Panama

República de Panamá
**Panamai Köztársaság**
zászló	címer
	Nemzeti mottó: Latin: Pro Mundi Beneficio; („A világ javára”)
	Himnusz: Himno Istmeño
Főváros	Panamaváros; é. sz. 8° 58′ ny. h. 79° 32′
Államforma	Elnöki köztársaság
- Elnök	Martín Torrijos
- Első alelnök	Samuel Lewis Navarro
- Második alelnök	Rubén Arosemena Valdés ;
Hivatalos nyelv	spanyol
Beszélt nyelvek	spanyol, angol
Függetlenség	kikiáltása
- Spanyolországtól	1821. november 28.
- Kolumbiától	1903. november 3.
Terület
- Összes	78 200 km² (115.)
- Víz (%)	2,9
Népesség
- 2006-os évi becslés	3 320 000 (133.)
- 2000-es évi népszámlálás	2 839 177
- Népsűrűség	42 fő/km²
GDP	2006-os becslés
- Összes	17 113 millió dollár (92.); PPP: 25 132 millió dollár
- Egy főre jutó	5 211 dollár (71.); PPP: 8 389 dollár
HDI (2004)	0,809 (58.) – magas
Pénznem	Amerikai dollár (USD)
Időzóna	(UTC-5)
Internet TLD	.pa
Nemzetközi gépkocsijel	PA
Hívószám	+507
	Az ENSZ és az OAS tagja.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. július 8.

Pontosság

megtekintett

Ugrás: navigáció, keresés

Panama, hivatalos nevén Panamai Köztársaság (spanyolul República de Panamá), Közép-Amerika legdélibb állama. Természetes hidat képez Dél- és Észak-Amerika között. Nyugatról Costa Rica, keletről Kolumbia határolja, északi partjait az Atlanti-óceán, déli partjait a Csendes-óceán mossa.

[szerkesztés] Földrajz

Panama domborzati térképe

[szerkesztés] Domborzata

Az ország uralkodó domborzati formái a közép-amerikai Kordillerák összeszűkülő hegyláncai, melyek a kontinensválasztó földszoros területén dombokká alacsonyodnak. A térség 70%-át 700 méternél nem magasabb dombság borítja. Partvidékét a Csendes-óceán, és a Karib-tenger mentén széles alföld kíséri, ahol a legnépesebb települések találhatók. Az alacsony tengerparti síkságok az ország déli részén terülnek el, melyek többnyire nem érik el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot. Ezek a területek rendkívül értékesek, mert természeti adottságaik segítik a tengerparti kialakulását. A földszoros nem képezi részét az észak-amerikai hegyláncoknak és a dél-amerikai Andokhoz is csak a kolumbiai határhoz közel eső hegységek kapcsolódnak. A Kordillerák Costa Ricába átnyúló része a Talamanca-hegység, mely a csatornáig Tabasarái-hegységben folytatódik. Ez a hegységrendszer a vulkáni kitörések alatt felhalmozódott magmatikus kőzetből áll. Magassága 600 métertől 2000 méterig terjed, és trópusi erdő borítja, mely rendkívül alkalmas hegyvidéki túrákra. Panama legmagasabb csúcsa a 3500 méteren található Baru vulkán (spanyolul: Volcán Barú), mely évezredek óta inaktív, viszont a körülötte lévő területek rendkívül termékenyek. Az ország két különálló hegységrendszerből áll, melyet 100-tól 450 méterig magasodó dombságok és a Panama-csatorna választ el.

[szerkesztés] Vízrajza

Északról a Karib-tenger, délről a Csendes-óceán mossa partjait. Panamában több mint 150 folyó és 3 nagykiterjedésű tó van. Ezek hasznosítása az ország fő energiaforrását jelentik, és a vízierőműveken kívül a mesterséges Gatún-tó táplálja a Panama-csatorna zsiliprendszerét. A folyók többsége a Csendes-óceánba ömlik, melyek sokkal lassabbak és gyűjtőmedencéjük sokkal kiterjedtebb, mint a Karib-tengerieké. A legjelentősebbek: Chagres, mely a Gatún és a Madden-tó feltöltéséért felel. A két tóhoz vízierőműveket is építettek, melyek az ország és a csatorna elektromos ellátásáért felelnek. A Tuira viszont, a San Miguel-öbölbe folyva a kereskedelmi hajózásnak kedvez. A tengerpart turisztikai hasznosítása az ország mindkét partszakaszán megjelenik.

