Argentína

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Argentin Köztársaság
República Argentina
Argentin Köztársaság zászlaja
Argentin Köztársaság zászlaja
Argentin Köztársaság címere
Argentin Köztársaság címere
Nemzeti mottó: En unión y libertad
Egységben és szabadságban
Nemzeti himnusz: Marcha Patriótica
LocationArgentina.svg

Fővárosa Buenos Aires
d. sz. 34° 40′, ny. h. 58° 24′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Cristina Kirchner
Alelnök Amado Boudou
Hivatalos nyelv spanyol (Rioplatense)
Beszélt nyelvek ajmara, angol, kecsua, guaraní, német, olasz, portugál
Függetlenség Spanyolországtól

Tagság A Dél-amerikai Unió, a MERCOSUR, az ENSZ és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint 40 117 096 fő (2010)[1] +/-
Rangsorban 30
Becsült 41 660 417[2] fő (2013-0s)
Rangsorban 30
Népsűrűség 15 fő/km²
GDP 2006-os becslés
Összes 212 702 millió dollár (31)
PPP: 621 070 millió dollár
Egy főre jutó 5 458 dollár (68)
PPP: 15 937 dollár
HDI (2007) 0,866 (49) – magas
Földrajzi adatok
Terület 2 776 890 km²
Rangsorban 8
Víz 1,1%
Egyéb adatok
Pénznem Argentin peso (ARS)
Nemzetközi gépkocsijel RA
Hívószám 54
Internet TLD .ar

Ar-terkep.png

Argentína, hivatalos nevén: Argentin Köztársaság (spanyolul: República Argentina) dél-amerikai ország. Délről és nyugatról Chile, északról Bolívia és Paraguay, északkeletről Brazília és Uruguay, keletről pedig az Atlanti-óceán határolja.

A Föld nyolcadik legnagyobb területű állama, közel végighúzódik a fél dél-amerikai kontinensen. Fővárosa és egyben legnagyobb városa: Buenos Aires. Hivatalos nyelve a spanyol. Argentína az alábbi nemzetközi szervezeteknek a tagja: ENSZ, MERCOSUR, Dél-amerikai Nemzetek Uniója, Kereskedelmi Világszervezet, G20.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a 16. században kapta, mivel felfedezték, hogy a földjében bőségesen megtalálható az ezüst (latinul: argentum).[3]

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerika délkeleti részén helyezkedik el. Keletről az Atlanti-óceán, nyugatról Chile, északról Bolívia és Paraguay, északkeleten pedig Brazília és Uruguay határolja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentína domborzati térképe
A térség műholdas képe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatalmas kiterjedése miatt az ország felszíne igen változatos. Három nagy tájegysége:

  • Paraná-alföld vagy La Platá-alföld: az északi határ és a Río Colorado, illetve az Atlanti-óceán és az Andok előhegyei, a Monte vidékéig terjedő, 250 m tengerszint feletti magasságot sehol sem meghaladó síkság. Az alföld helyén található tengeröblöt a harmadidőszak végén a Brazil felföldről és az Andokból lefutó folyók töltötték fel, majd felszínét a negyedidőszakban lösz borította. Argentína legnagyobb és legjelentősebb nagytája. Éghajlata és növényzete alapján három résztájra osztható:
    • Pampa: a terület déli része, mérsékelt övi sztyepp. A nedves pampa (Buenos Aires tágabb körzete) a föld legkiválóbb gabonatermő tájai közé tartozik. Eredetileg ez a vidék is fátlan volt, jelenleg az utak mentén és a településeken az ember által messziről hozott fafajták élnek. A belső, szárazabb vidékeken (száraz pampa)nagyarányú állattenyésztés folyik. Az asztalsimaságú Pampa két szigethegye a Serra del Tandil és a Serra de la Ventana.
    • Gran Chaco: A kelet felé lejtő, egyenetlen síkság északon a Paraná és az Andok között terül el; szubtrópusi sztyepp. A Gran Chaco viszonylag száraz vidék, ingadozó vízjárású folyókkal, lefolyástalan tavakkal. Gyakori a tövises bozót. Jellegzetes fája a quebracho.
    • Argentin Mezopotámia: a Paraná és az Uruguay folyók közti terület. Délen mocsaras, északkeleten, Misiones tartomány területén már a Brazil-felföld része dombos, trópusi jellegű esőerdő. Jellegzetes növénye a yerba, melyből az argentin nemzeti ital, a maté-tea készül.
  • Hegyvidék Bolíviától Tűzföldig: két része a Száraz- vagy Belső Pampa (Monte) és az Andok keleti része, a Keleti-Kordillera és a Nyugati-Kordillera kis része. A száraz hegyvidékek völgyeiben a magas hegyek olvadékvizeiből táplálkozó folyók alakítanak ki oázisokat. Ezek némelyike kiváló szőlőtermő terület. A gyümölcstermesztés is nagyarányú. Északon Jujuy tartomány már az Andok magas központi fennsíkján, az Altiplanon fekszik. Délebbre, a Patagóniát nyugatról határoló hegyvidéken nagy glaciális tavak alakultak ki: Lago Argentino, Lago Viedma és mások. Ezek környezete helyi fajtákból álló örökzöld erdő. A folyókban lazac és pisztráng él.
  • Patagónia: táblás vidék a Río Coloradótól déli irányba egészen a Tűzföldig. Magassága 100–1500 m között változik. Az Andokból az Atlanti-óceánba tartó folyók tagolják. Mivel a csapadékot hozó nyugati szeleket az Andok árnyékolja, viszonylag száraz az éghajlata. Délre haladva egyre hűvösebb, de az óceán közelsége óvja a szélsőségektől. A köves, sovány talajon nagybirtokok alakultak ki. A népsűrűség itt alacsony. Egészen délen, a Tűzföldön több a csapadék, örökzöld erdők alakultak ki.

