Kína
| Kína | |||
| 中华人民共和国 (Csunghua Zsenmin Kunghokuo) |
|||
|
|||
| Nemzeti himnusz: Az Önkéntesek Indulója |
|||
.svg) |
|||
|
|
|||
| Fővárosa | Peking | ||
| é. sz. 39° 55′, k. h. 116° 23′ | |||
| Legnagyobb város | Sanghaj | ||
| Államforma | kommunista népköztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | (Hszi Csin-ping) | ||
| Miniszterelnök | (Li Ko-csiang) | ||
| Hivatalos nyelv | mandarin | ||
| A Kínai Népköztársaság kikiáltása | 1949. október 1. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- | ||
| Becsült | 1 321 851 888 fő (2007.) | ||
| Népsűrűség | 140 fő/km² | ||
| GDP | 2011 (forrás: IMF) | ||
| Összes | 7 298 milliárd[1] USD (2.) PPP: 7,916 billió dollár |
||
| Egy főre jutó | 5 413 USD (85.) PPP: 5963 |
||
| HDI (2006) | 0,781 (83) – közepes | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 9 640 821 km² | ||
| Rangsorban | 4. | ||
| Víz | 2,8% | ||
| Időzóna | kínai zónaidő (UTC+8) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Renminbi (CNY) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | PRC | ||
| Hívószám | 86 | ||
| Internet TLD | .cn | ||
A Kínai Népköztársaság, ismertebb nevén csak Kína (egyszerűsített kínai írásmóddal 中华人民共和国, pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gónghéguó, magyaros átírásban: Csunghua Zsenmin Kunghokuo) Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, (Pejcsing)) fővárossal, illetve a Tajvan (台灣, Taíwān) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai–kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant, az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.
A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban még mindig a hagyományos írásjelekkel írnak.
Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (iránytű, papír, nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már az ókorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszöntött az egység, megalakult a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, s az ellenzék kiszorult Tajvan szigetére.
Kína ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal), ám a jelenleg működő népességszabályozási program eredményeként rövidesen meg kell válnia ettől a rangjától. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a fejlett nyugati államokban.
A Kínai Népköztársaság pártállam.
Tartalomjegyzék |
A szó eredete [szerkesztés]
A „Kína” szó valószínűleg német közvetítéssel az angol nyelvből származik. Az angol China és Sino- szó valószínűleg a (Csin) (秦) dinasztia nevéből származtatható, bár egyes elképzelések szerint a tea (茶, (csa)), illetve a selyem (丝, (sze)) szóban keresendő a szó eredete, de az is lehetséges, hogy az első uralkodóról, Csin Si Huang Ti (秦始皇帝, Qín Shǐ Huáng Dì, jelentése:„ a (Csin)t megkezdő fenséges császár”) császárról, aki Kínát egyesítette.
Ami a kínai nyelvű (Csungkuo) (中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban Kína a Sárga folyó (黄河, (Huangho)) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江, (Csang-csiang )) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) rendszert is így nevezték.
Földrajz [szerkesztés]
.jpg)
Domborzat [szerkesztés]
Kína legnagyobb része (mintegy háromnegyede) magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek. Tájai:
- Tiensan
- Tibet
- Kunlun
- Himalája
- Mandzsúria ( (Mancsou))
- Belső-Mongólia
- Tarim-medence
- Dzsungária
- Észak-Kínai síkság
- Dél-Kínai hegyvidék
- Yunnan fennsík
Legmagasabb pontja: Mount Everest, más néven Csomolungma (珠穆朗瑪峰, (Csumulangma Feng)): 8 848 m
Legalacsonyabb pontja: Turfáni-mélyedés (吐魯番盆地, Tulufan Pendi): -154 m
Vízrajz [szerkesztés]
Legnagyobb folyók: Jangce (长江, (Csang Csiang)), Sárga folyó (黄河, (Huang Ho)), (Hszi Csiang) (西江), Amur (黑龍江, (Hejlung Csiang)), (Szunghua Csiang) (松花江), Brahmaputra (雅鲁藏布江, (Jalu Cangpu Csiang)), Tarim (塔里木河, (Talimu Ho)), (Jalung Csiang) (雅砻江), (Jalu Csiang) (鸭绿江), Indus (印度河, (Jintu Ho)), Mekong (湄公河, (Mejkung Ho)).
