Kolumbia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolumbiai Köztársaság
República de Colombia
Kolumbiai Köztársaság zászlaja
Kolumbiai Köztársaság zászlaja
Kolumbiai Köztársaság címere
Kolumbiai Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Spanyol: "Libertad y Orden"
Szabadság és rend
Nemzeti himnusz: ¡Oh Gloria Inmarcesible!
LocationColombia.svg

Fővárosa Bogotá
é. sz. 4° 39′, ny. h. 74° 03′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Juan Manuel Santos
Alelnök Angelino Garzón
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség Spanyolországtól
Kikiáltása 1810. július 20.
Elismerése 1819. augusztus 7.

Tagság A Dél-amerikai Unió, a CAN, a FLAR, a MERCOSUR,
a G3, az ENSZ, a Latin Unió és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint 42 888 592 fő (2005)[1] +/-
Rangsorban 27
Becsült 47 697 000 fő (2014. július)
Rangsorban 27
Népsűrűség 37 fő/km²
GDP 2006-os becslés
Összes 135 075 millió dollár (43)
PPP: 350 797 millió dollár
Egy főre jutó 2 888 dollár (96)
PPP: 8 091 dollár
HDI (2004) 0,790 (70) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 1 141 748 km²
Rangsorban 26
Víz 8,8%
Egyéb adatok
Pénznem Kolumbiai peso (COP)
Nemzetközi gépkocsijel CO
Hívószám 57
Internet TLD .co
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolumbia témájú médiaállományokat.

Co-map.png

Kolumbia (spanyolul: Colombia) Dél-Amerika északnyugati részén fekvő ország. Hivatalos neve Kolumbiai Köztársaság (spanyolul: República de Colombia), fővárosa Bogotá. Nevét a kontinens európai felfedezőjéről, Kolumbusz Kristófról kapta.

A szárazföldön keleten Venezuela, délkeleten Brazília, délen Ecuador és Peru, északnyugaton pedig Panama határolja. Mind az Atlanti-, mind pedig a Csendes-óceánon van partszakasza. (A dél-amerikai országok esetén ez ritkaság, rajta kívül csak Chile mondhatja el ezt magáról, de az csak nyúlfarknyi szakaszon ér ki az Atlanti-óceánra.)

Ezeken túlmenően a kolumbiai kormány hivatalosan szomszédos országoknak tekinti azokat az országokat is, amelyekkel Kolumbiának közös tengeri határa van. Ezek a következők: Jamaica, Haiti, Honduras, Nicaragua, Costa Rica és a Dominikai Köztársaság.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolumbia domborzati térképe
A Nevado del Ruiz vulkán. 1985-ben kitört és több környező települést elpusztított.
A Chicamocha folyó kanyonja

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pacifikus hegységrendszer részeként a régióban gyakori a földrengés és a vulkáni kitörés. Kolumbiában az Andok hegyei uralkodnak. Az Andok délnyugaton három láncra oszlik:

  • Cordillera Occidental a csendes-óceáni partvidéken. Itt fekszik Cali város.
  • Cordillera Central a Cauca (nyugaton) és a Magdalena (keleten) folyók között. Itt fekszik Medellín, Manizales és Pereira város.
  • Cordillera Oriental északkeleten a Guajira-félszigetben végződik és itt fekszik Bogotá, Bucaramanga és Cúcuta város. A csúcsok magassága itt meghaladja 4000 métert, míg a másik két hegylánc csúcsainak magassága eléri az 5500 métert. A 2600 méter magasságban fekvő Bogotá a maga méretében a legmagasabban fekvő város a világon.

Az Andoktól keletre a szavannával fedett Llanos fekszik. Ez a táj az Orinoco-medence része és messze délkeleten már az Amazonas vidékének esőerdei fedik. Ez az alacsonyan fekvő vidék nagyjából Kolumbia területének felét teszi ki, de a lakosság 3%-a sem él itt.

