Csád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csád Köztársaság
République du Tchad
جمهورية تشاد
(Dzsumhúrijjat Tsád)
Ködörösêse tî Sâde
Csád Köztársaság zászlaja
Csád Köztársaság zászlaja
Csád Köztársaság címere
Csád Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Unité – Travail – Progrès
(Egység – Munka – Fejlődés)
Nemzeti himnusz: La Tchadienne
LocationChad.svg

Fővárosa N’Djamena
é. sz. 15° 28′, k. h. 19° 24′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Idriss Déby
Miniszterelnök Djimrangar Dadnadji
Hivatalos nyelv francia, arab
Beszélt nyelvek szangó, afrikai törzsi nyelvek
függetlenség 1960. augusztus 11.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 71
Becsült 13 211 000 fő (2014. július)
Rangsorban 71
Népsűrűség 8 fő/km²
GDP 2011. évi (becsült)
Összes 9,344 milliárd dollár
PPP: 19,543 milliárd dollár
Egy főre jutó 891 dollár
PPP: 1865 dollár
HDI (2011) 0,328 (183) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület 1 284 000 km²
Rangsorban 20
Víz 1,9%%
Időzóna WAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XAF)
Nemzetközi gépkocsijel TCH
Hívószám 235
Internet TLD .td

térkép szerkesztése

Csád (franciául: Tchad, arabul: تشاد, Tšād), hivatalos nevén Csád Köztársaság, egy Közép-Afrikai ország. Északról Líbia határolja, keletről Szudán, délről a Közép-afrikai Köztársaság, délnyugatról Kamerun és Nigéria, nyugatról Niger. Az országnak nincs tengerpartja. Az ország három nagy földrajzi tájegységre tagolódik: az északi sivatagos terület, középen elterülő száraz éghajlatú terület, és délen a szudáni szavannás terület. A Csád-tó – amiről az ország a nevét kapta – Csád legnagyobb, egyben Afrika második legnagyobb tava. Csád legmagasabb hegye a Szaharában fekvő Emi Koussi. Az ország legnagyobb városa a főváros, N’Djamena (korábban Fort-Lamy). Az országban kétszáznál több etnikai és nyelvi csoport él. A hivatalos nyelv az arab és a francia. Legelterjedtebb vallás az iszlám.

Az i. e. hetedik évezredtől kezdődően nagyszámú emberi populáció költözött a csádi medencébe. Az i. e. első évezred végére számos állam és birodalom jött létre és tűnt el, mindegyik igyekezvén a Szaharán keresztülvezető kereskedelmi útvonalakat ellenőrzése alá vonni. 1920-ra Franciaország teljesen meghódította a területet, és hozzácsatolta a Francia Egyenlítői-Afrikához. 1960-ban François Tombalbaye vezetésével az ország elnyerte függetlenségét. A muzulmán északi terület a Tombalbaye által folytatott politika hatására fellázadt, 1965-ben hosszan elhúzódó polgárháború kezdődött. 1979-ben a lázadók meghódították a fővárost, ezzel megtörve a déliek uralmát. A siker után a lázadók tábornokai egymás ellen fordultak, amiből Hissène Habré emelkedett ki győztesen. Az ő hatalmát 1990-ben tábornoka, Idriss Déby döntötte meg. A közelmúltban a dárfúri konfliktus átterjedt a határon, több ezer szudáni menekült él menekülttáborokban Csád keleti részén.

Bár több politikai párt is létezik az országban, a hatalom Déby elnök és pártja, a Haza Megmentése Mozgalom kezében van. Az országban gyakoriak az összecsapások és a puccskísérletek. A nominális GDP-t tekintve Csád egyike a világ legszegényebb országainak. A korrupció igen magas. A csádiak döntő többsége szegénységben él földművelésből és pásztorkodásból. 2003-tól kezdve az ország fő exportcikke a kőolaj.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország északi része sivatag, délnek haladva egyre zöldebb a táj

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északon az elszórt oázisokkal tarkított Szahara terül el, amelynek egyhangúságát a hatalmas Tibeszti és Ennedi szigethegység töri meg. Dél felé a sivatag sztyeppbe, majd a Csád-tó medencéjének lefolyástalan, mocsaras vidékébe megy át.

Az Afrika belsejében fekvő ország a Szahara és a Szudán nagytájak területén helyezkedik el. Északi harmadán a Szahara homoksivatagjai uralkodnak, amelyek közül az Ennedi (1450 m) homokkő fennsíkjai és a Tibeszti vulkáni eredetű vonulatai (Emi Koussi, 3415 m; Pic Tousside, 3315 m) emelkednek ki. Az ország nagy részét a két folyó (Chari, Logone). táplálta, változó területű, sekély Csád-tó medencéje foglalja el.

