Chile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chilei Köztársaság
República de Chile
Chilei Köztársaság zászlaja
Chilei Köztársaság zászlaja
Chilei Köztársaság címere
Chilei Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Por la razón o la fuerza
(„Ésszel vagy erővel”)
Nemzeti himnusz: Himno Nacional de Chile
LocationChile.svg

Fővárosa Santiago de Chile
d. sz. 33° 26′, ny. h. 70° 40′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Michelle Bachelet
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség Spanyolországtól
Kikiáltása 1818. február 12.
Elismerése 1844. április 25.

Tagság A MERCOSUR, a Dél-amerikai Unió, az APEC, a CAN,
az ENSZ, a Latin Unió és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 60
Becsült 17 620 000 fő (2013. július)
Rangsorban 60
Népsűrűség 21 fő/km²
GDP 2005-ös becslés
Összes 145 205 millió dollár (40)
PPP: 196 401 millió dollár
Egy főre jutó 8 864 dollár (52)
PPP: 12 983 dollár
HDI (2004) 0,859 (38) – magas
Földrajzi adatok
Terület 756 950 km²
Rangsorban 38
Víz 1,07%
Egyéb adatok
Pénznem Chilei peso (CLP)
Nemzetközi gépkocsijel RCH
Hívószám 56
Internet TLD .cl

Ci-map-CIA.png

Chile, hivatalosan a Chilei Köztársaság (spanyolul: República de Chile) független köztársaság Dél-Amerikában, az Andok hegyvonulatai és a Csendes-óceán között, észak-déli irányban hosszan elnyúlva. Nyugatról az óceán, északról Peru, északkeletről Bolívia, keletről Argentína, délről pedig a Drake-átjáró határolja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térség műholdas képe

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország egész területe a Csendes-óceán keskeny partvonala az Andok nyugati oldalán helyezkedik el. Chilét nyugatról végig az óceán határolja. Délen az amerikai kontinens legdélebbi pontjáig nyúlik le, itt egy nagyon rövid részen kiér az Atlanti-óceánra is a Magellán-szoros keleti oldalán, illetve a legdélibb részek tulajdonképpen az Atlanti- és a Csendes-óceán határán találhatóak.

Szárazföldön északon Peruval határos, északkeleten Bolíviával és keleten Argentínával.

Magáénak tekint az Antarktikán 1 250 000 km² területet. Ezt más országok nem ismerik el.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chile domborzati térképe

Északon a Atacama-sivatag ásványokban gazdag, főleg rézben és foszfátban. A központi völgy, ahol Santiago de Chile is fekszik, viszonylag kicsi, itt tömörül a lakosság és a mezőgazdasági termelés. Ez a vidék Chile történelmi központja, az ország innen terjeszkedett a 19. század második felében és integrálta az északi és a déli vidékeket. Dél-Chile erdőkben és legelőkben gazdag, jellegzetes tájképi elemei a vulkánok és a tavak. A déli part fjordok, szigetek, tengerszorosok labirintusa, amelyek félszigeteket és szigeteket alakítottak ki. Az ország keleti határa az Andok. Az észak-déli irányú kiterjedést számítva Chile a legnagyobb ország a földön.

1888 óta Chiléhez tartoznak Polinézia legkeletibb szigetei, a Flag of Rapa Nui, Chile.svg Húsvét-sziget és a Sala-y-Gómez-sziget. Része még Chilének a partok előtt 600 km-re fekvő Juan Fernandez-szigetek, benne Robinson Crusoe szigete, valamint chilei külső országrész a lakatlan Desventurados-szigetek és a Chilei antarktiszi terület, ahol a tudományos kutatóállomás teljesít szolgálatot. A Húsvét-sziget manapság Chile tartománya. Sala y Gómez szigetcsoport kisebb szigetei, San Ambrosio és San Felix szintén Chiléhez tartoznak, de csak helyi halászok laknak ott szezonálisan. Ezek a szigetek azért nevezetesek, mert ezekre hivatkozva terjeszti ki Chile a területi vizeit messze a Csendes-óceánra.

Chile legmagasabb hegyei a következők:

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyók az Andokból folynak a Csendes-óceánba kelet-nyugati irányban, keresztül Chilén, tehát rövidek. A déli glaciális vidéken a fjordok mellett nagy tavak is kialakultak a legutóbbi jégkorszakban.

Chile folyói:

Chile tavai:

Északon a Sós–tavak fekszenek, melyeknek legnagyobbika a Salar de Atacama (3.000 km²). Tőle még északibb irányban terül el a világ egyik legmagasabb fekvésű tava, a Lago Chungará (21,5 km²), 4.500 m tengerszint felett.

