Argentína
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Nemzeti mottó: En unión y libertad Egységben és szabadságban |
|||||
| Himnusz: Marcha Patriótica | |||||
 |
|||||
| Főváros | Buenos Aires |
||||
| Államforma | Elnöki köztársaság | ||||
| - Elnök | Cristina Fernández de Kirchner | ||||
| - Alelnök | Julio Cobos
|
||||
| Hivatalos nyelv | spanyol (Rioplatense) | ||||
| Függetlenség | Spanyolországtól | ||||
| - Májusi forradalom | |||||
| - Kikiáltása | |||||
| - Elismerése | 1821. (Spanyolország által) | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 2 776 890 km² (8.) | ||||
| - Víz (%) | 1,1 | ||||
| Népesség | |||||
| - 2006-os évi becslés | 39 921 833 (30.) | ||||
| - 2001-es évi népszámlálás | 36 260 130 | ||||
| - Népsűrűség | 14 fő/km² | ||||
| GDP | 2006-os becslés | ||||
| - Összes | 212 702 millió dollár (31.) PPP: 621 070 millió dollár |
||||
| - Egy főre jutó | 5 458 dollár (68.) PPP: 15 937 dollár |
||||
| HDI (2004) | 0,863 (36.) – magas | ||||
| Pénznem | Argentin peso (ARS) |
||||
| Időzóna | (UTC-3) | ||||
| - Nyári időszámítás | nincs (UTC-3) | ||||
| Internet TLD | .ar |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | RA | ||||
| Hívószám | +54 |
||||
| A Dél-amerikai Unió, a MERCOSUR, az ENSZ és az OAS tagja. | |||||
|
|
|||||
Argentína dél-amerikai ország. A Föld nyolcadik legnagyobb állama, közel végighúzódik a fél dél-amerikai kontinensen. Határos Chilével, Uruguay-jal, Paraguay-jal, Brazíliával és Bolíviával.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése, határai
Dél-Amerika délkeleti részén helyezkedik el. Keletről az Atlanti-óceán, nyugatról Chile, északról Bolívia és Paraguay, északkeleten pedig Brazília és Uruguay határolja.
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Hatalmas kiterjedése miatt az országot nagy felszíni változatosság jellemzi. Három nagy tájegysége:
- Paraná-alföld vagy La Platá-alföld: az északi határ és a Río Colorado közt elterülő vidék, illetve az Atlanti-óceán és az Andok előhegyéig, a Montéig terjedő terület. Tájai: a Pampa és a Gran Chaco.
- hegyvidékek Bolíviától Tűzföldig: két része a Száraz- vagy Belső Pampa (Monte) és az Andok keleti része, a Keleti-Kordillera és a Nyugati-Kordillera kis része.
- Patagónia: táblás vidék a Río Coloradotól déli irányba egészen a Tűzföldig. Magassága 100-1500 m között változik.
[szerkesztés] Vízrajz
- Legnagyobb folyói: Bermejo, Iguazú, Río Negro vagy Fekete-folyó, Salado, Senguerr, Chubut, Mendoza, Pilcomayo
[szerkesztés] Éghajlat
Északon szubtrópusi, a pampákon mérsékelt, Patagóniában szélsőségesen kontinentális, az Andok keleti lejtőin csapadékszegény hegyvidéki az éghajlata.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
Itt él az argentín tapír. Az Andok magasabb szintjein csak szárazsagtűrő füvek és cserjék maradnak meg ,de az alacsonyabb lejtőkön sűrű bükk és fenyőerdők vannak. A láma Pampákon élő megfelelője a guangó, a struccé a nandu. Az Andokban megtalálható a láma, és a kondorkeselyű az erdőkben a puma ,jaguár, az aligátor és az arapapagály.