Argentína legmagasabb pontja a 6962 m magas Cerro Aconcagua.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy észak-déli kiterjedése és magasságkülönbségei miatt Argentínában nagyon változatos az éghajlat. Az éghajlat általában mérsékelt égövi, a szubtrópusi északtól a szubpoláris délig terjed. Az ország északi része nagyon meleg, száraz nyarak váltakoznak valamivel nedvesebb telekkel. Argentína középső részén a forró nyarakat zivatarok törik meg. A telek hidegek. Argentína nyugati részén a jégeső sem ritka. Délebbre a nyár hűvösebb, a hideg teleken erős a havazás, különösen a hegyvidékeken. A csapadékot hozó nyugati szeleket az Andok árnyékolja, ezért Argentína nagy részén kevés a csapadék. A hegységek elzárt medencéiben félsivatagi körülmények uralkodnak.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt él az argentin tapír. Az Andok magasabb szintjein csak szárazságtűrő füvek és cserjék maradnak meg ,de az alacsonyabb lejtőkön sűrű bükk és fenyőerdők vannak. A láma Pampákon élő megfelelője a guanakó, a struccé a nandu. Az Andokban megtalálható a láma, a puma és a kondorkeselyű, az erdőkben a jaguár és az arapapagáj, mocsarakban a kajmán. Délen a tűzföldi Beagle csatorna apró szigetei a pingvinek, kormoránok és a különféle fókák lakóhelye.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Argentína élővilága

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tierra del Fuego Nemzeti park erdeje Tűzföldön

Argentína nagy kiterjedése és természeti változatossága miatt itt lehetetlen felsorolni minden természetvédelmi területet. Az UNESCO világörökség listáján[4] az alábbi nemzeti parkok találhatók:

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentína tengerentúli területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentin antarktiszi terület:

  • Terület: 1 230 000 km²
  • Népesség: a tudományos kutatóállomás személyzete. (Télen-nyáron változó létszámmal).

Az argentin parlament döntése alapján az ország 1943 óta jogot formál az Antarktisz egy részére, nevezetesen a déli szélesség 60°-tól délre eső, nyugati hosszúság 74° és 25° közötti területére, amelyet Argentin Antarktisznak neveztek el. Az argentin közigazgatás szerint 1992 óta ide tartozik a brit fennhatóság alatt álló Falkland-szigetek (Islas Malvinas), a Déli-Orkney-szigetek (Orcadas), valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek is.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyarmatosítás előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pucará de Tilcara, középkori település maradványai az inkák előtti korból

Az emberi jelenlét legkorábbi nyoma Argentínában i. e. 11 000-ből származik, Patagóniában található, Santa Cruz városban a Piadra Múzeumban. Időszámításunk kezdete körül számos kukoricatermesztésen alapuló civilizáció fejlődött ki az Andok vidékén (Santa María, Huarpes, Diaquitas, Sanavinores és mások). 1480-ban az Inka Birodalom Pachacutec inka vezetésével megtámadta és meghódította a mai Argentína északnyugati részét. A birodalomba Collasuyu néven tagolták be ezt a régiót. Északkeleten a guaraní kultúra fejlődött ki, amely yucca és édesburgonya termesztésén alapult. A központi és déli részeken (a pampákon és Patagóniában) nomád kultúrák domináltak, amelyeket a 17. században a mapuchók egyesítettek.

