Panama

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

República de Panamá
Panamai Köztársaság

Panama zászlaja Panama címere
Nemzeti mottó: Latin: Pro Mundi Beneficio („A világ javára”)
Himnusz: Himno Istmeño
Főváros	Panamaváros é. sz. 8°58′ ny. h. 79°32′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	Elnöki köztársaság
- Elnök	Martín Torrijos
- Első alelnök	Samuel Lewis Navarro
- Második alelnök	Rubén Arosemena Valdés
Hivatalos nyelv	spanyol
Beszélt nyelvek	spanyol, angol
Függetlenség	kikiáltása
- Spanyolországtól
- Kolumbiától
Terület
- Összes	78 200 km² (115.)
- Víz (%)	2,9
Népesség
- 2006-os évi becslés	3 320 000  (133.)
- 2000-es évi népszámlálás	2 839 177
- Népsűrűség	42 fő/km²
GDP	2006-os becslés
- Összes	17 113 millió dollár (92.) PPP: 25 132 millió dollár
- Egy főre jutó	5 211 dollár (71.) PPP: 8 389 dollár
HDI (2004)	0,809 (58.) – magas
Pénznem	Amerikai dollár (USD)
Időzóna	(UTC-5)
Internet TLD	.pa
Nemzetközi gépkocsijel	PA
Hívószám	+507
Az ENSZ és az OAS tagja.

Panama, hivatalos nevén Panamai Köztársaság (spanyolul: República de Panamá), Közép-Amerika legdélibb állama. Természetes hidat képez Dél- és Észak-Amerika között. Nyugatról Costa Rica, keletről Kolumbia határolja, északi partjait az Atlanti-óceán, déli partjait a Csendes-óceán mossa.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Domborzata 1.2 Vízrajza 1.3 Éghajlata 1.4 Növény- és állatvilága 2 Népessége,lakossága 2.1 Általános adatok 2.2 Etnikai összetétel 2.3 Legnépesebb városok 2.4 Nyelvi összetétel, vallási összetétel 2.5 Szociális rendszer 3 Államszervezete 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Közigazgatási felosztás 3.3 Politikai pártok 3.4 Védelmi rendszer 4 Gazdasága 4.1 Általános adatok 4.2 Szektorai 4.3 Közlekedés 4.4 Panama-csatorna 5 Oktatási rendszer és kultúra 5.1 Iskolarendszer 5.2 Kulturális intézmények 5.3 Művészetek 6 Történelme 7 Ökoturizmus a védett területeken 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzata

Az ország uralkodó domborzati formái a közép-amerikai Kordillerák összeszűkülő hegyláncai, melyek a kontinensválasztó földszoros területén dombokká alacsonyodnak. A térség 70%-át 700 méternél nem magasabb dombság borítja. Partvidékét a Csendes-óceán, és a Karib-tenger mentén széles alföld kíséri, ahol a legnépesebb települések találhatók. Az alacsony tengerparti síkságok az ország déli részén terülnek el, melyek többnyire nem érik el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot. Ezek a területek rendkívül értékesek, mert természeti adottságaik segítik a tengerparti kialakulását. A földszoros nem képezi részét az észak-amerikai hegyláncoknak és a dél-amerikai Andokhoz is csak a kolumbiai határhoz közel eső hegységek kapcsolódnak. A Kordillerák Costa Ricába átnyúló része a Talamanca-hegység, mely a csatornáig Tabasarái-hegységben folytatódik. Ez a hegységrendszer a vulkáni kitörések alatt felhalmozódott magmatikus kőzetből áll. Magassága 600 métertől 2000 méterig terjed, és trópusi erdő borítja, mely rendkívül alkalmas hegyvidéki túrákra. Panama legmagasabb csúcsa a 3500 méteren található Baru vulkán(spanyolul: Volcán Barú), mely évezredek óta inaktív, viszont a körülötte lévő területek rendkívül termékenyek. Az ország két különálló hegységrendszerből áll, melyet 100-tól 450 méterig magasodó dombságok és a Panama-csatorna választ el.