[szerkesztés] Nemzeti parkok
[szerkesztés] Környezetvédelem
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] A gyarmatosítás előtt
Az emberi jelenlét legkorábbi nyoma Argentínában i. e. 11.000-ből származik, Patagóniában található, Santa Cruz városban a Piadra Múzeumban. Időszámításunk kezdete körül számos kukoricatermesztésen alapuló civilizáció fejlődött ki az Andok vidékén (Santa María, Huarpes, Diaquitas, Sanavinores és mások). 1480-ban az Inka Birodalom Pachacutec inka vezetésével megtámadta és meghódította a mai Argentína északnyugati részét. A birodalomba Collasuyu néven tagolták be ezt a régiót. Északkeleten a guaraní kultúra fejlődött ki, amely yuca és édesburgonya termesztésén alapult. A központi és déli részeken (a pampákon és Patagóniában) nomád kultúrák domináltak, amelyeket a XVII. században a mapuchók egyesítettek.
[szerkesztés] Spanyol gyarmat
Az európai felfedezők 1516-ban érkeztek meg. Spanyolország állandó gyarmatot 1580-ban létesített a mai Buenos Aires helyén. Ez akkor a Peru Alkirályság része lett. Ríó de la Plata Alkirályságot 1776-ban szervezték meg. Ezen időszak kezdetén nagyszámú spanyol vándorolt be, és az utódaik, akiket kreoloknak (criollos) neveznek, manapság Buenos Airesben és más városokban laknak, illetve a pampákon élnek mint gauchók. Az afrikai rabszolgák utódai is jelentős számban vannak jelen a mai népességben. Bennszülött népek maradványai is sokfelé élnek Argentínában. 1806-ban és 1807-ben a Brit Birodalom kétszer megtámadta Buenos Airest, de a kreol lakosság visszaverte e kísérleteket. 1810. május 25-én, amikor Buenos Aires polgárai értesültek arról, hogy Napóleon megfosztotta trónjától VII. Ferdinánd spanyol királyt, a helyzet nyomására létrehozták az Első Kormányzó Juntát (májusi forradalom). A Spanyolországtól való formális függetlenséget 1816. július 9-én kiáltották ki Tucumánban.
[szerkesztés] Független Argentína
1818-ban José de San Martín átkelt az Andokon, és felszabadította Chilét és Perut a spanyol uralom alól. Centralisták és föderalisták (spanyolul Unitarios és Federales) konfliktusa a nemzeti egység körül oda vezetett, hogy az alkotmányt felfüggesztették 1853-ban.
Külföldi beruházások és bevándorlás a modern mezőgazdasági eljárások bevezetését hozta magával. Az 1880-as években a "sivatag meghódítása" a maradék indián törzsek életfeltételeit is megszüntette a déli pampákon és Patagóniában.
1880 és 1916 között az argentín gazdaság virágzott, a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott Argentína, köszönhetően az exportorientált mezőgazdaságon alapuló gazdaságának. A lakosság hétszeresére nőtt. A nem demokratikus gondolkodású konzervatívok dominálták az argentín politikát 1916-ig, amikor a radikálisok győztek és megalakították az első szabadon választott kormányt. 1930-ban a katonák vették át a hatalmat Hipólito Yrigoyen vezetésével és egy újabb évtizednyi konzervatív uralom következett. Politikai változást hozott Juan Perón elnöksége 1946-ban, aki bevonta a hatalomba a munkásosztályt és nagymértékben megnövekedett a szakszervezeti tagságra támaszkodott. A gazdaságpolitika protekcionista irányba fordult és fejlesztették az ipart. Az önmagát Felszabadító Forradalomnak nevező mozgalom távolította el őt.
Az 1950-es évektől az 1970-es évekig puha katonai és gyenge polgári adminisztrációk váltották egymást. Ezekben az években a gazdaság gyorsan nőtt és a szegénység visszaszorult (a lakosság kevesebb mint 7%-a volt szegény 1975-ben). Ugyanakkor a politikai feszültség nőtt, sokan haza kívánták hozni Perónt spanyolországi száműzetéséből. 1973-ban Perón ismét elnök lett, de egy éven belül meghalt. Harmadik felesége, Isabel Perón, aki alelnök volt mellette, követte őt az elnöki székben. Isabel Perónt azonban egy katonai puccs 1976. március 24-én elmozdította hivatalából.