Spanyol gyarmat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai felfedezők 1516-ban érkeztek meg. Spanyolország állandó gyarmatot 1580-ban létesített a mai Buenos Aires helyén. Ez akkor a Peru Alkirályság része lett. A Ríó de la Plata Alkirályságot 1776-ban szervezték meg. Ezen időszak kezdetén nagyszámú spanyol vándorolt be, és az utódaik, akiket kreoloknak (criollos) neveznek, manapság Buenos Airesben és más városokban laknak, illetve a pampákon élnek mint gauchók. Az afrikai rabszolgák utódai is jelentős számban vannak jelen a mai népességben. Bennszülött népek maradványai is sokfelé élnek Argentínában. 1806-ban és 1807-ben a Brit Birodalom kétszer megtámadta Buenos Airest, de a kreol lakosság visszaverte e kísérleteket. 1810. május 25-én, amikor Buenos Aires polgárai értesültek arról, hogy Napóleon császár megfosztotta trónjától VII. Ferdinánd spanyol királyt, a helyzet nyomására létrehozták az Első Kormányzó Juntát (májusi forradalom). A Spanyolországtól való formális függetlenséget 1816. július 9-én kiáltották ki Tucumánban.

Független Argentína[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentína területének változása (narancssárga)

1818-ban José de San Martín átkelt az Andokon, és felszabadította Chilét és Perut a spanyol uralom alól. Centralisták és föderalisták (spanyolul Unitarios és Federales) konfliktusa ismételten polgárháborúra vezetett harminc éven át. Ezalatt Argentínának nem volt központi kormánya. Végül az 1853-ban elfogadott alkotmány lezárta ezt az időszakot.

Külföldi beruházások és bevándorlás modern mezőgazdasági eljárások bevezetését hozta magával. Az 1880-as években a "sivatag meghódítása" a maradék indián törzsek életfeltételeit is megszüntette a déli pampákon és Patagóniában. Ezeket a vidékeket csak ekkor csatolták az állam területéhez.

1880 és 1916 között az argentin gazdaság virágzott, a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott Argentína, köszönhetően az exportorientált mezőgazdaságon alapuló gazdaságának. A lakosság hétszeresére nőtt. A nem demokratikus gondolkodású konzervatívok dominálták az argentin politikát 1916-ig, amikor a radikálisok győztek és megalakították az első olyan kormányt, amelyet általános, minden felnőtt férfira kiterjedő választójog alapján választottak meg. 1930-ban a katonák vették át a hatalmat Hipólito Yrigoyen vezetésével. Egy évtizeden át katonai kormányok puccsokkal váltották egymást. Politikai változást hozott Juan Perón elnöksége 1946-ban, aki bevonta a hatalomba a munkásosztályt és a nagymértékben megnövekedett szakszervezeti tagságra támaszkodott. Ekkor kaptak választójogot a nők. A gazdaságpolitika protekcionista irányba fordult és fejlesztették az ipart. Az önmagát Felszabadító Forradalomnak nevező katonatiszti csoport távolította el őt.

Az 1950-es évektől az 1970-es évekig puha katonai és gyenge polgári adminisztrációk váltották egymást. Ezekben az években a gazdaság gyorsan nőtt és a szegénység visszaszorult (a lakosság kevesebb mint 7%-a volt szegény 1975-ben). Ugyanakkor a politikai feszültség nőtt, sokan haza kívánták hozni Perónt spanyolországi száműzetéséből. 1973-ban Perón ismét elnök lett, de egy éven belül meghalt. Harmadik felesége, Isabel Perón, aki alelnök volt mellette, követte őt az elnöki székben. Isabel Perónt azonban egy katonai puccs 1976. március 24-én elmozdította hivatalából.

