Mongol Birodalom
A Mongol Birodalom (1206–1368) a világtörténelem valaha volt legnagyobb kiterjedésű egybefüggő területet uraló államalakulata volt: 26 millió km²-en terült el,[1] és fénykorában több mint 100 millió alattvalója volt. Területét tekintve csak a Brit Birodalom előzte meg, de annak a területe tagolt volt.
A birodalmat Dzsingisz kán alapította 1206-ban és az egyesített mongol törzsekkel meghódította Ázsia és Kelet-Európa nagy részét.
1227-ben Dzsingisz kán még életében felosztotta fiai között a birodalmat, azonban a Mongol Birodalom végét 1368-tól számítjuk, amikor is a nagykánok által uralt magterület, Kína végleg elveszett.
Timur Lenk restaurációs kísérlete a 14-15. század fordulóján nem járt sikerrel, de a birodalom egyes utódállamai egészen sokáig fennmaradtak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A birodalom alapítója Dzsingisz kán volt 1206-ban,[2] az ő vezetésével az egyesített mongol törzsek meghódították Ázsia és Kelet-Európa nagy részét.[3]
1227-ben Dzsingisz kán még életében felosztotta fiai között a birodalmat. Dzsingisz halála után fia Ögedej kán követte a birodalom élén, majd az ő halála után újabb nagykánt választottak, de a birodalom gyakorlatilag szétesett. A Mongol Birodalom végét 1368-tól lehet számítani, amikor is a nagykánok által uralt magterület, Kína végleg elveszett.[3] Timur Lenk restaurációs kísérlete a 14-15. század fordulóján nem járt sikerrel, bár a birodalom egyes utódállamai egészen sokáig – a Krími Tatár Kánság például 1783-ig[4] – fennmaradtak.
[szerkesztés] Igazgatása
1206-1227-ig Mongólia egy erős központi hatalom égisze alatt egyesült. Dzsingisz kán világhódító birodalma tartotta vaskezében az országot. 1227-ben amikor felosztotta birodalmát fiai között, ő maga lett a nagykán, a fiai kisebb, alacsonyabb rangú kánok. Az egész birodalom fővárosa a központi mongol területen fekvő Karakorum volt, de ezenkívül minden egyes tartománynak megvolt a maga székhelye. Ezt a rendszert mongol elnevezése alapján uluszrendszernek nevezzük. Az ulusz szó szállásterületet vagy országot jelent. A uluszok közötti kapcsolatfenntartást a rendkívül fejlett mongol követhálózat biztosította. Pár kilométerenként volt egy lómegálló, ahol a követek új lovat kaphattak maguk alá. 1368-ban elkezdődött a birodalom bukása és ezzel az erős igazgatási rendszere is felbomlott.
[szerkesztés] Gazdasága
Dzsingisz kán uralkodása alatt az úgynevezett pax mongolica keretén belül a benne foglalt területeken kulturális és gazdasági kapcsolatokat építettek ki a keleti és a nyugati világ, valamint a Közel-Kelet között.[5]
[szerkesztés] Katonai hódításai
A térképen látható a Mongol Birodalom területének változásai 1206 és 1294 között. Dzsingisz kán jelentős területfoglalást személyesen írányított, de az európai hódítást eredetileg fiára, Dzsocsi kánra hagyta. Az ő korai halála miatt unokái Batu kán, Berke kán és Orda kán örökölték a feladatot.[6]
[szerkesztés] Tartományai és vazallusai
Az európai területfoglalásokat Batu kán vezette az úgynevezett Kék Horda és Orda kán pedig a Fehér Horda élén. Ezekből a hadakból folyamatosan alakult ki az Arany Hordának nevezett államalakulat. Batu és utódai a Volga mentén, a torkolathoz közel épült Szaraj nevű városból irányították európai hadjárataikat. A Horda későbbi, muszlim hitre áttért vezetője, Berke kán 1260-ban az egyiptomi mameluk sereget támogatta unokatestvérével, Hülegü ilhánnal szemben, aki a nagykán parancsára próbálta meg az afrikai hódítást. A vereség után Hülegü és utódai hozták létre a Nagy Kánsággal sokáig szorosan együttműködő Ilkán Birodalmat. Ögedej halála után a birodalom az Arany Horda, a Csagatáj Birodalom, az Ilkán Birodalom, illetve a Nagy Kánságból kialakított kánságokra bomlott. Az államalakulatok nem alkottak egységet, sőt sok esetben egymással is harcot vívtak.[6]
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] További információk
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
