Mexikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mexikói Egyesült Államok
Estados Unidos Mexicanos
 Mexikó zászlaja
Mexikó zászlaja
 Mexikó címere
Mexikó címere
Nemzeti himnusz:
Himno Nacional Mexicano
Fájl:Himno Nacional Mexicano, versión instrumental completa.ogg
LocationMexico.svg

Fővárosa Mexikóváros (Ciudad de México, D.F.)
é. sz. 19° 24′, ny. h. 99° 07′
Államforma Szövetségi köztársaság
Vezetők
Elnök Enrique Peña Nieto
Hivatalos nyelv spanyol
Beszélt nyelvek indián nyelvek
Függetlenség Spanyolországtól
kikiáltása 1810. szeptember 16.
elismerése 1821. szeptember 27.

Tagság A NAFTA, a G3, a Latin Unió, az OECD,
az APEC, az ABINIA, az ENSZ és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint 112 336 538 fő (2010)[1] +/-
Rangsorban 11
Népsűrűség 57,2 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 1 025 milliárd USD (13)
PPP: 1 094 301 millió dollár
Egy főre jutó 9 741 USD (56)
PPP: 11 249 dollár
HDI (2007) 0,854 (53) – magas
Földrajzi adatok
Terület 1 972 550 km²
Rangsorban 14
Víz 2,5%
Egyéb adatok
Pénznem Mexikói peso (MXN)
Nemzetközi gépkocsijel MEX
Hívószám 52
Internet TLD .mx

A Mexikói Egyesült Államok, röviden Mexikó (spanyolul Estados Unidos Mexicanos (Sound hallgat) vagy México (Sound hallgat)) Észak-Amerika déli részén elhelyezkedő ország. Államformája képviseleti, demokratikus és szövetségi köztársaság. Északról az Egyesült Államok, délkeletről Guatemala és Belize, nyugatról a Csendes-óceán, keletről pedig a Mexikói-öböl és a Karib-tenger határolja. A Föld legnépesebb spanyol nyelvű országa, a legészakibb és legnyugatibb latin-amerikai állam. Címerében a fügekaktuszon ülő, csőrében kígyót tartó sasmadár az aztékok eredetmítoszára utal; korábbi jelképe az aztékkaktusz volt.

Az országnév írásmódja és eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország neve a középkori spanyol íráskép alapján x-szel, azaz ’ksz’-szel ejtve terjedt el a nagyobb nemzetközi nyelvek közvetítésével, így a magyarban is ebben a formában honosodott meg. Fontos tudni azonban, hogy csupán egy megtévesztő írásmódról van szó, ezt a nevet ugyanis eredetileg soha nem ejtették x-szel. Az óspanyolban, illetve középspanyolban az x betű (jóllehet, a legtöbb szóban ugyancsak a latin x folytatása volt, bár időközben a kiejtése eltávolodott a latin hangzásétól) a magyar ’s’ hangot – IPA [ʃ] – jelölte. Amikor a spanyolok meghódították az Azték Birodalmat, az indián nevek lejegyzésére a latin írásukat használták, és az országot a Mexica – ejtsd: „mesika” – nevű azték törzsről México-nak nevezték el, eredetileg „mesiko” kiejtéssel. E hang a modern spanyolban ’ch’-ként (IPA [x]) folytatódott, amelyet konvencionálisan ma a j (illetve g is) jelöl, azonban – bár Spanyolországban a régebbi helyesírási norma szerint Méjico-t írtak és sokan még ma is azt követik – történelmi hagyományokból (és a mexikóiak tiszteletére) megtartották a név és származékai x-szel történő írásmódját; ezt a formát javasolja a Spanyol Királyi Akadémia (RAE) is.[2] Maga a mexica szó azték nyelven belüli eredete homályos, erről többféle elmélet is született.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

térkép szerkesztése

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területének központi része a füves, 1000 – 2500 m magas Mexikói-fennsík vagy Mexikói-magasföld. Ennek északi fele 1500 m, déli része kb. 2300 m. magas. A magasföld déli részén található a Mexikói-medence a fővárossal.