Legnagyobb tavak: Dongting-tó (洞庭湖, (Tungting Hu)), Kuku-nór (青海湖, (Csinghaj Hu)), Hanka-tó, Poyang-tó (鄱阳湖, (Pojang Hu)), Lop nor-tó , Tai-tó (太湖, (Taj Hu)), Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó (洪泽湖, (Hungcö Hu)), Hulun-tó
Éghajlat [szerkesztés]
Az ország déli területein a szubtrópusi monszunéghajlat az uralkodó. Az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia egyes vidékein a mérsékelt övi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.
Élővilág, természetvédelem [szerkesztés]
A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nő a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van: hetente mintegy két új erőművet adnak át Kínában, amelyek működése a globális felmelegedési válságot is egyre fokozza.[2] Súlyos gondot okoz a termőtalaj eróziója, a vizek és a levegő elszennyeződése. Kevés az ivóvíz[3][4], a sivatagok terjeszkednek[5].
A születési rendellenességgel világra jövő csecsemők aránya 2001 óta közel 40%-kal növekedett: míg 2001-ben minden 10 ezer szülésre átlagosan 104,9 testi fogyatékos eset jutott, addig 2006-ban már 145,5. A Kínában születő évi 20 millió csecsemőből 0,8–1,2 millió újszülött valamilyen születési hibával jön világra, közülük 300 ezer babánál szemmel látható a fogyatékosság.[6][7]
Lásd még: Kategória:Kína élővilága
.jpg)
Nemzeti parkjai [szerkesztés]
Kínában 187 nemzeti park található. Ezek többsége nem összefüggő területen fekszik, hanem egyenként is sok védett terület tartozik hozzájuk. Helyzetüket 1999-ben szabályozták.
Természeti világörökség [szerkesztés]
Történelem [szerkesztés]
Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az Kr. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.
A mondabeli első kínai császár (Huang Ti), Kr. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.
Kr. e. 221-re táján a (Csin) állam (Csin Si Huangti) vezetésével legyőzte a többi tizenegy nagy fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság sokféle etnikumot egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az Kr. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Zheng császár érdeme.
A (Csin-dinasztia), majd az azt követő Han- és Jìn-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok Kr.u. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a (Szuj-dinasztia) egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A (Szung-dinasztia) vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a (Jüan-dinasztiát). Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu (Csing-dinasztia) uralkodott. Ekkor alakul ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. (Csien-lung) császár halála után megindult Kína bomlása.
Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A II. világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben sem szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung (Mao Zedong) vezette Kínai Népköztársaság.
1958-ban Mao Ce-tung meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 1966-69-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.
A '70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.
Államszervezet és közigazgatás [szerkesztés]
Alkotmány, államforma [szerkesztés]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás [szerkesztés]
Politikai pártok [szerkesztés]
Lásd még: Kínai Kommunista PártKözigazgatási felosztás [szerkesztés]
Kína 23 tartományból (省) (Tajvant (台灣, Táiwān) is számítva), 5 autonóm területből (自治区), 4 tartományi jogú városból (直辖市) és 2 különleges igazgatású területből (特别行政区) áll.
|
Tartományok
|
Autonóm területek
|
Védelmi rendszer [szerkesztés]
Népesség [szerkesztés]
Általános adatok [szerkesztés]
Legnépesebb települések [szerkesztés]
| Kína legnagyobb városai (agglomerációk) (Nem tartalmazza Hong Kongot és Makaót) |
|||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| N° | Város | Régió | Lakosság | N° | Város | Régió | Lakosság | ||||
| 1 | Shanghai | Shanghai | 27 000 000 | 11 | Guangzhou | Kanton | 3 097 347 | ||||
| 2 | Peking | Peking | 18 000 000 | 12 | Changchun | Jilin | 2 813 245 | ||||
| 3 | Chongqing | Chongqing | 14 757 368 | 13 | Taiyuan | Shanxi | 2 809 501 | ||||
| 4 | Xian | Shaanxi | 14 587 818 | 14 | Shijiazhuang | Hebei | 2 415 478 | ||||
| 5 | Wuhan | Hubei | 14 343 546 | 15 | Changsha | Hunan | 2 323 490 | ||||
| 6 | Chengdu | Sichuan | 13 917 204 | 16 | Jilin | Jilin | 2 228 535 | ||||
| 7 | Tianjin | Tianjin | 13 649 387 | 17 | Qingdao | Shandong | 2 227 937 | ||||
| 8 | Shenyang | Liaoning | 13 559 349 | 18 | Dalian | Liaoning | 2 195 151 | ||||
| 9 | Harbin | Heilongjiang | 13 405 339 | 19 | Nanchang | Jiangxi | 1 156 849 | ||||
| 10 | Nanjing | Jiangsu | 13 389 828 | 20 | Xinyang | Henan | 2 031 326 | ||||
| 2010. évi adatok | |||||||||||
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás [szerkesztés]
Kína lakosságának 95%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindközül a legjelentősebb a han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60%-át adja.[forrás?] Több népcsoportot ide soroltak be és erőszakosan kínaizáltak.[forrás?]
