Libanon

Libanoni Köztársaság
الجمهوريّة اللبنانيّة
(Al Jumhuriyah al Lubnaniyah)
zászló	címer
	Himnusz: Koullouna Lilouataan Lil Oula Lil Alam
Főváros	Bejrút
Államforma	köztársaság
- Államfő	Émile Lahoud
- Miniszterelnök	Fuad Siniora ;
Hivatalos nyelv	arab, francia,angol, örmény
Függetlenség
- kikiáltása	1943. november 22.
Terület
- Összes	10 452 km² (166.)
- Víz (%)	1,6%
Népesség
- 2005 évi becslés	3 826 018 (127.)
- Népsűrűség	358 fő/km²
GDP
- Összes
- Egy főre jutó
HDI ()	(.) –
Pénznem	Libanoni font (LBP)
Időzóna	(UTC+2)
- Nyári időszámítás	(UTC+3)
Internet TLD	.lb
Nemzetközi gépkocsijel	RL
Hívószám	+961
	Szíria Izrael BEJRÚT Tripoli El Mîna Hermel Chekka Batroûn Biblosz Joūnié Baalbek Zahlé Szidón Dzsazzin Türosz Naqoura Földközi-tenger Libanon-; hegység Golán-fennsík
	térkép szerkesztése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Legutóbbi változat (ellenőrizetlen)

Ugrás: navigáció, keresés

Libanon egy ország a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partjánál. Északon és keleten Szíria, délen Izrael, nyugaton pedig a Földközi-tenger határolja.

Tartalomjegyzék

1 Földrajz
2 Története
3 Államszervezet és közigazgatás
4 Népesség
5 Gazdaság
- 5.1 Általános adatok
- 5.2 Gazdasági ágazatok
6 Közlekedés
7 Kultúra
8 Turizmus
9 Sport
10 Ünnepek
11 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

Libanon domborzati térképe

A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő országot a télen hóborította Libanoni-hegység uralja. Legmagasabb pontja: Qarnat as Sawda, 3083 m.

[szerkesztés] Domborzat

A keskeny tengerparti sikság mögött hegyvidék kezdődik. Ebben hosszan, észak-déli irányban húzódik a Bekaa-völgy, az ország legfontosabb mezőgazdasági vidéke.

[szerkesztés] Éghajlat

Mediterrán éghajlat uralkodik itt. Nagyobb magasságokban télen gyakori a fagy, időnként hó is előfordul.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

Az ország jelképe a libanoni cédrus. Egykor hajóépítésre és épületfának használták, mára alig maradt belőle valami. Az a kevés védett.

[szerkesztés] Története

Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája majdnem 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. A Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (például Karthágó). Tőlük származik a legrégebbi ismert 24 betűs ábécé.

Fönícia hűbéresi viszonyt tartott fent az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak a Kr. e-i első században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.

A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Habár a 12. század végére megszűnt a keresztény uralom a Szentföldön, Libanon területe csak a 13. század végére került újra arab kézre. Ezután különböző iszlám uralkodók harcoltak a területért, amíg az Oszmán Birodalom meg nem szilárdította uralmát a Földközi-tenger keleti medencéjében (Lepantó). A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben.

Az I. világháború után Libanon a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került. 1926. szeptember 1-jén Franciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt. 1941-ben a Vichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak. Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon és Szíria területére. A harcok befejezése után 1941. november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de a Szabad Franciaország irányítása mellett. 1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedig november 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majd november 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok 1946-ban vonultak ki.

A negyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott. A szembenálló felek 1989-ben egyeztek meg (Taífi Egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban, az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síita Hezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le, Bejrúttól keletre, főként a Bekaa völgyben pedig kb. 16 000 szíriai katona állomásozott.

Politikai téren, újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint az államelnöki tisztséget minden esetben maronita keresztény, a miniszterelnökit szunnita muzulmán, míg a parlamenti elnökit síita muzulmán vallású személy tölti be.

2000. május 25-én Izrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva a kb. 25 km széles falangista milicisták által ellenőrzött ütközőzónát.

Egy libanoni cédrus

Az ENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban vonakodott eleget tenni a felszólításnak. 2005 februárjában, az ENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkolták Rafik Hariri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken ("cédrus forradalom") követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt ex-miniszterelnök fiának, Szaad Haririnek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.

2006. július 12-én, miután Izrael megsértette Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait és valamint egyéb, polgári létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A konfliktus első heteit elszórt határmenti harcok és kölcsönös rakétatámadások sora jellemezte, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatul. Augusztus 11-én, az ENSZ BT hosszas ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litani folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait több ezer ENSZ-békefenntartó, ill. a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány, ill. a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libanonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több, mint ötmilliárd dolláros kár érte. ( A két elhurcolt izraeli katona holttestét 2008. július 16.-án adták Izraelnek a korábban megkötött fogolycsere egyezmény keretében. )

2007-ben az észak-libanoni palesztin menekülttáborok körül fegyveres összecsapások voltak.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Szidón

Libanon hat kormányzóságra oszlik, azok 25 körzetre, a körzetek pedig községekre és városokra. A kormányzóságok a következők:

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Bővebben: Libanoni Fegyveres Erők

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Bővebben: Libanon városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A népesség etnikai megoszlása: arab 95%, örmény 4%, egyéb 1%. A vallási térkép már sokkal színesebb:

muzulmán 59,7% (síita, szunnita, drúz, izmaelita, alavita vagy nuszajri);
keresztény 39% (maronita katolikus, görög ortodox, melkita katolikus, örmény ortodox, örmény katolikus, szír katolikus, szír ortodox, római katolikus, káldeus, asszír, kopt, protestáns);
egyéb 1,3%.

Hivatalosan 17 vallási felekezet van elismerve az országban.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Az 1970-es évekig a térség egyik leggazdagabb, legfejlettebb államának gazdasági fejlődését a sorozatos polgárháborúk, megszállások visszavetették és nagyarányú kivándorlást indítottak el. A kilencvenes években megkezdődött az ország helyreállítása, a közigazgatás működése, a gazdaság talpraállítása a jelentős külföldi támogatásokkal. Ennek hatására 1994-ben már 8%-os növekedést sikerült elérni, amely az évtized végére fokozatosan csökkent, részben a makrogazdasági körülmények, részben a világgazdasági helyzet miatt. Ásványkincsekben szegény ország, ipara fejletlen (textil-, élelmiszeripar). Gazdaságának fő jövedelme a kereskedelemből, pénzügyi szolgáltatásokból származott.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A hegyvidéki területeken az állattartás (juh, kecske) jellemző. A mezőgazdasági termékek között megemlítendő a banán, a szőlő, az alma, a körte. A 2006-os nyári háború jelentős károkat okozott az infrastruktúrában, gazdaságban, s a helyreállítás csak lassan indul meg.

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

Az országnak korábban volt, ma azonban nincs vasúthálózata. Közúthálózatának 7300 km a hossza. Ezenkívül 12 kikötő és 5 repülőtér is van Libanonban, melyek közül a legjelentősebb a bejrúti kikötő és a nemzetközi repülőtér.