Tang-dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tang-dinasztia
唐朝 Tang csao
(történelmi)
618 – 907
Tang.jpg
A tangok befolyási övezete és az idővonalon elfoglalt helyük
Általános adatok
Fővárosa Csangan 618–904
Lojang 904–907
Terület 5 400 000 km²
Népesség 50–80 000 000 7. és 9. század
Hivatalos nyelvek középkínai
Vallás hagyományos, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus
Kormányzat
Államforma monarchia
Uralkodó király
Elődállam
Utódállam
 Szuj-dinasztia
Az öt dinasztia és tíz királyság kora 
Tang Kao-cu, a dinasztia első császára

A Tang-dinasztia (618907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció aranykorának szokták nevezni.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú széttagoltság után 589-ben a Szuj-dinasztia újraegyesítette Kínát. Mivel ennek második uralkodója, Jang Kuang véreskezű zsarnok volt – többek között ő építette nagy áldozatok árán a Nagy-csatornát –, a Szuj-dinasztiát rövid uralkodás után egy felkeléssorozat megdöntötte (618), Jang Kuangot megölték.

A dinasztia első évszázada[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tang-dinasztia uralkodóinak idejében befolyási övezete

A Tang-dinasztiát Li Jüan (uralkodónevén Kao-cu alapította, aki korábban a Szuj-ház tábornoka volt. A birodalom fővárosa Csangan volt. A parasztság megnyerése érdekében csökkentette az adó- és robotterheket, s egyenlősítő földosztást hajtott végre (minden felnőtt férfi 100 mu földet kapott, ebből 20-at továbbörökíthetett, 80-at halálakor vissza kellett adni az államnak).

626-ban egy véres családi dráma után Li Jüan fia, Taj-cung lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. Csangan a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a selyemút keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Ő és utódai meghódították a Koreai-félsziget egy részét, illetve Észak-Vietnamot. A tang kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával.

Taj-cung fia, majd unokája uralma alatt a hatalom fokozatosan a Vu Cö-tien nevű volt császári ágyas kezébe került, aki 690-ben kikiáltotta magát császárnőnek (690-705) Vu Hou néven. Ő volt a kínai történelemben az egyetlen nő, aki saját jogán uralkodott. Uralma alatt Kína virágzása folytatódott, s számos fiatal tehetség került magas pozícióba.

A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-Vietnamot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a tang császár felsőbbségét. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a selyemút kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.

A 8–9. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vu Hout 705-ben puccsal eltávolították és restaurálták a Tang-házat. A 712-től 756-ig trónon ült Hszüan Cung császár uralmának első felét a kínai történelem és kultúra egyik aranykorának tartják („kaj-jüani szép napok”), amelyre mind a külpolitika, mind a belpolitika terén a nagyfokú stabilitás volt jellemző. Uralmának vége felé azonban a hatalom a vidéki helyőrségi parancsnokok, illetve a szépséges ágyas, Jang Kuj-fej családjának kezébe került, miközben a császár a szerelmével volt elfoglalva. 755-ben An Lu-san, a közép-ázsiai származású tábornok fellázadt a dinasztia ellen. Bár lázadást 763-ra nagy nehezen leverték, a Tang-dinasztia sosem nyerte vissza régi fényét, ugyanakkor az uralkodóház hatalmát sikerült továbő bi egy évszázadra konszolidálni.

Pólózó nő kerámia szobrocskája a Tang-dinasztia idejéből

A 9. századra az osztásföldek rendszere megszűnt, fokozódott a földkoncentráció, csökkentek az állami bevételek. A gyenge császári hatalom képtelen volt véget vetni a helyi kiskirályok uralmának. Huang Csao felkelése (874–884) nyomán a Tang-ház végletesen meggyengült, s a hatalom a helyi hadvezérek kezébe került. Végül az egyik hadúr 907-ben hivatalosan is megdöntötte a Tang-dinasztiát. Lojangban a kései Liang-dinasztia alakult meg és megkezdődött a széttagoltság, az öt dinasztia és a tíz királyság kora.

Értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tang-kort a kínai történelem aranykorának szokás tartani: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek – például a költészetben ekkor alkotott Li Paj, Tu Fu, Po Csü-ji és Vang Vej. A kínai buddhizmus is ekkor élte fénykorát, jelentős mértékű városiasodás indult meg (Csangannak egymillió lakosa volt!), s számos olyan technikai újítás is ekkor jelent meg, amely csak a Szung-dinasztia korától kezdte éreztetni hatását (például könyvnyomtatás).

A Tang-dinasztia nyolc historiográfiája a Huszonnégy történet című gyűjteményben található.

A Tang-dinasztia húsz uralkodója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Templomi név Családnév és adott név Uralkodás Uralkodói éra és időtartama
Hagyományos elnevezés: "Tang" + templomi név
Tang Kao-cu (高祖 Gāo Zǔ) Li Jüan (李淵 Lǐ Yuān) 618-626 Vu-tö (武德 Wǔ dé) 618-626
Tang Taj-cung (太宗 Tài Zōng) Li Si-min (李世民 Lǐ Shì Mín) 626-649 Csen Kuan (貞觀 Zhēn guān) 627-649
Kao Cung (高宗 Gāo zōng) Li Cse (李治 Lǐ Zhì) 650-683 Jung Huj (永徽 Yǒng huī) 650-655

Hszien csing (顯慶 Xiǎn qìng) 656-661
Lung suo (龍朔 Lóng shuò) 661-663
Lin tö (麟德 Lín dé) 664-665
Csien feng (乾封 Qían fēng) 666-668
Cung csang (總章 Zǒng zhāng) 668-670
Hszien heng (咸亨 Xián hēng) 670-674
Sang jüan (上元 Shàng yuán) 674-676
Ji feng (儀鳳 Yí fèng) 676-679
Tiao lu (調露 Tiáo lù) 679-680
Jung lung (永隆 Yǒng lóng) 680-681
Kaj jao (開耀 Kāi yào) 681-682
Jung csun (永淳 Yǒng chún) 682-683
Hung tao (弘道 Hóng dào) 683

Csuj Cung (中宗 Zhōng zōng)
(Vu Hou eltávolította)
Li Hszien (李顯 Lǐ Xiǎn) vagy
Li Csö (李哲 Lǐ Zhé)
684
(705-710)
Sze seng (嗣聖 Sì shèng) 684
Zsuj Cung (睿宗 Ruì zōng)
(Vu Hou eltávolította)
Li Tan (李旦 Lǐ Dàn) 684
(710-712)
Ven Ming (文明 Wén míng) 684
Csou-dinasztia (690–705)
Vu Hou (武后 Wǔ hòu) Vu Cö-tien (武則天 Wǔ Zé Tiān) 684-705 Kuang csaj (光宅 Guāng zhái) 684

Csuj kung (垂拱 Chuí gǒng) 685-688
Jung csang (永昌 Yǒng chāng) 689
Caj csu (載初 Zài chū) 690

A Tang-dinasztia folytatása
Csuj Cung (中宗 Zhōng zōng)
(másodszor)
Li Hszien (李顯 Lǐ Xiǎn) or
Li Csö (李哲 Lǐ Zhé)
(684)
705-710
Sen lung (神龍 Shén lóng) 705-707

Csing lung (景龍 Jǐng lóng) 707-710

Sao Ti (少帝 Shào dì)
ld. a táblázat alatti jegyzetet
Li Csung-mao (李重茂 Lǐ Chóng Mào) 710 Tang lung (唐隆 Táng lóng) 710
Zsuj Cung (睿宗 Ruì zōng)
(másodszor)
Li Tan (李旦 Lǐ Dàn) (684)
710-712
Csing jün (景雲 Jǐng yún) 710-711

