Mongol Birodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mongol Birodalom
1206 – 1368
Mongol Empireaccuratefinal.png
A Mongol Birodalom legnagyobb kiterjedése idején
Általános adatok
Terület 26 000 000 km²
Népesség 100 000 000 lakos
Vallás sámánizmus és tengrizmus
Kormányzat
Államforma nagykánság
Dinasztia Dzsingiszidák
Elődállam
Utódállam
 törzsszövetségek
Arany Horda 


A Mongol Birodalom (12061368) – korabeli mongol nevén mongol jeke ulusz („nagy mongol birodalom”) [1] – a világtörténelem valaha volt legnagyobb kiterjedésű egybefüggő területet uraló államalakulata volt: 26 millió km²-en terült el, [2] és fénykorában több mint 100 millió alattvalója volt. Területét tekintve csak a Brit Birodalom előzte meg, de annak a területe tagolt volt.

A birodalom Dzsingisz mongol nagykán hódításai következtében jött létre, aki 1201-ben lett a szűkebb értelemben vett mongolok kánja és ekkor vette fel a Dzsingisz kán nevet. [3] Hódoltatta a többi mongol nyelvű törzsszövetséget, a tatárokat, kereiteket, najmanokat és merkiteket, akik végül 1206-ban nagykánjukká választották, és az egyesített, ekkor már keleten mongoloknak, nyugaton tatároknak hívott törzsekkel meghódította Ázsia és Kelet-Európa nagy részét.

Dzsingisz kán a mongol hatalommegosztás jegyében még életében felosztotta fiai között a birodalmat, egy-egy területet juttatva nekik közvetlen kormányzati területként, a saját nagykáni fősége alatt. A Mongol Birodalom végét 1368-tól számítjuk, amikor is a nagykánok által uralt magterület, Kína végleg elveszett.

Timur Lenk restaurációs kísérlete a 14-15. század fordulóján nem járt sikerrel, de a birodalom egyes utódállamai egészen sokáig fennmaradtak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jövendő birodalom népei 1200 körül

A mongol törzsek egyesítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dzsingisz kán, eredeti nevén Temüdzsin a szűkebb értelemben vett mongolok törzsszövetségének, bordzsigin törzsének kijan (vagy kijat) nemzetségéből származott. Apja, Jiszügej-baatur a mongolok kánja volt Temüdzsin születésekor az 1160-as években. A mongolok a jelentéktelenebb mongol nyelvű népek közé számítottak a jóval nagyobb múltú tatárok, a hatalmasabb kereitek – akiknek kánja, Tooril kán volt ekkor a mongol sztyepp legtekintélyesebb uralkodója, egyébként Jiszügej-baatur fogadott testvére, mongolul andája –, a kulturálisan fejlettebb najmanok és a merkitek, ojrátok, burjátok között. [4]

Jiszügej-baaturt Temüdzsin gyerekkorában megmérgezték a tatárok. Nemzetségét ekkor cserbenhagyták a mongolok, Temüdzsin is fogságba került. Sikerült megszöknie, majd felnövekedve fokozatosan sikerült barátokra, támogatókra szert tennie. Két legjelentősebb támogatója, majd vetélytársa a kereit Tooril kán – akit apjával való kapcsolata miatt fogadott atyjának tekintett – és gyerekkori barátja, majd fogadott testvére (andája), a szintén mongol Dzsamuka voltak. [5] A mongolok 1187-89-ben megválasztották kánjuknak, visszaadva neki apja pozícióját. Ekkortól viselte a tisztázatlan eredetű Dzsingisz kán nevet, amely talán az óceán szóval áll összefüggésben. [6]

Dzsingisz kán ezután Tooril kán segítségével 1202-ben legyőzte a tatárokat, majd 1203-ban az ekkor már Tooril Ong kánt és népét, a kereiteket, 1204-ben a najmanokat, 1205-ben pedig a merkiteket. [7] Ezzel a mongol nyelvű sztyeppei nomádok már mind behódoltak neki, s 1206-ban az Onon folyó forrásánál a nagykáni címmel ruházták fel. Ezzel megszületett a Mongol Birodalom. [8] [9]

A birodalom meghódítása és részbirodalmai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mongol Birodalom területe 1207 körül
A Mongol Birodalom területének változásai (1206-1294).

