Csin Si Huang-ti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csin Si Huang-ti
秦始皇帝
Qinshihuang.jpg
Csin Si Huang-ti

Csin-dinasztia 1. császára
Csin Si Huang-ti
Uralkodási ideje
i. e. 246i. e. 210
Örököse Fu-szu
Elődje II. Huj Vang
Utódja Csin Er Si Huang-ti
Életrajzi adatok
Gyermekkori név Jing Cseng
Született i. e. 260. február 7.
Elhunyt i. e. 210. augusztus 10. (50 évesen)
Nyughelye Li-hegy 30km-re Hszi'an városától
Gyermekei Fu-szu, Hu-haj, Kao, Csianglü
Édesapja Csuang-hsziang
Édesanyja Csao-csi

Csin Si Huang-tiKeleti névsorrend (kínai írással: 秦始皇, pinjin: Qín Shǐhuáng; születési neve: kínai írással: 嬴政 pinjin: Jin Cseng; i. e. 260. február 7.i. e. 210. augusztus 10.) Kína első császára, a kínai császárság és a Csin-dinasztia megalapítója. I. e. 230 és i. e. 221 között leszámolt vetélytársaival és egységes birodalommá formálta a hadakozó fejedelemségeket. A birodalma északi határán a barbárok elleni védelmet szolgáló falszakaszokat összekötötte, és így létrehozta a kínai nagy falat. i. e. 210. augusztus 10-én egy utazása közben hunyt el. Az ő sírhelyéhez tartozik a híres agyaghadsereg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A császár egy fametszeten

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 260. február 7-én, a Hadakozó fejedelemségek korában született Jing Cseng néven, apja Csuang-hsziang Csin királya, anyja Csao-csi korábban a király tanácsnokának, Lü Pu-vej gazdag kereskedőnek ágyasa volt. Cseng-et később a tanácsnok fiának tartották.

Trónralépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja halála után i. e. 246-ban 13 évesen Csin királyává vált. Kezdetben anyja és Lü Pu-vej látta el a régensi feladatokat, azonban néhány év múlva mindkettőjüket száműzték az udvarból, miután kiderült, hogy eunuchnak álcázva becsempészték a palotába Lü egyik protezsálját. I. e. 238 után leszámolt a hatalmát fenyegető belső klikkekkel, és minden hatalmat a saját kezében összpontosított.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számszeríj a császár sírjából

Kezdeti lépései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikereit gondos tervezés előzte meg. Legista főminisztere, Li Sze segítségével egyszerűsített az adminisztrációs rendszeren, és átfogó földreformot hajtott végre. A megreformált mezőgazdaság képes volt biztosítani a hadsereg ellátását az egymást követő háborúk idején.

Hódításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sereg példátlanul ütőképes támadógépezetté vált. A katonák legendásan fegyelmezettek voltak, sikerük másik titka a technikai fölény volt, melyet például a számszeríj használata jelentett. A katonák híresek voltak még brutális vadságukról, a csapatok sosem ejtettek foglyokat. I. e. 230 és i. e. 221 között Csin felmorzsolta vetélytársait, minden ellenállás felszámolása után egységesítette Kínát.

Az első császár címei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország egyesítése után felvette a Csin Si Huang-ti, vagyis a Csin Első Császára címet, a terve az volt, hogy a következő császárok nevei továbbra is sorszámok legyenek, ez csak részben valósult meg, mivel a későbbi dinasztiák elvetették ezt. A Si Huang-ti titulus felvételével azonosította magát a régi idők mitikus félisteni uralkodóival, elsősorban a Sárga Császárral (Huang-ti; a „sárga” szót jelentő huáng 黄 nem azonos az első császár nevében szereplővel). A ti 帝 írásjegy már a sang kori jóslócsontokon is feltűnik, és az ősök szellemének bemutatott égő áldozatokra utal. Később az írásjegy jelentése megváltozott, magukat az istenségeket jelentette. A császári címben szereplő huáng 皇 szó szintén ősi, mitikus uralkodók nevében szerepelt. Az első császár a császári cím felvételét bejelentő dekrétumában kifejezetten megtiltotta azt a gyakorlatot, hogy az uralkodókat haláluk után posztumusz névvel ruházzák fel. Ezt egyik későbbi dinasztia sem tartotta be.