[szerkesztés] A legutóbbi katonai diktatúra
A fegyveres erők juntája vette át a hatalmat és az általa Nemzeti Újjászervezési Folyamatnak nevezett politikát folytatta 1983-ig. A katonai kormány elnyomta az ellenzéket és a baloldali csoportokat illegális eszközöket használva ("piszkos háború"), a disszidensek ezrei "tűntek el", közben az argentin titkosszolgálat együttműködött a chileivel, a CIA-val és más dél-amerikai titkosszolgálatokkal. A piszkos háború katonai vezetői közül sokakat az Egyesült Államok által finanszírozott School of the Americas-ban képeztek ki, köztük Leopoldo Galtieri és Roberto Viola argentin diktátorokat. A katonai diktatúra (1976-1983) az ország külföldi eladósodásával járt. Az ország gazdasága egyre inkább a hitelezők és az IMF (International Monetary Fund) ellenőrzése alá került, akiknek a fő törekvése a hitelek visszafizetésének biztosítása volt. Ez és más gazdasági problémák, a korrupció elterjedése, a közvélemény felháborodása az emberi jogok semmibevétele miatt és végül a britektől a falklandi háborúban 1982-ben elszenvedett katonai vereség diszkreditálta a katonai rezsimet.
[szerkesztés] Gazdasági válságok sora
1983-ban állították helyre a demokráciát. Raúl Alfonsín radikális kormánya lépéseket tett az "eltűntek" felkutatására, visszaállította a fegyveres erők civil kontrollját, konszolidálta a demokratikus intézményeket. A három egymást követő katonai junta vezetőit bíróság elé állították és életfogytiglani börtönre ítélték. Mivel képtelen volt megoldani a gazdasági problémákat és a közvélemény is elfordult tőle, Alfonsín kénytelen volt lemondani hat hónappal azelőtt, hogy lejárt volna hivatali ideje.
1990-ben hiperinfláció kezdődött. Carlos Menem elnök bevezette a peso és dollár fix átváltási rátáját 1991-ben a hiperinfláció megállítására, messzemenően piacbarát politikát folytatott, lebontotta a protekcionista gátakat, visszavonta és az üzletet akadályozó előírásokat, privatizációba kezdett. Ezek a reformok jelentősen növelték a beruházásokat és stabil árakhoz vezettek az 1990-es évek hátralévő részében. A peso mesterségesen magas ára a dollárhoz képest oda vezetett, hogy a piacot elözönlötte a dollár. Ennek eredményeként a külföldi adósság ismét rendkívül megnőtt, az állami vállalatokat és a közszolgálatokat privatizálták. A piac teljes megnyitása azon ipari termékek előtt, amiket helyben is termeltek, a helyi ipar teljes összeomlásához vezetett. A lakosság egy része megtakarításait dollárban tartotta, tengeren túl utazgatott, és importált luxustermékeket fogyasztott, a többiek számára pedig egyre nőtt a szegénység és munkanélküliség. Az IMF és a világ közgazdászai mások elé példaként állították az argentin piac liberalizációját. Végül az 1990-es évek végén a peso túlértékeltsége és a költségvetés nagy hiánya a gazdasági válságba való fokozatos belecsúszásra vezetett. 1998-ban súlyos gazdasági visszaesés kezdődött. A gazdasági válság közvetlen eredményeként világossá vált, hogy a gazdasági stabilitás érzete, ami a 90-es évekre volt jellemző, hamis. Amikor megbízatása 1999-ben lejárt, a halmozódó gazdasági problémák és az elterjedt korrupció miatt Menem népszerűtlen volt.