A nagyobb és tájképileg szebb tavak Temuco városától délkelet felé Puerto Montt irányábann a következők:

Délen terül el a legnagyobb chilei tó, a Lago General Carrera (970 km², Aysén)), mely az argentin Lago Buenos Aires nyugati részét képezi.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország nagy észak-déli kiterjedéséből következően az időjárás változatos, nehéz általánosságban beszélni róla. Északon sivatagok vannak, délkeleten tundrák és gleccserek. A Húsvét-sziget éghajlata nedves szubtrópusi. Chile déli részén óceáni az éghajlat, a középső, sűrűn lakott vidékeken mediterrán. Az ország legnagyobb részén négy évszak figyelhető meg: a nyár decembertől februárig, az ősz márciustól májusig, a tél júniustól augusztusig és a tavasz szeptembertől novemberig.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Chile élővilága

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban jelenleg 32 nemzeti park van.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 15. század közepén a mai Chile északi és középső része az Inka Birodalom fennhatósága alá tartozott. Magellán volt az első európai, aki 1520-ban Chile területére lépett. A 16. század elején a spanyol konkvisztádorok, miután meghódították Perut, behatoltak az általuk Chilének nevezett területre, de a spanyol gyarmatosítók törekvéseit az indián őslakók ellenállása kísérte. A hódítók 1536 és 1541 között az ország nagy részét elfoglalták. Elszigeteltsége miatt Chile csak 1778-ra szerveződött önálló gyarmattá, addig a perui alkirály alárendelt területe volt. Letelepülőket csak a Központi-völgy vonzott, itt alapították meg a mai fővárost, Santiagót 1541-ben.

Spanyolországtól gyakorlatilag 1810-ben lett független, mert a Napóleon császár által megszállt Spanyolország nem tudta érvényesíteni hatalmát. De a királypártiak és a teljes függetlenség hívei közötti polgárháború csak 1817-ben dőlt el, a függetlenség hívei javára.

A 19. században a chilei társadalom szerkezete még sokat őrzött a gyarmati múltból. Oligarcha családok uralkodtak és mindig is jelentős volt a katolikus egyház befolyása. A köztársaság kiterjesztette területét dél felé az indiánok, észak felé meg Bolívia és Peru rovására az 1879-1883 között megvívott háborúval. Ez utóbbival fontos kikötők és bányák kerültek chilei kézbe, ami a századforduló körüli gazdasági virágzás alapja volt.

A 20. században különböző színezetű polgári és katonai kormányok váltották egymást. Erős baloldali - marxista és nem marxista - mozgalom működött, amelynek a kormánypolitikára is befolyása volt. Salvador Allende elnöksége alatt (1970-1973) marxisták kerültek kormányra, noha nem egyedül, hanem más erőkkel koalícióban. Sokféle marxista jellegű intézkedés mellett államosították a rézbányákat. A rézbányászat a chilei nemzetgazdaság fontos ága, és külföldi, főleg amerikai tőkével működött. Ezért különösen, de a kormány egész irányvonala miatt is az amerikai kormány a CIA-t felhasználva mindent elkövetett a chilei kormány ellehetetlenítésére. Végül 1973 közepén csaknem egyidejűleg léptek sztrájkba az orvosok, a tanárok, a diákok, a teherautó sofőrök, a rézbányászok és a kisvállalkozók. 1973. szeptember 11-én Allendét katonai puccs fosztotta meg hatalmától. A fegyveres erők bombázták az elnöki palotát (Moneda-palota), Allende meghalt az ostrom közben.

Augusto Pinochet tábornok jobboldali rendszere került hatalomra. Kezdeti időszakát kirívó kegyetlenség, gyilkosságok sora jellemezte. Mintegy harmincezren kényszerültek emigrációba. A rezsim szabadpiaci gazdaságpolitikát folytatott, sikeresen. Idő múlásával lassan gyengültek a szólás- és gyülekezési szabadság gátjai.