A legutóbbi katonai diktatúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyveres erők juntája vette át a hatalmat és az általa Nemzeti Újjászervezési Folyamatnak nevezett politikát folytatta 1983-ig. A katonai kormány elnyomta az ellenzéket és a baloldali csoportokat illegális eszközöket használva ("piszkos háború"), a disszidensek ezrei "tűntek el", közben az argentin titkosszolgálat együttműködött a chileivel, a CIA-val és más dél-amerikai titkosszolgálatokkal. A piszkos háború katonai vezetői közül sokakat az Egyesült Államok által finanszírozott School of the Americas-ban képeztek ki, köztük Leopoldo Galtieri és Roberto Viola argentin diktátorokat. A katonai diktatúra (1976-1983) az ország külföldi eladósodásával járt. Az ország gazdasága egyre inkább a hitelezők és az IMF (International Monetary Fund) ellenőrzése alá került, akiknek a fő törekvése a hitelek visszafizetésének biztosítása volt. Ez és más gazdasági problémák, a korrupció elterjedése, a közvélemény felháborodása az emberi jogok semmibevétele miatt és végül a britektől a falklandi háborúban 1982-ben elszenvedett katonai vereség diszkreditálta a katonai rezsimet.

Gazdasági válságok sora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1983-ban állították helyre a demokráciát. Raúl Alfonsín radikális kormánya lépéseket tett az "eltűntek" felkutatására, visszaállította a fegyveres erők civil kontrollját, konszolidálta a demokratikus intézményeket. A három egymást követő katonai junta vezetőit bíróság elé állították. Többen kaptak közülük súlyos büntetést. Alfonsín kormánya képtelen volt megoldani a gazdasági problémákat és a közvélemény is elfordult tőle, ezért kénytelen volt lemondani hat hónappal hivatali ideje lejárta előtt.

1990-ben hiperinfláció kezdődött. Carlos Menem elnök bevezette a peso és dollár fix átváltási rátáját 1991-ben a hiperinfláció megállítására, messzemenően piacbarát politikát folytatott, lebontotta a protekcionista gátakat, visszavonta az üzletet akadályozó előírásokat, privatizációba kezdett. Ezek a reformok jelentősen növelték a beruházásokat és stabil árakhoz vezettek az 1990-es évek hátralévő részében. A peso mesterségesen magas ára a dollárhoz képest oda vezetett, hogy a piacot elözönlötte a dollár. Ennek eredményeként a külföldi adósság ismét rendkívül megnőtt. Az állami vállalatokat és a közszolgálatokat privatizálták. A piac teljes megnyitása azon ipari termékek előtt, amiket helyben is termeltek, a helyi ipar teljes összeomlásához vezetett. A lakosság egy része megtakarításait dollárban tartotta, tengeren túl utazgatott, és importált luxustermékeket fogyasztott, a többiek számára pedig egyre nőtt a szegénység és munkanélküliség. Az IMF és a világ közgazdászai mások elé példaként állították az argentin piac liberalizációját. Végül az 1990-es évek végén a peso túlértékeltsége és a költségvetés nagy hiánya gazdasági visszaesésre vezetett. 1998-ban súlyos gazdasági válság kezdődött. A válság közvetlen eredményeként világossá vált, hogy a gazdasági stabilitás érzete, ami a 90-es évekre volt jellemző, hamis. Amikor megbízatása 1999-ben lejárt, a halmozódó gazdasági problémák és az elterjedt korrupció miatt Menem népszerűtlen volt.

A Menem és de la Rúa kormány nem törődött a hazai termékek versenyképességével, a nagyarányú import tönkretette a hazai ipart és munkanélküliséget, krónikus költségvetési és kereskedelmi deficitet okozott, fertőző gazdasági válságokra vezetett. A munkanélküliség elérte a gazdaságilag aktív lakosság 25%-át, és 15% csak részmunkaidőben dolgozott. Az 1998-as ázsiai pénzügyi válság Argentínában arra vezetett, hogy recessziótól való féltében a tőke menekülni kezdett, ez 2001 novemberében újabb pénzügyi krízisben kulminált. A kormányzó koalíció intézkedések sorát hozta, beleértve a bankbetétek befagyasztását. Ez megállította a tőke menekülését az országból és a hitelválság további mélyülését. Tömegessé vált az elégedetlenség. 2001. december 20-án Argentína évtizedek óta a legsúlyosabb intézményi és válságba esett. Ennek eredményeként heves utcai zavargások törtek ki, a tömeg megütközött a rendőrséggel, jópáran meghaltak. A káosz elmélyülése és a véres zavargások nyomán végül lemondott de la Rúa elnök. A gazdasági válság körülményei között megingott a nép bizalma politikusaiban. Az utcai tiltakozás során a jelszó ez volt: Takarodjatok. Ebbe beleértettek minden politikust, különösen azokat, akik érintettek voltak a korrupcióról szóló gyakori hírekben. Szemérmetlenül visszaéltek a közjavakkal és a közpénzzel, anélkül, hogy a korrupt rendszerben bíróság elé kellett volna állniuk.