A magasföldet a Kordillerák vonulatai veszik körbe, melyek elérik a 3000 m-t. Nyugat felől a Nyugati-Sierra Madre, keletről a Keleti-Sierra Madre, délről a Vulkáni-kereszthegység. A több száz vulkáni kúp között ma is működő tűzhányók rejtenek veszélyt. A Vulkáni-kereszthegység dél felé a Déli-Sierra Madre hegységgel folytatódik. Még tovább délre a Közép-Amerikai Kordilerrákhoz tartozó Chiapas-hegység következik.

Mexikó északkeleti részén, a Mexikói-öböl partján meleg éghajlatú mocsaras síkság húzódik, a Campeche-alföld. Ettől délre a Yucatán-félszigetre a mészkőtáblák és szintén a mocsarak jellemzőek.

A Kaliforniai-félsziget átlagos magassága 1000–1500 m között alakul. Északi felén magashegységi gyűrődéssel keletkezett láncok fekszenek, melyeknek csúcsai elérik a 3000 m-t. Itt is vulkáni kúpok meredeznek az ég felé. A partvonal sziklás és meredek a nyugati részen, lagúnás és korallzátonyokkal tarkított a keleti felén.

Működő tűzhányók a Popocatépetl (5452 m), a Colima (3820 m) és a Citlaltépetl (5700 m, ez utóbbi a 19. században tört ki utoljára), jelentős alvó vulkán az Iztaccíhuatl (5230 m).

Növényvilága: északon préri és élettelen homoksivatag, délen trópusi esőerdő jellemzi.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb folyói: az északi határon a Río Bravo (Rio Grande), a déli határon a Río Usumacinta, az ország belsejében a Río Grijalva, a Río Balsas, a Río Pánuco és a Río Yaqui.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ráktérítő ténylegesen kettéosztja az országot egy mérsékelt és egy trópusi éghajlatú övre. A Ráktérítőtől északra a téli hónapokban érezhetően hidegebb van, délre a hőmérséklet egész évben állandó, csak a tengerszint feletti magassággal változik.

A Ráktérítőtől délre fekvő, 1000 méternél alacsonyabb területeken az évi középhőmérséklet 24 és 28 °C közötti. Egész évben magas a hőmérséklet és csak 5 °C a téli és nyári középhőmérséklet különbsége. Északabbra az alacsonyan fekvő területeken a nyár ugyan a párás, meleg, de az évi középhőmérséklet alacsonyabb (20-24 °C), mert télen hűvösebb van.

A Mexikói-völgyben fekvő nagyvárosok tengerszint feletti magassága meghaladja a 2000 métert. Éghajlatuk egész évben mérsékelt (az éves középhőmérséklet 16-18 °C), éjjel egész évben erősen lehűl a levegő.

Mexikó nagy részén, különösen északon, száraz az éghajlat, szórványos a csapadék. A Nyugati- és Keleti-Sierra Madre hegyláncai között északon zonális sivatagi és száraz szavannai övek alakultak ki. Az országban dél ill. délkelet felé haladva a csapadékmennyiség növekszik, a trópusi alföldeken meghaladja a 2000 mm-t az éves csapadékmennyiség.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikó időjárása és domborzata nagyon változatos; északon préri és homoksivatag, délen trópusi esőerdő található.

A mexikói jogszabályok mintegy 25 000 állat- és növényfajt védenek.

