Panama

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Panamai Köztársaság
República de Panamá
Panamai Köztársaság zászlaja
Panamai Köztársaság zászlaja
Panamai Köztársaság címere
Panamai Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Latin: Pro Mundi Beneficio
(„A világ javára”)
Nemzeti himnusz: Himno Istmeño
LocationPanama.svg

Fővárosa Panamaváros
é. sz. 8° 58′, ny. h. 79° 32′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Juan Carlos Varela
Első alelnök Isabel Saint Malo
Második alelnök nincs
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség kikiáltása
Spanyolországtól 1821. november 28.
Kolumbiától 1903. november 3.

Tagság Az ENSZ és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 135
Becsült 3 405 813 fő (2010-es)
Rangsorban 135
Népsűrűség 42 fő/km²
GDP 2006-os becslés
Összes 17 113 millió dollár (92)
PPP: 25 132 millió dollár
Egy főre jutó 5211 dollár (71)
PPP: 8389 dollár
HDI (2007) 0,840 (58) – magas
Földrajzi adatok
Terület 78 200 km²
Rangsorban 115
Víz 2,9%
Egyéb adatok
Pénznem Amerikai dollár (USD)
Nemzetközi gépkocsijel PA
Hívószám 507
Internet TLD .pa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Panama témájú médiaállományokat.

Panama-CIA WFB Map.png

Panama, hivatalos nevén Panamai Köztársaság (spanyolul República de Panamá), Közép-Amerika legdélibb állama. Természetes hidat képez Dél- és Észak-Amerika között. Nyugatról Costa Rica, keletről Kolumbia határolja, északi partjait az Atlanti-óceán, déli partjait a Csendes-óceán mossa.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panama domborzati térképe
El Valle-vulkán az ország középső részén

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország uralkodó domborzati formái a közép-amerikai Kordillerák összeszűkülő hegyláncai, melyek a kontinensválasztó földszoros területén dombokká alacsonyodnak. A térség 70%-át 700 méternél nem magasabb dombság borítja. Partvidékét a Csendes-óceán, és a Karib-tenger mentén széles alföld kíséri, ahol a legnépesebb települések találhatók. Az alacsony tengerparti síkságok az ország déli részén terülnek el, melyek többnyire nem érik el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot.

A földszoros nem képezi részét az észak-amerikai hegyláncoknak és a dél-amerikai Andokhoz is csak a kolumbiai határhoz közel eső hegységek kapcsolódnak. A Kordillerák Costa Ricába átnyúló része a Talamanca-hegység, mely a csatornáig Tabasarái-hegységben folytatódik. Ez a hegységrendszer a vulkáni kitörések alatt felhalmozódott magmatikus kőzetből áll. Magassága 600 métertől 2000 méterig terjed, és trópusi erdő borítja, mely rendkívül alkalmas hegyvidéki túrákra. Panama legmagasabb csúcsa a 3500 méteren található Barú vulkán, amely évezredek óta inaktív, viszont a körülötte lévő területek rendkívül termékenyek. Ahol a földszoros legkeskenyebb, a hegység 100–450 méter magas dombvidékké alacsonyodik. Itt épült a Panama-csatorna.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északról a Karib-tenger, délről a Csendes-óceán mossa partjait. Panamában több mint 150 folyó és három nagy kiterjedésű tó van. Ezek hasznosítása az ország fő energiaforrása. A folyók többsége a Csendes-óceánba ömlik. Ezek kisebb esésűek, vízgyűjtőjük nagyobb, mint a karibi oldal folyóié. A legjelentősebbek:

  • A Chagres vízével töltik fel a Gatún- és a Madden-tavat. Itt vízerőműveket is építettek, melyek az ország és a Panama-csatorna elektromos ellátásáért felelnek. A Gatún-tó táplálja a Panama-csatorna zsiliprendszerét.
  • A Tuira a San Miguel-öbölbe folyik. Ez Panama egyetlen hajózható folyója.

