Tatárok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tatárok
Tatarlar (Татарлар)
Marat Safin, 2006.jpg
Marat Mihajlovics Szafin
Teljes lélekszám
7 millió
Lélekszám régiónként
Régió
OroszOroszország 5 550 000
Tatárföld Tatárföld 2 018 000
Udmurtföld Udmurtföld 110 000
Baskíria Baskíria 1 158 000
Mordvinföld Mordvinföld 46 000
Csuvasföld 37 000
Jakutföld Jakutföld 10 700
Omszki Terület 47 000
Burjátföld 7500
Adigeföld Adigeföld 2900
Kabard-Balkárföld 2800
Karacsáj-Cserkeszföld 2000
UkránUkrajna 240 000
Kazah Kazahsztán 328 000
Üzbegisztán Üzbegisztán 467 000
Kirgizisztán Kirgizisztán 90 000
Türkmenisztán Türkmenisztán 39 000
Azerbajdzsán Azerbajdzsán 28 000
Török Törökország 20 000
Lengyel Lengyelország
Litván Litvánia
Finn Finnország 700-900
Bulgária Bulgária
Román Románia 23 000
Kanada Kanada
USA USA
Nyelvek
Tatár, Orosz, és az adott ország nyelve
Vallások
Muszlim, Keresztény
Rokon népcsoportok
Törökök

A tatárok (tatárul: Tatarlar/Татарлар) Kelet-Európa és Közép-Ázsia területén élő török nyelvű nép, akik nevüket a középkori tatárok mongol nyelvű törzséről kapták.

Nevük eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tatár népnév először a 8. századi türk feliratokban fordul elő. Eredetileg egy mongol nyelvű törzset, a tatárokat, illetve az általuk vezetett több törzsszövetséget jelentette. Egy részük a következő évszázadokban nyugatra vándorolt, s ott török nyelvű népek névadója lett, más részük Mongóliában a mai mongolok egyik elődévé vált. [1]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tatárok egyik elődnépe, az onogur-bolgárok a 7. században vándoroltak Közép-Ázsiából a Fekete-tenger északi vidékére, ahol Kuvrat vezetésével megalakították az onogur-bolgár birodalmat. A század végén a magyarok és a kazárok nyomására a birodalom felbomlott és a bolgárok egy része a kazárok alattvalóivá vált. A bolgárok más csoportjai nyugatra vándoroltak, ahol egy részük a mai Bulgária elődállamát a dunai bolgár birodalmat hozta létre. A 8. században az Arab Kalifátus támadásainak hatására a Kazár Birodalom meggyengült, s ekkor a keleten maradt bolgárok a Volga-Don könyöktől északra költöztek, ahol megalakították a Volgai Bolgárországot. A 10. században felvették az iszlám vallás szunnita változatát. A 13. században a mongolok meghódították Volgai Bolgárországot, melynek fővárosa a Volga menti Bolgár volt. A hódítók nyelvileg beolvadtak, átvették a bolgároktól a muzulmán hitet és a török nyelvüket és ekkortól hívták őket tatároknak, ahogy a mongol birodalom népeit nyugaton nevezték.

A 15. században, amikor a keleti szláv fejedelemségek kezdtek felszabadulni az Arany Horda uralma alól, a tatár lakosságú kazanyi kánság is önállósult.

1552-ben IV. (Rettegett) Iván elfoglalta és földig rombolta Kazanyt. Új, orosz várost építtetett a helyére, ahová kétszáz évig nem telepedhettek be muzulmánok. Csak II. Katalin cárnő törölte el a diszkriminatív előírásokat. A tatár kereskedők a 19. században bekerültek az oroszországi pénzügyi elitbe, a tatár értelmiség pedig megszervezte a nemzeti mozgalmat.

A 20. században a kazanyi tatárok elkerülték a krími rokonaikat sújtó tömeges deportálásokat. Ők voltak a volt Szovjetunió egyetlen olyan népe, amely nem harcolt a Vörös Hadsereg ellen a hitleri Németország oldalán. Etnikai szempontból török, mongol, szláv és finnugor eredetű népek keverékét alkotják. Identitásuk ma elsősorban a muzulmán hitben és a törökhöz közel álló nyelvükben jut kifejezésre. Ugyanakkor létezik egy tatár kisebbség, amely megőrizte anyanyelvét, de már évszázadokkal ezelőtt felvette az ortodox vallást. Képviselőik külön népnek tekintik magukat, s egy részük követeli, hogy bolgároknak nevezzék őket.[2] A többség ezzel ellentétben úgy véli, hogy bár genetikai értelemben a volgai bolgárok leszármazottjai, a mongol és kun hatás miatt egy új, a bolgártörököktől elkülönülő néppé lettek. (Lásd még: csuvasok)

A szibériai tatárság az urál-altaji régió hajdan népes török-mongol népességének maradéka.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tatárok lakhelyei

A tatárok három fő csoportja a volgai tatárok, krími tatárok és szibériai tatárok. Ezek Oroszország déli részén (főleg Tatarsztánban), Ukrajnában, Romániában, Bulgáriában, Törökországban, Kazahsztánban, Üzbegisztánban és Kínában élnek. Külön csoportot alkotnak a lipek tatárok Fehéroroszország, Litvánia és Lengyelország területén. Az utóbbi országban Bohoniki és Kruszyniany községek a központjaik, Litvániában pedig Nemėžisben, Keturiasdešimt Totoriųban és Raižiaiban Fehéroroszországban Ivjében.

A volgai, krími és szibériai tatárok becsült összlétszáma 8–10 millió fő, ebből Oroszországban 5,8 millióan élnek. A lipek tatárok létszáma kb. 10–15 000 fő lehet.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Tatár nyelv

A volgai, krími és szibériai tatárok egyaránt a tatár nyelvet beszélik, amely a kun nyelvből ered. A volgai tatároknál a nyelvcsere bolgártörökről tatárra még a 10. században végbement.

Az oroszországi tatárok nagy többsége ma kétnyelvű: tatár mellett oroszul is anyanyelvi szinten beszél. A városokban élő tatárok között az orosz nyelv elterjedtsége, használata nagyobb. De az elsősorban tatárul beszélő falusi népességre is erős hatást gyakorol az orosz nyelv. A tatár nyelv 1928 óta cirillbetűs. Tervezik a latinbetűs ábécére való lassú áttérést, illetve a két ábécé párhuzamos használatát.

A lipek tatárok belarusz anyanyelvűek, eredeti tatár nyelvüket még a 16. században elhagyták.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tatárok mindenütt szinte kizárólag a szunnita iszlám vallás hívei, és annak toleráns elveit vallják.

A tatárok az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „kutyafejű tatárok” kifejezés Petőfi Sándor János vitéz című művéből vált közismertté. [3]

Híres tatárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vásáry: Az Arany Horda 25. o.
  2. Oбщественное движение "Болгарский Национальный конгресс" (БНК)
  3. Petőfi Sándor összes művei. Kritikai kiadás, 3. kötet, szerk. Kerényi Ferenc. Bp. 1997. 321. - Magyarországon eredetileg az orosz szolgálatot vállalt Turkolly Sámuel 1725-ös leveléből vált ismertté ez a kifejezés. Turkolly ezt vagy az orosz krónikákból ismerhette meg, vagy a 18. században Oroszországban még használatban volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vásáry: Az Arany Horda: Vásáry István. Az Arany Horda. Kossuth Könyvkiadó. ISBN 963 09 2792 6 (1986) 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatárok témájú médiaállományokat.