Az ország hivatalos nyelve a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek (ezek közül a legismertebb a kantoni).
- Bővebben: Kínai nyelv
Főbb vallások Kínában:
1. Taoizmus vagy egyéb kínai népi vallások követője a lakosság mintegy 30 %-a. ~25 000 szerzetes, 1500 templommal.
2. Buddhizmus - Ez 3 részből áll, ezek a kínai, a tibeti, és a páli (dél- ázsiai) buddhizmus. A lakosság kb. 15 %-a buddhista. ~200 000 szerzetes, 13 000 templommal.
3. Katolicizmus és más keresztény vallások követője: a lakosság 4 %-a.
4. Iszlám - a lakosság mintegy 2 %-a. 30 000 mecset.
Felekezet nélküliek: a lakosság kb. 50 %-a.
-
Templom, Csengcsou
-
Szobrok egy népi vallású templomban
-
Mazu (taoista) istennő szobra
-
A Hold temploma, taoista épület Pekingben
-
Taoista pap, Makaó
-
Jiǔhuá Shān buddhista temploma
-
Modern stílusú buddhista templom Sanghajban
-
Donglin (kínai buddhista) templomkörzetének egy része, Sanghaj
-
A tibeti buddhizmus egy kolostora Szecsuánban
-
Jungho templom és egyben a tibeti buddhista gelug iskola monostora
-
Katolikus templom, Vuhan
-
Protestáns templom, Fucsou
.JPG)
Szociális rendszer [szerkesztés]
Gazdaság [szerkesztés]
1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezőgazdaságban felhagytak a korábbi erőszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyűiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetősége kapta kézbe az irányítást. Így Kínában létrejött a szocialista piacgazdaság.
Ez a gazdaságpolitika meghozta a gyümölcsét: 20 év alatt megnégyszereződött az ország GDP-je. Kína jelenleg a világ második gazdasági potenciálja, amelyet elsősorban nagy lakosságának köszönhet (1,3 milliárd fő), miközben még mindig csak kb. 6000 $ jut egy kínai lakosra. [10]. A kínai gazdaság minden évben jelentősen gyarapszik, évente 8 – 11%-kal nő a GDP, amely ha folyamatos marad, Kína hamar jelentős gazdasági térséggé nőhet óriási piaccal. A 2000-es évek elején Kína vált a világ 3-4. legnagyobb gazdaságává. Jelenleg a világ 2. legnagyobb gazdaságával rendelkezik az Egyesült Államok után. [11]
Kína deviza tartaléka 2006 végén elérte az 1550 milliárd dollárt, ami 342 milliárd dollárral több, mint egy évvel korábban. [12]
Általános adatok [szerkesztés]
államformája: népköztársaság (1911. december 31-ig császárság, 1912. január 1-jétől köztársaság volt, 1949. október 1-jétől népköztársaság).
Gazdasági ágazatok [szerkesztés]
Mezőgazdaság [szerkesztés]
Nyugat-Kína: -nomád állattenyésztés (juh, ló, teve, jak)
Kelet-Kína: -rizs, tea, gyapot, dohány, déli gyümölcs
Kínai alföld: -búza, kukorica, szója, köles, burgonya, földimogyoró, állattenyésztés, rizs
Ipar [szerkesztés]
.jpg)
Elektronika: Sanghaj, Peking("kínai Szilícium-völgy"), Hongkong.
Autógyártás: Sanghaj, Kanton, Tiencsin, Chongqing.
Gépgyártás: Hongkong, Sanghaj, Tiencsin, Peking, Shenyang, Guiyang.
Vegyipar: Peking, Sanghaj, Goaxiong(Tajvan), Dalian, Taiyun.
Vaskohászat: Peking, Sanghaj, Gaoxiong, Chongqing, Taiyuan.