[szerkesztés] Vízrajza

Északról a Karib-tenger, délről a Csendes-óceán mossa partjait. Panamában több mint 150 folyó és 3 nagykiterjedésű tó van. Ezek hasznosítása az ország fő energiaforrását jelentik, és a vízierőműveken kívül a mesterséges Gatún-tó táplálja a Panama-csatorna zsiliprendszerét. A folyók többsége a Csendes-óceánba ömlik, melyek sokkal lassabbak és gyűjtőmedencéjük sokkal kiterjedtebb, mint a Karib-tengerieké. A legjelentősebbek: Chagres, mely a Gatún és a Madden-tó feltöltéséért felel. A két tóhoz vízierőműveket is építettek, melyek az ország és a csatorna elektromos ellátásáért felelnek. A Tuira viszont, a San Miguel-öbölbe folyva a kereskedelmi hajózásnak kedvez. A tengerpart turisztikai hasznosítása az ország mindkét partszakaszán megjelenik.

[szerkesztés] Éghajlata

Panama éghajlatát trópusi egyenlítői éghajlat és kis hőmérsékleti ingadozás jellemzi, mely rendkívül kedvező az idegenforgalom szempontjából. Két évszak, a száraz és az esős létezik Panamában. Az előbbi december végétől május elejéig, az utóbbi viszont november végéig tart. Az összes évi csapadékmennyiség az esős évszakban hullik le, a száraz évszakban viszont napokig nem is esik az eső, mely néhány turizmusfajtát szezonálissá alakít. A Karib-tenger mentén elterülő parti síkság az egyenlítői kétperiódusú esőzónába tartozik, ahol a csapadék eléri az évi 3500 millimétert, melyet többnyire az észak-keleti szelek szállítanak. A csendes-óceáni partvidékre a kedvezőbb szavanna éghajlat a jellemző, kevesebb csapadékkal és rövid száraz időszakkal. Ennek oka a földszoros hegyei, a Kordillerák, mely pajzsként védi a partot az esőzésektől. Naplemente után az ország egész területén egy hűvösebb szellős időszak veszi kezdetét, illetve a napfelkelte szinte minden évszakban napsütéssel kezdődik. A hőmérséklet évi átlaga meglehetősen egyenletes. A leghidegebb hónap az október (középhőmérséklet 26 °C). Legmelegebb, pedig az április (középhőmérséklet: 28 °C). Legcsapadékosabb az október (21 csapadékos nap), amikor zivatarok gyakran előfordulnak. Legszárazabb, pedig a március (2 nap). A hőmérséklet relatíve alacsonyabb a magashegységekben. A nyugati oldali Talamanca-hegységben fagy is jelentkezik, azonban havazás nincs. Panama partjait nem érik el a hurrikánok, mely rendkívüli előnyt jelent, hiszen számos népszerű trópusi desztinációnál a hurrikánveszély majdhogynem mindennapos. A levegő páratartalma rendkívül magas (néha eléri a 70%-ot), mely a Csendes- és az Atlanti-óceán felöl érkező áramlatoknak köszönhető. A legfontosabb turisztikai szezon általában a száraz időszakban van, amikor keveset esik az eső.

[szerkesztés] Növény- és állatvilága

A trópusi meleg és a gyakori esőzések okozta sűrű vegetációnak és a kialakult különleges növényfajoknak fontos szerep jut a turisztikai kínálatban. Panama felszínét többségében trópusi őserdő borítja, melyet néhol bozótos és füves növényzet szakít meg. A Kordillerák 1500 méternél magasabb hegységeiben örökzöld erdők találhatók. Ennél a magasságnál a leggyakrabban előforduló fafajták a tölgy és az éger. A hegyláncok lábától, egészen az Atlanti-óceán partjáig szubtropikus örökzöld erdő található. A tengerpart peremvidékét, 600 méteres tengerszint feletti magasságban szintén trópusi erdő borítja. Az ország keleti részén elhelyezkedő Darién tartomány ugyancsak említésre méltó régió, ugyanis az amerikai trópusok legváltozatosabb ökoszisztémájával rendelkező erdőség, mely a világörökség részét is képezi. Érintetlen trópusi esőerdő, mely egyfajta átmenetet képez a jellegzetesen trópusi és hegyvidéki területek között. Ezen felül számos veszélyeztetett és kihalófélben lévő állatfajnak ad otthont. Panama 40%-a fás terület, azonban az 1940 óta a mezőgazdaság és állattenyésztés szülte erdőirtások az ország faállományának több, mint 50%-t elpusztították. A rendszertelen fakivágások felbecsülhetetlen károkat okoznak az ökoszisztémában és, ezáltal a turizmusnak is. A mocsarak és az áradások sorozatos problémát jelentenek a vidéki településeken. Ironikusnak tűnhet, hogy ma már az esőerdő turisztikai látványértéke éppen ritka előfordulásában rejlik.