Két őshonos mexikói kutyafajta van: csivava, xoloitzcuintle.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Mexikó növényvilága
Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Mexikó állatvilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikóban 170 000 km² a védett természeti területek kiterjedése. Ezek közé tartozik 34 bioszféra rezervátum, 64 nemzeti park, 4 természeti emlék (esztétikai, tudományos vagy történelmi okból védett terület), 26 terület védett növény- és állatvilággal, 4 olyan terület, amely a természeti erőforrások védelme érdekében védett (a talaj megőrzése, vízbázis, erdők), és 17 vadrezervátum.[3]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sian Ka'an Bioszféra-rezervátum egy része

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őstörténet és gyarmatosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Prekolumbiánus művészet

Közel 3000 éven át Mexikó területén fejlett kultúrák alakultak ki, így az olmék, a maja és az azték civilizációi. Az Olmék Birodalom az i. e. 13. századtól, a Maja Birodalom a 4. századtól a 10. századig, míg az Azték Birodalom a 12. századtól 1521-ig állt fenn.

Hernán Cortés spanyol területhódító és kalandor hajói 1519. április 22-én vetettek horgonyt Veracruznál. Kezdetben a spanyolokat isteneknek gondolták a kardot, lovat és vaspáncélt addig nem látott aztékok. Cortést az azték istennek, Ketzalkóatlnak vélték, mivel a korabeli azték krónikák 1519-re jósolták a visszajövetelét. Cortés élt is ezzel a lehetőséggel, és kihasználta az aztékok hiszékenységét: aranyat és ezüstöt követelt tőlük. Miután az indiánok kezdték kiismerni a spanyolok valódi szándékát, fellázadtak ellenük. Bár 1520. június 30-án az aztékok tönkreverték a spanyolokat az úgynevezett Szomorú Éjszakán (Noche Triste), 1521-ben sikerült legyőzniük az aztékokat, és elfoglalták fővárosukat, Tenochtitlant. A mai Mexikó Új-Spanyolország néven 300 évre spanyol gyarmattá vált. Új-Spanyolország területét hatalmas birtokokra osztották, amelyek mintegy 500 spanyol földesúr kezébe kerültek. Az elfoglalt területek megmaradt indiánjait áttérítették katolikus hitre és európai módon nevelték őket.

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1810. szeptember 16-án Miguel Hidalgo y Costilla megindította a Spanyolország elleni függetlenségi harcot egy Dolores nevű kisvárosban. 1811-ben a spanyolok kivégezték Hidalgót, de José María Morelos folytatta a harcot. Morelost 1815-ben végezték ki. A mexikói függetlenségi háború 1821-ben hozta meg eredményét, amikor Spanyolország kénytelen volt Mexikó függetlenségét elismerni. 1822-ben jött lére Agustín de Iturbide császársága, amely csupán hét hónapig állt fenn. A közép-amerikai országok 1823-ban elszakadtak Mexikótól. Az 1824-as évi alkotmány szerint Mexikó szövetségi köztársaság lett. A rabszolgaságot 1829-ben törölték el. Antonio López de Santa Anna tábornok először 1833-ban lett elnök. Ellentmondásos uralma alatt 1836-ban felfüggesztették az alkotmányt.

1846 és 1848 között háború folyt Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok között, amelynek végeredményeként Arizona, Új-Mexikó és Kalifornia északi része az USA-hoz került. 1848. május 19-én Mexikó ratifikálta a Guadalupe Hidalgó-i békét. Elveszítette területének harmadát: Texas és Kalifornia, továbbá Arizona és Új-Mexikó területének nagy része az Amerikai Egyesült Államok területe lett.

Searchtool right.svg Lásd még: Mexikói-amerikai háború

Benito Juárez, a szapoték indián származású, liberális elnök és jogász (1857-72) 1855-ben megújította a mexikói törvényeket. Ez az időszak a liberális reformok kora, spanyolul La Reforma.

Az 1860-as években az ország ismét katonai megszállás alá került. A III. Napóleon által küldött francia csapatok segítették a mexikói császári trónra Ferdinánd Miksa osztrák főherceget. Miksa császárt a katolikus klérus és a konzervatív mexikóiak támogatták. Ez a második mexikói császárság csak néhány évig állt fenn. A köztársaság elűzött elnöke, Benito Juárez, 1867-ben helyreállította a köztársaságot.

