Német nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Német nyelv (Deutsch IPA: [dɔɪ̯tʃ])
Beszélik Németország, Ausztria, Liechtenstein, Luxemburg, Svájc, Dánia, Franciaország, Belgium, Lengyelország, Olaszország, Románia, Magyarország, Izland, Oroszország, Kazahsztán, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, balti államok, Argentína, Brazília, Mexikó, Szerbia
Beszélők száma Kb. 100 millió anyanyelvi fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvek
   Germán nyelvek
    Nyugati germán nyelvek
     Déli csoport
      Felnémet nyelvek
Írásrendszer latin ábécé (német változat)
Hivatalos állapot
Hivatalos Flag of Austria.svg Ausztria
Flag of Belgium.svg Belgium
Flag of Liechtenstein.svg Liechtenstein
Flag of Luxembourg.svg Luxemburg
Flag of Germany.svg Németország
Flag of Italy.svg Olaszország (csak Trentino–Alto Adige régióban)
Flag of Switzerland.svg Svájc
Flag of Europe.svg Európai Unió
Flag of the Vatican City.svg Vatikán (a Svájci Gárda hivatalos nyelve)
Nyelvkódok
ISO 639-1 de
ISO 639-2 ger, deu
ISO 639-3 deu

A német a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv. Mintegy 100 millió ember anyanyelve. Összes beszélőjének száma (anyanyelvként vagy második nyelvként) 130 millió körüli.

A német nyelv elterjedtsége (az államnyelvtől a németajkú kisebbségekig)

A német nyelv ma egyetlen hivatalos nyelv Ausztriában és Liechtensteinban. Az egyik hivatalos nyelv Németországban, Svájcban, Luxemburgban, Olaszországban, azonkívül Belgium, Dánia és Oroszország egyes területein. A felsorolt országokon kívül néhány más európai országban, valamint az Egyesült Államokban is jelentős számú német anyanyelvű ember él, különösen egybefüggő területeken, Pennsylvaniában és Texasban. Sok németajkú él ezenkívül Kanadában, Brazíliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban, Ausztráliában, Dél-Afrikában és a volt német gyarmatokon (Namíbia, Togo, Kamerun, Kína stb.).

A Kárpát-medence országainak, valamint Csehországnak és Lengyelországnak sokmillió német anyanyelvű lakosa volt a II. világháború utáni kitelepítésekig. Magyarországon ma is a németek alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. Jelentős német nemzetiség él mindmáig Oroszországban (2002-ben mintegy 600 000 fő) és Kazahsztánban is, ahová 1941-ben száműzték őket az egykori Volga-menti német köztársaságból, amely a 18. században jött létre betelepítés révén. A német nyelvet azonban közöttük valójában már kevesen használják, mert a nyelvet beszélők többsége az utóbbi években kivándorolt Németországba. (Az 1990-es években 1,7 millió német származású ember költözött a FÁK országaiból Németországba.)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Dialektológia

Német nyelvváltozatok Európában

██ Alnémet nyelv

Hochdeutsch:

██ centrális csoport, középnémet

██ déli csoport, felsőnémet

[szerkesztés] A tág értelemben vett német nyelv

A tág értelemben vett német nyelvnek (nyelveknek, nyelvjárásoknak) két nagy változata van:

  • az alnémet (németül Niederdeutsch vagy Plattdeutsch, saját nevén Nedderdüütsch vagy Plattdüütsch). Az északon beszélt alnémet hangrendszerében (és egyes nyelvjárások esetében nyelvtanában is) olyan jelentős mértékben különbözik a délebben beszélt "Hochdeutsch"-tól, hogy a "Hochdeutsch" használói azt nem is értik, ezért ma az alnémet önálló nyelvnek tekinthető.
  • és a szűkebb értelemben vett német nyelv (lásd alább, németül Deutsch), amely a felnémet nyelvek egyike.

[szerkesztés] A szűkebb értelemben vett német nyelv

A szűkebb értelemben vett német nyelv (németül Deutsch) a felnémet nyelvek egyike. A köznyelvben kissé zavaros módon[1] gyakran Hochdeutschnak is nevezik, keverve a szabályos irodalmi német nyelv nevével, a Standarddeutsch-csal.

Két nagy csoportra (németül Hochdeutsche Mundarten) osztható:

Bár Németországban sem ismeretlen, hogy a nyelvjárásokat „vidékiesnek” tartják és beszélőiket lenézik emiatt, azok mégis művelik anyanyelvüket. Könyvek, kiadványok jelennek meg rajtuk, sőt a Wikipédia is olvasható alnémetül, alemannul, alsószászul, ripuáriul stb.

