Szu Si

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szu Si
Su shi.jpg
Szu Si portréja
Élete
Született 1036. január 8.
Mejsan (a mai Szecsuan tartomány, Kína)
Elhunyt 1101. augusztus 24. (65 évesen)
Csangcsou
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet, esszé
Irodalmi irányzat ce-kötészet
Fontosabb művei A Vörös Falnál
(Csien Cse-pi fu)
前赤壁賦 / 前赤壁赋


Su Shi 蘇軾 (magyar népszerű átírásban: Szu Si) (1036-1101) kínai költő, esszéíró, kalligráfus, festő és államférfi, a Szung-kori irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Adott neve Cse-csan 子瞻, tiszteleti neve Tung-po Csü-si 東坡居士, vagyis „a Keleti Lejtőn Lakó Írástudó”), gyakran emlegetik Szu Tung-po 蘇東坡 néven is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szu Si az Omej mellett, Mejsanban született, a mai Sichuan tartomány területén. Testvére, Szu Csö 蘇轍 és apja, Szu Hszün 蘇洵 is ismert írástudók voltak. Testvérével 1057-ben letették a legmagasabb fokú hivatalnoki vizsgát, és elérték a csin-si fokozatot, amely akkoriban előfeltétele volt a magasabb rangú hivatalok betöltésének.
A következő húsz évben Kína-szerte számos hivatalnoki pozíciót töltött be. A legjelentősebb ezek közül a hangcsoui, ahol az ő felügyelete alatt készült el a róla elnevezett Sz-ti 蘇堤 gyalogos átkelőgát a Nyugati-tó felett.
Összeütközésbe került a Vang An-si által vezette politikai irányzattal, amelynek hatalomra kerülésekor száműzték. Először 1080-1084 között Huangcsou (a mai Hupej tartományban), másodszor 1094-1100 között Hujcsouba (a mai Kuangtung tartományban) és végül Hajnan szigetére. A hajnani Tung-po Akadémia a száműzetésbeli lakóhelye egykori helyén épült meg. Hangcsouban Szu Si egy Tung-po nevű ültetvényen élt, innen kapta tiszteleti nevét. Csangcsouban (a mai Csiangszu tartományban) halt meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Su Shi kalligráfiája

A si, ce és fu versformákban valamint a prózában, kalligráfiában és festészetben egyaránt kiemelkedőt alkotott. A kalligráfián alapuló, bambuszágakat és leveleket monokróm tussal ábrázoló képeivel a képzőművészet ezen ága később elterjedt divatjának – az úgynevezett irodalmi irányzatnak – az ősévé vált.
Versei nagy része (kb. 2400 vers) si formában íródott, de költői hírneve leginkább 350 ce formában írt költeményének köszönhető. Leküzdötte a ce kezdeti korszakára jellemző formalizmust, mondván: „A költészetben nincsenek merev szabályok: a költő, ha szólnia kell, szól, ha nincs mit mondania, akkor hallgat.” Írott és vizuális művészete egyaránt erőteljes, spontán, realista, és tele van természeti jelenségek valósághű ábrázolásával. Politikai tartalmú esszéket is írt, ilyen például a Liu-hou-lun 留侯論.

Ismertebb versei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az úgynevezett első és második „cse-pi fu
    • Cse-pi fu 赤壁賦 (magyarul: „Fu a Vörös Szikláról”) – ezt első száműzetése alatt írta
    • Nien nu csiao, Cse-pi huaj ku 念奴嬌.赤壁懷古, („Emlékezés a Vörös Falnál, a Nien nu csiao dallamára”)
  • Suj tiao ko tou 水調歌頭 („Emlékezés Szu Csöre az Őszközép-ünnep idején”)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]