[szerkesztés] Éghajlata

Panama éghajlatát trópusi egyenlítői éghajlat és kis hőmérsékleti ingadozás jellemzi, mely rendkívül kedvező az idegenforgalom szempontjából. Két évszak, a száraz és az esős létezik Panamában. Az előbbi december végétől május elejéig, az utóbbi viszont november végéig tart. Az összes évi csapadékmennyiség az esős évszakban hullik le, a száraz évszakban viszont napokig nem is esik az eső, mely néhány turizmusfajtát szezonálissá alakít. A Karib-tenger mentén elterülő parti síkság az egyenlítői kétperiódusú esőzónába tartozik, ahol a csapadék eléri az évi 3500 millimétert, melyet többnyire az észak-keleti szelek szállítanak. A csendes-óceáni partvidékre a kedvezőbb szavanna éghajlat a jellemző, kevesebb csapadékkal és rövid száraz időszakkal. Ennek oka a földszoros hegyei, a Kordillerák, mely pajzsként védi a partot az esőzésektől. Naplemente után az ország egész területén egy hűvösebb szellős időszak veszi kezdetét, illetve a napfelkelte szinte minden évszakban napsütéssel kezdődik. A hőmérséklet évi átlaga meglehetősen egyenletes. A leghidegebb hónap az október (középhőmérséklet 26 °C). Legmelegebb, pedig az április (középhőmérséklet: 28 °C). Legcsapadékosabb az október (21 csapadékos nap), amikor zivatarok gyakran előfordulnak. Legszárazabb, pedig a március (2 nap). A hőmérséklet relatíve alacsonyabb a magashegységekben. A nyugati oldali Talamanca-hegységben fagy is jelentkezik, azonban havazás nincs.

Panama partjait nem érik el a hurrikánok, mely rendkívüli előnyt jelent, hiszen számos népszerű trópusi desztinációnál a hurrikánveszély majdhogynem mindennapos. A levegő páratartalma rendkívül magas (néha eléri a 70%-ot), mely a Csendes- és az Atlanti-óceán felöl érkező áramlatoknak köszönhető. A legfontosabb turisztikai szezon általában a száraz időszakban van, amikor keveset esik az eső.

[szerkesztés] Növény- és állatvilága

A trópusi meleg és a gyakori esőzések okozta sűrű vegetációnak és a kialakult különleges növényfajoknak fontos szerep jut a turisztikai kínálatban. Panama felszínét többségében trópusi őserdő borítja, melyet néhol bozótos és füves növényzet szakít meg. A Kordillerák 1500 méternél magasabb hegységeiben örökzöld erdők találhatók. Ennél a magasságnál a leggyakrabban előforduló fafajták a tölgy és az éger. A hegyláncok lábától, egészen az Atlanti-óceán partjáig szubtropikus örökzöld erdő található. A tengerpart peremvidékét, 600 méteres tengerszint feletti magasságban szintén trópusi erdő borítja. Az ország keleti részén elhelyezkedő Darién tartomány ugyancsak említésre méltó régió, ugyanis az amerikai trópusok legváltozatosabb ökoszisztémájával rendelkező erdőség, mely a világörökség részét is képezi. Érintetlen trópusi esőerdő, mely egyfajta átmenetet képez a jellegzetesen trópusi és hegyvidéki területek között. Ezen felül számos veszélyeztetett és kihalófélben lévő állatfajnak ad otthont. Panama 40%-a fás terület, azonban az 1940 óta a mezőgazdaság és állattenyésztés szülte erdőirtások az ország faállományának több, mint 50%-t elpusztították. A rendszertelen fakivágások felbecsülhetetlen károkat okoznak az ökoszisztémában és, ezáltal a turizmusnak is. A mocsarak és az áradások sorozatos problémát jelentenek a vidéki településeken. Ironikusnak tűnhet, hogy ma már az esőerdő turisztikai látványértéke éppen ritka előfordulásában rejlik.

[szerkesztés] Történelme

[szerkesztés] Kolumbusz előtt

Régészeti feltárások bizonyítják, hogy az őslakosok körülbelül i.e. 11 000 és i.e 1000 között népesítették be a közép-amerikai földszoros területét. Vitatott, hogy a spanyolok érkeztekor mennyi őslakos élt a mai Panamában. A becslések 200 000 és 2 000 000 között szórnak. A spanyolok számos kiskirályságot (úgynevezett: cacicazgos) találtak saját kormányzattal és hadsereggel. Ezek élén egy papokból álló elit állt. Társadalmuk nemesekre, katonákra, közrendűekre és rabszolgákra oszlott.

