Beszélgetések és mondások

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beszélgetések és mondások
Rongo Analects 02.jpg
Szerző Konfuciusz és tanítványai
Eredeti cím hagyományos kínai:
論語;
egyszerűsített kínai:
论语
pinjin hangsúlyjelekkel:
Lún yǔ;
magyar népszerű:
Lun jü
Ország az ókori Kína
Nyelv klasszikus kínai
Téma morálfilozófiai tanítások
Műfaj filozófiai mű
Fordító Tőkei Ferenc, Őri Sándor, Hamvas Béla

A Beszélgetések és mondások (hagyományos kínai: 論語, egyszerűsített kínai: 论语, pinjin hangsúlyjelekkel: Lún yǔ, magyar népszerű: Lun jü) Konfuciusz bölcseleteit tartalmazza. Technikailag azonban a szerző nem Konfuciusz, mert a mondásokat halála után tanítványai, illetve tanítványainak tanítványai jegyezték le. A műre lehet hivatkozni így is: Konfuciusz Lun jü. "A Lun jü a világirodalom és az egyetemes emberiség egyik legmeghatározóbb alapműve, mind filozófiai mondanivalójában, mind a történelem során emberek milliárdjaira kifejtett hatásában."[1]

A Lun jü története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz tanítványaival a folyóparton

A mű keletkezése az i.e. 5. század végére, 4. század elejére tehető. Legkorábbi megnevezése, a korabeli egyéb filozófiai művekhez hasonlóan, az eszmei szerző neve után Kung ce (孔子) volt, s csak néhány száz évvel Konfuciusz halála után kezdtek Lun jü (論語) néven hivatkozni rá.

Kína első császára, Csin Si Huang-ti, 秦始皇帝) i. e. 213-ban nem csak a konfuciánus tudósok százait temettette el elevenen, hanem az ország minden részéből összegyűjtette a konfuciánus műveket s azokat is elégettette. A „nagy könyvégetés” során megsemmisült a Lun jü szinte minden példánya így a zsarnok császár halálát követő időszakban a még életben maradt konfuciánus tudósok saját emlékezetükből és rejtekhelyeken eldugott egyes töredékekből voltak kénytelenek újra lejegyezni Konfuciusz bölcseleteit. De minthogy egyetlen bizonyíthatóan Chin-kor (秦) előtti példány sem maradt fönn, ezért az elmúlt kétezer év során heves viták alakultak ki arról, hogy a több helyen, többek által újraírt szövegváltozatok közül melyik állhat a legközelebb az eredetihez.

A Nyugati Han-dinasztia (西漢) idején (i. e. 206 – i. sz. 9) a Lun jü-nek már három változata létezett: a Lu lun (魯論), azaz a Lun jü Lu államból származó változata, mely húsz fejezetből állt; a Chi lun (齊論), azaz a Chi államból származó Lun jü, mely huszonkét fejezetből állt; végül pedig a Gu lun (古論) – vagy Guwen Lun jü (古文論語), azaz az ősi Lun jü. Ez az archaikus írással íródott változat a hagyomány szerint Konfuciusz házának falából került elő.

A napjainkban legszélesebb körben ismeretes, úgynevezett „hagyományosan fennmaradt” Lun jü-re a legnagyobb hatást a Han-kori Chang Jü (張禹) tette, aki i. e. 48 körül megpróbálta egységesíteni a Lun jü-t. Munkája során a Lu lun-t tekintette az alapszövegnek. A Lun jü általa megalkotott változata a Han-korban olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy jelentőségében túlszárnyalta a többit s végül ez lett az a szöveg, amit i. sz. 175 körül kőtáblába véstek.