[szerkesztés] Története

Német nyelv
szerkeszt
Searchtool right.svg Bővebben: A német nyelv története

Történetileg a német nyelvek (nyelvjárások) két nagy csoportra oszthatók: felnémet nyelvjárásokra ill. alnémet nyelvjárásokra. A felnémet nyelvjárások közé mindazok a germán nyelvjárások tartoznak, amelyekre a korai középkorban hatással volt a 2. vagy ófelnémet hangeltolódás: ilyen egyrészt az alemann, a bajor, a keleti, a rajnai és a középső frank, másrészt a középnémet nyelvjárások. A két csoportot gyakran két külön dialektusra osztják: szűkebb értelemben vett felnémetre és középnémetre. Azokat a kontinentális nyugati germán nyelvjárásokat, amelyek nem vagy csak csekély mértékben vettek részt a 2. hangeltolódásban, az alnémet nyelvjárások közé soroljuk: például (alsószász, alsófrank).

A nyelvjárások területi egységesítését a középfelnémet nyelvben szerették volna látni. Ez a nyelv volt az udvari költészet nyelve a 13. században. Mégis azonban a költők ezirányú igyekezete csak részben sikerült; mivel egy olyan korban tevékenykedtek, amikor a lakosságnak csak elenyésző kis része volt írástudó. Ezért az újfelnémet irodalmi nyelv csak a késő középkor és a korai újkor területi nyelvjárásainak egységesülésével jöhetett létre.

Amíg a legtöbb európai ország irodalmi nyelve az adott ország fővárosában használt nyelvjárásból fejlődött ki, addig a mai irodalmi német nyelv kompromisszumot képez a közép- és felnémet nyelvjárások között.

Észak-Németországban főként a reformáció következményeként, az irodalmi német nyelv lett a hivatalok és az oktatás nyelve. Ez az új hivatalos nyelv kiszorította az ott beszélt alnémet nyelvjárásokat: a Plattdeutsch és az alsófrank nyelvjárást. A Hansa virágzása idején a középalnémet nyelvjárás terjedt el az Északi-tenger és a Keleti-tenger partvidékén. A holland nyelv az alsófrank nyelvjárással együtt az alnémet nyelvjáráshoz tartozik. Az önálló államiságra való törekvés miatt, és a birodalmi szövetségből való részleges kiválás miatt sem sikerült itt az irodalmi német nyelvnek kiszorítania az alnémet nyelvjárásokat. Ezekből fejlődött ki később a holland-flamand nyelv.

Luther Márton 1521-ben fordította le az Újszövetséget, majd 1534-ben az Ószövetséget az akkor még kialakulóban levő újfelnémet nyelvre. Ez a keleti középnémet színezetű irodalmi nyelv erősítette Luther vallásos jelentőségét több generáción át. Észre kell azonban vennünk, hogy Luther ezirányú jelentősége az újfelnémet irodalmi nyelvre hosszú ideig túlértékelt volt. Már a 14. század óta fokozatosan kezdett kialakulni egy országosan is ismert irodalmi nyelv, amelyet korai újfelnémet nyelvként is ismerünk. A mai modern irodalmi nyelv kialakulása nagyrészt a 17. században lezártnak tekinthető. Az úgynevezett betűhalmozás 18. századi kiküszöbölésével az íráskép általában véve változatlan maradt.

Az (irodalmi) német nyelv története négy szakaszra osztható fel:

A teutsch (német) szó a germán thioda (melléknévi alakja: thiodisk) szóból származik, amelynek jelentése nép. Ez a szó eredetileg a nem latinul beszélő nép nyelvére vonatkozott. A frank elnevezés a 9. század óta már nem volt egyértelmű, mivel a nyugati frank törzsek a későbbi Franciaországban átvették az itt letelepedett népek nyelvét, másrészt Franciaország keleti részén nem frank törzsek is letelepedtek, mint például alemannok, bajorok, türingiaiak és alsószászok.

A főnevek nemének eredetéről: Ez onnan ered, hogy a régi germánok a tárgyakhoz és az állatokhoz is hímnenű, nőnemű vagy semlegesnemű tulajdonságokat rendeltek. Például a macska (die Katze) mint élőlény nőnemű, de ennek kandúrja (der Kater) már hímnemű, a kutya (der Hund), mint élőlény hímnemű, de ennek szukája (die Hündin) nőnemű.

[szerkesztés] Hangtan

Searchtool right.svg Bővebben: Német kiejtés

Általában törekszik az olvasás szerinti kiejtésre.

