Selyemút
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
A Selyemút elnevezés kereskedelmi útvonalak olyan történelmi hálózatára használatos, amely Kelet-, Dél- és Nyugat-Ázsiát, a Mediterrán térségen keresztül Európával és Észak-Afrikával kötötte össze. Kínából, Chang`an-ból (népszerű magyar átírással: Csang-an, mai nevén Xi`an (Hszian)) indult, Anatólia területén és a Földközi-tenger térségén haladt keresztül.
A Selyemúton nem csak selymet és számos egyéb fontos terméket szállítottak évezredeken keresztül, hanem kulturális és technológiai összeköttetést is biztosított a kontinensek között. Kereskedők, zarándokok, szerzetesek, katonák, nomádok és városlakók járták Kínától kezdve a Földközi-tengerig.[1]
A több, mint 8000 kilométer hosszú útvonal lehetővé tette, hogy olyan luxuscikkek is eljussanak a világ egyik pontjáról a másikig, mint a selyem, a szatén, a pézsma, a rubin, a gyémánt, a drágagyöngy vagy a rebarbara. Habár a Selyemút több ezer kilométeren ívelt át, kevés kereskedő járta az egész útvonalat. Jellemzőbb volt, hogy az árucikkek számos közvetítőn keresztül utaztak és a tényleges kereskedelem az útvonal fontos oázisvárosainak nyüzsgő piacain bonyolódott.[2]
A Selyemúton folytatott kereskedelem fontos szerepet játszott olyan nagy civilizációk fejlődésében, mint Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia, India, Róma és Bizánc.
Az útvonal közép-ázsiai részét a Han-dinasztia[3] nyitotta meg körülbelül Krisztus előtt 114-ben, elsősorban Zhang Qian[4] felfedezéseinek köszönhetően, habár kereskedelem korábban is folyt már ezen a területen. A középkor vége felé a tengeri kereskedelem élénkülésének köszönhetően a Selyemút jelentősége hanyatlásnak indult.[5]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Etimológiája
A Selyemút (németül "Seidenstraße", "Seidenstraßen", illetve angolul "Silk Road(s)" vagy "Silk Route(s)") elnevezést először Ferdinand von Richthofen német geográfus használta 1877-ben.[6][7]
[szerkesztés] A Selyemút részei
A Selyemút nem volt kijelölt út, elhelyezkedése attól függött, hogy merre voltak ellenséges törzsek, hol volt éhínség, mely terület volt száraz. A kereskedelem, a biztonságos közlekedés is befolyásolta, milyen útvonalon haladtak a karavánok, de volt néhány bejáratott főbb útvonal.
Az időszámításunk szerinti első évszázadban rendszeresen használt útvonalak a következők voltak:
[szerkesztés] Szárazföldön
Észak-Kína kereskedelmi központjától indulva nyugat felé, a szárazföldi Selyemút északi és déli útszakaszokra bomlott, hogy elkerülje a Taklamakán sivatagot és a Lop Nur vidéket.
Az északi útvonal északnyugati irányba haladt Kína Gansu tartományán keresztül, majd további három részre ágazott. Kettő ezek közül a hegyek vonulatát követte a Taklamakán sivatagtól északra és délre, majd Kasgarnál újra egyesültek. A harmadik a Tiensan hegységtől északra haladt, Turfanon, Talgaron és Almatin keresztül, ami ma Kazahsztán délkeleti része.
Az út Kashgartól nyugatra ismét két felé vált. Az egyik szakasz az Alai-völgyön lefelé Termez és Balkh felé haladt. A másik szakasz a Fergana-völgyben Kokandon keresztül nyugatra tartott, átszelte a Karakum sivatagot nyugati irányba Merv felé, majd rövidesen találkozott a déli útvonallal.
Az egyik útszakasz északnyugati irányba fordult az Aral-tótól és Kaszpi-tengertől északra és a Fekete-tenger felé haladt tovább.
Egy másik útvonal szintén Xi`anból indult és a Sárga-folyón keresztül nyugat felé tartott Xinjiang, Fergana (ma Üzbegisztán), Perzsia (Irán), Irak felé, mielőtt elérte a Római Birodalom nyugati határát.