A Menem és de la Rúa kormány nem törődött a hazai termékek vesenyképességével, a nagyarányú import tönkretette a hazai ipart és munkanélküliséget, krónikus költségvetési és kereskedelmi deficitet okozott, fertőző gazdasági válságokra vezetett. A munkanélküliség elérte a gazdaságilag aktív lakosság 25%-át, és 15% csak részmunkaidőben dolgozott. Az 1998-as ázsiai pénzügyi válság Argentinában arra vezetett, hogy recessziótól való féltében a tőke menekülni kezdett, ez 2001 novemberében újabb pénzügyi krízisben kulminált. A kormányzó koalíció intézkedések sorát hozta, beleértve a bankbetétek befagyasztását. Ez megállította a tőke menekülését az országból és a hitelválság további mélyülését. Tömegessé vált az elégedetlenség. 2001. december 20-án Argentina évtizedek óta a legsúlyosabb intézményi és gazdasági válságába esett. Ennek eredményeként heves utcai zavargások törtek ki, a tömeg megütközött a rendőrséggel, jópáran meghaltak. A káosz elmélyülése és a véres zavargások nyomán végül lemondott de la Rúa elnök. A gazdasági válság körülményei között megingott a nép bizalma politikusaiban. Az utcai tiltakozás során a jelszó ez volt: Takarodjatok. Ebbe beleértettek minden politikust, különösen azokat, akik érintettek voltak a korrupcióról szóló gyakori hírekben. Szemérmetlenül visszaéltek a közjavakkal és a közpénzzel, anélkül, hogy a korrupt rendszerben bíróság elé kellett volna állniuk.
Két hét alatt több elnök követte egymást gyors egymásutánban, végül 2002. január 2-án a törvényhozás Eduardo Duhaltét nevezte ki Argentina ideiglenes elnökének. A peso 11 éve a dollárhoz fixen kötött árfolyamát feloldották, ami a peso nagyarányú leértékelésére és újabb inflációs csúcsra vezetett.
[szerkesztés] Kilábalás a válságból
Piaci alapú, mozgó átváltási árfolyamok mellett az ország újraiparosításba kezdett, importkorlátozással, exportszubvenciókkal, összehangolt kereskedelmi és pénzügyi lépésekkel. 2002 végén a gazdaság kezdett talpraállni, főleg a napraforgó és más gabonamagvak kedvező piacának köszönhetően. 2003-ban Néstor Kirchner lett a megválasztott elnök. Kirchner elnöksége alatt Argentina adósságcserét hajtott végre, amelynek eredményeként 66%-kal csökkent a törlesztőrészlete, újratárgyalta szerződéseit a Nemzetközi Valutaalappal és másokkal, valamint ismét államosított néhány korábban privatizált céget. Pillanatnyilag Argentina a gyors gazdasági növekedés és politikai stabilitás időszakát éli. 2007-ben Néstor Kirchner nem indult újraválasztásáért. Feleségét, Buenos Aires szenátorát, Cristina Fernández de Kirchnert választották elnökké, aki Argentina első elnöknője. A szavazatok 45%-ával nyert, ami a legmagasabb arány azóta, hogy az országban 1983-ban helyreállították a demokráciát. Ugyancsak 2007-ben a balközép Fabiana Rios-t megválasztották Tűzföld kormányzójává, ő az első női kormányzó Argentina történetében.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
Argentina föderalista elnöki köztársaság.