[szerkesztés] Panama aranykora

1502-ben Kolumbusz Kristóf negyedik útján a mai Venezuelától északra hajózott, majd Kuba és Jamaica partjaitól délre hajózott végig a közép-amerikai földszoros felé, majd az ottani partok mentén haladt délre. Ekkor fedezte fel mai Panama nyugati területeit. Már előzőleg, 1501-ben Rodrigo de Batisdas sevillai hivatalnok, aki Kolumbusz Kristófot második útjának résztvevője volt, egy másik expedíciót indított a spanyol korona beleegyezésével 1501-ben. Ő volt az első európai, aki a földszoros szárazföldjére lépett és felfedezte a keleti területeket, ahol őslakos indiánokkal találkozott. A spanyolok érkeztekor négy nagyobb indián nép – a csibcsák, a csokoák, a kunák és a kuvák – élt a mai Panamában.

Kolumbusz a spanyol királynőtől kapott utasításait követve, arany után kutatott a földszoros Atlanti-óceán partjánál. Ennek biztonsága érdekében béketárgyalásokat folytatott az indián törzsfőkkel. A béke azonban nem tart sokáig, összetűzések alakulnak ki a gyarmatosítók és az őslakosok között. Közben Kolumbusz megalapította az első telepet az Újvilágban, élére bátyját nevezte ki.

Rodrigo de Bastidas expedíciójával érkezett a nemesi származású Vasco Núñez de Balboa. 1513-ban felfedezte a Csendes-óceánhoz vezető utat. Ez a spanyol korona számára nagyon fontos felfedezés volt, hiszen ezzel megnyílt az út Dél-Amerika nyugati partjára, az ott zsákmányolt aranyat a földszoroson keresztül lehetett az anyaországba szállítani. Panama őserdein keresztül utat is vágtak maguknak, amely a Camino de Cruces nevet kapta. Maradványai ma is láthatók. Ettől kezdve a földszoros kereskedelmi csomópontként szolgált, melynek szerepe volt a spanyol birodalom gazdasági virágzásában. Ez volt Panama aranykora. Beárnyékolta ezt az időt az indián törzsek pusztulása. Például eredetileg a kuva indiánok voltak legtöbben a földszoroson. A gyarmatosítók az utolsó szálig kiirtották őket.

[szerkesztés] Spanyol, majd kolumbiai uralom

Panama majd 300 évig (1538-1821) a spanyol birodalom része volt, de jelentősége már a 17. század végén csökkent. A spanyol monarchia ereje fogyatkozott, befolyása a gyarmatokon fokozatosan csökkent. A panamai földszoroson keresztül a szállítás gyorsabb volt, mint Amerika megkerülésével, ugyanakkor drágább is és sok munkaerőt igényelt. Panama az Atlanti-óceán felől könnyen sebezhető volt, kitéve a kalóztámadásoknak. Ezek közül a legjelentősebb Francis Drake 1573-as akciója, amikor átkelve a földszoroson a Csendes-óceán partján lévő spanyol gyarmatokat támadta meg. 1666-ban pedig a híres angol kalóz, „őfelsége kalóza”, Henry Morgan kifosztotta és felgyújtotta Panamavárost.

Az 1821-es év Panamán kívül Közép- és Dél-Amerika spanyol gyarmatainak is elhozta függetlenségét. Panama akkoriban Ecuadorral, Peruval, Bolíviával és Venezuelával együtt Új-Granada alkirályság része volt. Nagy-Kolumbia „Gran-Colombia” néven együtt lettek függetlenek. A földszoros irányításával megbízott José Domingo Espinar tábornok fellázadt a központi kormányzat ellen, ezért Panama, ha kis időre is, de elvált Nagy-Kolumbiától. A helyi vezetés később Simón Bolívart kérte fel, hogy vegye át a földszoros irányítását. Bolívar az újbóli csatlakozást tanácsolta Kolumbiához. Nagy-Kolumbia belharcok következtében szétesett, de Panama 1831-ben külső nyomásra újból csatlakozott megkisebbedett Kolumbiához. Venezuela és Kolumbia függetlenedése Nagy-Kolumbiából példát mutatott Panamának is. Vártak az alkalomra, amely az 1840-es polgárháborúval jött el. Panama ekkor megint független lett, de csak rövid ideig, egy évig.

