy az országot a továbbiakban ne ossza ketté a dátumválasztó. Így aztán Kiribati lett a világ első országa, amelyen beköszöntött az új évezred. Ez jelentős turisztikai esemény volt.
2003 júliusában megtartott választáson az addigi ellenzéki párt jelöltje, Anote Tong legyőzte Titot. Anote Tongot 2007-ben újraválasztották.
[szerkesztés] Érdekesség
Kiribati szigetei között ment át a nemzetközi dátumválasztó vonal. Ezt később megváltoztatták, most már kikerüli a köztársaság területét. Az egyik szigetcsoport – Line Islands – épp a nemzetközi dátumválasztó vonalról kapta nevét.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Elnökök
| Név | hivatali ideje |
|---|---|
| Ieremia Tianang Tabai | 1979. július 12. – 1982. december 10. |
| Rota Onorio | 1982. december 10. – 1983. február 18. |
| Ieremia Tianang Tabai | 1983. február 18. – 1991. július 4. |
| Teatao Teannaki | 1991. július 4. – 1994. május 24. |
| Tekiree Tamuera | 1994. május 24. – 1994. május 28. |
| Ata Teaotai | 1994. május 28. – 1994. október 1. |
| Teburoro Tito | 1994. október 1. – 2003. március 28. |
| Tion Otang | 2003. március 28. – 2003. július 10. |
| Anote Tong | 2003. július 10. óta |
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Az országnak nincs hadserege, a védelmet Ausztrália és Új-Zéland biztosítja.
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
lakosság 93.533 fő (2005-ös adat)Forrás: Kiribati National Statistics Office
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Bővebben: Kiribati települései[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A lakosság 99%-a mikronéz. 0,8% polinéz és 0,2% európai.
A többség keresztény (55,3%). A katolikusok aránya 35,7%, a protestánsoké 3,1%. A bahai vallásban a lakosság 2,2%-a hisz
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Általános adatok
GDP összesen: 81.911 $ ( folyó áron) egy főre jutó GDP 1.311 $ (2006) forrás: Kiribati National Statistics Office
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A szigeteken régebben foszfátot bányásztak, de ma ez az ásványkincs kimerült. Ma főleg a halászat, idegenforgalom (GDP 20%-a), külföldi segélyek (20%), a külföldön dolgozó kiribatiak átutalásai adják a nemzeti jövedelmet (GDP), főleg ez utóbbiak nélkül a rendkívül magas munkanélküliséggel küzdő kis ország gazdasága nem működhetne.
[szerkesztés] Ipar
[szerkesztés] Kereskedelem
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Oktatás
Az ország egyetlen egyeteme a University of the South Pacific. A hallgatók létszáma 500 fő.
[szerkesztés] Közlekedés
A szilárd út 670 km. A légi közlekedés is biztosított a külvilággal.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Tudomány
[szerkesztés] Művészetek
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Ünnepek
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozás
|
||||||||||||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||||