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Közigazgatásilag 23 tartományra és Buenos Aires szövetségi kerületre tagozódik. Tartományok:
| Tartomány | Térképen | Székhely |
|---|---|---|
| Buenos Aires város | 1 | |
| Buenos Aires tartomány | 2 | La Plata |
| Catamarca | 3 | San Fernando del Valle de Catamarca |
| Chaco | 4 | Resistencia |
| Chubut | 5 | Rawson |
| Córdoba | 6 | Córdoba |
| Corrientes | 7 | Corrientes |
| Entre Ríos | 8 | Paraná |
| Formosa | 9 | Formosa |
| Jujuy | 10 | San Salvador de Jujuy |
| La Pampa | 11 | Santa Rosa de Toay |
| La Rioja | 12 | La Rioja |
| Mendoza | 13 | Mendoza |
| Misiones | 14 | Posadas |
| Neuquén | 15 | Neuquén |
| Río Negro | 16 | Viedma |
| Salta | 17 | Salta |
| San Juan | 18 | San Juan |
| San Luis | 19 | San Luis |
| Santa Cruz | 20 | Río Gallegos |
| Santa Fe | 21 | Santa Fe |
| Santiago del Estero | 22 | Santiago del Estero |
| Tierra del Fuego | 23 | Ushuaia |
| Tucumán | 24 | San Miguel de Tucumán |
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Bővebben: Argentína hadereje[szerkesztés] Népesség
A lakosság 95%-a európai, főként spanyol és olasz származású. A meszticek, és indiánok (kecsuák, guaraník, mapuchék) száma 2 millió. A lakosság 48,7%-a férfi, 51,3%-a nő.
[szerkesztés] Általános adatok
Lakossága: 40 301 000 (2007 július)
Népességnövekedés: 0,938 százalék
Születéskor várható élettartam: nőknél 80,2 év, férfiaknál 72,6 év
Rasszok: 97% fehér 3% mesztic
Beszélt nyelvek: spanyol (hivatalos nyelv), olasz, angol, francia, német
[szerkesztés] Legnépesebb települések
Fő cikk: Argentína városai
Főváros: Buenos Aires
Az ország 23 tartományra (provincia) oszlik, a "distrito federal", a főváros mellett: Catamarca, Chaco, Chubut, Cordoba, Corrientes, Entre Rios, Formosa, Jujuy, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Misiones, Neuquen, Rio Negro, Salta, San Juan, San Luis, Santa Cruz, Santa Fe, Santiago del Estero, Tierra del Fuego - Antartida e Islas del Atlantico Sur, Tucuman
Az antarktiszi argentin igényeket más országok vitatják.
[szerkesztés] Etnikai összetétel
[szerkesztés] Nyelvi megoszlás
Argentína hivatalos nyelve a spanyol. Ezenkívül az őslakos indiánok saját nyelvűket beszélik. A bolíviai határnál a kecsua nyelv, a paraguayi határnál a guaraní nyelv elterjedt.
[szerkesztés] Vallások
A népesség 92%-a római katolikus vallású. A protestánsok aránya 2%, a zsidóké 2%. A fennmaradó 4 szazalekmuzulmán, hindu vallás között oszlik el.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Általános adatok
A gazdasági növekedés 8,8% 2003-ban, 9,0% 2004-ben, 9,2% 2005-ben és 2006-ban az előrejelzések szerint 8,5% és 9,0% között. Az infláció 10–12% körüli.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A pampákon a nagyállattenyésztés és a gabonatermesztés a jellemző. A hasznosítható földek mintegy hatvan százaléka legelő. A munkaerő 26 százalékát foglalkoztatja a mezőgazdaság, innen származik az export 85 százaléka. A legfontosabb termény a búza főleg a pampákon , ahol nagy mennyiségű lent, kukoricát, burgonyát, dohányt és napraforgót is termesztenek.
[szerkesztés] Ipar
Argentína ásványkincsekben gazdag ország, bár a készletek nagy részét még nem termelték ki. A legfontosabb a kőolaj; ezt az Andok vidékén és Patagóniában bányásszák. San Lorenzóban nagy olajfinomító üzemel. A patagóniai kőolajat és földgázt csővezetéken továbbítják az ország más részeire. Vannak szén-, arany-, ezüst- , réz-, ón-, vas-, ólom-, csillám-, volfrám-, mangán- és cinkbányák is. Az áram 56 százalékát hőerőművekben termelik a hazai kőolaj, földgáz és kőszén égetésével, 38 százalékát pedig vízierőművekben éllitják elő. Argentina atomenergia-ipara a legfejlettebb.
