Óészaki nyelv
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
██ Nyugati óészaki
██ Keleti óészaki
██ Ógotlandi
██ Krími gót
██ Óangol
██ Egyéb germán nyelvek
Az óészaki nyelv a skandináv germánok által a Kr. u. kb. 800 és kb. 1350 között beszélt[1] közös, csupán dialektikus különbségeket mutató nyelv, amely a mai svéd, dán, norvég, izlandi és feröeri nyelvek őse.
A szakirodalomban a „rúnasvéd” (runsvenska) kifejezéssel is illetik (→ld. Elias Wessén-nél), amely tulajdonképpen azt az északi nyelvet takarja, melyet a 16 karakteres rúnaábécével írtak le.
Az óészaki nyelv állapotára egyfelől a középkor óta elszigetelt nyelvek állapotából (azaz az izlandi és feröeri nyelvekből), valamint a csekély írásos emléket felhasználva lehet következtetni.
Az óészaki nyelvet a mai Dánia északi részén, valamint a mai Svédország és Norvégia déli területein beszélték.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nyelvemlékek
Bővebben: Rúnaírás
A germán nyelvek Kr. u. VI. századi állapotáról alapvetően két forrás alapján tudunk tájékozódni. Egyfelől a gót Bibliafordításból, másfelől a skandináv területeken fellelhető rúnaírásokból. Utóbbi nyelvezete a gót Bibliában használt nyelvtől eltérő, mely arra enged következtetni, hogy a Kr. e. 500 körül a többi indoeurópai nyelvtől elkülönülni kezdő germán nyelvcsaládon belül erre az időre már kialakultak a regionális nyelvjárások[2].
A rúnaemlékek közül kb. 100-105 íródott az északi germán nyelvjárásban. Ezen feliratok datálásában nehézséget okoz, hogy nem tartalmaznak ismert eseményre, vagy személyre való utalást. A régi futhark írást a Kr. u. II. században felváltotta az új futhark, helyenként a latinbetűs írás[2].
Az óészaki írásbeliségének periódusában számos felirat mindennapi tárgyakon jelenik meg, pl. dárdahelyeken, nyílvesszőkön, pajzsokon, fésűkön, esetleg ékszereken. A köveken, elsősorban sírköveken a rúnaírás a IV. század után jelenik meg. Ez a szokás feltehetőleg Norvégiából indulhatott ki, onnan terjedt a többi skandináv területre. A skandináv területeken kívül nem találtak ilyen felirattal ellátott sírköveket[2].
Az egyik leghíresebb rúnaemlék az Ingvar-féle expedíció (1036-1041) emlékére felállított mintegy 60 kőfelirat, az ún. Ingvar-kövek (svédül Ingvarstenarna). Ezen kövek közül a gripsholmi kő a leghíresebb. A szövegük Ingvarról, Harald nevű testvéréről valamint az útról szól, a követ (mármint a gripsholmit) Tula (Tola) nevű anyjuk állította (a kezdő sor: Tula lit raisi stain dinsat sun sin Haralþur, bruþur Inkuars - azaz: Tula állította ezt a követ az ő fiának, Haraldnak, Ingvar bátyjának). A kő szövege tovább így folytatódik, emléket állítva a keletre és délre menő expedíciónak:
|
|
Ezek a feliratok rövidek, terjedelmük egy karakter és öt sor (tizenöt szó) között változik. Sokszor a felirat a tulajdonos nevét tartalmazza.
A feliratok közül számos nem értelmezhető[2].
[szerkesztés] Fonológia
[szerkesztés] Magánhangzók
A rúnákkal leírt óészaki nyelv öt magánhangzót tartalmazott, az i, u, e, o, a hangokat, melyeknek az e kivételével voltak hosszú és rövid párjaik. A hosszúságot azonban a rúnaírás nem jelölte, ez azonban a a környezetből kikövetkeztethető. Az óészaki magánhangzók rendszere ez alapjén a következők szerint ábrázolható[2]:
i i: u u: e o o: a a:
________________________________________________
magas | + + + + – - – - –
mély | – - – - – - – + +
kerekítéses | – - + + – + + – -
hosszú | – + – + – - + – +
A fentieken kívül az óészaki használt még négy kettőshangzót, ezek: /ai/, /au/, /iu/, valamint /eu/, mely azonban valószínűleg az /iu/ egyik variánsa lehetett[2].