[szerkesztés] Népessége,lakossága

[szerkesztés] Általános adatok

A 2005. évi felmérések szerint az országban 3,242,173 (2007 CIA world factbook) fő él. A népesség eloszlási adatokat tekintve fiatal népességről van szó, melynek 30%-át a 0-tól 14 évesig terjedő korosztály teszi. A várható életkor 72 év. A népsűrűség 40 fő/km² , főleg a csendes-óceáni partvidék sűrűn lakott, miközben a karibi oldal szinte lakatlannak tekinthető.

[szerkesztés] Etnikai összetétel

Az etnikai összetétele rendkívül változatos. Mesztic (70%), amerikai indián (14%), fekete (12%) és fehér (4%) . Spanyolok érkezése előtt több tucatnyi indián törzs élt Panamában, mostanra mindössze 7 maradt fenn: Kunák, Guaymis, Bribri, Teribe, az Emberá, a Wounaan és a Bokotá (3. sz. melléklet). Minden egyes törzs megtartotta kultúráját és hagyományait. Guaymik vannak a legtöbben (125.000 ezer fő) és a Kunák rendelkeznek a legnagyobb politikai befolyással. Ezen kívül számos az ázsiai, és jelentős a Közel-Keletről, és Európából származó diaszpóra.

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Fő cikk: Panama városai

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

A lakosság 95%-a keresztény. Ezenbelül 80% katolikus és 15% protestáns.
Az emberek angolul, spanyolul és panamaiul (spanyol-angol keveréknyelv) beszélnek.

[szerkesztés] Szociális rendszer

Harmadikvilágbeli ország. A munkanélküliség kb. 9%, a szakképzett munkaerő hiánya magasnak mondható. A lakosság 37%-a él létminimum alatt.

[szerkesztés] Államszervezete

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Panama demokratikus ország, melynek államformája elnöki köztársaság. A közigazgatás 9 tartományból és 1 autonómiából áll. A tartományok élén az elnök által kijelölt kormányzók állnak, akik az egyes közigazgatási területeken a legfőbb hatalmi szervek. Az alkotmány alapján 3 jól elkülöníthető hatalmi bázisból áll: a végrehajtói hatalomból, mely áll az elnökből, akit 5 évenként választanak meg, 2 alelnökből és egy 13 miniszterből álló kabinetből, melyet az elnök jelöl ki.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Panama 9 tartományból (provincias) és 5 Territoriumból (comarcas) áll: Tartományok:

1. Bocas del Toro
2. Chiriquí
3. Coclé
4. Colón
5. Darién
6. Herrera
7. Los Santos
8. Panamá
9. Veraguas

Autonóm indián territorium

• C1 Emberá
• C2 Kuna Yala
• C3 Madugandí
• C4 Ngöbe-Buglé
• C5 Wargandí

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Védelmi rendszer

1990 februárjában, pár hónappal az Egyesült Államok panamai katonai inváziója után leszerelték Panama fegyveres erőit. Később 1994-ben egy alkotmánymódosítás során, teljesen eltörölték a katonaságot, ezen felül az alkotmány megtiltja bármilyen nemű fegyveres erő felállítását. Panama védelmét egy speciális rendőri alakulat látja el, ezenkívül nemzetőrséggel és tengerészettel is rendelkezik.