Két hét alatt több elnök követte egymást gyors egymásutánban, végül 2002. január 2-án a törvényhozás Eduardo Duhaltét nevezte ki Argentína ideiglenes elnökének. A peso 11 éve a dollárhoz fixen kötött árfolyamát feloldották, ami a peso nagyarányú leértékelésére és újabb inflációs csúcsra vezetett.

Kilábalás a válságból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piaci alapú, mozgó átváltási árfolyamok mellett az ország újraiparosításba kezdett, importkorlátozással, exportszubvenciókkal, összehangolt kereskedelmi és pénzügyi lépésekkel. 2002 végén a gazdaság kezdett talpra állni, főleg a napraforgó és más gabonamagvak kedvező piacának köszönhetően. 2003-ban Néstor Kirchner lett a megválasztott elnök. Kirchner elnöksége alatt Argentína adósságcserét hajtott végre, amelynek eredményeként 66%-kal csökkent a törlesztőrészlete, újratárgyalta szerződéseit a Nemzetközi Valutaalappal és másokkal, valamint ismét államosított néhány korábban privatizált céget. Pillanatnyilag Argentína a gyors gazdasági növekedés és politikai stabilitás időszakát éli. 2007-ben Néstor Kirchner nem indult újraválasztásáért. Feleségét, Buenos Aires szenátorát, Cristina Fernández de Kirchnert választották elnökké, aki Argentína első választott elnöknője. (Korábban Isabel Perón alelnökként került a megürült elnöki hivatalba). Ugyancsak 2007-ben a balközép Fabiana Riost megválasztották Tűzföld kormányzójává, ő az első női kormányzó Argentína történetében.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cristina Kirchner, az ország elnöke
A Nemzeti Kongresszus épülete, Plaza de Mayo, Buenos Aires

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentína föderalista elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatásilag 23 tartományra és Buenos Aires szövetségi kerületre tagozódik. Tartományok:

Provincias de Argentina.png
Tartomány Térképen Székhely
Buenos Aires (Főváros) 1  
Buenos Aires 2 La Plata
Catamarca 3 San Fernando del Valle de Catamarca
Chaco 4 Resistencia
Chubut 5 Rawson
Córdoba 6 Córdoba
Corrientes 7 Corrientes
Entre Ríos 8 Paraná
Formosa 9 Formosa
Jujuy 10 San Salvador de Jujuy
La Pampa 11 Santa Rosa de Toay
La Rioja 12 La Rioja
Mendoza 13 Mendoza
Misiones 14 Posadas
Neuquén 15 Neuquén
Río Negro 16 Viedma
Salta 17 Salta
San Juan 18 San Juan
San Luis 19 San Luis
Santa Cruz 20 Río Gallegos
Santa Fe 21 Santa Fe
Santiago del Estero 22 Santiago del Estero
Tierra del Fuego (Tűzföld) 23 Ushuaia
Tucumán 24 San Miguel de Tucumán

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népsűrűségi térkép
Fájl:Buenos Aires -Argentina- 136.jpg
Buenos Aires-i lakóépületek
Córdoba, a második legnépesebb város központja

A lakosság 95%-a európai, főként spanyol és olasz származású. A meszticek, és indiánok (kecsuák, guaraník, mapuchék) száma 2 millió. A lakosság 48,7%-a férfi, 51,3%-a nő.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakossága: 40 134 425 (2009. évi becslés)