Színesfémkohászat: Sanghaj, Gaoxiong, Kunming, Xi'An, Taiyuan.
Hajógyártás: Sanghaj, Gaoxiong.
Rendkívül gazdag ásványkincsekben; feketekőszén, kőolaj, vasérc, bauxit, rézérc, mangánérc, arany, földgáz.
.jpg)
Kezdetben a gazdag nyersanyag-lelőhelyeknek köszönhetően önellátó volt, viszont az óriási méretű ipari növekedés következtében szinte mindenből behozatalra szorul. Kína máig tartó egyik nagy gondja az energiahiány.Régen önellátó volt kőolajból, azonban mára már a 2. legnagyobb importáló, ezért érzékeny az olaj világpiaci árának változására.Kőolajtól való függőségét atomerőművek építésével próbálja csökkenteni.Ezek ellenére is gyakoriak a kényszerszünetek; előfordul hogy emiatt a termelőkapacitás 60%-a leáll.Ezt fokozza a növekvő háztartások fogyasztása, illetve az egyre nagyobb létszámban megjelenő autó.(1995-ben még csak 320 000 személyautót gyártottak, addig 2007-re már több mint 6 milliót.)
Kereskedelem [szerkesztés]
A 18 század elejéig Kína a világ egyik vezető gazdasági nemzete volt. Számos találmány (papír, porcelán, nyomtatás, lőpor stb.) tette vonzóvá a lehetséges kereskedelmi partnerek számára. Kínával való üzletkötés feltétele volt többek közt a Kotau (mély meghajlás)a császár előtt. A 19 század elején, az USA és Európa kereskedelmének fellendülése következtében, Kína hatalma csökkenni kezdett. A Japán által elfoglalt területek elvesztése tovább gyengítette az országot.
Az 1949-ben megalakult Kínai Népköztársaság legfőbb feladata ezért a több mint 540 milliós nép élelemmel való ellátása volt. A kommunista kormány szigorú tervgazdálkodáson alapuló gazdaságirányítási rendszert vezetett be, centralizálta az árak meghatározását és eltörölte a magántulajdont. E gazdaságpolitika következménye a külkereskedelmi elszigetelődés mellett a süllyedő életszínvonal lett, amelynek hatására tízezrek pusztultak el.
1978-ban Deng Xiaoping utasítására nyitottak a gazdaság elszigeteltségén, bevezették a piacgazdálkodás primitív formáját. A gazdasági liberalizáció azonban csak korlátozott volt, sok tevékenység állami felügyelet alatt maradt. Napjainkban Kína folymatosan tárja ki kapuit a világ felé, megkönnyítve ezzel a kereskedelmet és a gazdasági növekedést. Egyes jóslatok szerint 2020-ra Kína a világ első számú gazdasági hatalma lehet.
Turizmus [szerkesztés]
Turizmusa a világ turizmusában meghatározó szerepet tölt be. A turista érkezések száma 2005-ben a negyedik, a bevételeket számítva pedig a hatodik helyet foglalta el a világon. A közelmúlt legdinamikusabb fejlődését is ez a kelet-ázsiai ország produkálta az ágazatban. A WTO előrejelzése szerint 2020-ban ez az ország lesz az első számú desztináció a világ idegenforgalmában, s kiutaztatása is az elsők közé fog kerülni.[forrás?] Az ország jelentőségét a turizmusban a még kihasználatlan utazási potenciálja adja.
Az országra jellemző egyéb ágazatok [szerkesztés]
Közlekedés [szerkesztés]
Vasúti közlekedés [szerkesztés]
Kínában a vasútra nagy szerep hárul a légi közlekedés és a közúti közlekedés fejletlensége miatt. A hálózat hossza 78000 km. A teljes sínhálózat 154600 km. Ez a legforgalmasabb hálózat a világon, az összes vasúti szállítás 24%-a zajlik a Föld 6%-nyi pályáján itt. Sok villamosított vonal is van, hosszát tekintve a harmadik legnagyobb a világon Oroszország és Németország után.