Az ország a demokratikus parlamentáris rendszerre 1988-ban tért vissza. Azóta kereszténydemokrata és szocialista elnökök váltották egymást, mindig koalíciós kormány élén.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnöki palota, Santiago de Chile

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország államformája elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kormány Parlament Bíróság

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mapa administrativo de Chile.png

Az ország 15 régióra van felosztva, melyek a következők:

A régiók élén az elnök által kinevezett intendáns áll. A régiók tartományokra (província) oszlanak, a tartományi kormányzót is az elnök nevezi ki. A tartományok községekre (communes) oszlanak, amelyeket tanácsok irányítanak. A polgármestert és a tanácsnokokat a lakosok választják négy évente.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Santiago de Chile, a főváros

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városi lakosság aránya: 86%.
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 73 év, nőknél 80 év.
  • Népességnövekedés: 1,05%.
  • Írástudatlanság: 3,8%.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chillán modern katedrálisa
  • Népek: A lakosság 95,4%-a európai eredetű fehér.[1][2][3][4] A 4,6%-a pedig egyéb népcsoporthoz tartozik (egyéb indiánok). Többségük a spanyol gyarmatosítók leszármazottja. Több európai országból is érkeztek bevándorlók, főleg olaszok. Ezenkívül németek vannak viszonylag jelentős számban, és magyar származásúak is élnek itt.
  • Nyelvek: Az országban a hivatalos nyelv a spanyol, és ez a legfőbb beszélt nyelv is.
  • Vallások: A lakosság 55%-a római katolikus, 9%-a protestáns, 24%-a névleges keresztény, 10%-a ősi vallások híve, 2%-a pedig egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Santiago pénzügyi központja

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gazdasága: ipari ország.
  • Hazai össztertmék (GDP)/fő: 10 100 USD (2002).
  • A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 10%, ipar 34%, szolgáltatások: 56%.
  • Munkanélküliség: 9,2%.
  • Munkaerő: 5 900 000 fő.
  • Infláció: 2,5% (2002).

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

A mezőgazdaság fő területe a Hosszanti-völgy (szőlő, alma, citrusfélék, füge, dió, búza). Az állattenyésztést a takarmánytermesztésen alapuló szarvasmarha- és juhtenyésztés képviseli. Jelentős halászflottával rendelkezik.

  • Ipar: Bányászat – Energiagazdálkodás – Feldolgozó ipar

Chile gazdaságának igen fontos összetevője a bányászat. Kőolaj és földgáz mellett jelentős réz, szén, vasérc, mangán, arany és ezüst-lelőhelyek is vannak az ország területén. Mindezek közül a réz a legfontosabb.

  • Kereskedelem: belkereskedelem-külkereskedelem
  • Exporttermékek: vas, réz, élelmiszer és mezőgazdasági termékek, papír, cellulóz, vegyipari termékek.
  • Importtermékek: nyersanyagok, közszügésgleti cikkek, gépek és berendezések, üzemanyag.
  • Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Japán, Egyesült Királyság, Brazília, Argentína, Kína.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Merino Benítez Nemzetközi Repülőtér terminálja, Pudahuel
  • Közutak hossza: 79 800 km
  • Vasútvonalak hossza: 6702 km
  • Repülőterek száma: 71
  • Kikötők száma: 11

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salto del Laja
A Chilehez tartozó Húsvét-szigeti Moai

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Norte Chico
  • Santiago: Cerro San Cristóbal csúcsán található Szűz Mária szobra. Mercado Central, Plaza de Armas, Paseo Ahumada, Palacio de la Moneda, Museo de Santiago, Palacio de Bellas Artes.
  • Viña del Mar: tengerparti üdülőhely, Nemzeti Botanikus Kert.
  • La Serena

Oltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiesta de La Tirana fesztivál

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legfontosabb alapanyagok a tenger gyümölcsei, a marhahús, a friss gyümölcsök és a zöldségek.

A leghíresebb étel a lomo a lo pobre, amely egy óriási marhaszelet két tojással és chipsel a tetején. A parillada sem könnyű étel, de hihetetlenül finom, grillezett belsőségekből és véres hurkából áll. A curanto a harmadik chilei híresség, halszeletekből, csirkéből, bárányból, sertésből, marhából és burgonyából készítik.

A chilei borok fantasztikusak, de finom a pisco sour is, amely brandyből, citromléből, tojásfehérjéből és porcukorból készült koktél.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeptember 18. - Nemzeti ünnep - a függetlenség napja 1810

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Stadion, Santiago

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olimpiai játékok során kétszer csengett fel eddig a chilei himnusz, mindkettő az athén-i jákokon 2004-ben. A legeredményesebb sportág a tenisz.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chilei labdarúgó-válogatott igen eredményes. Többször is álltak dobogón a bajnokságok során, de eddig még nem nyertek világbajnoki címet.

Világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Copa América kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pánamerikai játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Chile témájú médiaállományokat.