Pecsétírás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pecsétírás
XiaozhuanQinquan sized.jpg
Típus logografikus
Nyelvek kínai
Időszak i. e. 11-3. század
Irány fentről lefele, jobbról balra
Rokon írásrendszerek Kancellár írás
Átírási segédlet
csuan-su
Kínai átírás
Hagyományos kínai 篆書
Egyszerűsített kínai 篆书
Mandarin pinjin zhuànshū
Wade–Giles Chuan4-shu1

Pecsétírásnak nevezik a kínai írás legkorábbi emlékeit képviselő jóslócsontokon látható jóslócsont-írás későbbi változatát, amely már a Shang-korból származó rituális bronzedények vésett feliratain is megjelenik. Jellemzően a Csou-dinasztia korában használt úgy nevezett nagy pecsétírás valamennyi változata, illetve az i. e. 3. század végén, a Csin-dinasztia idején végrehajtott az írásmódok egységesítése célzó központi írásreform során megalkotott úgy nevezett kis pecsétírás összefoglaló neve.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írásfajta elnevezésének eredete bizonytalan. A leggyakrabban használt nevében (csuan-su 篆書) szereplő csuan 篆 írásjegy jelentése: 'pecsét', míg a su 書 ebben az összetételben 'írás' jelentéssel rendelkezik. A szakirodalom régen és ma is más elnevezéseken is hivatkozik rá, pl:

  • csuan-ven 篆文 - 'pecsét' + 'minta' = pecsétírás
  • csuan-ti 篆體 - 'pecsét' + 'test' = pecsétstílus

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy pecsétírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai történetírói hagyomány szerint a számtalan változatban létezett írásjegyek első kanonizálását a hagyomány szerint a Csou-ház egyik uralkodója, Hszüan 宣 király (i. e. 827-782) rendelte el, a feladattal pedig a „Történész” Csout (Si Csou 史籀) bízta meg. Így született meg a kínai írás „Csou írásának” (Csou ven 籀文) nevezett változata, amelyet az utókor a „nagy pecsétírás” néven ismer és tart számon.[1]

Kis pecsétírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kínát i. e. 221-ben egyesítő Csin állam uralkodója, a Csin Si Huang-ti néven trónra lépő Első Császár az írást is szabványosítani kívánta (tung ven-su 同文書). A szabványosított csin-pecsétírás (csin-ven 秦篆) kidolgozásával főminiszterét, Li Szet bízta meg.[2] Li Sze az addig használatban lévő írásjegyek mintegy felét eltöröltette, a megmaradtak felét pedig nem csak grafikus formájukban, hanem akár struktúrájukban is átszerkesztette, s az új írás a kis pecsétírás nevet kapta.[3]

A kis pecsétírás elvitathatatlan érdeme, hogy egy átgondolt, összefogott rendszert alkotott a kínai írásjegy szabványosított formai megjelenítésére. A hátránya azonban, hogy ez még mindig magánban hordozta a karcolással, véséssel kialakított formajegyeket, és ezért nehézkes volt az ecsettel történő írása. A kis pecsétírást a Csin-dinasztia bukását követően a Han-korban az ecsetírásra kidolgozott úgy nevezett „kancellár írás” váltotta fel, és ezzel véget ért a pecsétírások kora.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Miklós 1973 61. o.
  2. Boltz 1994 157. o.
  3. Blunden-Elvin 1995 180. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Blunden-Elvin 1995: C. Blunden - M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. ISBN 963 208 348 2
  • Boltz 1994: Boltz, William G.. The Origin and Early Development of the Chinese Writing System. American Oriental Series, vol. 78. American Oriental Society, New Haven, Connecticut, USA. 1994. (átdolgozva 2003) ISBN 0-940490-18-8
  • Kwo 1981: Kwo Da-Wei. Chinese Brushwork in Calligraphy and Painting. Its History Aesthetics and Techniques. New York, Dover Publications, 1981. ISBN 0-486-26481-5
  • Miklós 1973: Miklós Pál. A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest: Corvina Kiadó, 1973.

Kacsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]