[szerkesztés] Vasút, majd hajózó csatorna a földszoroson át

A politikai bizonytalanság légkörében az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország a Csendes- és az Atlanti-óceán közötti utazás meggyorsítása céljából vasútat, illetve hajózó csatornát szeretett volna építeni valahol Közép-Amerikában. 1846-ban az USA szerződést írt alá Kolumbiával. Jogot kapott egy transzkontinentális vasút megépítésére panamai területen. Ezen kívül a szerződés arra is feljogosította Amerikát, hogy egy fegyveres beavatkozhat egy esetleges függetlenségi felkelés esetén, a felkelés leverése céljából. Ez a szerződés felháborította a panamaiakat. Súlyos konfliktusokhoz vezetett. Ezek egyike volt 1856-ban a „Dinnyeárusok háborúja”. Az amerikaiak leverték ezt a felkelést. Közben 1855-ben megépült az Újvilág első interkontinentális vasútvonala, mely Panamavárostól Colón városába vezetett. E vasútnak rendkívüli szerepe volt a kaliforniai aranyláz idején: a Kaliforniában kitermelt aranyat a földszoroson keresztülhaladó vasutat felhasználva szállították az Egyesült Államok keleti partjára.

A kolumbiai kormány koncessziót adott a francia Ferdinand De Lesseps diplomatának a hajózócsatorna építésére a panamai földszoroson át. Lesseps részt vett a Szuezi-csatorna építésében is. Panamában a két óceán közötti távolság nem több mint 70 km. Ebből 30 km a Karib-tengerbe ömlő Chagres-folyó. A francia terv szerint a 30 km-es szakaszt kimélyítették nagyméretű hajók számára. A fennmaradó részen egy mesterséges csatornát terveztek. A terv hasonlított a Szuezi-csatorna tervére. Problémát okozott a két ország teljesen eltérő domborzata. A Szuezi-csatornát sík, sivatagos terepen építették. Panamában viszont trópusi erdővel fedett dombvidéken kellett átjutnia a csatornának. A francia vállalkozás hatalmas pénzeket emésztett fel és 1889-re teljesen kudarcba fulladt. A kudarcban szerepe volt a nagyarányú sikkasztásoknak is. („Panamázás”) Amíg az építkezés folyt, több mint 22 ezer munkás halt meg sárgalázban vagy maláriában.

Lesseps után egyik mérnöke, Bunau Varilla szerezte meg a koncessziót. Az építkezés folytatásához pénz kellett, azonban ekkora befektetéshez egyedül az USA-nak volt fedezete. Az amerikaiakat már régóta foglalkoztatta egy közép-amerikai csatorna terve és Nicaragua mellett Panama jött számításba. A kolumbiai kormány visszautasította az amerikai beruházást. Ekkor az Egyesült Államok szövetségest váltott. A panamai nép még mindig küzdött függetlenségéért olyan vezetőkkel az élen, mint Victoriano Lorenzo és Belisario Porras, akik gerillaháborút folytattak a kolumbiaiak ellen. Az Egyesült Államok a függetlenségükért harcoló panamaiak mellé állt és rávette a nagy befolyással bíró földbirtokos családokat a Kolumbiától való elszakadásra. Panama 1903. november 3-án kikiáltotta függetlenségét, amit az Amerikai Egyesült Államok gyorsan elismert és flottája megakadályozta Kolumbia katonai beavatkozását. Bunau Varilla ekkor már Panama nagykövete volt az Egyesült Államokban és 15 nap múlva tető alá is hozták az első csatornaszerződést, mely sokkal bővebb jogokat adott az USA-nak, mint az a terv, amit a kolumbiai kormány visszautasított.

Ettől kezdve az Amerikai Egyesült Államok igazgatott a csatorna mentén egy 10 km széles és 80 km hosszú sávot. Habár a szerződés szerint ezt az övezetet az Államok bérelte, joga volt katonai erővel is fellépni, ha érdekei sérülnek. Ezután a francia kudarcból okulva folytatták a Panama-csatorna építését. Lemondtak a tengerszinten vezetett csatorna tervéről. 27 méteres szintkülönbséget hajók átemelésére alkalmas zsiliprendszerrel hidaltak át. A munkások halálát okozó sárgaláznak és maláriának nagy mennyiségű rovarirtó felhasználásával és szúnyogháló használatával sikerült véget vetni. Az első hajó 1914. augusztus 15-én haladt át a csatornán, egy évvel a tervezett határidő előtt.