Mindkét tengerpartot kihasználják turisztikai szempontból.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panama éghajlatát trópusi egyenlítői éghajlat és kis hőmérsékleti ingadozás jellemzi, mely rendkívül kedvező az idegenforgalom szempontjából. Két évszak, a száraz és az esős létezik. A száraz évszak december végétől május elejéig tart, az év többi része az esős évszak. Az összes évi csapadékmennyiség az esős évszakban hullik le, emiatt a turizmus néhány ágazata szezonális jellegű. A Karib-tenger mentén elterülő parti síkságon a csapadék eléri az évi 3500 millimétert, melyet az északkeleti szelek szállítanak. A csendes-óceáni partvidékre a szavanna éghajlat a jellemző, kevesebb csapadékkal és rövidebb esős időszakkal. Ennek oka, hogy a földszoros hegyei, a Kordillerák pajzsként védik a partot az esőzésektől. Naplemente után az ország egész területén egy hűvös szellő támad fel. Napfelkelte idején minden évszakban süt a nap.

A leghidegebb hónap október (középhőmérséklete 26 °C), legmelegebb április (középhőmérséklete 28 °C). Legcsapadékosabb október (21 csapadékos nap). Ekkor zivatarok gyakran előfordulnak. A legszárazabb hónap március (legfeljebb két csapadékos nap). A hőmérséklet a magas hegységekben alacsonyabb. A Talamanca-hegység nyugati oldalán néha fagy, de sohasem havazik.

Panama partjait nem érik el a hurrikánok. Ez nagy előny más trópusi turistacélpontokkal szemben. A levegő páratartalma magas (néha eléri a 70%-ot), mely a tengeráramlatoknak köszönhető. Turisztikailag a száraz évszak a fontosabb.

Növény- és állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panama felszínét többségében trópusi esőerdő borította eredetileg, melyet néhol bozótos és füves növényzet szakított meg. A Kordillerák 1500 méternél magasabb hegységeiben örökzöld erdők találhatók. Ennél a magasságnál a leggyakrabban előforduló fafajták a tölgy és az éger. A hegyláncok lábától egészen az Atlanti-óceán partjáig szubtropikus örökzöld erdő található. A tengerpart peremvidékét, 600 méteres tengerszint feletti magasságban szintén trópusi erdő borítja. Az ország keleti részén elhelyezkedő Darién tartomány ugyancsak említésre méltó régió, ugyanis az amerikai trópusok legváltozatosabb ökoszisztémájával rendelkező erdőség, mely a világörökség részét is képezi. Érintetlen trópusi esőerdő, mely egyfajta átmenetet képez a jellegzetesen trópusi és hegyvidéki területek között. Ezen felül számos veszélyeztetett és kihalófélben lévő állatfajnak ad otthont.

Az 1940-es évek óta felére csökkent az erdők területe. A mértéktelen erdőirtás felbecsülhetetlen károkat okoz az ökoszisztémában és ezáltal a turizmusnak is. Az ismétlődő áradások súlyos problémát jelentenek a vidéki településeken. Ironikus, hogy ma már az esőerdő turisztikai értéke éppen ritkaságában rejlik.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Panama élővilága

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájkép a Volcan Baru Nemzeti Parkban

Panamában a következő nemzeti parkok találhatók:[1]

  • Altos de Campana Nemzeti Park közel fekszik a fővároshoz és a Csatornához, könnyen látogatható és tanulmányozható mocsárvilág.
  • La Amistad Nemzeti Park hegyvidéke Costa Ricával közösen védett terület. Világörökség.
  • Bastimentos Island Nemzeti Tengeri Park.
  • Cerro Hoya Nemzeti Park vidéke sűrűn lakott, sok veszélyeztetett faj él erre.
  • Coiba Nemzeti Park Panama legnagyobb szigete, börtön. Élővilága értékes. Természeti világörökség.
  • Chagres Nemzeti Park fő funkciója a Panama-csatorna üzemeléséhez szükséges vízgyűjtő védelme.
  • Darien Nemzeti Park Panama legnagyobb nemzeti parkja, világörökség, bioszféra-rezervátum.
  • El Cope Nemzeti Park területét egy súlyos vihar kárai után nyilvánították védetté.
  • Las Cruces Út Nemzeti Park a spanyolok által a földszoroson keresztül megnyitott út környéke.
  • Nagyvárosi Természetvédelmi Park (angolul: Metropolitan Nature Park) városi park.
  • Portobelo Nemzeti Park kikötő a gyarmatosítás korai szakaszából. Kulturális világörökség.
  • Sarigua Nemzeti Parkban a csapadék meghaladja ugyan az évi 1000 mm-t, mégis sivatagi jellegű a táj.
  • Soberania Nemzeti Park turistalátványosság Panamaváros közelében.
  • Volcan Baru Nemzeti Park az ország legmagasabb hegyének környéke.