Már 1206-ban megindult az egyesült mongol nyelvű törzsek – akiket ettől kezdve mongoloknak hívtak – birodalmának terjeszkedése. A Balkas-tóba ömlő folyók vidékén a karakitajok fennhatósága alatt élő karlukok ellen indultak, akiknek uralkodója, Arszlan kán harc nélkül behódolt és Dzsingisz kán egyik lányát kapta feleségül. Nem sokkal ezután a legjelentősebb turkesztáni ujgur városállam, Besbalik uralkodója megölette a karakitaj helytartót és ő is behódolt a mongoloknak. 1207-ben Dzsingisz kán Dzsocsit küldte az „erdei népek” – a mongol nyelvű ojrátok és burjátok, a török nyelvű kirgizek és mások – meghódítására a mai Mongólia északi részére és a Jenyiszej felső folyása mellé. [10]

1211-ben indult a mongolok első Kína ellen hadjárata. Kína északi részén ekkor a dzsürcsi Csin-dinasztia uralkodott. A mongolok előrenyomultak a Középső Fővárosig (Dzsungdu, a mai Peking). A főminiszter tanácsára a császár látszólag behódolt, adófizetést vállalva. A mongolok elvonultak és a buddhista tangutok ellen indultak, akik szintén behódoltak súlyos adókat vállalva. A kínaiak beszüntették az adófizetést, mire 1214-ben a mongolok kiéheztették őket – azok már emberhúst is ettek – és elfoglalták Dzsungdut. A császár a Déli Fővárosba, Nankingba menekült, és ismét behódolt Dzsingisz kánnak. De Észak-Kína teljes meghódítása ekkor sem sikerült, azt végül Dzsingisz kán fia, Ögödej nagykán hajtja majd végre 1232–34-ben. [11]

1219-ben az Irtis felső folyásánál gyülekezve Dzsingisz kán hadjáratot indított a Hvárezmi Birodalom ellen,. A Szir-darja középső folyásánál, Otrarnál lépte át a határt. A hadjáratban jelen volt mind a négy fia. Csagatáj és Ögödej Otrart ostromolta, Dzsingisz és legkisebb fia, Toluj Buhara ellen vonult, amelynek bevétele után nagy mészárlást rendeztek. Ezután a két seregrész Szamarkandnál találkozott, amelyet 1220 márciusában vettek be. Alá ad-Dín Mohamed hvárezmi sah dél felé menekült (Dzsingisz kán két hadvezérét, Szübőtejt és Dzsebét küldte üldözésére), végül a Kaszpi-tenger egyik szigetére, ahol 1220 decemberében meghalt. Dzsingisz kán Irán városait – Rájt (a mai Teheránt), Hamadánŧ, Zendzsánt, Kazvint, stb. – pusztította el, majd 1221 tavaszán Afganisztán városait ostromolta. Amelyik nem adta meg magát azonnal, azt elpusztította. Ilyenkor a kézműveseken kívül (akiket Mongóliába hurcoltak) mindenkit megöltek, az asszonyokat és a gyerekeket is. A fővárost, Ürgencset csak 1221 áprilisában foglalták el Dzsocsi, Ögödej és Csagatáj seregei. Közép-Ázsia és Kelet-Irán ezt a pusztítást évszázadokig nem heverte ki. [12]

1223-ban Dzsingisz kán már a Szir-darjától északra táborozott, a Talasz és a Csu folyók mentén legeltette lovait. [13] Itt várta be Szübőtej és Dzsebe hadseregét, akiket még 1220-ban küldött a sah üldözésére. Annak halála után ez a sereg 1221-ben Grúziában és Azerbajdzsánban pusztított, majd 1222-ben átkelt a derbenti szoroson a Kaukázus északi előterébe, ahol előbb a kunokkal szövetségben az alánok és cserkeszek ellen, majd az orosz fejedelmek és a kunok szövetsége ellen harcolt, akik ellen 1223 tavaszán a Kalka menti csatában megsemmisítő győzelmet arattak. Ezután még kifosztották a Krímben Szudak kereskedőváros raktárait, majd keletre vonultak és csatlakoztak Dzsingisz kánnak a Talasz és Csu mellett várakozó seregéhez. [14] 1224-ben a mongolok már az Irtis mellett nomadizáltak, 1225-ben pedig hazatértek Mongóliába. [15]