Nyomtávok:
- Normál nyomtáv: 79 685 km 1435 mm (2008)
- Keskeny nyomtáv: 3 600 km 750 mm helyi iparvágányok (1998)
- villamosított vonalak: 27 500 km, a hálózat 34,5%-a (2008)
- Dupla vágányok: 29 000 km (2008)
-
Nagysebességű vonat Tiencsin állomásán
-
Személyszállító vonat Baise, Guangxi állomásán
-
Az 1. osztály folyosója egy tipikus kínai vonaton
-
G030 autópálya egy része
-
Jelzőtáblák egy autópályán
-
Peking egy főútja
Kultúra [szerkesztés]
Lásd még: Kategória:Kínai kultúra
Művészetek [szerkesztés]
Hagyomány és néprajz [szerkesztés]
A kínai kultúra a többi fejlett kultúrától elzárva fejlődött. Régiójában meghatározó jelleggel bír; mind Japánra, mind Koreára, mind Vietnamra komoly hatást gyakorolt.
Mindamellett, Kínában egyféle kulturális sokszínűség is jellemző. Ezt az is mutatja, hogy három életfilozófia: a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus is elterjedt.
A kínai írás kb. 3000 éve született meg; a jellegzetes, szótagokat jelölő kínai karakterek azóta használatban vannak, igaz csak Tajvanon és Japánban. A Kínai Népköztársaságban 1956-58-ban bevezetett egyszerűsített kínai írásmód a hivatalos.
Az írás mindig is fontos szerepet játszott a kínai kultúrában. Nemcsak a különböző filozófiai és tudományos munkában, hanem a közigazgatásban is használatos volt. A hivatalnoki réteg is írásos versenyeken választották ki, illetve a kalligráfia és kínai szépirodalom is mindig virágzó művészeti ág volt.
Kínában az építészet is meghatározó művészeti ág. A művészet ezen ágának a legszebb alkotásai a pagodák. A kínai festészet is rendkívül jellegzetes, az európaitól erősen eltér, a 19. században a kuriózumokat kereső Európában hamar meghonosodott.
Az előbbiek mellett a kínai zene is egyedülálló. Hangskálája eltér az európai nyolcfokútól, helyette pentaton skálája van, mivel egy oktávban csak öt hang található. Jellegzetes kínai hangszerek: cseng, hsziao és az erhu.
Lásd még: Kategória:Kínai hangszerek Lásd még: Kategória:Kínai zeneGasztronómia [szerkesztés]
Lásd még: Kategória:Kínai gasztronómiaOktatási rendszer [szerkesztés]
Kulturális intézmények [szerkesztés]
Tudomány, találmányok [szerkesztés]
Kína tudományos élete az ókortól kezdve igen fejlett sok tudományágat tekintve.
A kínai matematika, amely az ókori görögökével összemérhető, elsősorban az építészetet és a földrajztudományt szolgálta. Mindenképp szólni kell a kínai csillagászatról, illetve csillagjóslásról, amely a mai napig nagy becsben tartott kínai horoszkóp alapjául szolgált.
Egy másik fontos kínai tudomány a kínai orvoslás. A kínai akupunktúra, illetve további természetgyógyászati módszerek a nyugati országokban is egyre népszerűbbé válnak.
Továbbá jelentős kínai eredmények születtek a kémia és a biológia területén is.
Kína rengeteg találmánnyal rendelkezett, amely Európában csak jóval később honosodott meg.
.JPG)
Néhány jellegzetes kínai találmány [szerkesztés]
-
Pi-pá pengetős hangszer
-
Kínai hagyományos ünnepi öltözék
-
Tajcsicsuant gyakorló nők
-
Csikung, egészségmegőrző torna
.jpg)
Sport [szerkesztés]
Sárkányhajó verseny [szerkesztés]
A sárkányhajó verseny egy hagyományosan igen népszerű sportág az országban.
Olimpia [szerkesztés]
Labdarúgás [szerkesztés]
Forma-1 [szerkesztés]
Birkózás [szerkesztés]
Harcművészetek [szerkesztés]
Kína számtalan harcművészet szülőhelye, többek közt: a kung fu, saolin kungfu, szansou, kuntao és megannyi más stílusé.