Természeti világörökségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO a következő panamai tájakat ismeri el természeti világörökségnek: Darien Nemzeti Park, Talamanca Természetvédelmi Terület–La Amistad Nemzeti Park (Costa Ricával közös), Coiba Nemzeti Park és annak különleges tengeri övezete.

Ökoturizmus a védett területeken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panama ökoszisztémái a világon a legérdekesebbek és legfontosabbak közé tartoznak. Az a változatosság, amely a növény- és állatvilágot jellemzi, számos dologgal magyarázható. Ezek közül a legfontosabbak a földtörténeti kialakulás és az előnyös földrajzi elhelyezkedés, nevezetesen, hogy a földszoros egyfajta összekötő hídként a kontinens északi és déli féltekéjét összekapcsolja. A keskeny földsáv lehetővé tette az elszigetelődött állat- és növényfajok északról délre történő vándorlását, mely 3 millió év alatt a kontinens teljes benépesüléséhez és egyedül a földszoros régiójában 12 sajátságos élettér kialakulásához vezetett. Az ország topográfiája rendkívül összetett: a lánchegységektől kezdve (Talamanca-hegység) a szavannás sík területekig (csendes-óceáni partvidék) mindenfajta felszíni forma megtalálható.

A növényvilágot tekintve 9000 fajt regisztráltak, melyből közel 1000 faj endemikus. Nagy számban fordulnak elő mangrove fák, melyek értékes alapanyagként szolgálnak nemcsak a faipar számára, hanem a helyi közösségek önellátásának is elemi részét képezik. A gazdasági felhasználáson kívül – ami többnyire elvesz a természettől – léteznek másfajta alternatívák is, melyek a biológiai változatosság kihasználásán kívül fenntarthatóságot is kínálnak. Ez pedig az ökoturizmus kialakulása a védett területeken.

A térségben előforduló számos pozitív példa ellenére az emberi beavatkozás káros hatásai túlsúlyban vannak. Olyan szinten, hogy azok a növényfajok, melyek azelőtt sűrűn előfordultak, mára már a kihalás szélén állnak, és láncreakcióban az állatfajok pusztulásához is vezetnek. Nem lehet elhanyagolni azt a tényt, hogy e globális szintű káros folyamatokért részben a turizmus is felel. Az olyan fejlődő országokban, ahol a turizmus a legnagyobb bevételi forrás, az állami és főleg a magánszektor hajlamos a gazdasági érdekeket előnyben részesíteni a természeti környezet kárára.

Gráfik Imre Az ökoturizmus a turizmuson belül című írásában felhívja a figyelmet arra, hogy vigyázni kell a természet (esetünkben védett térségek) turisztikai hasznosításával. A szektor létét biztosító szolgáltatások, úgymint a szállítás, közlekedés, szállásnyújtás és „a turizmus nem ellenőrzött és a környezeti viszonyokkal nem összehangolt formái és módjai megbontják a természeti környezet harmóniáját” .

A megfelelően menedzselt ökoturizmusnak azonban van egy másik formája is, mégpedig a néprajzzal/antropológiával kapcsolatos. Panamában hét különböző kultúrájú indián törzs él, a természeti környezettel teljes harmóniában. Az idegenforgalmi termékeket értékesítő vállalatok felismerték ennek gazdasági jelentőségét, és sorra szervezik az autentikus közösségeket látogató túrákat. Félő, hogy ezek a törzsek a tömegturizmus következtében elveszítik egyedi jellegzetességeiket, rosszabb esetben a látogató komfortérzését célzó „átalakuláson” mennek keresztül. A piaci résztvevőknek tevékenységeikben alkalmazniuk kell a fenntarthatóság alapgondolatát, miszerint fontos, hogy ne sérüljön a rezervátumok autentikus volta, a helyi közösségek bevonása megtörténjen, kapcsolatban legyenek a helyi szervezetekkel és vezetéssel, (ebben az esetben a törzsfőnökökkel) és ezzel együtt az üzleti szempontok is érvényesülni tudjanak.