Északon a karibi partvidéken lakik a lakosság 20%-a. Itt a fő kikötők Barranquilla és Cartagena. A vidék nagyrészt alacsonyan fekvő síkság, de itt található a Sierra Nevada de Santa Marta hegylánc is, az ország legmagasabb hegyeivel (Pico Cristóbal Colón, Pico Simón Bolívar), valamint a Guajira-sivatag.

A Csendes-óceán partján fekvő síkság keskeny és nem is folyamatos. Mögötte a Serranía de Baudó hegyvidékét sűrű növényzet fedi, lakossága ritka. A fő kikötő a Csendes-óceánon Buenaventura.

Kolumbiához tartozik több sziget is a Karib-tengeren és a Csendes-óceánon.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területe megoszlik a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán vízgyűjtő területe között. A keleti síkság az ország területének majdnem felével az Orinoco vízgyűjtő területéhez tartozik. A déli esőerdők térsége már az Amazonas vízgyűjtőjén fekszik. A hegyvidékek vizeit is jelentős méretű folyók vezetik le. E folyók vízjárása erősen függ az esős és száraz évszak váltakozásától, rendszeresek a pusztító áradások mind a hegyvidékeken, mind az alacsonyan fekvő vidékeken. Az El Niño jelenség nehezen előrejelezhető heves esőzéseket vált ki, amelyek szokatlan időben szokatlanul nagy, ezért különösen pusztító árvizeket vált vált ki.

Fő folyók: Amazonas, Apaporis, Arauca, Caquetá, Cauca, Guainía-Negro, Guainía, Inirida, Magdalena, Meta, Río Negro, Orinoco, Putumayo, Vaupés.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország déli részén húzódik az Egyenlítő. Az évi középhőmérséklet 24 °C. A hőmérséklet elsősorban a tengerszint feletti magasságtól függ. Általában 300 m szintkülönbség 2 °C fok különbséget okoz az évi középhőmérsékletben. Az ország hegyvidéki részein így a forró folyóvölgyek felett havas csúcsok emelkednek. Az évi csapadék mennyisége 2000 mm körül mozog. Az ország északi részén 400 mm alatt van a csapadék. Legcsapadékosabb a csendes-óceáni tengerpartra néző hegyoldalak vidéke, legszárazabb pedig a Guajira félsziget. Mivel a széljárás meglehetősen állandó, a hegyeknek van esőnek kitett és esőárnyékban lévő oldala, jelentősen eltérő növény- és állatvilággal.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény- és állatvilág a helyi éghajlat szerint alakul. A félszáraz északkeleti sztyeppek és trópusi sivatagok növényzete elszórt fákból és bozótokból áll. Ettől délre szavanna fedi a keleti síkságot, a Llanos kolumbiai részét. A délkeleti esős térségben trópusi esőerdő nő.

A hegyvidékeken a növényzet is a tengerszint feletti magasságtól függ. Az alábbiakban a növényzeti övekhez megadott tengerszint feletti magasság tájékoztató értékű. A tényleges helyzet függ az Egyenlítőtől való távolságtól, a csapadékmennyiségtől, a széliránytól, a lejtőszögtől, a talajtól, az emberi tevékenységtől.

  • tierra caliente (forró föld) 1000 m alatt. Trópusi növényzet fedi.
  • tierra templada (mérsékelt föld) 1000–2000 m között. A legtermékenyebb vidék, a lakosság zömének lakhelye. Itt a legjobbak feltételek a kávéültetvényeknek.
  • tierra fria (hideg föld) 2000–3200 m között. Itt gabonát és burgonyát termesztenek.
  • zona forestada (erdők öve) 3200–3900 m között.
  • páramos (fátlan legelők öve) 3900–4600 m.
  • tierra helada (fagyos föld) 4600 m fölött. Az állandó hó és jég földje.
Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Kolumbia élővilága

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes és az épített környezetet fenyegetik természeti veszélyforrások és az emberi tevékenység is.