[szerkesztés] Az Amerikai Egyesült Államok érdekszférája

Panama független, alkotmányos állam volt, vezetői viszont időnként a hatalom kisajátítására törekedtek. Az ötvenes években kétszer egymás után elnökké választott Arnulfo Arias Madrid elnököt a panamai hadsereg puccsal megbuktatta. Katonai junta vette át a kormányzást, élén Omar Torrijos tábornokkal. (Martín Torrijos jelenlegi panamai elnök apja). Torrijos rezsimje elnyomó volt és korrupt. Azonban a karizmatikus vezetőt populista törvényei és nacionalizmusa népszerűvé tette őt panamai köznép körében. Népszerűsége tovább nőtt, amikor 1977-ben szerződést írt alá az Amerikai Egyesült Államokkal: 1999. utolsó napján Panama visszakapja a Csatornaövezetet, az amerikai katonák pedig kivonulnak addigra.

1981–ben Torrijos meghalt. Egy Noriega nevű tiszt nevezte ki magát elnöknek., A következő választáskor Noriega jelöltje nyert, de túl önállónak bizonyult, ezért Noriega menesztette. Idővel fény derült Noriega és a kolumbiai drogkartellek közötti együttműködésre, pénzmosásban és a drog szállításában való részvételére. Az Amerikai Egyesült Államok kezdetben erre gazdasági megszorító intézkedésekkel reagált. 1989 májusában újra választásokat tartottak és Noriega jelöltje vesztett. Erre fel a választást meg nem történtnek nyilvánította és kinevezte magát ismét államfőnek. Válaszul az Egyesült Államok hadat üzent. Az 5 napos akcióban harcokban a panamai milíciák kivéreztek. Noriega a vatikáni követségre menekült, majd 13 napig tartó „önkéntes száműzetés után” megadta magát. Most 40 éves börtönbüntetését tölti az USA-ban drogkereskedelem miatt.

Az amerikaiak újból a korábban demokratikus módon megválasztott jelöltet ültették az elnöki székbe. Azóta Panama demokratikus berendezkedésű állam. 1999-ben Mireya Moscoso nyerte a választásokat, ő Latin-Amerika történelmének második női elnöke. Utána Martin Torrijos szociális reformok programjával 2004-ben nyerte meg a választásokat.

[szerkesztés] Népessége, lakossága

[szerkesztés] Általános adatok

A 2005. évi felmérések szerint az országban 3 242 173 (2007 CIA world factbook) fő él. A népesség eloszlási adatokat tekintve fiatal népességről van szó, melynek 30%-át a 0-tól 14 évesig terjedő korosztály teszi. A várható életkor 72 év. A népsűrűség 40 fő/km² , főleg a csendes-óceáni partvidék sűrűn lakott, miközben a karibi oldal szinte lakatlannak tekinthető.

[szerkesztés] Etnikai összetétel

Az etnikai összetétele rendkívül változatos. Mesztic (70%), amerikai indián (14%), fekete (12%) és fehér (4%) . Spanyolok érkezése előtt több tucatnyi indián törzs élt Panamában, mostanra mindössze 7 maradt fenn: Kunák, Guaymis, Bribri, Teribe, az Emberá, a Wounaan és a Bokotá (3. sz. melléklet). Minden egyes törzs megtartotta kultúráját és hagyományait. Guaymik vannak a legtöbben (125 000 fő) és a Kunák rendelkeznek a legnagyobb politikai befolyással. Ezen kívül számos az ázsiai, és jelentős a Közel-Keletről, és Európából származó diaszpóra.

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Bővebben: Panama városai

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

A lakosság 95%-a keresztény. Ezenbelül 80% katolikus és 15% protestáns.
Az emberek angolul, spanyolul és panamaiul (spanyol-angol keveréknyelv) beszélnek.

[szerkesztés] Szociális rendszer

Harmadikvilágbeli ország. A munkanélküliség kb. 9%, a szakképzett munkaerő hiánya magasnak mondható. A lakosság 37%-a él létminimum alatt.

[szerkesztés] Államszervezete

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Panama demokratikus ország, melynek államformája elnöki köztársaság. A közigazgatás 9 tartományból és 1 autonómiából áll. A tartományok élén az elnök által kijelölt kormányzók állnak, akik az egyes közigazgatási területeken a legfőbb hatalmi szervek. Az alkotmány alapján 3 jól elkülöníthető hatalmi bázisból áll: a végrehajtói hatalomból, mely áll az elnökből, akit 5 évenként választanak meg, 2 alelnökből és egy 13 miniszterből álló kabinetből, melyet az elnök jelöl ki.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Panama 9 tartományból (provincias) és 5 Territoriumból (comarcas) áll: Tartományok:

Bocas del Toro
Chiriquí
Coclé
Colón
Darién
Herrera
Los Santos
Panamá
Veraguas

Autonóm indián territorium

C1 Emberá
C2 Kuna Yala
C3 Madugandí
C4 Ngöbe-Buglé
C5 Wargandí