Ezután következett az úgynevezett Porfiriato, amelynek névadója, Porfirio Díaz 1877 és 1911 között volt Mexikó elnöke (megszakítással). A korszak viszonylagos nyugalma és fejlődése (például vasútépítés) végső fokon a jövedelmi különbségek fokozódásával járt. Díaz erőteljesen korlátozta a szabadságjogokat, főleg a sajtót ellenőrizte.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Porfirio Díaz antidemokratikus uralma ellen 1910-ben, újraválasztása után tört ki a forradalom. A forradalmárok ugyan legyőzték a szövetségi hadsereget, de a belső egység hiánya miatt az országban zavaros viszonyok uralkodtak 1920-ig, mígnem létrejött a szocialista színezetű PRI (Intézményes Forradalmi Párt).

A forradalom bukása után a PRI vette át a hatalmat 70 évre. Lázaro Cárdenas elnöksége idején (1934–1940) földremformot és államosításokat hajtottak végre.

A mexikói kormány a hadsereget is beveti a szervezett bűnözés és a kábítószer ellenes harcban (2007.)

1994. január 1-jén Chiapas államban zapatista felkelés tört ki a NAFTA ellen. A hadműveletek két hét harc után társadalmi nyomásra leálltak, azóta az EZLN (A Nemzeti Felszabadulás Zapatista Hadserege) által ellenőrzött területek autonóm önkormányzatot, oktatást és egészségügyi rendszert kaptak. A zapatista felkelés a Tequila-válság okainak egyike, de annak mégsem meghatározó oka.

A 2000. júliusi választáson a jobboldai PAN nyert.

A 2006-os választáson ismét a PAN nyert. A PRI tovább gyengült; már csak a harmadik legnagyobb frakciót tudhatja magáénak, mert a második helyre a PRD (Partido Revolucionario Democratical) futott be. Az új elnök a PAN színeiben indult Felipe Calderón lett, 2012-ben viszont visszatért a PRI: az ő jelöltjüket, Enrique Peña Nietót választották elnökké.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Enrique Peña Nieto - Mexikó elnöke

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 2012 folyamán Alkotmányba foglalta az emberi jogokat.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikó közigazgatásilag 31 szövetségi államra (estado) és 1 szövetségi körzetre (Distrito Federal) tagolódik. Minden államnak saját alkotmánya és törvényhozó testülete (kongresszusa) van, élükön a kormányzó áll. A Distrito Federal (Mexikóváros) Mexikó fővárosa; területén találhatóak az ország működését irányító minisztériumok (secretarias). 1997-ig a Distrito Federal élén egy, a mindenkori elnök által kinevezett régens állt. 1997. július 6-a óta a fővárosiak demokratikusan választják a fővárosi kormányfőt (Jefe de Gobierno del Distrito Federal). Mandátuma 6 évre szól.

Mexikó tagállamai

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikóváros, Földünk egyik legnagyobb városa

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1 millió fő feletti városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikóváros (Ciudad de México), Ecatepec de Morelos, Guadalajara, Puebla de Zaragoza, Ciudad Juárez, Tijuana, León, Zapopan, Monterrey, Nezahualcóyotl

500 000 és 1 millió fő közötti városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chihuahua, Naucalpan de Juárez, Mérida, Hermosillo, San Luis Potosí, Aguascalientes, Saltillo, Mexicali, Culiacán Rosales, Guadalupe, Acapulco, Tlalnepantla, Cancún, Santiago de Querétaro, Chimalhuacán, Torreón, Morelia, Reynosa, Tlaquepaque, Tuxtla Gutiérrez, Victoria de Durango[4]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikóban a lakosság 60%-a mesztic (félvér: fehér és indián keveréke), indián 30% (nahua, maja, zapoték stb.), fehér (spanyol, európai) 9%, fekete 1%.[5] A de facto hivatalos – és a mindennapi érintkezésben, közigazgatásban és a médiában használt – nyelv a spanyol; a mexikói spanyol nyelvjárást tartják a legközelebb állónak a művelt sztenderd nyelvváltozathoz.[6]