[szerkesztés] Gazdasága

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Szektorai

• Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

• Energiagazdálkodás – bányászat – ipar

• Szolgáltatások

• Kereskedelem: belkereskedelem-külkereskedelem

[szerkesztés] Közlekedés

• Panamában a szilárd utak hossza 11 400 km.
• A sínek hossza 450 kilométer.
• A fő vasútvonal Panamaváros és Cristóbal között fut.
• Panamaváros közelében fekszik a Tocumen légikikötő.

[szerkesztés] Panama-csatorna

Amilyen kicsi az ország, olyan nagy befolyással van a nemzetközi áruforgalomra. Minden évben közel 13.000 hajó kell át a Panama-csatornán az év 365 napján 24 órában. A világkereskedelemben megjelenő áruk 10%-a csatornán megy keresztül, mely igen jelentősnek mondható, ha a globális gazdaságot vesszük viszonyítási alapul. Azon kívül, hogy egyfajta rövidebb és ebből kifolyólag gazdaságosabb utat kínál a kontinensek között ingázó kereskedelmi hajóknak, segíti a fejlődő országok bevonását a gazdaság vérkeringésébe, és a távoli régiók számára egyfajta támasztékul szolgál gazdaságuk kiterjesztéshez. Példának okáért vegyük egy szenet szállító hajó USA keleti partjától Japánig tartó útvonalát. Ebben az esetben körülbelül 5000 km-t tud megspórolni, viszont, ha egy ecuadori trópusi gyümölcsszállító hajó mondjuk Európába indul akkor, több mint 8000 km-rel tudja lerövidíteni útját.

A közép- és dél-amerikai gazdaság növekedése jelentős mértékben a csatornától függ és a panamai nemzet számára létfontosságú, ugyanakkor óriási felelősség is hárul rá, hiszen képzeljük el, ha egyetlen napra is, de leállna a működése. Ezen okból hozták létre a Csatorna Üzemeltetéséért Felelős Hatóságot (spanyolul: Autoridad de Canal de Panama, röv. ACP), melynek feladatai, közé tartozik az alapvető feltételek megteremtése. Jelentősége a panamai gazdaságra vitathatatlan, ebből kifolyólag függő viszonyban áll a világkereskedelem áramlatait illetően, és érzékennyé válik a globális gazdaság ingadozásaira. Ezen kívül elemzők szerint fontossága egyre inkább csökken, ugyanis egyre nagyobb méretű szupertankhajók épülnek az úgynevezett „postpanamák”, melyek már nem férnek át a csatornán, és ha a szélesítésére nem kerül sor, akkor teljesen elveszíti prioritását. Nem is beszélve azokról az infrastrukturális beruházásokról többségben útépítésekről, melyek az Egyesült Államok és Mexikó keleti partjától a nyugati partjáig tartanak, ezen kívül a szektor versenyképességének fenntartását segítő befektetések hatalmas kiadásokat jelentenek az állami költségvetésből. A függőség enyhítése érdekében Panama szükségét látta a többi gazdasági tevékenység fejlesztésének. Éveken keresztül az ország legnagyobb bevételét a csatorna jelentette, azonban ez a tendencia megváltozott, amikor is négy éve a turizmus a legnagyobb exportbevételt produkálja.

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Művészetek

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

[szerkesztés] Történelme

Ezt a cikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

Régészeti feltárások bizonyítják, hogy az őslakosok körülbelül i. e. 11 000 és 1000 között népesítették be a Közép-amerikai földszoros területét.
A négy elkülöníthető őskori fejlődési szakasz itt is jól definiálható.
Számítások szerint a spanyolok érkezésekor az őslakosok száma kb. 600 ezerre volt tehető.
Számos kiskirályságot (úgynevezett: cacicazgos) találtak saját kormányzattal és hadsereggel, melyek élén egy papokból álló elit állt.
Ezen teokratikus állam hierarchiája a nemesekből, katonákból, az indiánlakosságból és rabszolgákból állt.