Népességnövekedés: 0,938 százalék

Születéskor várható élettartam: nőknél 80,2 év, férfiaknál 72,6 év

Írástudatlanság: 4%

Rasszok: 97% fehér 3% mesztic

Beszélt nyelvek: spanyol (hivatalos nyelv), olasz, angol, francia, német

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 94-97 százaléka európai származású. Az európaiak aránya lassan csökken, de megjegyzendő hogy egész Amerikában messze itt élnek legnagyobb arányban. Közülük a túlnyomó többség spanyol származású, mivel a terület Spanyolország fontos gyarmata volt és sokan telepedtek ide az anyaországból. A részben még saját nyelvükön is beszélő európai közösségek közül az olasz a legszámottevőbb. Azonban szinte egész Európából érkeztek ide bevándorlók. Itt él a földrész második legnépesebb magyar közössége is. Ezenkívül vannak még angol, ír, skót, walesi, német stb. származásúak is. Wales után itt él a világ legnagyobb walesi közössége. A második legnépesebb etnikum a meszticeké, ők indiánok és fehérek keverékei. Arányuk 2 és 5 százalék közé tehető, számuk egyre nő. Az indián őslakosok 16 nagyobb nyelvcsaládhoz tartoznak, jelenleg kb. a lakosság 0,5% teszik ki. A legnagyobb indián nyelvi közösségek, a mapuchék, őket követik a Peruban többséget alkotó kecsuák. A lakosság 3 százaléka ázsiai, főként arab és török bevándorló.[5]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentína hivatalos nyelve a spanyol. Ezenkívül az őslakos indiánok saját nyelvűket beszélik. A bolíviai határnál a kecsua nyelv, a paraguayi határnál a guaraní nyelv elterjedt.

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség 92%-a római katolikus vallású. A protestánsok aránya 2%, a zsidóké 2%. A fennmaradó 4% muzulmán, hindu vallás között oszlik el.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2013-ban a GDP növekedése 4,9% volt, GDP/fő 11 679 USD (nominális), illetve 18 582 USD (PPP). [6]
  • 2013-ban a GDP összes 484,6 milliárd USD (nominális), és 771,0 milliárd USD (PPP) [7]
  • Az infláció 10,9%, munkanélküliség 6,4% (2013).[8]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pampákon a nagyállattenyésztés és a gabonatermesztés a jellemző. A hasznosítható földek mintegy hatvan százaléka legelő. A munkaerő 26%-át foglalkoztatja a mezőgazdaság, innen származik az export 85%-a. A legfontosabb termény a búza főleg a pampákon , ahol nagy mennyiségű lent, kukoricát, burgonyát, dohányt és napraforgót is termesztenek.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentína ásványkincsekben gazdag ország, bár a készletek nagy részét még nem termelték ki. A legfontosabb a kőolaj; ezt az Andok vidékén és Patagóniában bányásszák. San Lorenzóban nagy olajfinomító üzemel. A patagóniai kőolajat és földgázt csővezetéken továbbítják az ország más részeire. Vannak szén-, arany-, ezüst- , réz-, ón-, vas-, ólom-, csillám-, volfrám-, mangán- és cinkbányák is. Az áram 56%-át hőerőművekben termelik a hazai kőolaj, földgáz és kőszén égetésével, 38%-át pedig vízierőművekben állítják elő. Argentína atomenergia-ipara a legfejlettebb.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Exporttermékek: szója, gépjármű és alkatrészek, étolaj, benzin és energia, gabona, dohány, szőlő.
  • Importtermékek: műszaki és közlekedési berendezések, járművek és alkatrészek, vegyipari termékek, fém alkatrészek, műanyag.

Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[9]:

  • Export: Brazília 19.7%, Kína 7.2%, Chile 5.8%, USA 5.0%
  • Import: Brazília 27%, USA 15.4%, Kína 11.8%, Németország 4.5%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buenos Aires egy autópályája, 9-es út.
Buenos Aires egy villamosa
A 7-es számú főút, Junin
Ezeiza nemzetközi repülőtér, Buenos Aires

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenegy kikötő van az országban.Argentínában 3100 km szakasz hajózható. A legfontosabb vízi utak a Río de la Plata, Río Paraná, Río Uruguay. A legfontosabb kikötők Buenos Aires, La Plata-Ensenada, Bahía Blanca, Mar del Plata, Quequén-Necochea, Comodoro Rivadavia, Puerto Deseado, Puerto Madryn és Ushuaia.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közútvonalak hossza 215 000 km. Argentínában - különösen a többi dél-amerikai országgal összehasonlítva - igen fejlett a közlekedés. Mintegy 6,2 millió közúti jármű bonyolítja a forgalmat, ebből 4,9 millió a gépkocsi, 1,3 millió a teherszállító eszköz és mintegy 40 000 a személyszállító jármű. A belföldi közlekedés fő eszköze a távolsági autóbusz (argentínai spanyolul: micro), bár lassan újra versenytársra lel a vasútban. Buenos Aires központi buszpályaudvaráról, a Terminal de Omnibus de Retiro-ról 96 (!) kocsiállásból indulnak a kényelmes, emeletes buszok az ország minden részére, illetve a szomszédos országokba. Közel 750 kilométernyi gyorsforgalmi út van az országban. Ezek egy része autópálya jellegű, bár nem teljesen zárt pályás úgynevezett "autopista". Az ország távoli részeiben sok helyen zajlik még a forgalom ún. "terraplén"-en, azaz földből készült töltésen.