Az uralkodó vallás a római katolikus (a lakosság mintegy 88%-a kötődik ehhez a valláshoz), 6% pedig protestáns. További kisebb vallási csoportok a presbiteriánus, Jehova tanúi, a hetednapi adventisták, a mormonok, az evangélikusok, a metodisták, a baptisták és anglikán, de jóval kisebb létszámban minden egyéb világvallás is képviselteti magát.[7]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kivándorlás Mexikóból

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos exportcikket termel, így gyapotot, zöldség- és gyümölcsféléket, kávét, cukornádat és dohányt. 2003-as adatok alapján a világranglistán kávétermelésben a 4., cukornád termesztésben pedig 5. helyen állt.

Legfontosabb tenyésztett állatok a szarvasmarha, ló, baromfi.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős iparág: vasérc, ólomérc, cinkérc, arany, ezüst , higany, kén és nemesfém bányászata. Ezüstkitermelésben első a világon, ólomkitermelésben 5., cinkkitermelésben 6. a világon (2006-ban). Kiemelkedő a kőolaj- és földgázkitermelés (2006-ban a világon a 4. volt kőolaj-kitermelésben).[8] Az ország gazdasági életét a szénhidrogén-kitermelésre alapozzák.

Élelmiszeripara is jelentős. Gépiparából kiemelkedik az autógyártás (például a német Volkswagen). Az utóbbi évtizedekben felgyorsult az iparosodás. Rohamosan fejlődik a mezőgazdasági termények feldolgozása, az acélgyártás és a kőolajvegyipar. Északon sok a textilgyár és acélüzem. de az iparvállalatok 50%-a a főváros körzetében található.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külkereskedelmi kapcsolatait elsősorban az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény keretében bonyolítja.

Idegenforgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turizmus jelentős. 2004-ben a 20,5 millió látogató zöme Kanadából és az USA-ból érkezett.

Az idegenforgalom fő központjai: a Karib-tengernél Cancún és Cozumel, a Csendes-óceán partján Acapulco és Puerto Vallarta, valamint Mexikóváros.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főút Tijuana és San Diego között
Searchtool right.svg Lásd még: Mexikó vasúti közlekedése

Mexikó két legforgalmasabb nemzetközi repülőtere a mexikóvárosi Benito Juárez és a cancúni.

Az országon belül az autóbusz a tömegközlekedés legolcsóbb és legelterjedtebb formája. Van első- (primero), másodosztályú (segunda) és kiemelt (ejectivo) járat. A Collectivók (amik általában Volkswagen minibuszok) elsősorban a nagyvárosokban járnak meghatározott útvonalon. [9]

Amennyiben valaki autót szeretne bérelni, autókölcsönzők az idegenforgalmi központokban nagy számban találhatók.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trópusi éghajlat, a maja civilizáció emlékei, a színpompás növényzet és az idilli tengerpartok a turisták tömegeit vonzzák az országba.


Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mexikó legismertebb nemzeti/vallásos szimbóluma a Guadalupei Miasszonyunk ikon.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • könyvtárak
  • múzeumok

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guanajuato kolostorának egy része

A Kolumbusz előtti Amerika kulturális teljesítményének csúcsai találhatók Mexikóban. De a hódítók civilizációja is nagyszerű alkotásokra volt képes. A mai Mexikó kultúrája mindkettő örököse. Ezt a sajátos örökséget becsüli nagyra az UNESCO a világörökséggé nyilvánított építmények nagy számával.

Művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyomány és néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mexikói konyha az évszázadok során több kultúrából vett át különféle dolgokat. Ma az indián, amerikai és európai ízlések egyvelege.

