Jangce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jangce
Yangtze River Map.png
A Jangce (Csang Csiang)
Közigazgatás
Országok
Földrajzi adatok
Hossz 6300 km
Forrásszint 5042 m
Vízhozam 31 900 m³/s
Vízgyűjtő terület 1 800 000 km²
Forrás Tangkula hegység, Csinghaj tartomány
Torkolat Kelet-kínai-tenger
é. sz. 33° 28′ 05″, k. h. 91° 11′ 45″Koordináták: é. sz. 33° 28′ 05″, k. h. 91° 11′ 45″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jangce témájú médiaállományokat.
A Jangce első kanyarulata Sikunál (石鼓), Jünnan tartományban. A folyó 180 fokos fordulatot vesz, délről északra.

A Jangce folyó (egyszerűsített kínai: 长江; tradicionális kínai: 長江; pinjin: Cháng Jiāng, magyar népszerű átírásban: Csang-csiang vagy Jangce-kiang[1]) a leghosszabb folyó Ázsiában; a maga 5980 km-ével az Amazonas, a Nílus és a Mississippi-Missouri után a Föld 4. leghosszabb folyója.[2] A Csang-csiang név jelentése „hosszú folyó”. A Jangce név eredetileg csak az utolsó 300-400 km-es szakaszra vontakozott, hasonlóképpen több más szakasznak van helyi neve.[3] Régi forrásokban Kék folyó néven is ismerték, de ez nem a Csang-csiang vagy a Jangce fordítása.

Egy kínai mondás szerint: „Aki még nem hajózott fel a Jangcén, az még nem látott semmit a világból”. Ez utal a folyó festői környezetére.

Vízgyűjtő területe, vízhozama[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg Kína középső részének vizeit gyűjti össze. Vízgyűjtője mintegy 1 970 000 km², ezzel a 9. legnagyobb a világon (az Amazonas, a Kongó, a Mississippi-Missouri, az Ob, a Nílus, a Río de la Plata, a Jenyiszej, a Léna és a Niger után).[4]

Közepes vízszállítása a torkolatnál 35 000 m³/s, ezzel a 3. a világon (az Amazonas és a Kongó után.[4] Ezzel évente mintegy 100 millió tonna oldott anyagot és 400 millió tonna lebegtetett hordalékot szállít a Kelet-kínai-tengerbe.

Vízrendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tibeti-fennsíkon, a Dzsürhen-hegységben ered, és Csumarlebig nagyjából keletnek folyik. Itt délkeletnek kanyarodik (itt még Tungtiennek hívják), és hosszú szakaszon Kelet- és Délkelet-Ázsia más nagy folyóival párhuzamosan folyik a Ningcsing-hegységben. Ennek földtani okai vannak: az Irrawaddy, a Szalven, a Mekong, a Jangce és a Jalung völgyei egy-egy, egymással párhuzamos redőteknőben alakultak ki, és felső folyásukon ezeket csak keskeny magaslatok választják el egymástól.[4]

Több nagy, éles kanyar után Pancsehua és Tungcsuan között nagyjából kelet-északkeletnek fordul, és a Vu-hegységen kelet felé tör át. A Csungking és Jicsang közötti, több mint 700 km hosszú szakaszát tekintik a Föld legnagyobb áttöréses völgyszakaszának. A meredek szurdokfalba vágták a világ leghosszabb vontatóösvényét, a híres Császár-ösvényt. Jicsangnál mindössze 250 m széles sziklakapun lép ki a síkságra, ahol a meder szélessége több mint 2 km-re nő, a folyó számos mellékágra szakadozik, és egyes mellékágainak vizét csak a mellékfolyók (Jüan, Han) vezetik vissza a főágba. A folyó szabályozásának eredményeként szintje jelentősen a környező síkság szintje fölé emelkedett.[4]

Fontosabb városok a Csungking és Vuhan közti szakaszon:

Fengtut szellemvárosnak nevezik, illetve tartják, amióta lakóit a folyó vízszintjének emelkedése óta kitelepítették. A fölötte emelkedő Ming-hegyről ugyancsak elhagyott templomok és az alvilág istenének szobrai néznek le a lakatlan városra.[5]

Egyedülálló természeti látványossága a 193 kilométer hosszú Három-szurdok, ahol az addig mintegy 500 méter széles folyó 100–150 méterre szűkül össze, és völgyét 500–600 (helyenként akár 1500) méter magas sziklafalak szegélyezik. A nyolc kilométeres Csütang-szoros, a negyven kilométeres Vu-szoros és a hetvenöt kilométer hosszú Hsziliang-szoros Szecsuan tartományból vezet át Hupej tartományba.