Városi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Buenos Aires közlekedése a városi autóbuszra (colectivo), a metróra (subte) és az elővárosi vonatokra (tren) épül. Az autóbuszok rengeteg vonalon és igen gyakran közlekedő viszonylag modern kocsikkal járják be a hatalmas várost. Sok az alacsonypadlós, kerekesszékkel is használható jármű. Hat üzemelő metróvonal legyezőszerűen hálózza be a város belső részét. A legrégebbi vonalat az "A" jelzésűt közel száz éve, 1913. december 1-jén nyitották meg. A legutóbb megnyitott szakasz a "H" vonal első része, amelyet 2007-ben adtak át a forgalomnak. A budapesti HÉV-re hasonlító vonatok szállítják az utasokat a városközpontban lévő pályaudvarok és a külvárosok között. Ezek némelyike 60-70 kilométeres vonallal rendelkezik. Villamos 1870. február 27-étől járt Buenos Airesben, igen kiterjedt vágány hálózaton. E sínek sok helyen ma is láthatók. 1954-ben 47 vonalon zajlott a forgalom, 1963. február 19-én aztán vélgleg megszűnt a villamosközlekedés ezeken a síneken. 2007-óta azonban újra jár a villamos. Január 20-án megnyitották az első és ezideig egyetlen, 2 km hosszú villamosvonalat (tranvía), mely jelenleg négy megállóval üzemel a város legfelkapottabb negyedében, a Puerto Maderoban. A vonalat később a Retiro Terminalig, a másik irányban pedig a Boca városrészig fogják bővíteni. A nagyobb vidéki városokban jószerével csak a városi autóbuszok bonyolítják a forgalmat. Külön érdekesség, hogy Mar del Platan, az ország "tengerparti fővárosában" chipkártyás rendszerrel működik a díjfizetés a buszokon.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasútvonalak hossza 33 744 km. Az egész amerikai kontinens legdélibb vasúti állomása az argentínai Puerto Deseado-ban van, ám az állomás és a teljes vonal, amelynek végállomása Puerto Deseado már nem üzemel. A menetrendszerinti személyforgalommal is rendelkező legdélibb vasúti állomás az Esquel városában lévő keskenynyomtávú, turisztikai célú gőzvontatta vasút, az El Maitén-ig közlekedő ún. "Öreg Patagóniai Expressz" kiinduálsi állomása.

Légiközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 145 reptér található. Argentína nemzetközi repülőtere a főváros központjától mintegy 35 kilométerre, az Ezeiza városrészben fekvő Aeropuerto Internacional Ministro Pistarini. Jól kiépített autópályán közelíthető meg. A belföldi légiforgalmat, illetve az Uruguayjal való légi kapcsolattartást a város központjában, a Palermo negyedben fekvő régi repülőtér, az Aeroparque Jorge Newberry szolgálja.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Televízió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentínában egy állami televízió van a Canal 7. Ezen kívül több kereskedelmi, helyi, országos, és magán televízió is van. A műsorokat antennán és műholdon keresztül is lehet fogni. A legismertebb adók: Telefé, Canal 9 és a Canal 13.

Rádió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rádió nagyon kedvelt Argentínában. Rengeteg állami és kereskedelmi rádió van. A rádióállomások központja általában Buenos Aires. A külföldi argentinoknak is van rádiójuk, amely reggelente jelentkezik (Radio Lagos).

  • A magyar kultúrát és zenét népszerűsítő spanyol nyelvű műsor Buenos Aires északi részén minden szombaton 12.30 és 13.00 óra között fogható "Audición Húngara" címmel a Radio Digital csatornán, az AM 860 kHz-es hullámhosszon.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Colón színház belseje, Buenos Aires

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Argentin tangó

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az argentin konyha különösen kedveli a húsokat, főleg a marhát. Legszívesebben a parrilladát fogyasztják, ami grillezett húsból álló étel. Az ízeken némi olaszos hatás is érződik, ezt leginkább a fagylaltoknál (helado) tapasztalhatjuk.