1502-ben Kolumbusz Kristóf negyedik útja alkalmával a mai Venezuelától északra lévő karib-tengeri szigetek között hajózva, majd megközelítve a mai Kuba és Jamaica szigeteit délre hajózott végig a közép-amerikai földszoros mentén, amikor is felfedezi a mai Panama nyugati területeit.
Előtte Rodrigo de Batisdas sevillai hivatalnok, aki Kolumbusz Kristófot második útjára is elkísérte, párhuzamosan egy másik expedíciót indított a spanyol korona beleegyezésével 1501-ben.
Az első európai volt, aki a földszoros szárazföldjére lépett és felfedezte a keleti területeket, ahol helyi őslakos indiánokkal a Kunákkal találkozott.
A spanyolok érkezése előtt már négy nagyobb indián törzs – a Chibchan, a Chocoa a Kuna és a Cuva – népesítette be a kolóniát.

Kolumbusz a királynőtől kapott utasítást követve, arany után kutat a földszoros Atlanti-óceán partjainál, melynek érdekében béketárgyalásokat folytat az indián törzsfőkkel.
Ami azonban nem tart sokáig és később összetűzések alakulnak ki a gyarmatosítók és az őslakosok között.
Időközben létrehozza az első kolóniát az újvilágban, melynek élére bátyját Quibinat teszi.

Rodrigo de Bastidas hajóján utazó nemesi származású Vasco Nuñez Balboa 1513-ban felfedező útja alkalmával meglátja a Csendes-óceánt, melyet a gyarmati időkben déli tengernek neveztek.
Ez a spanyol korona számára nagyon fontos felfedezés volt, hiszen lehetőség nyílt a Dél-Amerikából zsákmányolt aranyat a földszoroson keresztül az anyaországba szállítani.
Panama őserdein keresztül utat is vágtak maguknak, mely a Camino de Cruces, átkelőhely nevet kapta (ma is látható).
A földszoros egyfajta kereskedelmi csomópontként szolgált, mely a spanyol birodalom gazdasági virágzásának részét képezte.
Azonban az aranykor árnyoldala az indián törzsek teljes kipusztulását jelentette.
Példa erre a Cuva indián törzs, mely a legnagyobb és legnépesebb volt a földszorosban, akiket a gyarmatosítók az utolsó lélekig kiirtottak.
Panama 300 évig (1538-1821) a spanyol birodalom része volt, de geopolitikai fontossága, már a 17. század végén kezdett csökkeni.
A monarchia ereje fogyatkozni kezdett és befolyása a gyarmatokon fokozatosan elveszni látszott.
A földszoroson keresztül a szállítás gyorsabb volt, ugyan de ugyanakkor drágább is és sok munkaerőt igényelt.
Ezen felül az Atlanti-óceán partszakaszai sebezhetőek voltak, számos kalóztámadásnak voltak kitéve.
Ezek közül a legjelentősebbek Francis Drake 1573-as ostroma, amikor keresztülmenve a szoroson a Csendes-óceán mentén lévő gyarmatokat támadta meg.
A híres angol kalóz (őfelsége kalóza) Henry Morgan 1666-ban teljesen kifosztotta és felgyújtotta Panamavárost.

Az 1821-es év Panamán kívül Közép-Amerika és Dél-Amerika gyarmatainak is elhozta függetlenségét.
Panama akkoriban Ecuadorral, Peruval, Bolíviával és Venezuelával együtt Kolumbia egy provinciájaként Nagy-Kolumbia (Gran-Colombia) néven nyerte el függetlenségét, melyet hivatalosan Új Granada alkirályságának neveztek el.
José Domingo Espinar tábornok, akit a földszoros irányításával bíztak meg fellázadt a központi kormányzat ellen ezért Panama – ha kis időre is –, de elvált Nagy-Kolumbiától.
A vezetés később Simón Bolívart kérte fel, hogy vegye át a földszoros irányítását.
Ennek eredményeképpen Bolívar az újbóli csatlakozást tanácsolta, a már politikai csatározások színterévé vált és felszabdalt Új-Granadához; 1831-ben külső nyomásra újból csatlakozott a még megmaradt területekhez.
Mivel Venezuela és Kolumbia kiszakadt Nagy-Kolumbiából és elnyerte függetlenségét, Panama is várt a sorára, mely az 1840-ben lezajlott polgárháborút követően sikerült is, de megint csak rövid ideig, egy évig.
A politikai bizonytalanságok közepette Egyesült Államok és Franciaország a Csendes és az Atlanti-óceán közötti utazás meggyorsítása céljából vasutat illetve csatornát szeretett volna építeni Közép-Amerikában.
1846-ban USA szerződést írt alá Kolumbiával, mely szerint joga van egy transzkontinentális vasút megépítésére panamai területen, ahogy egy fegyveres beavatkozás jogával is élhet az esetleges függetlenségi felkelés leverése céljából.
A szerződés a panamaiak nem kis mértékű ellenérzését váltotta ki és olyan konfliktusokhoz vezetett, mint az 1856-ban bekövetkezett „Dinnyeárusok háborúja*”.
Az amerikaiak a felkelést később leverték.
Eközben 1855-ben megépítették az újvilág első kontinenst, átszelő vasútvonalát, mely Panamavárostól Colón városáig működött.
A vasútnak rendkívüli szerepe volt az aranyláz idején (külföldi látogatók kereskedelmi célból érkeztek), mivel a Kaliforniában kitermelt aranyat a földszoroson keresztül szállították az Egyesült Államok keleti partjáig.

