Palmüra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. július 18.

Pontosság

megtekintett

Ugrás: navigáció, keresés

Világörökség

m·v·sz

Palmüra

Palmüra madártávlatból

Adatok

Ország

Szíria

Típus

Kulturális helyszín

Kritériumok

Felvétel éve

1980

Elhelyezkedése

Palmüra

Palmüra, latinosan Palmyra az ókori Szíria egyik fontos városa volt, mely egy oázisban, Damaszkusztól 215 km-re északkeletre és az Eufrátesztől 120 km-re délnyugatra helyezkedik el. A Szíriai-sivatagot keresztülszelő karavánok hosszú évszázadokon keresztül virágzó városa „a sivatag mátkája” néven volt ismert. A görög Palmüra városnév az eredeti arámi Tadmor név fordítása, amelynek jelentése ’pálmafa’. Tadmur (arabul تدمر) a neve az ókori romok melletti, turizmusból élő mai kisvárosnak is.

Tartalomjegyzék

1 Története
- 1.1 Ókor
- 1.2 Római Birodalom
2 Újabb ásatások
3 Külső hivatkozások
- 3.1 Információ
- 3.2 Fényképek

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Ókor

Közelről az ókori Palmüra

Bél temploma

A római színház színpada

Az ókori decumanus

Női temetkezési mellszobor. Palmüra. Közép-késői 2. század British Museum

Palmürai istenségek. Balról jobbra: a holdisten Agliból, a legfőbb isten Bélsámen, a napisten Malakbél, 1. század, Bír Vereb, Vádi Mija, Szíria, Louvre Múzeum

A Kalat ibn Maan vár éjszaka

A városról legkorábban Mári archívuma tesz említést az i. e. 2. évezredben. Mári egy másik kereskedőváros volt, melyet a kiterjedt kereskedelmi hálózat kapcsolt össze Mezopotámiával és Észak-Szíriával. A Héber Biblia, a Krónikák második könyve (8.4) említi Tadmor nevét, mint sivatagi várost, melyet Salamon védelmezett. Tamar városát említi a Királyok első könyve (9.18) is melyet szintén Salamon védelmezett, ez hagyományosan „Tadmor”–nak olvasható (lásd. Qere), de ez lehet, hogy a Holt-tenger közelében levő helyre vonatkozik.

Josephus Flavius, a A zsidók története VIII. könyvében szintén említi Tadmor városát, a görög Palmüra névvel, amit Salamon építtetett.

A modern héberben Palmüra neve Tadmor. A „Palmüra” név pontos etimológiája nem ismert, még ha néhány nézet szerint a térségben növő pálmafákra vonatkozik, mások viszont kevésbé biztosak ebben és úgy hiszik, hogy a „Tadmor” nevének helytelen fordítása (c.f. Colledge, Seyrig, Starcky és mások).

[szerkesztés] Római Birodalom

Amikor a Szeleukidák elfoglalták Szíriát i. e. 323-ban, a város magára maradt és függetlenné vált. Az i. e. 1. században a város felvirágzott, mint a kelet-nyugati kereskedőutak pihenőhelye és a Tömjénút végpontja. I. e. 41-ben a rómaiak Marcus Antonius alatt megpróbálták elfoglalni Palmürát, de nem sikerült, mert a városiak elmenekültek az Eufrátesz másik oldalára, miután a kémektől értesültek a rómaiak közeledéséről. Palmyra a rómaiak szövetségesévé vált Tiberius (14-37) uralkodásának idején.

Petra 105-ös elfoglalásával a Tömjénút kereskedelmének ellenőrzése végleg Palmüra kezébe került. A Perzsiát, Indiát, Kínát és a Római Birodalmat összekötő kereskedelmi út fontossága a rómaiak és parthusok háborúskodása ellenére folymatosan növekedett, így a város gazdasági súlya is. Hadrianus 129-ben meglátogatta a várost és az annyira elbűvölte, hogy szabad várossá nyilvánította és átnevezte Palmyra Hadrianára.

Az Újperzsa Birodalom megalakulása és előretőrése negatív hatással volt a város kereskedelmére. Gallienus római császár ezt felismerve dux Orientis címmel ruházta fel a város királyát, Odenathust, aki Aegyptus, Syria, Arabia Petraea és az anatóliai provinciák erőforrásai felett rendelkezve gyors hadjáratban a fővárosig, Ktésziphónig űzte a perzsákat. Amikor azonban túlzott hatalma veszélyessé vált, meggyilkolták fiával együtt (267 k.). Ekkor özvegye, Zenóbia ragadta meg a hatalmat Palmüra felett a fia, Vaballathus nevében.

Zenóbia önállósította magát, gyermekét imperatori címmel ruházta fel, és meghódította a római Közel-Kelet nagy részét Egyiptom egy részét is beleértve. Északon a Boszporuszig jutottak a palmürai hadak. Miután hatalmát biztosította, Aurelianus császár 272-ben ellencsapást indított, és még abban az évben leverte a várost. Miután távozott, Zenóbiával rabláncon, a legyőzött Palmüra fellázadt. A visszatérő császár ekkor már le is rombolta a várost (273), ami elnéptelenedett, és nyerte el körülbelüli mai formáját.

Palmüra mellé katonai tábort építtettek, amit Diocletianus kibővített. A későbbiekben kisebb város alakult ki, a Bizánci Birodalom időszakában néhány kisebb templom is épült. A kereskedelmi utak már elkerülték a jelentéktelen települést.

[szerkesztés] Újabb ásatások

A helyszín az UNESCO kulturális világörökségi listájára 1980-ban került fel. Régészeti feltárása a XX. században kezdődött és ma is tart még.

Palmyra romjai sokáig aludták mély álmukat, de néhány európai is eljutott a romokig, így az angol Robert Wood is 1751-ben, akinek gyűjtései lázba hozták Európát. A tudományos értékű feltárás az I. világháború után indult meg. Először a leghíresebb műemléket ásták ki, a Babilonból importált Baál templomát, ahol az oszlopsorral övezett széles út ér véget mely mentén a legfontosabb épületek csoportosulnak.

Napjainkban régészeti csoportok számos országból folytatnak ásatásokat a terület különböző részein. 2005 májusában lengyel kutatócsoport feltárta a Lat templomnál felfedezett, egy részleteiben gazdag faragású kőszobrot a győzelem szárnyas istennőjének Nike szobrát.