Csia Ji

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csia Ji
Jia Yi (poet).jpeg
Csia Ji portréja
Élete
Született i. e. 200.
Lojang (a mai Honan tartomány, Kína)
Elhunyt i. e. 169.
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Irodalmi irányzat fu-költészet


Csia Ji (hagyományos kínai: 賈誼; egyszerűsített kínai: 贾谊 pinjin hangsúlyjelekkel: Jiǎ Yí, magyar népszerű: Csia Ji) (i. e. 200169) kínai államférfi, költő a Han-dinasztia idején.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csia Ji már fiatalon kitűnt irodalmi tehetségével, közkedvelt esszéi, költeményei miatt tizennyolc éves korában Csia seng, vagyis „Csia diákként” (賈生 / 贾生) emlegették szülővidékén. Tehetségének köszönhetően pártfogói beajánlották a Han-dinasztia akkori uralkodójának, Ven császár (ur. 180–157) udvarába, és hamarosan császári tanácsadóvá lépett elő. Udvari munkája során gyakorta került összeütközésbe az olyan, nála rangban és méltóságban magasabb hivatalnokokkal, mint Csou Po 周勃 (? - i. e. 169) és Kuan Jin 灌嬰 / 灌婴 (? - i. e. 169).
Csia Ji és Csao Co 晁錯 / 晁错 (kb. i. e. 200 - i. e. 154) (a másik császári főtanácsos) beadványban hívták fel az uralkodó figyelmét, a központi hatalmat meggyengítő „kiskirályok” hatalmának túlzott megerősödésére, s indítványozta befolyásuk visszaszorítását.[1] Egy i. e. 176-ban tett beadványában a törvények túlságosan uniformizált alkalmazásának hátrányaira hívta fel a császár figyelmét, miszerint a császári méltóságban az uralkodóhoz közel állók társadalmi rangjukon vagy vérségi kötelékeiken keresztül részesülnek, ezért helyesebb lenne a magas rangú megóvni a szégyentől, ami elkerülhetetlen velejárója a közönséges büntetésnek.[2] Ekkoriban az ázsiai hunok (hsziung-nu) olyannyira megerősödtek, hogy a Han-uralkodók kénytelenek voltak a megalkuvás (ho-csin; szó szerint: „béke és barátság” 和亲 /和親) politikáját folytatni velük szemben, melynek keretei között, minden éveben gazdag ajándékokat küldet számukra. Csia Ji és Csao Co ezt a megalkuvó politikát is több ízben élesen bírálta.[3]
A konfuciánus erények eszmeiségétől fűtött bírálatai és kritikái miatt elveszítette főtanácsosi állását. I. e. 177-ben Csangsa hercegének udvari tanára (Csangsa Vang taj-fu 長沙王太傅 / 长沙王太傅) lett, de az ottani nedves, párás klíma nem tett jót az egészségének és közérzetének.
I. e. 173-ban Ven császár visszahívta őt a fővárosba, hogy a misztikával kapcsolatos kérdésekről tárgyaljon vele. nem sokkal ezt követően kinevezte legkisebb fia Liu Ji 劉揖 / 刘揖 (? - i. e. 169) herceg tanárává.
I. e. 169-ben a diákja, a herceg leesett a lováról és szörnyethalt. A rákövetkező évben Csia Ji alig harminchárom évesen önkezével vetett véget az életének, állítólag a herceg tragikus halála miatti mardosó felelősségérzete miatt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csia Jit korai halála ellenére is, a maga után hagyott művei alapján a Han-kori irodalom kiemelkedő művészei között tartják számon. Az i. e. 2. és 3. század költeményeit tartalmazó Csu elégiáiból kisarjadó fu-költészetet a Han-korban oly nagyra értékelték, hogy alig akadt olyan híresebb kötő, író, aki ne próbálkozott volna meg vele. Közülük is a legkiemelkedőbb Csia Ji volt, akinek műveit a hunani száműzetés idején a nagy előd, Csü Jüan költészete ihlette.[m 1][4]
Csia Jinek a korabeli kínai nyelvű prózairodalom kiteljesedésében is jelentős szerepe volt. A beadványaiban használt prózai stílus egyaránt alkalmasnak bizonyult a szövegmagyarázatok, elbeszélések és értekezések írására. Ez volt az a jellemzően élénk, választékosan tömör, hajlékony és kifejező nyelvezetű prózastílus, amelyet majd a Tang-dinasztia idején többek között Liu Cung-jüan és Han Jü vissza szerették volna állítani, s amelyet a Ming- és Csing-kor írói is igyekeztek utánozni.[5]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarul két költeménye olvasható: Szerdahelyi István műfordításában a Csü Jüan siratása (lásd KKK 1967, 249-251. o.) és Weöres Sándor műfordításában A bagoly (lásd KKK 1967, 251-254. o.)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gernet 2001 105. o.
  2. Gernet 2001 106. o.
  3. Gernet 2001 108. o.
  4. Gernet 2001 139. o.
  5. Gernet 2001 138. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]