Az országnak 5968 km hosszú határa van.:

  • 87 km Nigériával
  • 1055 km Líbiával
  • 1094 km Kamerunnal
  • 1175 km Nigerrel
  • 1197 km Közép-afrikai Köztársasággal
  • 1360 km Szudánnal

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csád-tó zsugorodása 1973 és 2001 között

Legjelentősebb folyók: Chari, Logone. Ezek és mellékfolyóik az ország déli, csapadékosabb vidékén folynak a Csád-tóba, mely még pár ezer évvel ezelőtt is sokkal nagyobb volt, mint ma. Hatalmas mocsárvidék maradt a visszahúzódó tó nyomán.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éghajlat forró, trópusi, de a csapadék mennyisége változó. A Szaharában nem éri el az évi 50 millimétert. A januári középhőmérséklet 21 °C, a júniusi 34 °C. Az ország déli részén az időjárás nedves trópusi. Az éves csapadékmennyiség 1000 mm, ami többnyire a májustól októberig tartó esős évszakban hullik le. Errefelé a december-januári középhőmérséklet 25 °C, míg az áprilisi 31 °C.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viola turákó az ország déli részén

Északról délnek haladva, a csapadékmennyiségnek megfelelően, sivatagi, oázisoktól tarkított félsivatagi, tüskés és száraz szavannás (Szahel), nedves szavannás területek követik egymást. Délen a kiadósabb nyári esők lombos fákat táplálnak. Az ország területének 1/5-ét borítják erdőségek. A Tibeszti jellegzetes állata a gazella, a sivatagi róka, a hiéna, a gepárd. A déli területek állatvilágának gazdagságát a viszonylag háborítatlanul élő antilopok, zsiráfok, páviánok, leopárdok, oroszlánok, elefántok, varacskos disznók, a folyókban a vízilovak jellemzik.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aouk Nemzeti Park
  • Bahr Salamat Állatrezervátum
  • Goz Beïda Nemzeti Park
  • Manda Nemzeti Park
  • Zakouma Nemzeti Park: 1963-ban alapították, Csád első nemzeti parkja. Elefántok, oroszlánok... Sok kárt tett benne a polgárháború, de nagyjából túlélte az állatállomány.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO világörökségi listáján jelenleg nincs csádi helyszín. A helyi kormány azon fáradozik, hogy a Zakouma Nemzeti Parkot nyilvánítsák világörökséggé.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Menekülttábor Dárfúr övezetében (2005)

A mai Csád területén egykori virágzó mohamedán szultánságok (Vadai, Bagirmi) gazdasági alapját a szaharai karavánutak kereskedelme, főként a rabszolga-kereskedelem képezte. A területén 800 körül létrejött királyság volt az egyik legrégibb és legnagyobb királyság a Szaharától délre.Az egymás ellen is hódító háborúkat folytató államokat a francia hadsereg foglalta el 1890-ben. Csád 1920-ban Francia Egyenlítői-Afrika része lett, majd annak felbomlásakor, 1958-ban autonóm köztársaságként a Francia Közösség tagállamává vált. 1960-ban elnyert függetlenség után az északi muzulmán állattenyésztő és a déli földművelő lakosság között kiéleződött ellentét az ország kettészakadásához vezetett. A konfliktusba Líbia is beavatkozott, megszállva az ásványi kincsekben gazdag vitatott határvidéket (Aozou-sáv). Végül a két országrész megállapodást kötött, a líbiai csapatok pedig elhagyták az országot. A belső harcok az 1990-es évek második felében ismét fellángoltak, majd 2002-ben a kormány és a felkelők megállapodást kötöttek.

Dárfúr tartomány, amely Szudán része, szomszédos Csáddal. Az ottani konfliktus kihat Csádra is, Egyrészt sok menekültet kell ellátnia az egyébként is szegény országnak. Másrészt a csádi kormány fegyveres ellenzéke bázisul használja Dárfúr területét, onnan indítja ismétlődő kormányellenes támadásait.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csád független elnöki köztársaság. Alkotmányát 1996. április 14-én kapta. Az államfő a hadsereg parancsnoka.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mouvement patriotique du Salut (MPS)
  • Parti libéral du Tchad (PLT)
  • Rassemblement pour la démocratie et le progrès (RDP)
  • Union des écologistes tchadiens/Les Verts (UET/Les Verts)
  • Action tchadienne pour l'Unité et le Socialisme (ACTUS)

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1960 – 1975 François Tombalbaye
  • 1975 – 1979 Félix Malloum
  • 1979 Lol Mohammed Chawa
  • 1979 – 1982 Goukouni Oueddei
  • 1982 – 1990 Hissène Habré
  • 1990 óta Idriss Déby ezredes

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízhordó asszonyok. A tiszta ivóvízhez való hozzáférés az ország nagy részén nehézséget okoz.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros N’Djamena lakossága közel 998 ezer fő. A teljes népesség: 12 825 000 fő. A népsűrűség igen alacsony, 7 fő/km². A népességnövekedési ráta 3,27%. A várható átlagos élettartam 51 év. A csecsemőhalandósági ráta 93,5‰. Az írástudatlanság 60%. Népek: északon és középső területeken arabok, délen pedig a legnépesebb csoport a szara.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abéché mecsete

Vallások: muzulmán 88%, keresztény 2%, törzsi vallású 10%.