1992-ben az ország aláírt egy, a biológiai diverzitás megőrzéséről szóló egyezményt (Ramsari egyezmény). A jelenleg 188 állam által elfogadott megállapodás a természet védelmén kívül a fenntarthatóság megteremtését is előirányozza, mely tevékenységek és projektek megvalósítását írja elő. Ezek az ország egész területére érvényes programok a különböző társadalmi rétegeknél integráltan működnek. Egy olyan ország, mely gazdasági fejlődését a turizmus fejlesztésében látja, nem teheti meg, hogy ne vegyen tudomást a természetre ható negatív hatásokról. Panama turisztikai kínálatának csaknem 80%-a természeti értékeivel kapcsolatos. Egyre több utazási iroda kínál ökoturisztikai csomagtúrákat, melyekre az igény egyre nő.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kolumbusz előtti kultúrák kerámiaszobrai

Kolumbusz előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régészeti feltárások bizonyítják, hogy az őslakosok körülbelül i. e. 11 000 és i. e. 1000 között népesítették be a közép-amerikai földszoros területét. Vitatott, hogy a spanyolok érkeztekor mennyi őslakos élt a mai Panamában. A becslések 200 000 és 2 000 000 között szórnak. A spanyolok számos kiskirályságot (úgynevezett: cacicazgos) találtak saját kormányzattal és hadsereggel. Ezek élén egy papokból álló elit állt. Társadalmuk nemesekre, katonákra, közrendűekre és rabszolgákra oszlott.

Panama aranykora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1502-ben Kolumbusz Kristóf negyedik útján a mai Venezuelától északra hajózott, majd Kuba és Jamaica partjaitól délre hajózott végig a közép-amerikai földszoros felé, majd az ottani partok mentén haladt délre. Ekkor fedezte fel mai Panama nyugati területeit. Már előzőleg, 1501-ben Rodrigo de Batisdas sevillai hivatalnok, aki Kolumbusz Kristóf második útjának résztvevője volt, egy másik expedíciót indított a spanyol korona beleegyezésével 1501-ben. Ő volt az első európai, aki a földszoros szárazföldjére lépett és felfedezte a keleti területeket, ahol őslakos indiánokkal találkozott. A spanyolok érkeztekor négy nagyobb indián nép – a csibcsák, a csokoák, a kunák és a kuvák – élt a mai Panamában.

Kolumbusz a spanyol királynőtől kapott utasításait követve arany után kutatott a földszoros Atlanti-óceán partjánál. Ennek biztonsága érdekében béketárgyalásokat folytatott az indián törzsfőkkel. A béke azonban nem tartott sokáig, összetűzések alakulnak ki a gyarmatosítók és az őslakosok között. Közben Kolumbusz megalapította az első telepet az Újvilágban, élére bátyját nevezte ki.

Rodrigo de Bastidas expedíciójával érkezett a nemesi származású Vasco Núñez de Balboa. 1513-ban felfedezte a Csendes-óceánhoz vezető utat. Ez a spanyol korona számára nagyon fontos felfedezés volt, hiszen ezzel megnyílt az út Dél-Amerika nyugati partjára, az ott zsákmányolt aranyat a földszoroson keresztül lehetett az anyaországba szállítani. Panama őserdein keresztül utat is vágtak maguknak, amely a Camino de Cruces nevet kapta. Maradványai ma is láthatók. Ettől kezdve a földszoros kereskedelmi csomópontként szolgált, melynek szerepe volt a spanyol birodalom gazdasági virágzásában. Ez volt Panama aranykora. Beárnyékolta ezt az időt az indián törzsek pusztítása. Például eredetileg a kuva indiánok voltak legtöbben a földszoroson. A gyarmatosítók az utolsó szálig kiirtották őket.

Spanyol, majd kolumbiai uralom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Karib-tenger partján fekvő Portobelo erőd romja

Panama majd 300 évig (1538-1821) a spanyol birodalom része volt, de jelentősége már a 17. század végén csökkent. A spanyol monarchia ereje fogyatkozott, befolyása a gyarmatokon fokozatosan csökkent. A panamai földszoroson keresztül a szállítás gyorsabb volt, mint Amerika megkerülésével, ugyanakkor drágább is és sok munkaerőt igényelt. Panama az Atlanti-óceán felől könnyen sebezhető volt, kitéve a kalóztámadásoknak. Ezek közül a legjelentősebb Francis Drake 1573-as akciója, amikor átkelve a földszoroson a Csendes-óceán partján lévő spanyol gyarmatokat támadta meg. 1666-ban pedig a híres angol kalóz, „őfelsége kalóza”, Henry Morgan kifosztotta és felgyújtotta Panamavárost.