A kolumbiai kormány koncessziót engedményezett a francia Ferdinand De Lessepe diplomatának, aki részt vett a Szuezi-csatorna építésében is.
A két óceán közötti távolság nem több mint 70 km, és a Chagres-folyó körülbelül 30 km-re behatol Panama területére, ezen kívül a Karib-tengerbe ömlik.
A franciák terve abból állt, hogy ezt a 30 km-es szakaszt kimélyítsék, hogy azon a nagyméretű hajók is át tudjanak menni.
A fennmaradó 30 km-es részen, pedig egy mesterséges csatornát építettek volna.
A terv nagyban hasonlított a Szuezi-csatorna megépítéséhez, viszont a fő problémát a két ország teljesen eltérő domborzata jelentette.
Mialatt a Szuezi-csatornánál egy sík sivatagos terepen folyt a munka addig a Panamában egész hegyekbe ütköztek.
A francia vállalkozás hatalmas pénzeket emésztett fel és 1889-re teljesen kudarcba fulladt, ami az állítólagos sikkasztásoknak is köszönhető volt, mindezek mellett több mint 22 ezer munkás halt meg sárgalázban vagy maláriában.
De Lessepe egyik mérnöke Banau Varilla szerezte meg a koncessziót, aki ezáltal a harmadik tulajdonossá vált.
Az építéshez pénzt próbált szerezni azonban ekkora befektetéshez egyedül az USA-nak volt fedezete.
Az amerikaiakat már régóta foglalkoztatta egy csatorna terve és Nicaragua mellett Panama jött számításba.
A kolumbiai kormány visszautasította az Amerikai Egyesült Államokat.
A panamai nép még mindig küzdött függetlenségéért olyan vezetőkkel az élen, mint Victoriano Lorenzo és Belisario Porras, akik gerillaháborút folytattak a kolumbiaiak ellen.
Ahogy a történelem során mindig, az Egyesült Államok taktikát váltott.
Függetlenségükért harcoló panamaiak mellé állt és rávette a nagy befolyással bíró földbirtokos családokat Kolumbiától való elszakadásra.
Panama 1903. november 3-án kikiáltotta függetlenségét, amit az Amerikai Egyesült Államok elismert és csatahajói megakadályozták a kolumbiai katonák beavatkozását.
Bunau Varilla ekkor már Panama USA nagyköveteként tevékenykedett és 15 nap múlva tető alá is hozták az első csatornaszerződést, mely sokkal bővebb jogokat adott az USA-nak, mint az a terv, amit a kolumbiai kormány visszautasított.
Tulajdonképpen Egyesült Államokhoz tartozott a csatorna mindkét partja és egy 10 km széles és 80 km hosszú sáv is.
Habár a szerződésben bérbe adás szerepel az USA–nak joga volt katonai erővel is fellépni, ha érdekei sérülnek.
Immár a francia próbálkozásokból okulva el is kezdték a Panama-csatorna építését.
Mivel a két óceán között 27 méteres szintkülönbség van, ezért elhatározták, hogy ezt a problémát gátakkal és hajók emelésére alkalmas zsiliprendszerrel oldják meg.
A munkások halálát okozó sárgaláznak és maláriának, nagymennyiségű rovarirtó és szúnyogháló behozatallal sikerült véget vetni.
Az első hajó 1914. augusztus 15-én haladt át a csatornán egy évvel a tervezett befejezés előtt.

