Szlovákok
A szlovákok (régiesen: tótok) szlovák nyelvet beszélő nyugati szláv népcsoport.
A szlovákok lélekszáma régiónként:
Szlovákia: 4 600 000 (2004), (hivatalosan az állam lakosságának 85%-a)2007 novemberéből[forrás?]
USA: 797 764 (2000)[1]
Csehország: 300 000 2007 novemberéből[forrás?]
Szerbia (Vajdaság): 56 000 (2002)2007 novemberéből[forrás?]
Magyarország: 17 693 (2001)[2]
Tartalomjegyzék |
A szlovákok története [szerkesztés]
A magyar és szlovák történészek között komoly viták vannak arról, hogy a történelmi Magyarországon belül mikortól és milyen értelemben beszélhetünk szlovákokról.
Bizonyosnak tűnik, hogy a honfoglaló magyar törzsek a Nagymorva Birodalom összeomlását átvészelő szláv népcsoportokat találtak a Kárpát-medence északi részén, mely térség egyébként nem alkotta a magyarok szállásterületének szerves részét, inkább védelmi célból (gyepű) használták. A Vág és Nyitra folyók medencéjében élő szlávok a mai szlovákok egy részének ősei, de sem egységes nyelvvel, sem közös identitással még nem rendelkező, nemzetségi viszonyok között élő földműves lakosságnak tekinthetők történetileg.
A középkorban jelentős csehországi, morvaországi és részben lengyelországi bevándorlás növelte a nyugati szláv nyelvű népesség súlyát a történelmi Felső-Magyarországon. Azt lehet mondani, hogy a szlovákság etnikai integrációja a 16. század végére ment végbe, de a mai szlovák identitástól jelentősen eltért abban, hogy premodern jellegű volt, azaz a magyar állam iránti lojalitás jellemezte. A nyelvi integráció gyakorlatilag csak a 19. századra valósult meg, mert divergens nyelvi folyamatok is jellemezték a nyugati és keleti szlovák nyelvjárást: területi-földrajzi okokból is más szláv népekkel kerültek elsődlegesen nyelvi viszonylatba a Felvidék nyugati és keleti felén élő szlovákok.
Szlovákok kisebbségben [szerkesztés]
2002-ben a szerbiai Vajdaságban 56 000 fő vallotta magát szlováknak. A vajdasági szlovákok központja Petrőc (szlovákul: Báčsky Petrovec, szerbül: Bački Petrovac), a további települések: Dunagálos, Kölpény, Bulkeszi, Kiszács, Antalfalva.
Magyarországon a 2001-es népszámláláshoz kapcsolodó kérdőív szerint közel 18 000 szlovák él. Nagy részük a Pilis térségében és Békésben. A magyarországi szlovákok kulturális központja Békéscsaba, ahol szlovák konzulátus is található.
Horvátországba a 19. század végén és a 20. század elején költöztek, főleg Szlavóniába és Baranyába. A legnagyobb szlovák települések Szlavóniában: Josipovac és Jurjevac; Jelisavac, Markovac és Ledenik; Miljevci; Pakrac és Lipovljani. Ezen kívül még vannak kisebb szlovák települések: Zokov Gaj és Kneževac. Több város környékén is élnek szlovákok: Zágráb, Ilok, Eszék, Fiume, Soljani, Radoš. 2001-ben 4712 fő vallotta magát szlováknak Horvátországban.[3]
Élnek szlovákok Románia partiumi részén is, itteni központjuk Nagylak.
Vallás [szerkesztés]
A szlovákok többsége katolikus, kisebbrészt evangélikus.
Híres szlovákok [szerkesztés]
A sok évszázados együttélésnek köszönhetően a tudomány és a kultúra számos kiemelkedő alakját egyaránt magáénak vallja a szlovák és a magyar nemzet.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
 |
Ez a földrajztudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
|||||
