Jangce

Jangce
A Jangce (Cháng Jiāng (Csang Csiang))
Hossz	6300 km
Forrásszint	5042 m
Vízhozam	31 900 m³/s
Vízgyűjtő terület	1 800 000 km²
Forrás	Bayankala Mountains, Qinghai (Csinghaj) tartomány
Torkolat	Kelet-kínai-tenger
Országok	Kína

A Jangce első kanyarulata Shigunál (Sikunál) (石鼓), Yunnan (Jünnan) tartományban. A folyó 180 fokos fordulatot vesz, délről északra.

A Jangce folyó (egyszerűsített kínai: 长江; tradicionális kínai: 長江; pinyin: Cháng Jiāng, magyar népszerű átírás: Csang-csiang vagy Jangce-kiang) a leghosszabb folyó Ázsiában; a maga 5980 km-ével az Amazonas, a Nílus és a Mississippi-Missouri után a Föld 4. leghosszabb folyója (Palmer 1998). A Chang Jiang (Csang Csiang) szó jelentése „hosszú folyó”. Egy kínai mondás szerint: „Aki még nem hajózott fel a Jangcén, az még nem látott semmit a világból”. Ez utal a folyó festői környezetére.

Vízgyűjtő területe, vízhozama

Főleg Kína középső részének vizeit gyűjti össze. Vízgyűjtője mintegy 1 970 000 km², ezzel a 9. legnagyobb a világon (az Amazonas, a Kongó, a Mississippi-Missouri, az Ob, a Nílus, a Río de la Plata, a Jenyiszej, a Léna és a Niger után; Czaya 1988).

Közepes vízszállítása a torkolatnál 35 000 m³/s, ezzel a 3. a világon (az Amazonas és a Kongó után; Czaya 1988). Ezzel évente mintegy 100 millió tonna oldott anyagot és 400 millió tonna lebegtetett hordalékot szállít a Kelet-kínai-tengerbe.

Vízrendszere

A Tibeti-fennsíkon, a Dzsürhen-hegységben (Jurhen Ul San) ered, és Csumarlebig (Qumarléb) nagyjából keletnek folyik. Itt délkeletnek kanyarodik (itt még Tungtiennek hívják), és hosszú szakaszon Kelet- és Délkelet-Ázsia más nagy folyóival párhuzamosan folyik a Ningcsing-hegységben (Ningjing Shan). Ennek földtani okai vannak: az Irrawaddy, a Szalven, a Mekong, a Jangce és a Jalung (Yalong Jian) völgyei egy-egy, egymással párhuzamos redőteknőben alakultak ki, és felső folyásukon ezeket csak keskeny magaslatok választják el egymástól (Czaya 1988).

Több nagy, éles kanyar után Tukou (Dukou) és Tungcsuan (Dongchuan) között nagyjából kelet-északkeletnek fordul, és

A folyó a Vu-hegységen kelet felé tör át. A Csungking és Jicsang közötti, több mint 700 km hosszú szakaszát tekintik a Föld legnagyobb áttöréses völgyszakaszának. A meredek szurdokfalba vágták a világ leghosszabb vontatóösvényét, a híres Császár-ösvényt. Jicsangnál mindössze 250 m széles sziklakapun lép ki a síkságra, ahol a meder szélessége több mint 2 km-re nő, a folyó számos mellékágra szakadozik, és egyes mellékágainak vizét csak a mellékfolyók Jüancsing, Han-suj) vezetik vissza a főágba. A folyó szabályozásának eredményeként szintje jelentősen a környező síkság szintje fölé emelkedett (Czaya 1988).

Fontosabb városok a Csungking (Chongqing) és Vuhan közti szakaszon:

• Fuling
• Fengtu (Fengdu)
• Csunghszien (Zhongxian)
• Fengcsie (Fengjie)
• Vusan (Wushan)
• Patung (Badong)
• Cekuj (Zigul)

Fengtut szellemvárosnak nevezik, illetve tartják, amióta lakóit a folyó vízszintjének emelkedése óta kitelepítették. A fölötte emelkedő Ming-hegyről ugyancsak elhagyott templomok és az alvilág istenének szobrai néznek le a lakatlan városra (Harper, 2009).