Panama, mint saját alkotmánnyal rendelkező független állam működött, viszont egyeduralomra törő vezetőkkel.
A panamai hadsereg az ötvenes években próbált véget vetni ennek a hatalmi fölénynek és a kétszer egymásután megválasztott Arnulfo Arias Madrid elnököt katonai puccsal megbuktatták.
A katonai junta átvette a kormányzást élén Omar Torrijos tábornokkal (a jelenlegi panamai elnök Martín Torrijos apja).
Torrijos rezsimje szigorú volt és korrupt.
Azonban a karizmatikus vezető populista törvényei és nacionalista gondolkodásmódja hamar szimpátiára talált a panamai köznép körében.
Népszerűsége tovább nőtt, amikor 1977-ben aláírta a Szerződést miszerint az Amerikai Egyesült Államoknak 1999. év utolsó napján vissza kell adnia a csatornát és, katonáit teljesen ki kell vonnia a csatorna területéről.

1981–ben Torrijos meghal és egy Noriega nevű, tiszt nevezi ki magát elnöknek, és a következő választáskor egyik jelöltje nyer, azonban ő nem követte politikáját, ezért megoldották hivatalos menesztését.
Fényt derült Noriega és a kolumbiai drogkartellek közötti együttműködésre, ami pénzmosásban és drogszállításban nyilvánult meg, amire az USA gazdasági megszorító intézkedésekkel reagált.
1989 májusában újra választásokat tartottak és Noriega jelöltje vesztett.
A választást meg nem történtnek nyilvánították és kinevezte magát ismét államfőnek, amire az Egyesült Államok hadat üzent.
Az 5 napos akcióban milíciák ereje teljes mértékben elfogyott és a vatikáni követségre menekült, ahonnan 13 napig tartó “önkéntes száműzetés után” feladta magát.
Most 40 éves börtönbüntetését tölti az USA-ban drogkereskedelem miatt.
Az amerikaiak újból elnöki székbe ültették a korábban demokratikus módón megválasztott jelöltet és attól kezdve Panama demokratikus államberendezkedéssel rendelkezik.
1999-ben Mireya Moscoso nyeri a választásokat, aki Latin-Amerika történelmének második női elnöke.
Martin Torrijos szociális reformok bevezetését sürgető programjával 2004-ben megnyeri a választásokat.