Veszélyt okoz, hogy Kolumbia a csendes-óceáni vulkanikus övben fekszik. 15 nagyobb vulkán van az országban, amelyek kitörései időnként emberéleteket követelnek. A tektonikus mozgások pusztító földrengéseket okoznak. A hegyvidékeken és a síkságokon egyaránt előfordulnak nagy árvizek, amelyek rendszeresen emberéleteket követelnek és súlyos anyagi károkat okoznak az esős évszakban. Az El Niño jelenség okozta erős esőzések ciklusa nehezen előjelezhető, időnként nagyon súlyos árvizeket okoznak.

Az erdők kivágása jelentős változásokat okozott az Andok tájain, Amazónia esőerdeiben és a Csendes-óceán partvidékén. Akkor is erdők szűnnek meg, amikor az alacsonyan fekvő vidékek trópusi erdeit olajpálma-ültetvénnyé alakítják. Mégis, az erdőpusztulás üteme Kolumbiában viszonylag alacsony a környező országokhoz képest. A városi térségek ipara, amely fosszilis tüzelőanyagokat használ, és más emberi tevékenység elszennyezi a helyi környezetet, a hirtelen növekvő nagyvárosok vízellátása a mélységi vizek szintjét csökkenti. A környezet romlásához hozzájárulnak a fegyveres konfliktusok is. Illegális fegyveres csoportok nagy területeken kiirtják az erdőt, hogy kábítószert termeljenek. 2007-es becslés szerint 99 000 hektáron neveltek kokacserjét. Válaszként a kormány ezeket a növényeket veszélyes vegyszerekkel permetezteti le. A felkelők nagyobb csővezetékek elpusztításával is jelentős környezeti károkat okoznak.

Kolumbia nemzeti parkjai

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzeti parkok rendszeréhez 49 természetvédelmi terület tartozik.[2] Az ország biztonsági helyzete miatt többségük nem látogatható.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kolombusz előtti kultúrák

A mai Bogotá közelében i. e. 10 000 körül vadászó-gyűjtögető csoportok éltek, amelyek kereskedtek egymással és a Magdalena folyó völgyében élőkkel. I. e. 1000 körül az indiánok körében tagolt társadalmi szervezet épült ki, csúcsán a főnökökkel. A mai Kolumbiában két kultúra épített ki jól rétegzett társadalmi rendszert: a tayronák a karibi partvidéken és a muiszkák a Bogotá körüli felföldön. Mindkét csoport a csibcsa nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélt. Az inkák előtt a muiszkák építették ki a legfejlettebb politikai rendszert Dél-Amerikában.

Spanyol felfedezők először a karibi partvidéket érték el 1500-ban Rodrigo de Bastidas vezetésével. Kolumbusz Kristóf 1502-ben hajózott arrafelé. 1508-ban kezdődött a terület meghódítása Urabá vidékén, Vasco Núñez de Balboa vezetésével. 1513-ban ő volt az első európai, aki felfedezte a Csendes-óceánt, és híreket hozott a spanyolok számára a mai Peruról és Chiléről. A terület lakossága csibcsa és karib törzsek százaiból állt. Amikor a spanyolok meghódították őket, a harcok és a betegségek a bennszülöttek létszámának jelentős csökkenését okozták. A 16. században az európaiak megkezdték az afrikai rabszolgák importját.

A hódítás és gyarmatosítás kezdetétől számos lázadás volt a spanyol uralom ellen, de mindegyiket leverték, vagy olyan gyenge maradt, hogy nem tudott változtatni az általános állapoton. Az utolsó, ami végül a Spanyolországtól való függetlenségre vezetett, 1810 körül zajlott. Előzménye St. Dominque (a mai Haiti) 1804-es függetlenné válása volt. Innen kapott jelentős támogatást a kolumbiai függetlenségi harc két vezetője: Simón Bolívar és Francisco de Paula Santander. A függetlenségi harc 1819-ben ért véget, amikor Új-Granada Alkirályságból Nagy-Kolumbia szövetségi állam lett. Ennek része volt a mai Ecuador, Venezuela és Panama.