A birodalom kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 221 után hozzálátott az addig számtalan független részből álló terület egységes birodalommá szervezéséhez. Központosított adminisztrációt hozott létre, mely alapvonásaiban az egész császárkorban fennmaradt. Központjában a császár állt, akinek fővárosa és palotája az egész országra kiterjedő hálózat centruma volt. Csin állam hagyományainak megfelelően legista politikát követett: szigorú törvényeket adott ki, az országot 48 (vagy 36)[1][2] tartományra osztotta fel, és hogy a régi arisztokráciát meggyengítse, a hat meghódított fejedelemség vagyonosait családjukkal együtt fővárosába, Hszienjangba költöztette. A tartományok élén civil kormányzó állt, akit a császár nevezett ki. Csin Si Huang-ti elrendelte, hogy a tartományi kormányzó tisztsége ne legyen örökölhető. A kormányzókat néhány év után áthelyezték a sajátjukból egy másik tartományba, hogy elkerüljék az ambiciózus és erős, saját hatalmat kiépítő kormányzók fellépését. Minden tartománynak volt saját hadvezére is, akit a császár nevezett ki és távolíthatott el bármikor, továbbá egy központi tisztviselője, hogy megteremtsék a civil és a katonai kormányzók közti egyensúlyt.

A birodalom egységesítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távoli tartományokat országutak kötötték össze a fővárossal, ez az úthálózat 7500 km hosszú volt és 15 méter széles, így 800 kilométerrel múlta felül a későbbi Római Birodalom híres úthálózatát. Szabályos távolságokra elhelyezett postaállomások segítették a futárok haladását. Még a kocsik tengelyének hosszát is egységesítették, hogy a kerekek ugyanabban a vájatban fussanak. Egységesítette továbbá a súly- és hosszmértékegységeket, egységes pénznemet vezetett be. Ezeknél is fontosabb, hogy egységes írásrendszert vezetett be, egységesítette a 3000 legfontosabb írásjegyet, ezzel lerakva a későbbi hivatalos írásrendszer alapjait. A birodalma északi határán a barbárok elleni védelmet szolgáló korábbi falszakaszokat összekötötte, és így létrehozta a kínai nagy falat. i. e. 210. Az építkezések rengeteg emberéletet követeltek. Az őt érő kritikák hatására meghirdette a nagy könyvégetést.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Első Császár ellen három merényletet követtek el, ezután alakult ki rettegése a haláltól és babonássága. Pontos tartózkodási helyét tilos volt felfedni. Minden nap palotája másik szobájában aludt, mindig két kocsival utazott, hogy a merénylők ne tudják, melyikben ül a valódi császár. Varázslókat és sámánokat fogadott, az örök élet elixírjét és gyógyfüveit kutatta, hegyi és folyami szellemeknek áldozott. Udvari mágusa, Hszü Fu vezetésével fiatal férfiakból és szüzekből álló küldöttséget menesztett a Keleti-tengeren túl, a mesés Penglaj-szigeteken lakó halhatatlanokhoz. Hatalmat síremléket építtetett, hogy biztosítsa helyét a másvilágon. Síremlékének része a híres agyaghadsereg, mely a Li-hegynél Hszi'an városától 30 kilométerre található. Csin Si Huang-ti egy keleti tengerpartra tett utazása során hunyt el. Főminisztere, Li Sze titokban tartotta halálát, hogy saját akarata szerint rendezhesse az utódlást. A császár végakaratát meghamisítva Fu-szu trónörökös helyett egyik fiatalabb fiát, Hu-haj herceget juttatta Csin Er Si Huang-ti, Második Császár néven.

Személye a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben Hős címmel film készült személyéről és a hadakozó fejedelemségek koráról Csang Ji-mou rendezésében. A filmben Csin királyát Csen Tao-ming alakítja.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Michael H. Hart: 100 híres ember
  2. Ann Paludan: Kínai császárok krónikája

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ciarla 2005: Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. ISBN 963 369 273 3
  • Hart 2005: Michael H. Hart. 100 híres ember. Magyar Könyvklub 2003. ISBN 963-547-820-8
  • Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Móra Könyvkiadó 2009. ISBN 978-963-11-8551-5 16-26. old.
  • Schmitz 2008: Wim Schmitz. Kína. Alexandra Kiadó 2008. ISBN 978-963-369-960-7 52. old. 54. old.

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]