Az italok közül érdemes megkóstolni a paraguayi teát.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Buenos Aires: Rengeteg szórakozóhellyel van tele a város. Vásárlónegyed a Avenida Santa Fe. A Metropolitana katedrálisban José de San Martin sírja található. A Teatro Colon a város operaháza. A főváros leghíresebb múzeumai a Szépművészeti Múzeum, a Történeti Múzeum és a Museo del Cine.
  • Mar del Plata: A fővárostól 400 km-re található tengerpart.
  • Córdoba: Az ország második legjelentősebb városa. Nevezetesek a piacok, a jezsuita Iglesia de la Compania és a Museo Historicao Provincial Marques de Sobremonte.
  • Iguazú Nemzeti Park: Puerto Iguazu közelében folyik össze az Iguazu és a Paraná folyó. Ettől keletre található maga a vízesés, melyen másodpercenként 70 méter magasságból 5000 köbméter víz zúdul alá. Sportközpontnak számít.

Oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltás bizonyos területekre utazó turistáknak:

  • Hastífusz
  • Hepatitis A (Az egész országban magas a fertőzésveszély)
  • Hepatitis B (Az egész országban magas a fertőzésveszély)
  • Veszettség
  • Malária elleni gyógyszer (Bolívia, Paraguay, és Argentína határainál nagy a kockázata a megbetegedésnek).

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pato nemzeti sport, amely a lovaspóló és a kosárlabda keveréke

Nemzetközileg ismert sportolók:

Argentína az olimpiai játékokon tizenhétszer aratott győzelmet eddig. Legeredményesebb sportága az ökölvívás.

Időzóna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. október 19-étől a keleti tartományokban és a fővárosban előreállítják az órákat a nyári időszakban (október végétől március közepéig), a nyugati tartományokban viszont nem változtatnak rajta.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiesta Nacional de la Cerveza, a német Oktoberfest argentin megfelelője
Ünnepnapok
Dátum spanyol neve magyar neve
január 1. Año nuevo Újév
március 24. Día Nacional de la Memoria por la Verdad y la Justicia 1976-os katonai puccs emléknapja
tavasz Viernes Santo Nagypéntek
tavasz Pascuas Húsvét
április 2. Día del Veterano y de los Caídos en la Guerra de Malvinas Malvinasi veteránok és áldozatok napja
május 1. Día del Trabajo a Munka ünnepe
május 25. Primer Gobierno Patrio az Első Nemzeti Kormány megalakulása
június 20. Día de la Bandera a Zászló napja
július 9. Día de la Independencia a Függetlenség Napja
augusztus 17. Paso a la Inmortalidad del General José de San Martín José de San Martín emléknapja
szeptember 11. Día del Maestro a Tanár Napja Domingo Faustino Sarmiento halálának napja
szeptember 29. Día del Inventor Feltalálók Napja Bíró László József születésnapja
október 12. Día de la Raza Amerika felfedezésének ünnepe
december 8. Inmaculada Concepción de María Mária szeplőtelen fogantatása
december 25–26. Navidad Karácsony
december 31. Silvester Szilveszter

Az ünnepek egy része Argentínában állandó időpontú, más részük áthelyezhető. Az előbbiek közé tartozik az újév (Año Nuevo), a Nagypéntek (Viernes Santo), május 1., a munka ünnepe (Dia del Trabajo), május 25., az Első Nemzeti Kormány évfordulója (Primer Gobierno Patrio), július 9., a Függetlenség Napja (Dia de la Independencia), december 8, Mária szeplőtelen fogantatásának napja (Día de la Inmaculada Concepción) és a Karácsony (Navidad). Az áthelyezhető (trasladables) ünnepekhez tartozó munkaszüneti napot mindig hétfőn tartják. Ha az ünnep keddre vagy szerdára esik, akkor a megelőző hétfőn, ha csütörtökre vagy péntekre, akkor a következő hétfőn.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Földrajzi Világatlasz (Nyír-Karta Bt., Kossuth Nyomda, Bp. 2003.)
  • Cartographia Világatlasz (Cartographia Kft., Bp. 2001–2002.)
  • Földünk országai (szerk. D.Gergely Anikó, Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1981.) ISBN 963-09-1666-5
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Argentína témájú médiaállományokat.