Egyedülálló természeti látványossága a 193 kilométer hosszú Három-szoros, ahol az addig mintegy 500 méter széles folyó 100-150 méterre szűkül össze, és völgyét 500–600 (helyenként akár 1500) méter magas sziklafalak szegélyezik. A nyolc kilométeres Csütang-szoros (Qutang), a negyven kilométeres Vu-szoros (Wu) és a hetvenöt kilométer hosszú Hsziliang-szoros (Xiliang) Szecsuán tartományból vezet át Hupej tartományba.

Fontosabb városok a Vuhan és Sanghaj közti szakaszon:

• Huangsi
• Csiucsiang
• Ancsing
• Tungling
• Vuhu
• Maansan
• Nanking
• Csengcsiang
• Tajhszien
• Nantung

Fontosabb mellékvizei:

• Jalung — baloldali, Tukounál;
• Taru — baloldali, Lucsounál,
• Csialing — baloldali, Csungkingnál,
• Vu — jobboldali, Fulingnál,
• Csing — baloldali, Csangjangon át,
• Jüan — jobboldali, a Tungting-tavon (Dongting Hu) át,
• Ce — jobboldali, a Tungting-tavon (Dongting Hu) át,
• Hsziang — jobboldali, a Tungting-tavon (Dongting Hu) át,
• Han — baloldali, Vuhannál,
• Gan — jobboldali, a Pojangi-tavon (Poyang Hu) át,
• Nagy-csatorna (baloldali, Jangcsounál).

Széles deltatorkolattal Sanghajnál éri el a Kelet-kínai-tengert. A delta lapályából kiemelkedő kisebb-nagyobb dombok egykor a tenger szigetei voltak (Czaya 1988).

Vízjárása

A Jangce vízjárása rendkívül egyenetlen. A főág és környékének monszunesőkből táplálkozó áradásai időben gyakran egybeesnek a Himalája felől érkező ágak hóolvadás táplálta áradásaival. Ilyen esetekben Vuhannál a nagyvíz szintje 15 méterrel nő a kisvízé fölé. Ráadásul a szorosok fölött az árhullámok erősen visszaduzzadnak. A Jangce Jicsang fölötti szorosaiban a kis- és a nagyvíz szintjének különbsége a Három Szurdok Gát megépítése előtt elérte a 60 métert, a Fujtató-szorosban a 80 métert is (Czaya 1988). A történelmi időkben a Jangce pusztító áradásai mintegy ötven évenként öntötték el a Kínai-alföld jelentős részét. Az írásos emlékek szerint legjelentősebb ilyen áradás i.e. 2297-ben volt, amikor egy időben áradt ki a Jangce és a Sárga-folyó, elborítva gyakorlatilag az egész síkságot (Harper, 2009). Az alsó szakaszon a pusztító árvizek ritkábbak voltak, mert a Vuhan környéki tavak segítségével a vízszint jelentősen szabályozható (Palmer 1998).

Hasznosítása

Vizét főleg öntözésre és energiatermelésre használják (Palmer 1998). 2006-ban épült fel a Három-szurdok gát, a világ legnagyobb gátrendszere. Megépítését különösen indokolta a folyó egyenetlen vízjárása.

A Vuhan alatti, 1100 km hosszú szakaszán tengerjáró hajókkal is, onnan tovább Csunkingig, összesen 2253 km-en kisebb járművekkel hajózható, ezért Kína folyami kereskedelmi forgalmának 60–70%-át a Jangcén szállítják (Palmer 1998).

Élővilága

A kínai folyami delfin a kihalás szélére kerül, többek között az erőmű megépítése miatt is.

Magyar vonatkozása

Cholnoky Jenő 1896-ban Kínába utazott, hogy felderítse a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Kompolthy Jób a XX. század elején 11 évig élt a folyó mellett. Számos alkalommal hajózott rajta le, ezzel kapcsolatos élményeiről szól a "Tíz év Kínában" című könyve.

Források

• Czaya 1988: Eberhard Czaya: A Föld folyói. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. 212 p. ISBN 963-282-068-1
• Palmer 1998: John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. ISBN 963-8475-28-5
• Világatlasz, 1992: Papp-Váry Árpád et al. (szerk.): Földrajzi Világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1992. ISBN 963-352-516-0 CM
• Harper, 2009: Damian Harper: Kína. National Geographic Traveler könyvek. Geographia Kiadó, Budapest, 399 p. ISBN 978-963-9810-21-1