Közönséges óriáskígyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges óriáskígyó
Boa constrictor closeup.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Óriáskígyófélék (Boidae)
Alcsalád: Valódi boák (Boinae)
Nem: Boa
Linnaeus, 1758
Faj: B. constrictor
Tudományos név
Boa constrictor
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges óriáskígyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges óriáskígyó témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges óriáskígyó témájú kategóriát.

Argentin boa (Boa constrictor occidentalis)

A közönséges óriáskígyó, más néven bálványkígyó (Boa constrictor) a kígyók alrendjébe és az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó szárazföldi kígyófaj. A legismertebb és legelterjedtebb óriáskígyófaj, nem csak természetes élőhelyén, hanem hobbiállatként is. A Boa kígyónem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges óriáskígyó az Újvilág trópusi részének legismertebb óriáskígyója, Közép-Amerikától Észak-Argentína területéig élnek populációi. Azonban az elterjedése nem folytonos, vannak területek, ahonnan hiányzik, míg a szomszédos térségekben megtalálhatók. A hatalmas elterjedési területből következik, hogy változatos élőhelyeken él a száraz pampáktól a sűrű trópusi esőerdőkig, viszont a víz közelsége fontos feltétel.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatalmas elterjedési területén több alfaja is kialakult, amelyek több szempontból is különböznek egymástól. Sokáig kérdéses volt az is, hogy egy fajba tartoznak-e a különböző változatok, az alfajok pontos száma ma is vita tárgya. Az alfajokon belül számos további szín- és mintavariációja ismert.

  • Boa constrictor constricor: vörösfarkú boa Brazília, Kolumbia, Guyana, Venezuela, Peru, Kolumbia, Trinidad és Tobago. A legnagyobb méretű és egyben legszínpompásabb alfaj. A fiatalok általában világosabb színűek, majd felnőtté válva sötétebbek lesznek.
  • Boa constrictor auspex: Dél-Amerika északi területei
  • Boa constrictor diviniloquus: Peru
  • Boa constrictor formosissimus: Dél-Amerika északi területei
  • Boa constrictor rex-serpentum: Dél-Amerika északi területei
  • Boa constrictor amarali: Amaral boa, Dél-Brazília, Bolívia, Paraguay. Változatos megjelenésű, kis méretű alfaj. A farki része rövidebbnek tűnik, ezért kurtafarkúnak is nevezik.
  • Boa constrictor auspex: Dél-Amerika északi területei
  • Boa constrictor imperator: Császárboa, Közép-Amerika, Kolumbia, Karib-tenger szigetei. Kisebb termetű, de heves vérmérsékletű alfaj.
  • Boa constrictor mexicana: Mexikó
  • Boa constrictor sigma: Sigma-boa, Mexikó
  • Boa constrictor isthmica: Panama és Kolumbia
  • Boa constrictor diviniloquax var. mexicana: Mexikó
  • Boa constrictor eques: Peru
  • Boa constrictor longicauda :tumbesi boa,Peru. Elképzelhető, hogy az B.c. ortonii változata, nem önálló alfaj. Mint neve is mutatja, hosszú a farki része. A mérete kisebb a törzsalakénál, a színe idősebb korában szép kontrasztos.
  • Boa constrictor melanogaster : ecuadori feketehasú boa, Ecuador. Az alfajként való elkülönítése még kérdéses, feltehetően a B.c. constrictor változata. Jellegzetessége a sötét alapszín, a fekete színű nyeregminta.
  • Boa constrictor nebulosa : ködfoltos boa: Dominika szigete. Annyira eltér a törzsalaktól, hogy többen külön fajnak tartják. Sötét színű, a nyeregmintázata elmosódott. Viszonylag kis méretűek.
  • Boa constrictor occidentalis : argentin boa, Bolívia, Paraguay és Argentína. A felnőttek alapszíne sötét. Nagy méretű, akár 3 méteresek is lehetnek. A két évszakos szavanna élőhelyhez alkalmazkodott. Veszélyeztetett.
  • Boa constrictor orophias: Szent Lucia szigeti boa, Szent Lucia. A szigeten elszigetelten élő boákat sokan külön fajnak tartják. Sötét, barna színű kígyók, az idősebbek sötétszürkékké válnak. Viszonylag kis méretű.
  • Boa constrictor ortonii: Orton-boa, Peru. Közepes méretű, szürkés, világosbarna színű alfaj. A hegyvidéki életmódhoz alkalmazkodott, akár 10 °C alatti éjszakai hőmérsékletet is képes átvészelni.
  • Boa constrictor sabogae: Pearl-szigeti boa, Panama nyugati része (Perlas, Taboga és Tabogilla szigetek). Világos színű (hypomelanisztikus), kis méretű alfaj. Veszélyeztetett.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közepes termetű kígyó, átlagosan 2-3 méteresek a felnőtt egyedei. A rekordot egy trinidadi 5,6 méter hosszú példány tartotta, míg ki nem derítették, hogy valójában egy fiatal zöld anakonda (Eunectes murinus). Ezzel egy új rekord vált hitelessé, a 4,5 méter.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A boa éppen megeszik egy nyulat