Belső politikai és területi viták után 1830-ban kivált Venezuela és Quito (a mai Ecuador). A föderáció és a központosított állam hívei közötti (gyakran fegyveres) harcok az állam nevének gyakori változásában tükröződtek.

A 19. század második felétől mély szakadék volt a liberálisok és a konzervatívok között, amely többször vezetett igen véres polgárháborúra. A legnevezetesebb az ezernapos háború (1899–1902), amelynek során az Amerikai Egyesült Államok befolyására elszakadt Panama megye (ahol a Panama-csatorna épült) és 1903-ban önálló országgá alakult. Ezután Kolumbia egyéves háborúba sodródott Peruval, mert vitatták Amazonas megye és székhelye, Leticia hovatartozását. Majd a viszonylagos politikai stabilitás kora jött, de az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején az erőszak újabb hulláma tetőzött. Ezt a két vezető politikai párt közötti feszültség okozta és Jorge Eliécer Gaitán liberális párti elnökjelölt 1948. április 8-án történt meggyilkolása robbantotta ki. A gyilkosság után Bogotában zavargások törtek ki, amelyek átterjedtek az ország más vidékeire is. 180 000 ember halt meg.

1953 és 1957 között katonai diktatúra volt. Ezután a két fő párt, a Kolumbiai Konzervatív Párt és a Kolumbiai Liberális Párt létrehozta a Nemzeti Frontot, abból a célból, hogy a konzervatívok és a liberálisok együtt kormányozzanak. A megállapodás szerint az elnöki tisztséget konzervatív és a liberális politikus négyévenként váltakozva tölti be, 16 évig fenntartva e rendszert, a 16 év letelte után meghosszabították a rendszert 4 évvel és 1982 óta szabad választások vannak. Minden más választott hivatalt paritásos alapon töltenek be. Ez a megállapodás vetett véget az erőszak korszakának, a Nemzeti Front kormányai fontos gazdasági és szociális reformokat hajtottak végre. Végeredményben az egymást követő liberális és konzervatív kormányok politikája közötti ellentét ellentmondásos eredményre vezetett. Bár sok területen haladás volt, számos szociális és politikai jogtalanság folytatódott és a hidegháború légkörében gerillaszervezetek alakultak a kormány és a politikai apparátus elleni harcra. Ilyen volt a FARC, az ELN és az M-19.

Az 1970-es évek végétől hatalmas és erőszakos kábítószer-kereskedő kartellek alakultak, az 1980-as és 1990-es években tevékenykedtek. Főleg a Pablo Escobar vezette medellíni kartell és a cali kartell tett szert kiterjedt politikai, gazdasági és társadalmi befolyásra Kolumbiában ebben az időszakban. Ezek a kartellek a politikai paletta minden részéből származó illegális fegyveres csoportokat pénzeltek és befolyásoltak. Ezeknek a gerilláknak szélsőséges ellenségei maguk is paramilitáris csoportokat alakítottak és vontak befolyásuk alá.

1991-ben a kolumbiai alkotmányozó gyűlés új alkotmányt fogadott el. Az alkotmány mindenkinek biztosítja a politikai, nemzetiségi, emberi és nemi jogokat. Megtiltja a kolumbiai állampolgárok kiadását külső hatalmaknak. Ez a tilalom a kábítószer kartellek lobbizására került bele az alkotmányba. A kartellek előtte véres hadjáratot folytattak a kiadatások ellen, terrorista támadásokkal és maffiaszerű kivégzésekkel. Ma is képesek a kormány és a politikai rendszer befolyásolására korrupció útján.

