Libanon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Libanoni Köztársaság
الجمهوريّة اللبنانيّة
(Al Jumhuriyah al Lubnaniyah)
République libanaise
 Libanon zászlaja
Libanon zászlaja
 Libanon címere
Libanon címere
Nemzeti himnusz: Koullouna Lilouataan Lil Oula Lil Alam
LocationLebanon.svg

Fővárosa Bejrút
é. sz. 33° 50′, k. h. 35° 46′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Michel Szulejmán
Miniszterelnök Tammám Szalám
Hivatalos nyelv arab, francia (az alkotmány szerint)
Beszélt nyelvek angol, örmény nyelv
Függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1943. november 22.

Tagság ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 119
Becsült 4 822 000 fő (2013. július)
Rangsorban 119
Népsűrűség 358 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10 452 km²
Rangsorban 166
Víz 1,6%%
Egyéb adatok
Pénznem Libanoni font (LBP)
Nemzetközi gépkocsijel RL
Hívószám 961
Internet TLD .lb

Libanon egy ország a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partjánál. Északon és keleten Szíria, délen Izrael, nyugaton pedig a Földközi-tenger határolja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Libanon domborzati térképe
A Kadisha-völgy az ország északi részén

A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő országot a télen hóborította Libanoni-hegység uralja. Legmagasabb pontja: Qarnat as Sawda, 3083 m.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keskeny tengerparti sikság mögött hegyvidék kezdődik. Ebben hosszan, észak-déli irányban húzódik a Bekaa-völgy, az ország legfontosabb mezőgazdasági vidéke.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb folyói: Orontész, Litáni.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mediterrán éghajlat uralkodik itt. Nagyobb magasságokban télen gyakori a fagy, időnként hó is előfordul.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország jelképe a libanoni cédrus. Egykor hajóépítésre és épületfának használták, mára alig maradt belőle valami. Az a kevés védett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Türosz ostromának (Kr. e. 3. század) egy rajza

Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája több mint 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. Büblosz, az egyik legjelentősebb föníciai város területén már az Kr. e. 28. században kereskedelmi kolónia létezett. A föníciaiak a Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (például Karthágót). Fönícia hűbéresi viszonyban volt az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak a Kr. e. 1. században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.

A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Libanon területe csak a 13. század végére került újra muszlim kézre: előbb az egyiptomi központú Mamlúk Birodalom, majd 1516-tól az Oszmán Birodalom része lett. A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben. A helyi keresztények felett Franciaország vállalt védnöki szerepet.

A modern Libanon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború után Libanon a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához került. 1926. szeptember 1-jén Franciaország létrehozta a független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt. 1941-ben a Vichy Franciaország megengedte, hogy a német hadsereg keresztülvonuljon Szírián Irak felé, ahol britekkel harcoltak. Nagy-Britannia emiatt csapatokat küldött Libanon és Szíria területére. A harcok befejezése után 1941. november 26-án bejelentették, hogy Libanon független lesz, de a Szabad Franciaország irányítása mellett. 1943-ban választásokat tartottak, a megalakuló kormány pedig november 8-án egyoldalúan felmondta a francia mandátumot. Válaszul a franciák bebörtönözték a kormányt, majd november 22-én a nemzetközi nyomás hatására szabadon engedték őket, és elismerték Libanon függetlenségét. Az utolsó francia csapatok 1946-ban vonultak ki.

A negyedik arab-izraeli háború (1973) után két évvel Libanon polgárháborúba süllyedt, amely 15 éven át tartott. A szembenálló felek 1989-ben egyeztek meg (Táifi egyezmény), ami után elkezdődhetett a politikai élet és az ország újjáépítése. Azonban, az ország déli részéből egy kb. 25 km-es sáv izraeli megszállás alatt maradt, a síita Hezbollah dél-libanoni milíciáját nem szerelték le, Bejrúttól keletre, főként a Bekaa völgyben pedig kb. 16 000 szíriai katona állomásozott.

Politikai téren, újból érvénybe lépett a függetlenség elnyerése után kialakult hatalommegosztás, amely szerint az államelnöki tisztséget minden esetben maronita keresztény, a miniszterelnökit szunnita muzulmán, míg a parlamenti elnökit síita muzulmán vallású személy tölti be.

2000. május 25-én Izrael kivonult a dél-libanoni határövezetből, feladva a kb. 25 km széles falangista milicisták által ellenőrzött ütközőzónát.

Az ENSZ BT 1559. számú határozata felszólította Szíriát, hogy vonuljon ki Libanon keleti részéből, az arab állam azonban sokáig vonakodott eleget tenni a felszólításnak. 2005 februárjában, az ENSZ által elrendelt vizsgálat szerint feltehetően a szír titkosszolgálat közreműködésével, meggyilkolták Rafík Haríri korábbi libanoni miniszterelnököt és további 20 személyt. A libanoni közvéleményt az eset mélységesen felháborította, Bejrútban hatalmas tömegtüntetéseken („cédrusforradalom”) követelték a szíriai csapatok kivonulását, amely a külföldi nyomásnak is köszönhetően 2005 áprilisában következett be. A következő hónapokban Libanon megtartotta a polgárháború utáni első demokratikus választását, amelyen a meggyilkolt ex-miniszterelnök fiának, Szaad Harírinek és szövetségeseinek pártja kapta a legtöbb szavazatot.

