Pecsétírás
| Pecsétírás | |
 | |
| Típus | logografikus |
| Nyelvek | kínai |
| Időszak | i. e. 11–3. század |
| Irány | fentről lefelé, jobbról balra |
| Rokon írásrendszerek | Kancellár írás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pecsétírás témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| csuan-su | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 篆書 |
| Egyszerűsített kínai | 篆书 |
| Mandarin pinjin | zhuànshū |
| Wade–Giles | Chuan4-shu1 |
Pecsétírásnak nevezik a kínai írás legkorábbi emlékeit képviselő, jóslócsontokon látható jóslócsont-írás későbbi változatát, amely már a Sang ()-korból származó rituális bronzedények vésett feliratain is megjelenik. Jellemzően a Csou ()-dinasztia korában használt úgynevezett nagy pecsétírás valamennyi változatának, illetve az i. e. 3. század végén, a Csin ()-dinasztia idején végrehajtott, az írásmódok egységesítését célzó központi írásreform során megalkotott úgynevezett kis pecsétírásnak az összefoglaló neve.
Elnevezése[szerkesztés]
Az írásfajta elnevezésének eredete bizonytalan. A leggyakrabban használt nevében (csuan-su () 篆書) szereplő csuan () 篆 írásjegy jelentése: 'pecsét', míg a su () 書 ebben az összetételben 'írás' jelentéssel rendelkezik. A szakirodalom régen és ma is más elnevezéseken is hivatkozik rá, pl.:
- csuan-ven () 篆文 – 'pecsét' + 'minta' = pecsétírás
- csuan-ti () 篆體 – 'pecsét' + 'test' = pecsétstílus
Kialakulása[szerkesztés]
Nagy pecsétírás[szerkesztés]
A kínai történetírói hagyomány szerint a számtalan változatban létezett írásjegyek első kanonizálását a Csou ()-ház egyik uralkodója, Hszüan () 宣 király (i. e. 827–782) rendelte el, a feladattal pedig a „Történész” Csou ()t (Si Csou () 史籀) bízta meg. Így született meg a kínai írás „Csou () írásának” nevezett változata, amelyet az utókor a „nagy pecsétírás” néven ismer és tart számon.[1]
Kis pecsétírás[szerkesztés]
A Kínát i. e. 221-ben egyesítő Csin () állam uralkodója, a Csin Si Huang-ti () néven trónra lépő Első Császár az írást is szabványosítani kívánta (tung ven-su () 同文書). A szabványosított csin ()-pecsétírás (csin-ven () 秦篆) kidolgozásával a főminiszterét, Li Szé ()t bízta meg.[2] Li Sze () az addig használatban lévő írásjegyek mintegy felét eltöröltette, a megmaradtak felét pedig nem csak grafikus formájukban, hanem akár struktúrájukban is átszerkesztette, s az új írás a kis pecsétírás nevet kapta.[3]
A kis pecsétírás elvitathatatlan érdeme, hogy átgondolt, összefogott rendszert alkotott a kínai írásjegyek szabványosított formai megjelenítésére. A hátránya azonban, hogy ez még mindig magában hordozta a karcolással, véséssel kialakított formajegyeket, és ezért nehézkes volt az ecsettel történő írása. A kis pecsétírást a Csin ()-dinasztia bukását követően a Han-korban az ecsetírásra kidolgozott, úgynevezett „kancellár írás” váltotta fel, és ezzel véget ért a pecsétírások kora.
Megjegyzések[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Miklós 1973 61. o.
- ↑ Boltz 1994 157. o.
- ↑ Blunden-Elvin 1995 180. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Blunden-Elvin 1995: C. Blunden - M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. ISBN 963 208 348 2
- ↑ Boltz 1994: Boltz, William G.. The Origin and Early Development of the Chinese Writing System. American Oriental Series, vol. 78. American Oriental Society, New Haven, Connecticut, USA. 1994. (átdolgozva 2003) ISBN 0-940490-18-8
- ↑ Kwo 1981: Kwo Da-Wei. Chinese Brushwork in Calligraphy and Painting. Its History Aesthetics and Techniques. New York, Dover Publications, 1981. ISBN 0-486-26481-5
- ↑ Miklós 1973: Miklós Pál. A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest: Corvina Kiadó, 1973.
| Típusok, stílusok | .svg) | |
|---|---|---|
| Nyomdai karaktertípusok, digitális fontok | ||
| Átírások | ||
| Rokon írásrendszerek |
| |
| Egyéb | ||