Az 1821-es év Panamán kívül Közép- és Dél-Amerika spanyol gyarmatainak is elhozta függetlenségét. Panama akkoriban Ecuadorral, Peruval, Bolíviával és Venezuelával együtt Új-Granada alkirályság része volt. Nagy-Kolumbia „Gran-Colombia” néven együtt lettek függetlenek. A földszoros irányításával megbízott José Domingo Espinar tábornok fellázadt a központi kormányzat ellen, ezért Panama, ha kis időre is, de elvált Nagy-Kolumbiától. A helyi vezetés később Simón Bolívart kérte fel, hogy vegye át a földszoros irányítását. Bolívar az újbóli csatlakozást tanácsolta Kolumbiához. Nagy-Kolumbia belharcok következtében szétesett, de Panama 1831-ben külső nyomásra újból csatlakozott megkisebbedett Kolumbiához. Venezuela és Kolumbia függetlenedése Nagy-Kolumbiából példát mutatott Panamának is. Vártak az alkalomra, amely az 1840-es polgárháborúval jött el. Panama ekkor megint független lett, de csak egy évig.

Vasút, majd hajózó csatorna a földszoroson át[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politikai bizonytalanság légkörében az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország a Csendes- és az Atlanti-óceán közötti utazás meggyorsítása céljából vasutat, illetve hajózó csatornát szeretett volna építeni valahol Közép-Amerikában. 1846-ban az USA szerződést írt alá Kolumbiával. Jogot kapott egy transzkontinentális vasút megépítésére panamai területen. Ezen kívül a szerződés arra is feljogosította Amerikát, hogy fegyveresen beavatkozhat egy esetleges függetlenségi felkelés esetén, a felkelés leverése céljából. Ez a szerződés felháborította a panamaiakat, és súlyos konfliktusokhoz vezetett. Ezek egyike volt 1856-ban a „dinnyeárusok háborúja”. Az amerikaiak leverték a felkelést. Közben 1855-ben megépült az Újvilág első interkontinentális vasútvonala, mely Panamavárostól Colón városába vezetett. E vasútnak rendkívüli szerepe volt a kaliforniai aranyláz idején: a Kaliforniában kitermelt aranyat a földszoroson keresztülhaladó vasutat felhasználva szállították az Egyesült Államok keleti partjára.

A kolumbiai kormány koncessziót adott a francia Ferdinand de Lesseps diplomatának a hajózócsatorna építésére a panamai földszoroson át. Lesseps részt vett a Szuezi-csatorna építésében is. Panamában a két óceán közötti távolság nem több mint 70 km. Ebből 30 km a Karib-tengerbe ömlő Chagres-folyó. A francia terv szerint a 30 km-es szakaszt kimélyítették nagyméretű hajók számára. A fennmaradó részen egy mesterséges csatornát terveztek. A terv hasonlított a Szuezi-csatorna tervére. Problémát okozott a két ország teljesen eltérő domborzata. A Szuezi-csatornát sík, sivatagos terepen építették, Panamában viszont trópusi erdővel fedett dombvidéken kellett átjutnia a csatornának. A francia vállalkozás hatalmas pénzeket emésztett fel és 1889-re teljesen kudarcba fulladt. A kudarcban szerepe volt a nagyarányú sikkasztásoknak is („panamázás”). Amíg az építkezés folyt, több mint 22 ezer munkás halt meg sárgalázban vagy maláriában.

A Panama-csatorna építése (1907)

Lesseps után egyik mérnöke, Bunau Varilla szerezte meg a koncessziót. Az építkezés folytatásához pénz kellett, azonban ekkora befektetéshez egyedül az USA-nak volt fedezete. Az amerikaiakat már régóta foglalkoztatta egy közép-amerikai csatorna terve, és Nicaragua mellett Panama jött számításba. A kolumbiai kormány visszautasította az amerikai beruházást. Ekkor az Egyesült Államok szövetségest váltott. A panamai nép még mindig küzdött függetlenségéért, olyan vezetőkkel az élen, mint Victoriano Lorenzo és Belisario Porras, akik gerillaháborút folytattak a kolumbiaiak ellen. Az Egyesült Államok a függetlenségükért harcoló panamaiak mellé állt, és rávette a nagy befolyással bíró földbirtokos családokat a Kolumbiától való elszakadásra. Panama 1903. november 3-án kikiáltotta függetlenségét, amit az Amerikai Egyesült Államok gyorsan elismert, és flottája megakadályozta Kolumbia katonai beavatkozását. Bunau Varilla ekkor már Panama nagykövete volt az Egyesült Államokban, és 15 nap múlva tető alá hozták az első csatornaszerződést, amely sokkal bővebb jogokat adott az USA-nak, mint az a terv, amit a kolumbiai kormány visszautasított.