[szerkesztés] Ökoturizmus a védett területeken

Panama a világ egyik legérdekesebb és legfontosabb ökoszisztémáival rendelkezik. Az a változatosság, mely a növény és állatvilágot jellemzi, számos dologgal magyarázható. Ezek közül a legfontosabbak a földtörténeti kialakulás és az előnyös földrajzi elhelyezkedés, mely az jelenti, hogy a földszoros egyfajta összekötő hídként a kontinens északi és déli féltekéjét összekapcsolja. A keskeny földsáv hozzásegítette az elszigetelődött állat és növényfajok északról délre történő vándorlását, mely 3 millió év alatt a kontinens teljes benépesüléséhez és egyedül a földszoros régiójában 12 sajátságos élettér kialakulásához vezetett. Az ország topográfiája rendkívül összetett: a lánchegységektől kezdve (Talamanca-hegység) a szavannás sík területekig (csendes-óceáni partvidék) mindenfajta felszíni forma megtalálható. A növényvilágot tekintve 9000 fajt regisztráltak, melyből közel 1000 faj endemikus. Nagyszámban fordulnak elő mangrove fák, melyek értékes alapanyagként szolgálnak nemcsak a faipar számára, hanem a helyi közösségek önellátásának elemi részét képezik. A gazdasági felhasználáson kívül – ami többnyire elvesz a természettől – léteznek másfajta alternatívák is, melyek a biológiai változatosság kihasználásán kívül fenntarthatóságot is kínál. Ez pedig, az ökoturizmus kialakulása a védett területeken. A térségben előforduló számos pozitív példa ellenére*az emberi beavatkozás káros hatásai túlsúlyban vannak. Olyan szinten, hogy azok a növényfajok melyek azelőtt sűrűn előfordultak mára már a kihalás szélén állnak és a láncreakcióban az állatfajok pusztulásához is vezetnek. Nem kell elhanyagolni azt a tényt, hogy eme globális szintű káros folyamatokért részben a turizmus is felel. Az olyan fejlődő országokban, ahol a turizmus a legnagyobb bevételi forrás, az állami és főleg a magánszektor hajlamos a gazdasági érdekeket előnyben részesíteni a természeti környezet kárára. Gráfik Imre Az ökoturizmus a turizmuson belül c. írásában felhívja a figyelmet arra, hogy vigyázni kell a természet (esetünkben védett térségek) turisztikai hasznosításával. A szektor létét biztosító szolgáltatások, úgymint a szállítás, közlekedés, szállásnyújtás és a „a turizmus nem ellenőrzött és a környezeti viszonyokkal nem összehangolt formái és módjai megbontják a természeti környezet harmóniáját” . A megfelelően menedzselt ökoturizmusnak azonban van egy másik formája is, mégpedig a néprajzzal/antropológiával kapcsolatos. Panamában 7 különböző kultúrájú indián törzs él, a természeti környezet teljes harmóniájában. Az idegenforgalmi termékeket értékesítő vállatok felismerték ennek gazdasági jelentőségét, és sorra készítik az autentikus közösségeket látogató túrákat. Félő, hogy ezek a törzsek a tömegturizmus következtében elveszítik egyediségeiket, rosszabb esetben a látogató komfortérzését célzó „átalakításokon” mennek keresztül. A piacon részvevőknek tevékenységeikben alkalmazniuk kell a fenntarthatóság alapgondolatát, miszerint fontos, hogy ne sérüljön a rezervátumok autentikus volta, a helyi közösségek, bevonása megtörténjen, kapcsolatba legyenek a helyi szervezetekkel és vezetéssel,(ennél az eseténél a törzsfőnökökkel) és ezzel együtt az üzleti szempontok is érvényesülni tudjanak. 1992-ben az ország aláírt egy biológiai diverzitás megőrzéséről szóló egyezményt. A jelenleg 188 állam által elfogadott megállapodás a természet védelmén kívül a fenntarthatóság megteremtését is előirányozza, mely tevékenységek és projektek, megvalósítását írja elő. Ezek az ország egész területére érvényes programok a különböző társadalmi rétegeknél integráltan működnek. Szükségesek ezek a kezdeményezések, hiszen egy olyan ország, mely gazdasági fejlődését a turizmus fejlesztésében látja, nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást a természetre ható negatív hatásokról. Ezen kívül Panama turisztikai kínálatának csaknem 80%-a természeti értékeivel kapcsolatos, ma már egyre több utazási iroda kínál ökoturisztikai csomagtúrákat, melyekre az igény ezekre egyre csak nő.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• http://www.panamainfo.hu
• Panama Forum
• Fotos
• Panama Radio Stations

A világ országai | Amerika

Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize| Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela

Függő területek: Amerikai Virgin-szigetek | Anguilla | Aruba | Bermuda | Brit Virgin-szigetek | Falkland-szigetek | Grönland | Holland-Antillák | Kajmán-szigetek | Montserrat | Navassa-sziget | Puerto Rico | Saint Barthelemy | Saint Martin | Saint Pierre és Miquelon | Turks- és Caicos-szigetek

Amerikai Államok Szervezete (OAS)

Amerikai Egyesült Államok | Antigua és Barbuda | Argentína | Bahama-szigetek | Barbados | Belize | Bolívia | Brazília | Chile | Costa Rica | Dominikai Közösség | Dominikai Köztársaság | Ecuador | Grenada | Guatemala | Guyana | Haiti | Honduras | Jamaica | Kanada | Kolumbia | Kuba* | Mexikó | Nicaragua | Panama | Paraguay | Peru | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Saint Kitts és Nevis | Salvador | Suriname | Trinidad és Tobago | Uruguay | Venezuela * tagsági viszonya felfüggesztve