Vang Vej (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vang Vej
Wang Wei.jpg
Vang Vej portréja
Élete
Született 699.
Csincsung
(a mai Sanhszi tartomány, Kína)
Elhunyt 759.
Hszi'an
(a mai Sanhszi tartomány, Kína)
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Jellemző műfajok költészet
Irodalmi irányzat si-kötészet


Vang Vej (pinjin: Wang Wei), 王維 (699759), a Tang-kori Kína egyik leghíresebb költője és festője. A költészet, a zene és a festészet ismeretéből álló humanista műveltségeszmény egyik megtestesítőjének szokták tartani. A hagyomány azt tartja róla: „Versei festmények, festményei pedig versek.”

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vang Vej a Tang-dinasztia (618–907) alatt élt, amelynek fővárosa, Csang'an az akkori világ legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Vang 21 évesen megszerezte a nagy megbecsüléssel járó csin-si („bejutott tudós”) hivatalnoki vizsgafokozatot, aminek oka valószínűleg zenei tehetsége volt – bár állítólag irodalmi képességei is már kilencéves korában megmutatkoztak. Magas hivatalt kapott, de hamarosan lefokozták és egy jelentéktelen tisztséget bíztak rá Santung tartományban. 734-ben visszahívták a fővárosba, ahol a cenzori hivatalban kapott hivatalt. 756-ban, amikor An Lushan, a lázadó tábornok csapatai elfoglalták a Csang'ant, Vangot foglyul ejtették és a lázadók fővárosába, Lojangba vitték, ahol kénytelen volt kormányzati szerepet vállalni. Amikor 758-ban Csang'ant és Lojangot visszavették a császári seregek, Vang nem vált kegyvesztetté magas hivatalt viselő fivére közbenjárása, illetve egy, még a lázadók fogságában írt, a császár iránti hűségét kifejező verse miatt. Élete vége felé elfordult a világi élettől. Visszavonult vidéki villájába a Vang-folyóhoz, s itt a buddhizmust tanulmányozta, amely iránt már korábban is érdeklődött. Vang legjobb verseinek jelentős részét az itteni táj ihlette.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vang Vej másolatban fennmaradt műve: Fu Seng portréja

A költészet mellett Vang a festészetnek is kiemelkedő egyénisége volt, noha egyetlen eredeti festménye sem maradt fenn, csupán néhány, állítólag az ő képeiről készült másolat ismert. A leginkább arról híres, hogy az elsők között festett kifinomult tájképeket. Tájat ábrázoló egyszínű tusfestményei tették ismertté, a leírások szerint különösen a behavazott vidéket festette meg remekül.
Csaknem szentként való tisztelete főleg annak köszönhető, hogy ő testesítette meg a nagy festőt, aki egyben nagy költő is. Gyakorlatilag minden kínai antológiában megtalálhatók a versei, s a festészettörténeti kézikönyvek is gyakran hivatkoznak rá.

Leghíresebb verse[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bambuszok között
Fekszem, köröttem bambuszok.
A lantomon lágy dal buzog.
Oly szép, ne hallja fül soha,
csupán te Hold, vén cimbora.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]