Ettől kezdve az Amerikai Egyesült Államok igazgatott a csatorna mentén egy 10 km széles és 80 km hosszú sávot. Habár a szerződés szerint ezt az övezetet az Államok bérelte, joga volt katonai erővel is fellépni, ha érdekei sérülnek. Ezután a francia kudarcból okulva folytatták a Panama-csatorna építését. Lemondtak a tengerszinten vezetett csatorna tervéről, a 27 méteres szintkülönbséget hajók átemelésére alkalmas zsiliprendszerrel hidaltak át. A munkások halálát okozó sárgaláznak és maláriának nagy mennyiségű rovarirtó felhasználásával és szúnyogháló használatával sikerült véget vetni. Az első hajó 1914. augusztus 15-én haladt át a csatornán, egy évvel a tervezett határidő előtt.

Az Amerikai Egyesült Államok érdekszférája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az „Igaz ügy” hadműveletben az amerikai hadsereg egy M113-as harcjárműve bevetésen

Panama független, alkotmányos állam volt, vezetői viszont időnként a hatalom kisajátítására törekedtek. Az ötvenes években kétszer egymás után elnökké választott Arnulfo Arias Madrid elnököt a panamai hadsereg puccsal megbuktatta. Katonai junta vette át a kormányzást, élén Omar Torrijos tábornokkal. (Martín Torrijos panamai elnök apja). Torrijos rezsimje elnyomó és korrupt volt, azonban populista törvényei és nacionalizmusa népszerűvé tette őt a panamai köznép körében. Népszerűsége tovább nőtt, amikor 1977-ben szerződést írt alá az Amerikai Egyesült Államokkal: 1999 utolsó napján Panama visszakapja a Csatornaövezetet, az amerikai katonák pedig addigra kivonulnak.

1981–ben Torrijos meghalt, s egy Noriega nevű tiszt nevezte ki magát elnöknek. A következő választáskor Noriega jelöltje nyert, de túl önállónak bizonyult, ezért Noriega menesztette. Idővel fény derült Noriega és a kolumbiai drogkartellek közötti együttműködésre, pénzmosásban és a drog szállításában való részvételére. Az Amerikai Egyesült Államok kezdetben erre gazdasági megszorító intézkedésekkel reagált. 1989 májusában újra választásokat tartottak, és Noriega jelöltje vesztett. Ekkor a választást meg nem történtnek nyilvánította, és ismét kinevezte magát államfőnek. Válaszul az Egyesült Államok hadat üzent. Az öt napos akcióban a panamai milíciák kivéreztek. Noriega a vatikáni követségre menekült, majd 13 napig tartó „önkéntes száműzetés után” megadta magát. Most 40 éves börtönbüntetését tölti az USA-ban, drogkereskedelem miatt.

Az amerikaiak újból a korábban demokratikus módon megválasztott jelöltet ültették az elnöki székbe. Azóta Panama demokratikus berendezkedésű állam. 1999-ben Mireya Moscoso nyerte a választásokat, ő Latin-Amerika történelmének második női elnöke. Utána Martin Torrijos szociális reformok programjával nyerte meg a választásokat 2004-ben.

Népessége, lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guajmi-törzsi gyerekek
Colón városának egy képe
A kuna indián törzshöz tartozó asszonyok

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2005. évi felmérések szerint az országban 3 405 813 (2007 CIA World Factbook) fő él. A népességmegoszlási adatokat tekintve fiatal népességről van szó, melynek 30%-át a 0-tól 14 évesig terjedő korosztály teszi. A várható életkor 72 év. A népsűrűség 40 fő/km², főleg a csendes-óceáni partvidék sűrűn lakott, miközben a karibi oldal szinte lakatlannak tekinthető.

Etnikai összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etnikai összetétele rendkívül változatos. Mesztic (70%), amerikai indián (14%), fekete (12%) és fehér (4%). A spanyolok érkezése előtt több tucatnyi indián törzs élt Panamában, mostanra mindössze hét maradt fenn: kuna, a guaymi, a bribri, teribe, az emberá, a wounaan és a bokotá. Minden egyes törzs megtartotta kultúráját és hagyományait. A guaymik vannak a legtöbben (125 000 fő) és a kunák rendelkeznek a legnagyobb politikai befolyással. Ezen kívül számos az ázsiai, és jelentős a Közel-Keletről és Európából származó diaszpóra.