A legfontosabb étkezés az ebéd. Este egy kevés gyümölcsöt és tacót fogyasztanak. Nemzeti italuk a tequila. Ezenkívül a mezcal, a pulque és a sör is kedvelt.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Estadio Azteca stadion a fővárosban
Bikaviadal, Mexikóváros

Egy 2013-as felmérés szerint Mexikó legnépszerűbb sportja a labdarúgás, melyet az emberek 63%-a kedvel, második helyen áll az ökölvívás (47%), a harmadik pedig a kosárlabda (37%).[10]

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Mexikói labdarúgók

Válogatott[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubcsapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerika klubcsapatai közül hagyományosan a legsikeresebbek a mexikóiak. A legrangosabb sorozatot, a CONCACAF-bajnokok ligáját legtöbbször mexikói együttesek nyerik meg. A hazai professzionális bajnokságot 1943-ban rendezték meg először, jelenleg 18 csapat szerepel benne. Egy évben két bajnokságot rendeznek: az év első felében a Clausura, második felében az Apertura bajnokságot. Az alapszakaszban minden csapat mindegyikkel egyszer játszik (hogy ki a pályaválasztó, sorsolás dönti el), majd az első nyolc helyezett bejut a rájátszásba (liguilla), ahol egyenes kieséses, oda-visszavágós rendszerben dől el, ki lesz a végső győztes. Az eddigi legtöbb bajnoki címe a Guadalajara (Chivas) csapatának van: szám szerint 11.

Országos szinten a legnépszerűbb csapat szintén a Chivas, több mint 20%-os népszerűséggel, második helyen pedig a mexikóvárosi Club América áll (16,6%). Őket követi a szintén mexikóvárosi Cruz Azul és az UNAM Pumas, valamint a Torreón székhellyel működő Santos Laguna.[10]

Az első osztályból évente egy csapat esik ki, de az nem feltétlenül az alapszakasz utolsó helyezettje, hanem az a csapat, mely az utolsó 6 idényben átlagosan a legkevesebb pontot szerezte. A másodosztályban is két bajnokságot rendeznek egy évben. Ha mindkettőt ugyanaz a csapat nyeri, automatikusan feljut a legmagasabb osztályba, ha két különböző győztes van, egy döntőt jásztanak egymással a feljutásért.

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Mexikói profi ökölvívók listája
Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Mexikói sportolók

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek
Dátum spanyol neve magyar neve
január 1. Año Nuevo újév
február 5. Aniversario de la Constitución Mexicana az alkotmány napja
február 24. Día de la Bandera a zászló napja
március 21. Natalicio de Benito Juárez Benito Juárez születésnapja
március/április Jueves Santo nagycsütörtök
március/április Viernes Santo nagypéntek
május 1. Día del Trabajo a munka ünnepe
május 5. Batalla de Puebla pueblai csata évfordulója
szeptember 1. Informe Presidencial a Kormánynyilatkozat évfordulója
szeptember 16. Día de la Independencia a függetlenség napja
október 12. Día de la Raza Kolumbusz napja – Az újvilág felfedezésének napja
november 1. Días de los Muertos halottak napja
november 2. Día de los Fieles Difuntos mindenszentek napja
november 20. Aniversario de Revolución Mexicana a forradalom napja
december 12. Nuestra Señora de Guadalupe a Guadalupei Szent Szűz napja
december 25–26. Navidad Karácsony

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikó témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  2. México: Diccionario panhispánico de dudas (RAE)
  3. http://www.planeta.com/ecotravel/mexico/mexparks2.html
  4. SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  5. Forrás: Világatlasz Kartográfia Kiadó, 2007
  6. Manual de dialectología hispánica. El Español de América, Manuel Alvar (Director), Ariel, Barcelona, 1996; México, Juan M. Lope Blanch, UNAM, pp. 81–89).
  7. Mexikó vallásai (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. május 10.)
  8. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  9. Peter M. Eadie: Mexikó
  10. ^ a b Chivas y América los equipos más populares en México (Crónica) (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 13.)