A fákon és a talajfelszínen egyaránt ügyesen mozog, kiválóan úszik, de csak ritkán megy be a vízbe. Fák üregében, sziklák hasadékában, gyökerek között búvik meg, ahol több egyed is tartózkodik egyidejűleg, négyes-ötös csoportokat alkotva. A kifejlett példányok este aktívak, és elsősorban a talajon tartózkodnak. Kisebb és közepes nagyságú emlősökkel, madarakkal, gyíkokkal, sőt, kisebb kajmánokkal is táplálkoznak, zsákmányszerzés céljából a fákra is felkúsznak. A fiatal egyedek inkább a vízparti fák lombkoronáján élnek.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Álelevenszülők, a szaporodási időszak a helyi környezeti sajátosságoknak megfelelően területenként eltérő hónapokra esik. A tenyésztők a párzási hajlandóság növelésére először 6-8 hétig 22 Celsius-fokra csökkentik a hőmérsékletet, valamint a nappali világítás időtartamának hosszát; ezenkívül megvonják a táplálékot az állatoktól. Mihelyt visszaáll a normális helyzet, a kígyók rövidesen párzani kezdenek. Ha több hím keresi fel egyszerre a nőstényt, akkor előbb megküzdenek egymással a párosodás jogáért. A vemhesség 6-8 hónapig tart, az utódok számától és a hőmérséklettől függően. A 25-50 kis boa 35-50 centiméteres hosszal látja meg a napvilágot. A korán önállóságra kényszerülő kicsik 1-3 hetes korukban, az első vedlésük után esznek először. A fiatalok ivaréretté 3 éves korukban válnak. Terráriumi körülmények között akár 20-30 évig is élhetnek.

Egy fiatal példány
A kígyó feje oldalról
A kígyó feje felülről
Egy kifejlett példány

Hobbiállatként való tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges óriáskígyók a legelterjedtebb terráriumi hobbiállatok közé tartoznak. Bár viszonylag könnyen megszokják az embert, és többnyire kevésbé agresszívek, mint más óriáskígyók, nem árt az óvatosság velük. Viszonylag olcsón meg lehet vásárolni egy fiatal egyedet, de ilyenkor gondolni kell arra, hogy akár 3 méteresre is megnőhet. Mivel Magyarországon veszélyes állatnak minősül, külön engedély kell a tartására, amelynek megszerzéséhez nemcsak a tartó szakképzettségét, hanem a megfelelő elhelyezést is biztosítani és bizonyítani kell.

A méretének megfelelő, de mindenképpen tágas terráriumban kell tartani. A hőmérsékletnek 27-32 °C között kell lennie, (este pár fokkal alacsonyabbnak), és mindenképpen biztosítani szükséges vizet és mászási lehetőségeket is. Terraristák körében elterjedt faj, szinte valamennyi magyar állatkertben is látható.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]