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi összetétel, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Santa Librada katolikus templom, Las Tablas

A lakosság 95%-a keresztény. Ezen belül 80% katolikus és 15% protestáns.
Az emberek angolul, spanyolul és panamaiul (spanyol–angol keveréknyelv) beszélnek.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harmadik világbeli ország. A munkanélküliség kb. 9%, a szakképzett munkaerő hiánya magasnak mondható. A lakosság 37%-a él létminimum alatt.

Államszervezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetgyűlés (parlament) épülete

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panama demokratikus ország, melynek államformája elnöki köztársaság. A közigazgatás kilenc tartományból és egy autonóm területből áll. A tartományok élén az elnök által kijelölt kormányzók állnak, akik az egyes közigazgatási területeken a legfőbb hatalmi szervek. Az alkotmány alapján három jól elkülöníthető hatalmi bázisból áll: a végrehajtói hatalomból, mely áll az elnökből, akit öt évenként választanak meg, két alelnökből és egy 13 miniszterből álló kabinetből, melyet az elnök jelöl ki.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Countries-Panama-provinces-2005-10-18-en.png
Panamá Provincias and Comarcas numbered.png

Panama kilenc tartományból (provincias) és öt territóriumból (comarcas) áll: Tartományok:

  1. Bocas del Toro
  2. Chiriquí
  3. Coclé
  4. Colón
  5. Darién
  6. Herrera
  7. Los Santos
  8. Panamá
  9. Veraguas

Autonóm indián territorium

  • C1 Emberá
  • C2 Kuna Yala
  • C3 Madugandí
  • C4 Ngöbe-Buglé
  • C5 Wargandí

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990 februárjában, pár hónappal az Amerikai Egyesült Államok panamai katonai inváziója után leszerelték Panama fegyveres erőit. Később 1994-ben egy alkotmánymódosítás során, teljesen eltörölték a katonaságot, ezen felül az alkotmány megtiltja bármilyen nemű fegyveres erő felállítását. Panama védelmét egy speciális rendőri alakulat látja el, ezenkívül nemzetőrséggel és haditengerészettel is rendelkezik.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország hivatalos pénzneme a panamai balboa, melyet 1904-ben a kolumbiai peso helyébe vezettek be. A valuta árfolyama azóta az egyébként szintén törvényes fizetőeszköz amerikai dollárhoz van kötve 1:1 arányban, melyre szabadon átváltható, és amellyel együtt forog az országban. Sajátosság, hogy a Panamai Nemzeti Bank alkalmanként bocsát ki érméket, de bankjegyekkel utoljára 1941-ben próbálkoztak. Ezeket néhány napon belül vissza kellett vonni a forgalomból, innen származik a "hétnapos dollár" elnevezés. Azóta kizárólagosan a dollár bankjegyeket használják.[2]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szektorai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat
  • Energiagazdálkodás – bányászat – ipar
  • Szolgáltatások
  • Kereskedelem: belkereskedelem-külkereskedelem
Külkereskedelem: A legjelentősebb exportcikkek a banán, a garnélarák, a cukor, kávé és a ruházati termékek. A fontosabb importcikkek: különböző felszerelések, élelmiszer, fogyasztói termékek, vegyszerek.[3]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híd a Panama-csatorna felett, Centennial Bridge

Panama-csatorna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Panama-csatorna zsiliprendszere
Hajó megy át a csatornán a Miraflores-tót elhagyva

Amilyen kicsi az ország, olyan nagy befolyással van a nemzetközi áruforgalomra. Minden évben közel 13 000 hajó kel át a Panama-csatornán az év 365 napján, 24 órában. A világkereskedelemben megjelenő áruk 10%-a a csatornán megy keresztül, mely igen jelentősnek mondható, ha a globális gazdaságot vesszük viszonyítási alapul. Azon kívül, hogy egyfajta rövidebb és ebből kifolyólag gazdaságosabb utat kínál a kontinensek között ingázó kereskedelmi hajóknak, segíti a fejlődő országok bevonását a gazdaság vérkeringésébe, és a távoli régiók számára egyfajta támasztékul szolgál gazdaságuk kiterjesztéséhez. Példának okáért vegyük egy szenet szállító hajó az USA keleti partjától Japánig tartó útvonalát. Ebben az esetben körülbelül 5000 km-t tud megspórolni, viszont, ha egy ecuadori trópusi gyümölcsszállító hajó mondjuk Európába indul akkor, több mint 8000 km-rel tudja lerövidíteni útját.