Fontosabb városok a Vuhan és Sanghaj közti szakaszon:

Fontosabb mellékvizei:

Széles deltatorkolattal Sanghajnál éri el a Kelet-kínai-tengert. A delta lapályából kiemelkedő kisebb-nagyobb dombok egykor a tenger szigetei voltak.[4]

Vízjárása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jangce vízjárása rendkívül egyenetlen. A főág és környékének monszunesőkből táplálkozó áradásai időben gyakran egybeesnek a Himalája felől érkező ágak hóolvadás táplálta áradásaival. Ilyen esetekben Vuhannál a nagyvíz szintje 15 méterrel nő a kisvíz szintje fölé. Ráadásul a szorosok fölött az árhullámok erősen visszaduzzadnak. A Jangce Jicsang fölötti szorosaiban a kis- és a nagyvíz szintjének különbsége a Három-szurdok-gát megépítése előtt elérte a 60 métert, a Fujtató-szorosban a 80 métert is.[4] A történelmi időkben a Jangce pusztító áradásai mintegy ötven évenként öntötték el a Kínai-alföld jelentős részét. Az írásos emlékek szerint legjelentősebb ilyen áradás i.e. 2297-ben volt, amikor egy időben áradt ki a Jangce és a Sárga-folyó, elborítva gyakorlatilag az egész síkságot.[5] Az alsó szakaszon a pusztító árvizek ritkábbak voltak, mert a Vuhan környéki tavak segítségével a vízszint jelentősen szabályozható.[2]

Hasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vizét főleg öntözésre és energiatermelésre használják.[2] 2006-ban épült fel a Három-szurdok gát, a világ legnagyobb gátrendszere. Megépítését különösen indokolta a folyó egyenetlen vízjárása.

A Vuhan alatti, 1100 km hosszú szakaszán tengerjáró hajókkal is, onnan tovább Csungkingig, összesen 2253 km-en kisebb járművekkel hajózható, ezért Kína folyami kereskedelmi forgalmának 60–70%-át a Jangcén szállítják.[2] A folyó felett ível át a világ legnagyobb vasbeton ívhídja a Wanxian híd.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai folyamidelfin a kihalás szélére kerül, többek között az erőmű megépítése miatt is.

Magyar vonatkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cholnoky Jenő 1896-ban Kínába utazott, hogy felderítse a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Kompolthy Jób a 20. század elején 11 évig élt a folyó mellett. Számos alkalommal hajózott rajta le, ezzel kapcsolatos élményeiről szól a "Tíz év Kínában" című könyve.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ligeti Lajos, Terjék József. Keleti nevek magyar helyesírása. Akadémiai, 402, 420. o. ISBN 963052080x (1981) 
  2. ^ a b c d szerk.: Palmer, John: Világjárók lexikona (Reader's Digest válogatás). Budapest: Reader's Digest Kiadó. ISBN 963-8475-28-5 (1998) 
  3. "Yangtsze-Kiang". Encyclopædia Britannica (11th ed.). (1911). Cambridge Univ. Press. 
  4. ^ a b c d e f Czaya, Eberhard. A Föld folyói. Budapest: Gondolat Kiadó. ISBN 963-282-068-1 (1988) 
  5. ^ a b Harper, Damian. Kína (National Geographic Traveler könyvek). ISBN 978-963-9810-21-1 (2009) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Czaya, Eberhard. A Föld folyói. Budapest: Gondolat Kiadó. ISBN 963-282-068-1 (1988) 
  • Harper, Damian. Kína (National Geographic Traveler könyvek). ISBN 978-963-9810-21-1 (2009) 
  • szerk.: Palmer, John: Világjárók lexikona (Reader's Digest válogatás). Budapest: Reader's Digest Kiadó. ISBN 963-8475-28-5 (1998) 
  • szerk.: Papp-Váry Árpád et al.: Földrajzi Világatlasz. Budapest: Cartographia. ISBN 963-352-516-0 (1992)