[szerkesztés] Hangsúly
Az óészakiban már megjelent a tipikus germán hangsúlyozás, azaz a hangsúly a szó tövére esett. A ragok és előtagok hangsúlytalanok maradtak. Ez a hangsúlyozási rendszer befolyásolta a magánhanzók használatát is. Ezen szabályok eredményeként az óészaki a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokban más-más magánhangzókat használ. Az /i/ és az /e/ összeolvadt és i-ként íródott,, hangsúlytalan szótagban pedig nem fordul elő rövid /o/. (A rövid /o/ jelenléte a hangsúlyos szótagban egyébként az a-umlaut (ä) eredményeként jött létre.[2].
A hangsúlytalan hosszú szótagok között az /o/ és /u/ jól elkülönülnek, azonban az /a/ kiejtése előre tolódott és e-ként íródott, akárcsak a kiejtésbeni /au/ kettőshangzó.
Hagsúlytalan, nyílt szóvégi szótagokban eredeti, kétszótagú indogermán szavak esetén a rövid mássalhangzók az /u/ kivételével már az óészaki megjelenése előtt lekoptak. [2].
[szerkesztés] Félhangzók
Az óészakiban félhangzók voltak a /j/ (némely írásmódban ij), valamint a /w/[2].
[szerkesztés] Mássalhangzók
[szerkesztés] Morfológia
Az óészaki tipikus archaikus indoeurópai nyelv, melynek morfológiája ragozásokban gazdag. A nyelvtani kategóriákat a nyelv ragok segítségével fejezte ki. Az óészaki utódjainál egyértelműen több agglutinatív tulajdonsággal bírt[2].
[szerkesztés] Névszói morfológia
Az óészaki főneveket nemük, számuk és az eset szerint ragozzuk. Számos ragozási csoportot különböztetünk meg, melyeket a ragok határoznak meg[2].
Határozatlan névszóragozás[3]
| egyes | többes | |
|---|---|---|
| Nom. | stemr | stemar |
| Akk. | stem ∅ | stema |
Határozott névszóragozás
| egyes | többes | |
|---|---|---|
| Nom. | stemrinn | stemarnir |
| Akk. | steminn | stemana |
[szerkesztés] Személyes névmások
Az óészaki nyelvben még megvolt a kettes szám, így ez látható a személyes névmások esetében is. A következő táblázatban a személyes névmások alanyesete mellett a tárgyeset is látható[1]:
| Alanyeset | Tárgyeset | |
|---|---|---|
| én | ek | mik |
| te | þú | þik |
| ő | hann / hon | hann / hana |
| mi ketten | vit | okkr |
| ti ketten | þit | ykkr |
| mi | vér | oss |
| ti | þér | yðr |
| ők | þeir / þær | þá / þær |
[szerkesztés] Igei szerkezetek
Alább a Gripsholm-kő első mondata látható óészakiul, valamint szókészletileg a neki megfelelő svéd, angol és német nyelvű rokon változatok. Így látható egyben az is, mennyit változtak a szavak.
| A Gripsholm-kő első mondata | |
|---|---|
| óészaki | Tula lit raisi stain þinsat sun sin Haralþur bruþur Inkuars |
| svéd | Tola låt resa den här sten för hennes son Harald, Ingvars bruder |
| angol | Tola let raise this stone for her son Harald, brother of Ingvar |
| német | Tola lässt errichten diese Stein für sein Sohn Harald, Ingvars Bruder (errichten) |
[szerkesztés] Szórend
Mint fentebb is látható, az óészaki nyelv szórendje nem tért el különösen a mai leánynyelveinek és rokonnyelveinek szórendjétől. Tehát:
Birtokos formák esetén a birtok megelőzte a birtokost, akin egy -s szuffixum látható.
[szerkesztés] Szintaxis
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Forrásmunka
| Indoeurópai nyelvcsalád > Germán nyelvek > | |||
| Északi-germán nyelvek: | Nyugati-germán nyelvek: | Keleti-germán nyelvek: | |
| Dán | Feröeri | Norvég | Izlandi | Svéd | Óészaki | Afrikaans | Alnémet | Angol | Flamand | Fríz | Holland | Jiddis | Luxemburgi | Német | Pennsylvaniai | Scots | Óangol | Ószász | Longobárd/Langobárd | Burgund | Gepida | Gót | Herul | Vandál | |