  • A szóvégi -en zártan ejtendő ('gehen [ˈgeːən]')
  • A szóvégi e-t nem ejtik nyíltan, hanem mindig az ún schwa hanggal, amelynek fonetikus írásképe [ə], és kiejtésben laza ajakkal kiejtett, rövid, hangsúly nélküli „ö”-nek felel meg (dialektusonként eltérhet)
  • Kettős mássalhangzók előtti magánhangzó megrövidül és e esetén mélyül, példa: Ebbe kiejtése [ˈɛbə], az eben kiejtése [eːbn̥]. Maga a kettős mássalhangzó rövidebb, mint magyarban lenne.
  • Duisburg város nevét "dűzburgnak" kell ejteni (kivétel)
  • Idegen szavaknál sokszor megtartják a forrásnyelv írásmódját (Genie [ʒɛ'niː], Journal [ʒʊɐ'na:l])

Magyartól eltérő betűk:

német írásmód magyar megfelelő
ä [ɛ]
äu [ɔɪ]
ch veláris vagy uvuláris frikatíva [ç] (mint a magyar technika szóban) / [x] (mint az Achmed szóban)
ei [ae] (Ausztriában, M. o-on és Bajorországban [ɛɪ], például Einstein németül [aenʃtaen], Au-ban [ɛɪnʃtɛɪn])
eu [ɔɪ], például deutsch [dɔɪtʃ]
ie [iː]
s [ʃ] / [s] / [z], az s utáni hangzótól függ (sp-, st--nél [ʃ]-nek ejtendő a szó elején Spiel [ʃpiːl], Start [ʃtaʁt]; magánhangzó előtt [z] sehen [ˈzeːən], Nose [ˈnoːzə]; különben [s] Obst [ɔpst]; Rostock [ˈʁɔstɔk])
sch [ʃ]
ss [s]
ß [s]
tsch [ʧ]
v [f] (ritkán, főleg latin eredetű szavakban [v], reservieren [ʁezɛɐ'viːɐn̥])
w [v]

[szerkesztés] Alaktan

Searchtool right.svg Bővebben: Német nyelvtan

[szerkesztés] Helyesírás

A német helyesírás reformja

Az 1960-as évektől egy bizottság saját érvei szerint összhangba akarta hozni a német nyelvű országok helyesírását. Az eredmény, amelyet az 1990-es évek végén hoztak nyilvánosságra az lett, hogy tudatosan különbségek maradtak meg: például a Geschoss az Geschoß maradt Ausztriában, ahol a reformot nem hajtották végre. Svájcban - viszont - a ß nem használatos, helyette ss írásmódot használnak.

Emellett igen sok összetett igét angol mintára különírandóvá tettek, amivel - kritikusok szerint - ezeket az önálló jelentéssel bíró szavakat gyakorlatilag megsemmisítették, ezzel szegényítve a nyelvet (például alleinstehend, allein stehend = egyedülálló vagy egyedül álló). Ahol eddig a szóösszetétel határán lévő 3 azonos mássalhangzót 2-re redukálták, most kiírják, kötőjellel is elválaszthatják, mint a magyarban.

A német helyesíráson jelenleg is reformok sorát hajtják végre.

[szerkesztés] Szótárak

Egynyelvű német

  • Wahrig – 270 ezer szó
  • Mackensen – 300 ezer szó
  • Duden Universalwörterbuch. Mannheim/Wien/Zürich: Dudenverlag, 5. überarbeitete Auflage, 2003, 1982 Seiten

Magyar-német, német–magyar

  • Halász Előd, 260 ezer szó
  • Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Magyar-német nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1998
  • Halász Előd/Földes Csaba/Uzonyi Pál: Német-magyar nagyszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1998
  • Kelemen Béla: Magyar-német nagyszótár. Német-magyar nagyszótár. Ungarisch-deutsches Großwörterbuch. Deutsch-ungarisches Großwörterbuch. Reprinted in Budapest, 1929 (Athenaeum) erschienenen Ausgabe. Bp., Könyvmives Könyvkiadó, 2003. ISBN 963-9262-11-0. Geb., 978/949 S. (Dt-Ung.: ISBN 963-9262-10-2)
  • Héra István: Német-magyar kéziszótár Debrecen: Aquila Könvykiadó, 2006 [78.000 címszó]

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ Azért zavaros a Hochdeutsch kifejezés, mert egyaránt használják (nyelvészetileg helytelenül) „standard német”, „irodalmi német”, ill. (nyelvészetileg helyesen) „felnémet nyelvek” értelemben. A felnémet nyelvek nyelvészeti kifejezés, és magába foglalja többek közt az önálló jiddis, ill. a pennsylvaniai német (pennsilfaanisch) nyelveket is. A nyelvészet a "Hochdeutsch", azaz „felnémet” szót földrajzi értelemben használja: a hoch szó a német nyevterület déli, magasan fekvő részeire utal, az északi, alacsonyan fekvő, platt területekkel szemben. A Hochdeutsch kifejezés tehát egyrészt értéksemleges, másrészt a német nyelveknek egy egész csoportjára, s nem egyetlen változatára utal.

[szerkesztés] Forrás

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia német nyelven készült változatát!


A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9met_nyelv”
Más nyelveken