A Selyemút északi útvonalának karavánjai számos terméket juttattak el Kínába. Perzsiából datolyát, sáfrányt és pisztáciát, Szomáliából tömjént, aloét, mirhát, Indiából szantálfát, Egyiptomból üveget, és a világ egyéb drága és keresett cikkeit szállították. Visszafelé selymet, lakkozott árut és porcelánt hoztak.[8]
A déli útvonal leginkább egyetlen út volt, ami Észak-Indián keresztül Türkesztán-Koraszán területén át, déli elágazásokkal a tengeren Mezopotámiáig és Anatóliáig folytatódott. Kínában dél felé haladt a Szecsuán-medencén keresztül és a hegyeken átkelve Északkelet-Indiába ért. Ez az útvonal Teaút néven is ismeretes. Az útvonal nyugatra fordult a Brahmaputra és Gangesz folyók síkságain keresztül, majd valószínűleg becsatlakozott a Grand Trunk Roadba Varanasitól nyugatra. Észak-Pakisztánon és a Hindukus-hegységen át Afganisztánra ért és Mervtől nem messze becsatlakozott az északi útvonalba.
Ezek után viszonylag egyenes vonalban haladt nyugat felé Észak-Irán hegyein és a Szíriai-sivatag északi csücskén át a Földközi-tenger keleti partvidékéig. A kereskedők a tengeren Itáliáig, a szárazföldön északra Anatóliáig, délre Észak-Afrikáig vitték tovább az árukat.
Egy másik ágon az áruk Herátból Szuzán át a Perzsa-öbölnél lévő Szpaszinu Kharaxig haladtak, illetve Petráig és Alexandriáig és egyéb Földközi-tengeri kikötőkig, ahonnan a hajók Rómáig vitték őket.
[szerkesztés] Közlekedés a selyemúton
A selyemúton karavánok közlekedtek, mert így az ellenséges törzsekkel szemben jobban meg tudták magukat védeni, továbbá így egyetlen úton több árut szállíthattak.
[szerkesztés] Tömjénút
Egyes esetekben a selyemút áthaladhatott Arábia területén. Itt a fő árucikk nem selyem volt, hanem tömjén, ezért ezt az utat tömjénútnak hívták.
[szerkesztés] A selyemút vége
A selyemút bár nem végződött Bizáncban, de, mivel itt osztották el az árukat, ezt tekinthetjük a selyemút végének is. Ezért a területért harcolt a Perzsa birodalom és a Bizánci birodalom is. A két birodalom a háborúban tönkrement, s ezt a területet ezután elfoglalta az Arab birodalom.
[szerkesztés] Forrás
- ^
- ^ Wood, Francis. The Silk Road: Two Thousand Years in the Heart of Asia. Berkeley, CA: University of California Press, 9, 13-23. o. ISBN 978-0-520-24340-8 (2002)
- ^ Elisseeff, Vadime. The Silk Roads: Highways of Culture and Commerce. UNESCO Publishing / Berghahn Books, 332. o (2009. november 15.). ISBN 978-92-3-103652-1
- ^ Boulnois, Luce. Silk Road: Monks, Warriors & Merchants. Hong Kong: Odyssey Books, 66. o. ISBN 962-217-721-2 (2005)
- ^
- ^ Eliseeff, Vadime: "Approaches Old and New to the Silk Roads" a következőn belül: The Silk Roads: Highways of Culture and Commerce. Paris (1998) UNESCO, Reprint: Berghahn Books (2000), 1-2. o. ISBN 92-3-103652-1; ISBN 1-57181-221-0; ISBN 1-57181-222-9
- ^ Waugh, Daniel. (2007). "Richtofen's "Silk Roads": Toward the Archeology of a Concept." The Silk Road. 5. kötet, 1-es szám, 2007 nyár, 4. o.
- ^ Ulric Killion, A Modern Chinese Journey to the West: Economic Globalization And Dualism, (Nova Science Publishers: 2006), 66. o.
 |
Ez a közlekedéssel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