Konfuciusz vándorútján

A későbbi korokban a Lun jü-re, illetve annak értelmezésére a legnagyobb hatással a Szung-kori (宋) {{{2}}} (Zhu Xi, 朱熹, 1130–1200) volt. Zhu Xi kommentárjai azonban, a korábbi kommentátorok munkáitól eltérően, messze túlmennek az egyszerű szövegmagyarázatokon és sokkal inkább Zhu Xi saját filozófiájának egyfajta alátámasztásaként próbálják meg a Lun jü szövegét értelmezni. Ennek ellenére a Song-kortól egészen a császárkor végéig (1911) a Zhu Xi-féle értelmezés volt az melynek szellemiségéhez a császári hivatalnokvizsgákon évszázadokon át igazodni kellett. Mind a mai napig a konzervatív konfuciánus kutatók ezt tekintik egyedül elfogadható értelmezésének, még akkor is, ha a Zhu Xit időben jóval megelőző kommentátorok esetleg teljesen másként magyaráztak szövegrészeket, sőt még akkor is, ha az újabb archeológiai leletek ellentmondanak ennek az értelmezésnek. Egy ilyen archeológiai lelet a Dingzhou (定州) város közelében feltárt sírból előkerült Lun jü-töredék, mely az i. e. 55. év előttről származik. Ez a szöveg több helyen és sokszor jelentős mértékben eltér a hagyományosan elfogadottól.

A szöveg szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napjainkban általánosan ismeretes szöveg húsz fejezetből (編 pien) áll, melyek mindegyike több-kevesebb részre (章 chang), vagyis mondásokra tagozódik, amelyekből az egész műben nagyjából 500 található – a pontos szám attól függ, hogy egyes kérdéses mondásokat szétválasztunk vagy összekötünk.

A hagyományos nyugati sinológia a fejezeteket római számmal, míg a mondásokat arab számokkal jelöli (pl.: XII/3). Az újabb kori sinológusok ettől némiképp eltérően a fejezetek számait is arab számokkal adják meg (pl.: 12/3.). Az eredeti kínai szöveg nem tartalmazott sorszámozást, csupán a könnyebb hivatkozás érdekében, nagyjából a Han-kortól kezdve, a fejezetek első részének első két, illetve három írásjegyét szokás feltüntetni a fejezet egyfajta címeként, de ez a cím semmiféle jelentőséggel nem bír. A legkorábbi szövegekben nem voltak fejezetcímek és nem volt központozás sem.

A Lun jü alapfogalmai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz filozófiája számos „alapfogalomra” épül. A legfontosabb ilyen alapfogalmak: a helyes út (道 tao), az erények (德 te), a tradíciók (禮 li), az igazság (義 ji), a kötelességtudat (忠 csung), az empátia gyakorlata (恕 shu), a szavahihetőség (信 hszin), a bátorság (勇 jung), a gyermeki szeretet (孝 hsziao), az éberség (仁 zsen), a harmónia (和 ), a boldogság (樂 ), a tanulás (學 hszüe), a műveltség (文 wen), a nevek helyreigazítása (正名 cseng ming), a közép (中 csung), a tettrekészség (敏 min), az akaraterő (志 csö), az elégedettség (說 jüe), a nemesb ember (君子 csün ce), a kisember (小人 hsziao zsen), a megfelelő-ember (善人 shan zsen), az írástudó (士 shi), a kiváló-erényű ember (賢 hszien) a tökéletes-bölcs (聖 sheng). Ezekhez járul még sok-sok ritkábban említett, de ugyancsak nagy jelentőséggel bíró fogalom, amelyek összessége alkotja a konfuciuszi terminológiát. Az „alapfogalmak” fordításakor használt magyar szavak jelentése sokszor ugyan összecseng a napjainkban használt jelentéssel, legtöbbször azonban eltér tőle, s nemritkán pedig, amikor egy fontosabb kifejezéssel találkozunk, nagymértékben el kell vonatkoztatnunk a szó eredeti magyar nyelvű jelentésétől. Kiváltképp a legtöbbet vitatott és legnehezebben értelmezhető fogalmak esetében van így, mint amilyen például az „éberség” (仁 zsen), a „tradíciók” (禮 li) vagy a „nemesb ember” (君子 csün ce).

A Lun jü jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konfuciusz bölcseletei – a Lun jü – a világirodalom egyik legrégebbi és legtöbbet olvasott műve. Jelentőségét tekintve csak olyan írásokhoz fogható, mint a Biblia, a Buddha beszédei vagy Platón és Arisztotelész művei. Közel kétezer-ötszáz éve hagyományozódik tovább, nemzedékről nemzedékre alakítva emberek gondolkodását és országok kultúráit.

