Nagyerzsébetlak
| Nagyerzsébetlak (Бело Блато / Belo Blato) |
|
 |
|
| A római katolikus és az evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23205 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1342 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 51 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 68 m |
| Terület | 28,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Nagyerzsébetlak
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 45° 16′ 13″, k. h. 20° 22′ 18″ | |
Nagyerzsébetlak-Lízika, vagy gyakran csak Szlovák Lízika (szerbül Бело Блато / Belo Blato, németül Elisenheim) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagybecskerektől 17 km-re délre, a Fehér-tó déli partján, Lukácsfalva délnyugati szomszédjában fekvő település.
Története [szerkesztés]
Nagyerzsébetlak, azelőtt Torontál-Erzsébetlak, Elisenhain 1866-ban települt a német bánsági Határőrvidék területén. Eredeti neve Elisenheim volt.
1872-ben, a Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyéhez csatolták.
1876-ban a Tisza áradása az egész falut elpusztította, ekkor lakosai elköltöztek. A falut 1887-ben telepítették be újból.
1910-ben 2088 lakosából 698 magyar, 229 német, 834 szlovák, 312 bolgár volt. Ebből 1095 római katolikus, 31 református, 929 evangélikus volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Területe [szerkesztés]
A vidék 74 méteres tengerszint feletti magassága enyhén kiemelkedő szigetet képez a Kárpát-medence déli részén. Valószínű, hogy területe egykoron szigetet alkotott a Pannon-tengeren. Nyugatról a Tisza, délnyugatról a Béga folyó övezi, keletre számos halastó található.
Lakosság [szerkesztés]
A legutóbbi hivatalos népszámlálási adatok szerint (2002) a falunak 1477 lakosa volt, ebből 591 szlovák, 488 magyar, 128 bolgár és 118 szerb. A magyarok és bolgárok főleg római katolikus vallásúak (emiatt megkülönböztetetten bánáti bolgárok saját nyelvvel), míg az erzsébetlaki szlovákok hagyományosan a délvidéki szlovák evangélikus egyházhoz tartoznak. A szerbek rendszerint ortodoxnak vallják magukat.
A második világháborúig németek is éltek a faluban, a török idők után első telepesei is németek voltak. Erzsébetlak idősebb lakosai közül töben még ma is öt nyelvet beszélnek.
Demográfiai változások [szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2159 | 2490 | 2031 | 1841 | 1764 | 1762 | 1477[2] | 1342[1] |
Etnikai összetétel [szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szlovákok | 583 | 39,47 |
| Magyarok | 488 | 33,03 |
| Bolgárok | 128 | 8,66 |
| Szerbek | 118 | 7,98 |
| Jugoszlávok | 41 | 2,77 |
| Cigányok | 31 | 2,09 |
| Románok | 12 | 0,81 |
| Muzulmánok | 3 | 0,20 |
| Horvátok | 2 | 0,13 |
| Németek | 2 | 0,13 |
| Montenegróiak | 1 | 0,06 |
| Albánok | 1 | 0,06[3] |
Gazdaság [szerkesztés]
A falut övező 1600 holdnyi földterületből csak mintegy 600 hold művelhető. A kertészet mellett a lakosság jelentős része halászattal is foglalozott, valamint a nád a környező ártereken szintén jelentős bevételt tesz lehetővé több család számára. A nádvágás ideje rendszerint novembertől febrárig tart, amelyet, miután levágtak, kévékbe kötnek, majd pedig építő- és lakásdíszítő anyagként értékesítenek, főleg Németországban és Hollandiában.
Nevezetességek [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
|
|||||||||||||||||