1226-ban Dzsingisz kán azok ellen a tangutok ellen vonult, akiket az 1210-es évek elején már hódoltatott, de 1219-ben megtagadták, hogy a közép-ázsiai hadjáratba segédcsapatokat küldjenek. Dzsingisz kán itt is megszokott módszerét követte, az azonnal meg nem hódoló városok lakosságát teljesen kiirtotta. 1227 nyarán már a tangut fővárost ostromolták a mongolok, a mai Ninghszia helyén, amikor Dzsingisz kán a mai Pingliangtól nyugatra meghalt. Halála után a mongolok bevették a fővárost és ezzel véget ért a tangutok elleni hadjárat. [16]

Dzsingisz kán az európai hódítást eredetileg fiára, Dzsocsi kánra hagyta. Az ő korai halála miatt unokái, Batu kán, Berke kán és Orda kán örökölték a feladatot. [17]

1227-ben Dzsingisz kán még életében felosztotta fiai között a birodalmat. Dzsingisz halála után fia, Ögödej kán követte a birodalom élén, majd az ő halála után újabb nagykánt választottak, de a birodalom gyakorlatilag szétesett.

Batu és utódai a Volga mentén, a torkolathoz közel épült Szaraj nevű városból irányították európai hadjárataikat. A Horda későbbi, muszlim hitre áttért vezetője, Berke kán 1260-ban az egyiptomi mameluk sereget támogatta unokatestvérével, Hülegü ilhánnal szemben, aki a nagykán parancsára próbálta meg az afrikai hódítást. A vereség után Hülegü és utódai hozták létre a Nagy Kánsággal sokáig szorosan együttműködő Ilkán Birodalmat. [17]

Utódállamai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mongol Birodalom végét 1368-tól lehet számítani, amikor is a nagykánok által uralt magterület, Kína végleg elveszett. [6] Timur Lenk restaurációs kísérlete a 14-15. század fordulóján nem járt sikerrel, bár a birodalom egyes utódállamai egészen sokáig – a Krími Tatár Kánság például 1783-ig [18] – fennmaradtak.

Igazgatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1206 előtt alávetett najmanok és kereitek az ujgurok kulturális befolyása alatt álltak. Nesztoriánus keresztények voltak, a najmanok az ujgur írást használták a mongol nyelv leírására, valószínűleg rajtuk keresztül jutott el a mongolokhoz az írás. Az írással hivatali szervezetet is átvettek, a najmanok pecsétőre – a kínai forrásokban neve Tata Tunga, mongol neve talán Tatar Tongra – mongol szolgálatba állt 1204 után. 1206 után Sigi-kutuku lett a legfőbb bíró, akinek feladata volt többek között a bíráskodási ügyek bejegyzése a Kökö Debterbe („Kék Könyv”). Ekkortól beszélhetúnk mongol írásbeliségről. [19]

1206-tól a turkesztáni ujgurok behódolása után az ujgur civilizáció, városi kultúra a maga szervezési tapasztalataival is a mongolok szolgálatába állt. [20]

Az 1219-1222-es közép-ázsiai hadjárat során azonnal meghódolt és így el nem pusztított városok élére Dzsingisz kán közvetlenül neki alárendelt helytartókat – mongolul daruga, törökül baszkak – akiket helybeliek segítettek. Ilyen volt két ürgencsi mohamedán, a valószínűleg török Jalavacs és fia, Maszúd is, akik elmagyarázták a városi szokásokat és törvényeket Dzsingisz kánnak. Dzsingisz kán Maszúdot kinevezte több közép-ázsiai városban a mongol helytartó mellé szakértő kormányzónak, Jalavacsot pedig magával vitte és Dzsungdu (Peking) kormányzását bízta rá. [21]

A uluszok közötti kapcsolatfenntartást a rendkívül fejlett mongol követhálózat biztosította. Néhány tucat kilométerenként volt egy lómegálló, ahol a hírvivők lovat cserélhettek.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dzsingisz kán uralkodása alatt az úgynevezett pax mongolica keretén belül a benne foglalt területeken kulturális és gazdasági kapcsolatokat építettek ki a keleti és a nyugati világ, valamint a Közel-Kelet között. [22]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]