A közép- és dél-amerikai gazdaság növekedése jelentős mértékben a csatornától függ, és a panamai nemzet számára létfontosságú, ugyanakkor óriási felelősség is hárul rá, hiszen nem szabad leállnia egyetlen napra sem. Ezért hozták létre a Csatorna Üzemeltetéséért Felelős Hatóságot (spanyolul: Autoridad de Canal de Panama, rövidítve: ACP), melynek feladatai közé tartozik a működtetés alapvető feltételeinek a biztosítása. Jelentősége a panamai gazdaságra vitathatatlan, ebből kifolyólag függő viszonyban áll a világkereskedelem áramlatait illetően, és érzékennyé válik a globális gazdaság ingadozásaira. Ezen kívül elemzők szerint fontossága egyre inkább csökken, ugyanis egyre nagyobb méretű szupertankhajók, úgynevezett „postpanamák” épülnek, melyek már nem férnek át a csatornán, és ha a szélesítésére nem kerül sor, akkor teljesen elveszíti prioritását. Nem is beszélve azokról az infrastrukturális beruházásokról, többségben útépítésekről, melyek az Egyesült Államok és Mexikó keleti partjától a nyugati partjáig tartanak, ezen kívül a szektor versenyképességének fenntartását segítő befektetések hatalmas kiadásokat jelentenek az állami költségvetésből. A függőség enyhítése érdekében Panama szükségét látta a többi gazdasági tevékenység fejlesztésének. Éveken keresztül az ország legnagyobb bevételét a csatorna jelentette, azonban ez a tendencia megváltozott, amikor is négy éve a turizmus a legnagyobb exportbevételt produkálja.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolaépület a fővárosban
Diákok egyenruhában
Lányok népviseletben

Iskolarendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panamában az oktatási rendszer három szintre tagozódik. Minden szinten találunk magán és állami iskolákat. Az oktatás ingyenes. Az elsőtől a felsőfokú képzésig nappali (8:00–13:00) és esti tagozatokban tanítanak (13:00–18:00). Kötelezően spanyol nyelven folyik a tanítás, de már az általános iskolában megkezdődik az angol nyelvű oktatás is. Léteznek magániskolák, ahol kizárólag angol nyelven oktatnak.

  • Első Szint: Általános Iskola – 6 év, Középiskolai előkészítő – 3 év
  • Második szint: Középiskola – 3 év
  • Felsőfokú oktatás: technikum, egyetem, mesteri cím, doktorátus

A panamai állam rendkívül sokat költ az oktatásra, és számos felnőtt képzést is támogat. A Panamai Oktatási Minisztérium 2008-ban 968 millió dollárt, vagyis az állami költségvetés 17%-át kapta. Ebből 799 millió dollár jut a működési költségek fedezésére, a maradékot pedig különleges projektekre költik.[4] A pedagógusok jól keresnek, ezért a legnépszerűbb állások egyike. Minden szakmában és területen találunk tanárokat. A panamai oktatás gyengeségei közé lehet sorolni a gyakorlatiasság hiányát és a felszínességet. A kreativitás és a gondolkodás-központúság teljesen kimarad, tények, adatok memorizálása és mintapéldák tanulókba való belesulykolása jellemző. Sokan kritizálják az oktatás minőségét és hatékonyságát vagyis nem nevel elegendő szakmai munkaerőt. A készségtárgyak teljesen háttérbe szorulnak. Szakkörök és iskola utáni elfoglaltságok szinte nem léteznek. Az egyetemeknek nehéz dolguk van, az alkotószellem és a mélyebb, elvontabb gondolkodásmód hiánya miatt. Sokan nem választanak olyan szakot, amely matematika- illetve fizikatudást igényel. A régióban az egyetemek nemzetközi elismerésnek örvendenek, de a mérnökképzési szakok üresek, műszakilag képesített szakember kevés van a munkapiacon.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kulturális világörökséghez tartozik Panamában

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.panamatravel.com/natparks.htm
  2. CIA World handbook (angol nyelven). cia.gov. (Hozzáférés: 2012. április 8.)
  3. Panama. The World Factbook. (Hozzáférés: 2010. április 24.)
  4. MEDUCA (Panamai Oktatási Minisztérium)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Panama témájú médiaállományokat.