A Lun jü minden bizonnyal a kínai emberek által, hosszú történelmük során, a legtöbbet olvasott és tanulmányozott mű. Ugyanígy a nyugati sinológia is nem kevés figyelmet szentelt már e valóban igen fontos, az egész kínai kultúrát és gondolkodást alapjaiban meghatározó könyvnek. A Han-kortól kezdve a kínai írástudók kommentárok ezreit írták a Lun jü különböző részeihez vagy egészéhez, s szinte minden jelentősebb nyelvre lefordították már, sőt angol nyelven a különböző fordítások tucatjait találhatjuk meg a könyvtárak polcain. Ezen kommentárok és fordítások azonban rengeteg pontban, sokszor igen jelentős kérdésekben is eltérnek egymástól.

Magyar fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Időrendi sorrendben, rövid ismertetéssel. A kiadások pontos adatait lásd: „források”)

  1. Hamvas Béla: Kungfutse: Lun yü – Kung mester beszélgetései.
    Ez egy részleges fordítás, mely nagyjából a Lun jü felét tartalmazza, és nem eredeti kínaiból, hanem német nyelvű fordítás alapján készült.
  2. Tőkei Ferenc: Konfuciusz, Beszélgetések és mondások.
    A teljes Lun jü eredeti kínaiból fordítva, jegyzetekkel kiegészítve. Egy későbbi kiadásnál a cím kissé módosult: Konfuciusz beszélgetései és mondásai.
  3. Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü.
    A teljes Lun jü eredeti kínaiból fordítva, a legrégebbi Lun jü szövegek (Dingzhou Lunyu) felhasználásával

Idézetek a Lun jü-ből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A Mester mondotta:
Ételünk legyen akár száraz rizs, s csak víz az italunk,
párnaként pedig jobb híján megfelel behajlított karunk,
a boldogsághoz még akkor is ugyanúgy eljuthatunk;
Mert hiába a vagyon és a rang, ha az igazsággal nincs összhang;
Számomra olyan lenne, akár a felhő: tovaszálló s elenyésző."
(Lun jü VII./15., Őri Sándor fordítása)[2]
"A mester mondotta: 'Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.'"
(Lun jü II./15., Tőkei Ferenc fordítása)[3]
"A Mester mondotta:
Az erényes sosem marad árva,
mindig akad neki társa."
(Lun jü IV./25., Őri Sándor fordítása)[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fung Yu-lan. A kínai filozófia rövid története. Budapest: Osiris Kiadó, 2003. 68. o.
  2. Őri Sándor. Konfuciusz bölcseletei - Lun jü. Budapest: Golden Goose Kiadó, 2012. 151. o.
  3. Tőkei Ferenc. Konfuciusz, Beszélgetések és mondások. Szeged: Szukits Könyvkiadó, 1995. 18. o.
  4. Őri Sándor. Konfuciusz bölcseletei - Lun jü. Budapest: Golden Goose Kiadó, 2012. 87. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története. (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003.
  • Gernet, Jacques: A kínai civilizáció története. (Fordította Antóni Csaba). Budapest: Osiris Kiadó, 2001.
  • Hamvas Béla, tr.: Kungfutse: Lun yü – Kung mester beszélgetései. Budapest: Bibliotheca, 1943.
  • Henri Maspero: Az ókori Kína. (Ford.: Csongor Barnabás, a fordítást ellenőrizte: Ligeti Lajos, az utószót írta: Tőkei Ferenc.) Budapest: Gondolat, 1978.
  • Őri Sándor: Konfuciusz élete és kora. Budapest: Kossuth Kiadó, 2002.
  • Őri Sándor: „A Lunyu hermeneutikája.” In: Kínai nyelv és irodalom (Sinológiai műhely 4.). Balassi Kiadó, pp. 220–237., 2003.
  • Őri Sándor: Konfuciusz bölcseletei – Lun jü. Budapest: Golden Goose Kiadó, 2012.
  • Tőkei Ferenc: Kínai filozófia, Ókor, I–III. kötet. (Válogatta, fordította, a bevezetéseket és jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1980.
  • Tőkei Ferenc: Konfuciusz, Beszélgetések és mondások. (Fordítás jegyzetekkel.) Szeged: Szukits Könyvkiadó, 1995.
  • Tőkei Ferenc: Konfuciusz beszélgetései és mondásai, (Lun jü), Kínaiul és magyarul. (Eredeti szöveg és fordítás jegyzetekkel; Lektorálta: Őri Sándor.) Budapest: Argumentum, 2001.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]