Manapság is pusztítja az országot a kábítószer-kereskedelem hatása, a FARC-hoz hasonló gerillaszervezetek harca, az AUC-hoz (amely ugyan leszerelt, de mégis tevékeny paramilitáris erő) hasonló szervezetek elleni harc. Rajtuk kívül is van számos kisebb frakció, amelyek együtt véres fegyveres konfliktusban tartják az országot. Andrés Pastrana elnök és a FARC 1998 és 2002 között tárgyalásokat folytatott a konfliktus megoldásáról, de ezek végül zsákutcába jutottak. Andrés Pastrana elnök megkezdte a Kolumbia Terv végrehajtását, amelynek egyidejűleg célja a fegyveres konfliktus befejezése és egy szigorú kábítószer-ellenes stratégia végrehajtása.

Álvaro Uribe elnöksége alatt, aki megválasztásakor a FARC és a hozzá hasonló bűnöző csoportok elnyomását ígérte, a biztonsági helyzet javult. Az emberrablások száma csökkent (a 2000-es 3700-ról 2005-ben 800-ra), a gyilkosságok száma több mint 48%-kal csökkent 2002 júliusa és 2005 májusa között, a terrorista gerillák száma pedig 16 900-ról 8900-ra csökkent. Ez együtt járt a gazdaság és az idegenforgalom szerencsés növekedésével. De a 2006–2007-ben lezajlott botrányok megmutatták, hogy a múltban is, ma is kapcsolatban állnak kormánytisztviselők és politikusok - főleg a kormánypártból - az AUC-cal és más paramilitáris csoportokkal.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kongresszus épülete, Bogotá

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnöki palota Bogotában

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Partido Liberal (liberális)
  • Partido Conservador Colombiano (konzervatív)
  • La U (uribista)
  • Cambio Radical (uribista)
  • Polo Democrático Alternativo (balra)
  • Oxígeno verde (zöld)
  • Partido Comunista de Colombia (kommunista)
  • Movimiento Obrero Independiente y Revolucionario

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Los departamentos de Colombia - Numerados.png
  1. Amazonas megye
  2. Antioquia megye
  3. Arauca megye
  4. Atlántico megye
  5. Bolívar megye
  6. Boyacá megye
  7. Caldas megye
  8. Caquetá megye
  9. Casanare megye
  10. Cauca megye
  11. Cesar megye
  12. Chocó megye
  13. Córdoba megye
  14. Cundinamarca megye
  15. Guainía megye
  16. Guaviare megye
  17. Huila megye
  18. La Guajira megye
  19. Magdalena megye
  20. Meta megye
  21. Nariño megye
  22. Észak-Santander megye
  23. Putumayo megye
  24. Quindío megye
  25. Risaralda megye
  26. San Andrés y Providencia megye
  27. Santander megye
  28. Sucre megye
  29. Tolima megye
  30. Valle del Cauca megye
  31. Vaupés megye
  32. Vichada megye
  33. Bogotá város

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberek egy piacon, Amazonas-medence

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi lakosság aránya 76,5% (2003-ban). Bogotá, Cali, Medellín és Baranquilla lélekszáma meghaladja az 1 milliót.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai összetétel: mesztic 58%, fehér 26%, fekete 15%, indián 1%

Vallási megoszlás: római katolikus 94%, egyéb 6%

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bogotá üzleti negyede
Kávéültetvény Quindío tartományban
Megművelt földek Ipiales környékén, az ország délnyugati részén
Cartagena kikötője

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdasági-ipari ország, Latin-Amerika közepesen fejlett országai közé tartozik. A belpolitikai bizonytalanságot kihasználva virágzik a feketegazdaság (kokain-, marihuána- és heroinkereskedelem), a smaragdcsempészet és a pénzhamisítás.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 21. század elején az ország területének csak mintegy 5%-át adják a szántóföldek, gyümölcsösök és kertek, 35% rét és legelő, 44% erdőség, 16% beépített ill. terméketlen.