Szétlőtt lakóház Türoszban (2006)

2006. július 12-én, miután Izrael megsértette Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait és valamint egyéb, polgári létesítményeket egész Libanon területén, az országot pedig tengeri és légi zárlat alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire. A konfliktus első heteit elszórt határ menti harcok és kölcsönös rakétatámadások sora jellemezte, amelynek túlnyomórészt civilek estek áldozatul. Augusztus 11-én, az ENSZ BT hosszas ideig egyeztetett, békéltető állásfoglalásának kihirdetése előtt, Izrael a Litani folyó vonaláig bezáróan az addigiaknál nagyobb erejű szárazföldi támadást indított. A BT határozata értelmében a zsidó állam vezetése augusztus 13-án elfogadta a tűzszüneti felhívást és beleegyezett, hogy csapatait több ezer ENSZ-békefenntartó és a libanoni hadsereg katonái váltsák fel. Hasonlóképp nyilatkoztak a libanoni kormány és a Hezbollah képviselői is. Az egy hónapon át tartó harcok közel 1100 halottat és 3700 sebesültet követeltek Libanonban, az ország gazdaságát pedig előzetes számítások szerint több mint ötmilliárd dolláros kár érte. (A két elhurcolt izraeli katona holttestét 2008. július 16-án adták Izraelnek a korábban megkötött fogolycsere-egyezmény keretében.)

2007-ben az észak-libanoni palesztin menekülttáborok körül fegyveres összecsapások voltak.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete
Fájl:Serail Hill.jpg
A kormány székháza Bejrútban

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Libanon hat kormányzóságra oszlik, azok 25 körzetre, a körzetek pedig községekre és városokra. A kormányzóságok a következők:

Libanon kormányzóságai
  1. Bejrút
  2. Libanon-hegy
  3. Észak-Libanon
  4. Bekaa
  5. Nabatije
  6. Dél-Libanon

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zahlé városa
Egy keresztény templom és egy mecset Bejrútban

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség etnikai megoszlása: arab 95%, örmény 4%, egyéb 1%. A vallási térkép már sokkal színesebb:

  • muzulmán 59,7% (síita, szunnita, drúz, izmaelita, alavita vagy nuszajri);
  • keresztény 39% (maronita katolikus, görög ortodox, melkita katolikus, örmény ortodox, örmény katolikus, szír katolikus, szír ortodox, római katolikus, káldeus, asszír, kopt, protestáns);
  • egyéb 1,3%.

Hivatalosan 17 vallási felekezet van elismerve az országban. A lakosság többsége arab nemzetiségű, több mint nyolcvan százaléka helyi azaz libanoni arab. Több mint tizede menekültként itt élő palesztin arab, négy százaléknyi örmény, és egy százaléknyi egyéb pl. cserkesz is él az országban. Forrás: A Világ Országai Nyír-karta Bt. 2008.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bejrút, a főváros egy képe

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évekig a térség egyik leggazdagabb, legfejlettebb államának gazdasági fejlődését a sorozatos polgárháborúk, megszállások visszavetették és nagyarányú kivándorlást indítottak el. A kilencvenes években megkezdődött az ország helyreállítása, a közigazgatás működése, a gazdaság talpra állítása a jelentős külföldi támogatásokkal. Ennek hatására 1994-ben már 8%-os növekedést sikerült elérni, amely az évtized végére fokozatosan csökkent, részben a makrogazdasági körülmények, részben a világgazdasági helyzet miatt. Ásványkincsekben szegény ország, ipara fejletlen (textil-, élelmiszeripar). Gazdaságának fő jövedelme a kereskedelemből, pénzügyi szolgáltatásokból származott.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegyvidéki területeken az állattartás (juh, kecske) jellemző. A mezőgazdasági termékek között megemlítendő a banán, a szőlő, az alma, a körte. A 2006-os nyári háború jelentős károkat okozott az infrastruktúrában, gazdaságban, s a helyreállítás csak lassan indul meg.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Import: eper, málna, szeder, sajt, tejtermék.

Export: makaróni, pokróc, sertéshús.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy főút Dbaiyeh városán át

Az országnak korábban volt, ma azonban nincs vasúthálózata. Közúthálózatának 7300 km a hossza. Ezenkívül 12 kikötő és 5 repülőtér is van Libanonban, melyek közül a legjelentősebb a bejrúti kikötő és a nemzetközi repülőtér.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baalbek romjainak egy része
Beit ed-Din-i palota belső udvara
Büblosz romjainak egy része
Bejrúti Nemzeti Múzeum

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO által elismerten a kulturális világörökség része:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Libanoni labdarúgó-válogatott

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Libanon témájú médiaállományokat.