Lásd még: Kategória:Kínai harcművészetek-
Sárkányhajó verseny
-
Kuntao harcművészet, amely igen hasonló az indonéz-szigetvilág silatjához
-
Kung fu harcművészet
-
Kínai sakkot játszó emberek
-
Go, táblás játék
Ünnepek [szerkesztés]
- Hivatalos ünnepnapok:
| Dátum | Magyar név | Kínai név | Megjegyzések |
|---|---|---|---|
| Január 1. | Újév | 元旦 yuándàn (Jüan tan) | |
| Első holdhónap első napja | Tavaszünnep (Kínai Újév) | 春节 chūn jié (Csun csie) | Kínai naptár alapján |
| Május 1. | Munka ünnepe | 劳动节 láodòng jié (Laotung csie) | |
| Május 4. | Az ifjúság ünnepe | 青年节 qīngnián jié (Csingnien csie) | Emlékezés az 1919-es diákmegmozdulásra |
| Július 1. | A Kínai Kommunista Párt alapítása | 建党节 jiàndǎng jié (Csientang csie) | Az 1921-es első nemzetgyűlés napja |
| Augusztus 1. | Fegyverek napja | 建军节 jiànjūn jié (Csiencsun csie) | Nancsangi felkelés (南昌起义) 1927-ben |
| Október 1. | Nemzeti ünnep | 国庆节 guóqìng jié (Kuocsing csie) | 1949: Kínai Népköztársaság alapítása |
- Tradicionális ünnepek (节日, jié rì):
| Dátum (holdhónapban) | Magyar név | Kínai elnevezés | Megjegyzések |
|---|---|---|---|
| 1. hó 15. | Lámpások napja | 元宵节 yuánxiāo jié | |
| április eleje | Csingming, A tiszta fény | 清明节 qīngmíng jié (Csingming csie) | Közel 15 nappal a tavaszi nap-éj egyenlőség után Kínai halottak napja |
| 5. hó 5. | A sárkányok ünnepe | 端午节 duānwǔ jié | |
| 7. hó 15. | Az éhes szörnyek ünnepe | 中元节 zhōngyuán jié (Csungjüan csie) | |
| 8. hó 15. | A hold ünnepe | 中秋节 zhōngqiū jié (Csungcsiu csie) | Nyárünnep |
| 9. hó 9. | A „két új” ünnepe | 重阳节 chóngyáng jié |
Látnivalók [szerkesztés]
Lásd még: Kína turizmusa
Lásd még: Kína világörökségi helyszínei- kínai nagy fal
- kínai piramisok
- Taj-hegy
- Agyaghadsereg – (Hszian)
- Longmen-barlangok
- A régi kínai kultúra és a modern Kína
- Peking
- Hongkong
- Sanghaj
-
Nyári Palota, Peking
-
Kuanghszi karszthegyei
-
Csüfu városa
-
Pingjao ősi városrésze, Sanhszi
Kínai-magyar viszony [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
- Kínai mitológia
- Kínai asztrológia
- Kínai filozófia
- Kínai nyelv
- Kínai naptár
- Fengsuj
- Hagyományos kínai orvoslás
- Kínai Központi Televízió
- Internetcenzúra Kínában
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ IMF World Economic Outlook Database, April 2012. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
- ↑ Magyar Nemzet (2007. június 21.)
- ↑ Éhség és szárazság várhat Kínára Greenfo 2012.január 21.
- ↑ Eltűnt a kínai folyók fele Greenfo 2013. április 1.
- ↑ [1] Közel 250 tónak nyoma veszett
- ↑ Kína: egyre több születési rendellenesség a környezetszennyezés miatt (Transindex, 2007. november 3.)
- ↑ Környezetszennyezés Kínában (Biokémia.blog.hu, 2009. november 1.)
- ↑ http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter6/chapter60402.htm
- ↑ http://www.euecran.eu/pdf/ECRAN%20Analysing%20the%20Recent%20Development%20of%20Religious%20Communities%20in%20Contemporary%20Rural%20China_Yu%20Tao.pdf
- ↑ "World Economic Outlook Database: China". International Monetary Fund. October 2012. Retrieved 2 January 2013
- ↑ http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD
- ↑ Fitch Ratings-2007. március 22
Irodalom [szerkesztés]
- Makra László: Barangolások Kínában (Változó Világ 37., Budapest, 2002)
- Bokor Pál: Egy kínai nyár (riportkönyv, Kossuth, 1979)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- a Kínai Kulturális és Művészeti Központ hivatalos oldala
- Kína.lap.hu (linkgyűjtemény)
- EKIPEDIA – az ELTE Konfuciusz Intézet lexikonja
- Adatok Kínáról (devdata.worldbank.org) (angolul)
- Foreign Office Files for China, 1949-1980 (angolul)
- CIA World Factbook – China (angolul)
- Ismertető a 21. századi Kínáról
- Harc az afrikai olajért, Kína gazdasági térnyerése a fekete kontinensen
|
|||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||