Mezőgazdasági terményei közül a legjelentősebb a kávé (több, mint egy évszázada, ma a világtermelés 10%-át adja), továbbá a banán, cukornád, kakaó, dohány, rizs, kukorica, cirok, burgonya. Pálmaolaj-termelése 5. a világon. Jelentős a drognövények illegálisan folytatott termesztése is. A 21. század elején a világ koka-termésének kb. 80%-a innen származik. [3]

Állattenyésztésére a szarvasmarha, juh, sertés, ló és baromfi tartása jellemző.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsekben és energiahordozókban gazdag. Jelentős bányászat (kőszén, kőolaj, földgáz, nikkel, arany, vasérc, kaolin, platina, ezüst, azbeszt, drágakövek, só). Smaragd bányászatában világelső (2005-ben).

Legfontosabb ipari ágazatai a petrolkémia, kohászat (acél- és nikkelgyártás), élelmiszer-, textil-, papíripar és gépgyártás.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő külkereskedelmi partnerei (2012-ben)[4] :

  • Kivitel: 40% USA-ba, 5% Spanyolországba, 5% Kínába
  • Behozatal: 30% USA-ból, 11,5% Kínából, 10% Mexikóból

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

45A jelzésű főút a Chicamocha Nemzeti Parkon keresztül

Az országban 3 304 km hosszú a vasút. A szilárd útburkolat hossza 112 998 km. A legelterjedtebb közlekedési forma a busz, mivel nincs metró, villamos, vagy hév. Fejlesztés alatt áll olyan kötött pályás busz (hasonló a villamoshoz), ami állami tulajdonban van. A buszok magántulajdonban vannak.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
Leghíresebb kolumbiai író: Gabriel García Márquez (1927–2014), Irodalmi Nobel-díj 1982.
  • Filmművészet
  • Zene
Ismert kolumbiai zenei előadók:
Juanes (1972–): énekes, dalszerző,
Shakira (1977–): énekes, dalszerző.

Hagyomány és néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juan Pablo Montoya

Ismert kolumbiai sportolók:

  • Juan Pablo Montoya (1975–): autóversenyző, Formula–1-es pilóta). 2006-ban a Mclaren-Mercedes csapattól távozott az amerikai NASCAR sorozatba és jelenleg is ott versenyzik. A F1-ben versenyzett a BMW-nél is és 2003 során Raikkonen mellett meg tudta szorongatni a 7x-es F1-es VB-ot, Michel Schumachert is a VB pontversenyben.
  • továbbá: Antonio Cervantes Reyes, Luis Alberto Herrera Herrera, René Higuita, Miguel Lora Escudero, Álvaro Enrique Mejía Flores, Fabio Parra, Ximena Restrepo, Freddy Rincón, Albeiro Usuriaga, Carlos Valderrama, Faustino Asprilla, Rene Higuita, Santiago Botero

Híres teniszezőjük: Catalina Castano.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyerekek népszerű hangszerekkel
Dátum spanyol neve magyar neve
január 1. Año Nuevo újév
január 6. Epifanía/ 3 Reyes Magos Vízkereszt
március 19. San José Szent József
március 24. Jueves Santo Zöldcsütörtök
március/április Viernes Santo nagypéntek
május 1. Día del Trabajo a munka ünnepe
május 4. Ascensión del Señor Jézus mennybemenetele
május 25. Corpus Christi Úrnapja
június 2. Sagrado Corazón Jézus-szíve ünnep
július 20. Día de la Independencia a függetlenség napja
augusztus 7. Batalla de Boyacá A felszabadulás napja
augusztus 15. Asunción de la Virgen Mária mennybemenetele
október 12. Día de la Raza Kolumbusz napja
november 1. Día de Todos los Santos Mindenszentek napja
november 11. Independencia de Cartagena Függetlenség Cartagena-tól
december 8. Inmaculada Concepción Mária fogamzása
december 25-26. Navidad Karácsony

Az ünnepek miatti munkaszüneti napot mindig hétfőre teszik, és ünnepségeket is akkor tartanak.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolumbia témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2005-ös népszámlálási adatok (spanyol nyelven) (XLS). (Hozzáférés: 2014. július 27.)
  2. http://www.presidencia.gov.co/parques/english/index.htm
  3. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  4. CIA World Factbook