Nyelvek: Fekete-afrikai 93% (Szudáni-Guineai) , Hámi 7% (Turareg)

Etnikumok: fekete-afrikaiak. Az országban rendkívül sokféle etnikai csoport él. A legnépesebb csoport a fekete bőrű, de hamita eredetű szara, akik 30%-ot tesznek ki. A Szudánból bevándorolt négerek aránya 26%. Tedák, más néven teda-dazák, azaz az arabokkal rokon, szintén sötét bőrű hamiták aránya 7%. A többi etnikai csoport szudáni, egészen fekete bőrű néger és hausza, akik szintén fekete etnikai csoport, arányuk 2%. A legnagyobb szudáni csoportok, a mbumok 7%-kal, maszalit, maba, mimi 7%. A tamák aránya 6%. Mubi 4%, kanuri 2%, masza 2%, kotoko 2%.[1]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polgárháborúktól és a katasztrofális aszályoktól gyötört ország nem tudja megoldani polgárainak társadalombiztosítását és kielégítő egészségügyi ellátását.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Banképület N'Djamenában
Abéché piacképe

Rendkívül szegény ország, a lakosság 80%-a él szegénységi küszöb alatt. Fejlődését a tengerparttól elzárt fekvésen túl az állandó belharc is gátolja.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága: agrárország

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaságának a mezőgazdaság jelenti az alapját, ahol a foglalkoztatottak 80%-a dolgozik. Növénytermesztése (földimogyoró, gyapot), valamint állatállománya (főként szarvasmarha) az export legfontosabb forrása is egyben.

A megművelt földek aránya 2%, míg a legelőké 36%.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország kőolajkészleteinek kiaknázása és a kőolajvezetékek kiépítése 2000-ben, a Világbank támogatásával vette kezdetét. Ennek eredményeként kőolaj-termelése és -exportja a jövőben várhatóan nőni fog. Az ország külföldi segélyekre és hitelekre utalt. Külső adósságállománya 1 milliárd USD körüli, de ez is csak a GDP felét teszi ki. A GNP értéke: 1,6 milliárd USD. A GNP/fő értéke: 200 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 38%, ipar 13%, szolgáltatás 49%.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világgazdaság perifériájára szorult ország kivitele rendkívül egyoldalú, szinte kizárólag mezőgazdasági termékeket (gyapot, élő állat főleg szarvasmarha, hús, hal) exportál. Behozatala a kivitelnek mintegy kétszerese: gépeket, ipari berendezéseket, kőolajat, élelmiszereket, textilipari termékeket hoz be.

A függőségi viszonyt mutatja, hogy importjának közel fele ma is Franciaország-ból származik. Emellett fő külkereskedelmi partnerei: Kamerun, Nigéria, India, Thaiföld, Costa Rica, Dél-afrikai Köztársaság, Németország és Portugália.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híd a Bragoto folyó felett

A közlekedés nagyon rossz minőségű. Csupán 400 km az utak hossza. Vasút nincs. N'Djamenából minden nagyobb város elérhető repülőgépen. A fővárosban vannak taxik és bérautók.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mintegy 200 népcsoport, 100 nyelv, három nagy vallás (muszlim, törzsi, keresztény), három éghajlati övezet és a több ezer éves múlttal rendelkező Csád kultúrája változatos és sokrétű. Északon, a Szahara szívében a berberek leszármazottai, a muszlim tubuk élnek. Az ország középső harmadán a félnomád, több alcsoportból álló, az arab zenei hagyományokat őrző szudáni arabok lakják. Az ország déli termékeny szavannáit a nem-muzulmán, fekete-afrikai népcsoportok népesítik be.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 6-tól 12 éves korig terjedő általános tankötelezettség ellenére az iskolás korúaknak csupán 25%-a jár iskolába. Nagyon magas az analfabéták aránya (85%). Az országban három egyetem működik. (N'Djamena, Abéché,)

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az észak-déli ellentét miatt fennálló folyamatos politikai viszályok és az infrastruktúra fejletlensége miatt a turizmus nem jelentős.

Ouara romjai a világörökség része
Kempinski Hotel, N'Djamena

Javasolt oltások Csád-ba utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Az ország déli részén nagy a kockázata a megbetegedésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Javasolt emlékeztető oltás:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csád eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.

A Csádi labdarúgó-válogatott közepes eredményű.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy kislány az ország keleti részéből

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • december 1: nemzeti ünnep
  • május 1: a munka ünnepe
  • május 25.: az afrikai szabadság napja
  • augusztus 11: a függetlenség napja
  • november 28: a köztársaság napja

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chad című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Forrás: A világ országai, Nyír. Karta Bt., 2008

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csád témájú médiaállományokat.