[szerkesztés] Kereskedelem
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Vízi közlekedés
Argentínában 3100 km szakasz hajózható. A legfontosabb vízi utak a Río de la Plata, Río Paraná, Río Uruguay. A legfontosabb kikötők Buenos Aires, La Plata-Ensenada, Bahía Blanca, Mar del Plata, Quequén-Necochea, Comodoro Rivadavia, Puerto Deseado, Puerto Madryn és Ushuaia.
[szerkesztés] Közúti közlekedés
Argentínában - különösen a többi dél-amerikai országgal összehasonlítva - igen fejlett a közlekedés. Mintegy 6,2 millió közúti jármű bonyolítja a forgalmat, ebből 4,9 millió a gépkocsi, 1,3 millió a teherszállító eszköz és mintegy 40 000 a személyszállító jármű. A belföldi közlekedés fő eszköze a távolsági autóbusz (argentinai spanyolul: micro), bár lassan újra versenytársra lel a vasútban. Buenos Aires központi buszpályaudvaráról, a Terminal de Omnibus de Retiro-ról 96 (!) kocsiállásból indulnak a kényelmes, emeletes buszok az ország minden részére, illetve a szomszédos országokba. Közel 750 kilométernyi gyorsforgalmi út van az országban. Ezek egy része autópálya jellegű, bár nem teljesen zárt pályás úgynevezett "autopista". Az ország távoli részeiben sok helyen zajlik még a forgalom ún. "terraplén"-en, azaz földből készült töltésen.
[szerkesztés] Városi közlekedés
A főváros, Buenos Aires közlekedése a városi autóbuszra (colectivo), a metróra (subte) és az elővárosi vonatokra (tren) épül. Az autóbuszok rengeteg vonalon és igen gyakran közlekedő viszonylag modern kocsikkal járják be a hatalmas várost. Sok az alacsonypadlós, kerekesszékkel is használható jármű. Hat üzemelő metróvonal legyezőszerűen hálózza be a város belső részét. A legrégebbi vonalat az "A" jelzésűt közel száz éve, 1913. december 1-jén nyitották meg. A legutóbb megnyitott szakasz a "H" vonal első része, amelyet 2007-ben adtak át a forgalomnak. A budapesti HÉV-re hasonlító vonatok szállítják az utasokat a városközpontban lévő pályaudvarok és a külvárosok között. Ezek némelyike 60-70 kilométeres vonallal rendelkezik. Villamos 1870. február 27-től járt Buenos Airesben, igen kiterjedt vágány hálózaton. E sínek sok helyen ma is láthatók. 1954-ben 47 vonalon zajlott a forgalom, 1963. február 19-én aztán vélgleg megszűnt a villamosközlekedés ezeken a síneken. 2007-óta azonban újra jár a villamos. Január 20-án megnyitották az első és ezideig egyetlen, 2 km hosszú villamosvonalat (tranvía), mely jelenleg négy megállóval üzemel a város legfelkapottabb negyedében, a Puerto Maderoban. A vonalat később a Retiro Terminalig, a másik irányban pedig a Boca városrészig fogják bővíteni. A nagyobb vidéki városokban jószerével csak a városi autóbuszok bonyolítják a forgalmat. Külön érdekesség, hogy Mar del Platan, az ország "tengerparti fővárosában" chipkártyás rendszerrel működik a díjfizetés a buszokon.
[szerkesztés] Légiközlekedés
Argentína nemzetközi repülőtere a főváros központjától mintegy 35 kilométerre, az Ezeiza városrészben fekvő Aeropuerto Internacional Ministro Pistarini. Jól kiépített autópályán közelíthatő meg. A belföldi légiforgalmat, illetve az Uruguayjal való légi kapcsolattartást a város központjában, a Palermo negyedben fekvő régi repülőtér, az Aeroparque Jorge Newberry szolgálja.
