Szu Si
| Szu Si | |
| (Szu Si) portréja |
|
| Élete | |
| Született | 1036. január 8. (Mejsan) (a mai (Szecsuan) tartomány, Kína) |
| Elhunyt | 1101. augusztus 24. (Csangcsou) |
| Nemzetiség | kínai |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfajok | költészet, esszé |
| Irodalmi irányzat | (ce)-kötészet |
| Fontosabb művei | A Vörös Falnál ( (Csien Cse-pi fu)) 前赤壁賦 / 前赤壁赋 |
Su Shi 蘇軾 (magyar népszerű átírásban: Szu Si) (1036-1101) kínai költő, esszéíró, kalligráfus, festő és államférfi, a (Szung)-kori irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Adott neve (Cse-csan) 子瞻, tiszteleti neve (Tung-po Csü-si) 東坡居士, vagyis „a Keleti Lejtőn Lakó Írástudó”), gyakran emlegetik (Szu Tung-po) 蘇東坡 néven is.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
(Szu Si) az (Omej) mellett, (Mejsan)ban született, a mai (Sichuan) tartomány területén. Testvére, (Szu Csö) 蘇轍 és apja, (Szu Hszün) 蘇洵 is ismert írástudók voltak. Testvérével 1057-ben letették a legmagasabb fokú hivatalnoki vizsgát, és elérték a (csin-si) fokozatot, amely akkoriban előfeltétele volt a magasabb rangú hivatalok betöltésének.
A következő húsz évben Kína-szerte számos hivatalnoki pozíciót töltött be. A legjelentősebb ezek közül a (hangcsou)i, ahol az ő felügyelete alatt készült el a róla elnevezett (Sz-ti) 蘇堤 gyalogos átkelőgát a Nyugati-tó felett.
Összeütközésbe került a (Vang An-si) által vezette politikai irányzattal, amelynek hatalomra kerülésekor száműzték. Először 1080-1084 között (Huangcsou) (a mai (Hupej) tartományban), másodszor 1094-1100 között (Hujcsou)ba (a mai (Kuangtung) tartományban) és végül (Hajnan) szigetére. A (hajnan)i (Tung-po) Akadémia a száműzetésbeli lakóhelye egykori helyén épült meg. (Hangcsou)ban (Szu Si) egy (Tung-po) nevű ültetvényen élt, innen kapta tiszteleti nevét. (Csangcsou)ban (a mai (Csiangszu) tartományban) halt meg.
Munkássága [szerkesztés]
A (si), (ce) és fu versformákban valamint a prózában, kalligráfiában és festészetben egyaránt kiemelkedőt alkotott. A kalligráfián alapuló, bambuszágakat és leveleket monokróm tussal ábrázoló képeivel a képzőművészet ezen ága később elterjedt divatjának – az úgynevezett irodalmi irányzatnak – az ősévé vált.
Versei nagy része (kb. 2400 vers) (si) formában íródott, de költői hírneve leginkább 350 (ce) formában írt költeményének köszönhető. Leküzdötte a (ce) kezdeti korszakára jellemző formalizmust, mondván: „A költészetben nincsenek merev szabályok: a költő, ha szólnia kell, szól, ha nincs mit mondania, akkor hallgat.” Írott és vizuális művészete egyaránt erőteljes, spontán, realista, és tele van természeti jelenségek valósághű ábrázolásával. Politikai tartalmú esszéket is írt, ilyen például a (Liu-hou-lun) 留侯論.
Ismertebb versei [szerkesztés]
- Az úgynevezett első és második „ (cse-pi fu)”
- (Cse-pi fu) 赤壁賦 (magyarul: „Fu a Vörös Szikláról”) – ezt első száműzetése alatt írta
- (Nien nu csiao, Cse-pi huaj ku) 念奴嬌.赤壁懷古, („Emlékezés a Vörös Falnál, a (Nien nu csiao) dallamára”)
- (Suj tiao ko tou) 水調歌頭 („Emlékezés (Szu Csö)re az Őszközép-ünnep idején”)
Forrás [szerkesztés]
- Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
- ↑ KKK 1967: Klasszikus kínai költők I-II. Ford. András László et al. Vál., szerk. és életrajzi jegyzetekkel ellátta Csongor Barnabás (IV-VI. rész) és Tőkei Ferenc (I-III. rész). Az előszót és a jegyzeteket írta Csongor Barnabás. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1967.
- ↑ Tőkei—Miklós 1960: Tőkei Ferenc — Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||||||