Taj csi (太極 Tài jí) 712
Jen ho (延和 Yán hé) 712

I. Hszüan Cung (玄宗 Xuán zōng) Li Lung-csi (李隆基 Lǐ Lóng Jī) 712-756 Hszien tien (先天 Xiān tiān) 712-713

Kaj jüan (開元 Kāi yuán) 713-741
Tien pao (天寶 Tiān bǎo) 742-756

Szu Cung (肅宗 Sù zōng) Li Heng (李亨 Lǐ Hēng) 756-762 Cse tö (至德 Zhì dé) 756-758

Csian jüan (乾元 Qián yuán) 758-760
Sang jüan (上元 Shàng yuán) 760-761

Taj Cung (代宗 Dài zōng) Li Jü (李豫 Lǐ Yù) 762-779 Pao jing (寶應 Bǎo yìng) 762-763

Kuang Tö (廣德 Guǎng dé) 763-764
Jung taj (永泰 Yǒng tài) 765-766
Ta li (大曆 Dà lì) 766-779

Tö Cung (德宗 Dé zōng) Li Kuo (李适 Lǐ Kuò) 780-805 Csian csung (建中 Jiàn zhōng) 780-783

Hszing jüan (興元 Xīng yuán) 784
Csen jüan (貞元 Zhēn yuán) 785-805

Sun Cung (順宗 Shùn zōng) Li Szong (李誦 Lǐ Sòng) 805 Jung csen (永貞 Yǒng zhēn) 805
Hszien Cung (憲宗 Xiàn zōng) Li Csun (李純 Lǐ Chún) 806-820 Jüan ho (元和 Yuán hé) 806-820
Mu Cung (穆宗 Mù zōng) Li Heng (李恆 Lǐ Héng) 821-824 Csang csing (長慶 Cháng qìng) 821-824
Csing Cung (敬宗 Jìng zōng) Li Csan (李湛 Lǐ Zhàn) 824-826 Pao li (寶曆 Bǎo lì) 824-826
Ven Cung (文宗 Wén zōng) Li Ang (李昂 Lǐ Áng) 826-840 Pao li (寶曆 Bǎo lì) 826

Ta ho (大和 Dà hé) Taj ho (Tài hé 太和) 827-835
Kaj cseng (開成 Kāi chéng) 836-840

Vu Cung (武宗 Wǔ zōng) Li Jen (李炎 Lǐ Yán) 840-846 Huj csang (會昌 Huì chāng) 841-846
II. Hszüan Cung (宣宗 Xuān zōng) Li Csen (李忱 Lǐ Chén) 846-859 Ta csung (大中 Dà chōng) 847-859
Ji Cung (懿宗 Yì zōng) Li Cuj (李漼 Lǐ Cuǐ) 859-873 Ta csung (大中 Dà chōng) 859

Hszien tung (咸通 Xián tōng) 860-873

Hszi Cung (僖宗 Xī zōng) Li Hszüan (李儇 Lǐ Xuān) 873-888 Hszien tung (咸通 Xián tōng) 873-874

Csian fu (乾符 Qián fú) 874-879
Kuang ming (廣明 Guǎng míng) 880-881
Csung ho (中和 Zhōng hé) 881-885
Kuang csi (光啟 Guāng qǐ) 885-888
Ven tö (文德 Wén dé) 888

Csao Cung (昭宗 Zhāo zōng) Li Je (李曄 Lǐ Yè) 888-904 Lung csi (龍紀 Lóng jì) 889

Ta sun (大順 Dà shùn) 890-891
Csing fu (景福 Jǐng fú) 892-893
Csian ning (乾寧 Qián níng) 894-898
Kuang hua (光化 Guāng huà) 898-901
Tien fu (天復 Tiān fù) 901-904
Tien ju (天佑 Tiān yòu) 904

Aj Ti (哀帝 Aī dì) vagy
Csao Hszüan-ti (昭宣帝 Zhāo Xuān Dì)
Li Csu (李柷 Lǐ Zhù) 904-907 Tien ju (天佑 Tiān yòu) 904-907

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tang-dinasztia témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]