[szerkesztés] Média
[szerkesztés] Televízió
Argentinában egy állami televízió van a Canal 7. Ezen kívül több kereskedelmi, helyi, országos, és magán televízió is van. A műsorokat antennán és műholdon keresztül is lehet fogni. A legismertebb adók: Telefé, Canal 9 és a Canal 13.
[szerkesztés] Radió
A rádió nagyon kedvelt Argentínában. Rengeteg állami és kereskedelmi rádió van. A rádióállomások központja álltalában Buenos Aires. A külföldi argentinoknak is van rádiójuk, amely reggelente jelentkezik (Radio Lagos).
- A magyar kultúrát és zenét népszerűsítő spanyol nyelvű műsor Buenos Aires északi részén minden szombaton 12.30 és 13.00 óra között fogható "Audición Húngara" címmel a Radio Digital csatornán, az AM 860 kHz-es hullámhosszon.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Művészetek
[szerkesztés] Hagyományok
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Sport
Nemzetközileg ismert sportolók:
- Diego Armando Maradona (labdarúgás)
- Gabriela Sabatini (tenisz)
- Lionel Andrés Messi (labdarúgás)
- Hernán Crespo (labdarúgás)
- Javier Saviola (labdarúgás)
[szerkesztés] Ünnepek
| Dátum | spanyol neve | magyar neve |
|---|---|---|
| január 1. | Año nuevo | Újév |
| március 24. | ? | 1976-os katonai puccs emléknapja |
| tavasz | Viernes Santo | Nagypéntek |
| tavasz | Pascuas | Húsvét |
| április 2. | Día del Veterano y de los Caídos en la Guerra de Malvinas | Malvinasi veteránok és áldozatok napja |
| május 1. | Día del Trabajo | a Munka ünnepe |
| május 25. | Primer Gobierno Patrio | az Első Nemzeti Kormány megalakulása |
| június 20. | Día de la Bandera | a Zászló napja |
| július 9. | Día de la Independencia | a Függetlenség Napja |
| augusztus 17. | Paso a la Inmortalidad del General José de San Martín | José de San Martín emléknapja |
| október 12. | Día de la Raza | Amerika felfedezésének ünnepe |
| december 8. | Inmaculada Concepción de María | Mária szeplőtelen fogantatása |
| december 25-26. | Navidad | Karácsony |
| december 31. | Silvester | Szilveszter |
Az ünnepek egy része Argentínában állandó időpontú, más részük áthelyezhető. Az előbbiek közé tartozik az újév (Año Nuevo), a Nagypéntek (Viernes Santo), május 1., a munka ünnepe (Dia del Trabajo), május 25., az Első Nemzeti Kormány évfordulója (Primer Gobierno Patrio), július 9., a Függetlenség Napja (Dia de la Independencia), december 8, Mária szeplőtelen fogantatásának napja (Día de la Inmaculada Concepción) és a Karácsony (Navidad). Az áthelyezhető (trasladables) ünnepekhez tartozó munkaszüneti napot mindig hétfőn tartják. Ha az ünnep keddre vagy szerdára esik, akkor a megelőző hétfőn, ha csütörtökre vagy péntekre, akkor a következő hétfőn.
[szerkesztés] Források
- Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Bp. 2003.)
- Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., Bp. 2001–2002.)
- Földünk országai (szerk. D.Gergely Anikó, Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1981.) ISBN 963 09 1666 5
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Argentína hójelentése magyarul – Hójelentés.hu
| A világ országai | Amerika | |
| Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda |
Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize| Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela |
|
| Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Falkland-szigetek | Grönland | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Montserrat | Navassa-sziget | Puerto Rico | Saint Barthelemy | Saint Martin | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek | |
| Amerikai Államok Szervezete (OAS) |  |
|---|---|
| Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba* | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela
|
|
A spanyol világ portálja: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
