Szlovák nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. október 27.

Pontosság

megtekintett

Szlovák (slovenčina)
Beszélik	Szlovákia, Egyesült Államok, valamint Közép-Európa országai
Terület	Közép-Európa
Beszélők száma	6 millió fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád Szláv nyelvek Nyugati szláv nyelvek Szlovák nyelv
Írásrendszer	Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos	Európai Unió SVK Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia)
Nyelvkódok
ISO 639-1	`sk`
ISO 639-2	`slo`

A szlovák nyelv (szlovákul slovenčina a hosszabb forma slovenský jazyk) az indoeurópai nyelvcsalád tagja, azon belül a szláv nyelvek nyugati ágába tartozik. Történelmi elődei az ősszláv, majd az ószláv nyelvek, amelyekből az összes többi szláv nyelv is kifejlődött. Legközelebbi rokonai a cseh és a lengyel nyelv. Három nyelvjárása van: nyugati, középső és keleti (ez utóbbinak egy sajátos, a magyar helyesíráson alapuló írást is kidolgoztak, a szerbiai bácskeresztúri szlovákok is ezen a nyelvjáráson beszélnek, de cirill írással írnak). Szlovákián kívül Csehországban (400 000) és Magyarországon (80 000) található számottevő szlovák népesség, törvényileg elismert népcsoportnak számít a bécsi szlovák kolónia, és élnek szlovákok Romániában is, Nagylak főhellyel, valamint nem jelentős számban Kárpátalján, ezen kívül Észak-Amerikában (300 000). Összesen több mint 6 millió beszélője van a nyelvnek.

2004. május 1-je óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

[szerkesztés] A nevük eredete

Egykor a szlovákokat a magyarok tótoknak hívták. A tót név, egyesek szerint, a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos, annak szinonimája.^[1] A szlovák népnév a 15. században terjedt el, és a közvélekedés szerint a „szó” jelentésű szlovo alakból ered. Másfelől a „szlovák” név a „szláv" népnév egy változata. (A népnévnek a latin sclavus (jel.: rabszolga) szóból való származtatása vitatott.)

[szerkesztés] A nyelv leírása

A szlovák fejlett irodalmi nyelv, ragozó típusú deklináló sajátságokkal. A legközelebbi rokona a csehnek. A két nyelv kölcsönös érthetősége magas fokú. Ez a lengyellel is fennáll.

[szerkesztés] A szlovák irodalmi nyelv kialakulása

A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762-1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Továbbá minden lágy mássalhangzót hacsekkal jelölt (ďeďina, swaďba). Még nem jelent meg a lágy (i) és kemény (y) közötti különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g helyettesítette, és csak w volt használatban.

Ezt az irodalmi nyelvet két művében mutatta be: Slovenská gramatika (Szlovák nyelvtan) és Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slovár Slovenski Česko-Latinsko-Nemecko-Unherski, amely csak halála után jelent meg, hat kötetben.

A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843-ban került sor. Ľudovít Štúr a közép-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, ugyanis szerinte a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. A semlegesnem -uo végződést kapott. A szlovák nyelvből még hiányoztak a ľ, ä, y, é betűk. Művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások vagy szükség ebben a nyelvben írni) és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana). A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták.

A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát például az [s] hangra sz betűt használtak. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Különben a vajdasági Bácskeresztúron (Ruski Krstur/Руски Крстур) élő görög-katolikus és magukat ruténeknek nevező szlovákok e zempléni eredetű nyelvjárásban beszélnek, de cirill betűkkel írnak.

[szerkesztés] A szlovák ábécé

Bővebben: Szlovák ábécé

A, Á, Ä, B, C, Č, D, Ď, Dz, Dž E, É, F, G, H, Ch, I, Í, J, K, L, Ĺ, Ľ, M, N, Ň, O, Ó, Ô, P, R, Ŕ, S, Š, T, Ť, U, Ú, V, X, Y, Ý, Z, Ž

Figyelem! A ch a h után áll!

A q, w csak idegen nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban (például watt) fordul elő.

A szlovákot elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a csehtől már nem olyan egyszerű. Segítségünkre lehet, hogy csak a szlovákban léteznek az ä, ĺ, ľ, ô, ŕ, csak a csehben léteznek a ě, ř, ů betűk.

[szerkesztés] Hangtan és helyesírás

[szerkesztés] Magánhangzók

A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is.

a: mint a palóc nyelvjárásbeli rövid á [a]: kefa [kɛfa]
á: mint a magyar á [aː]: dáva [daːva]
ä: mint a magyar e [ɛ]: päť [pɛc], de az archaikus ejtése [æ] päť [pæc] (csak m, p, b, v után fordul elő)
e: mint a magyar e [ɛ]: veľmi [vɛʎmi]
é: hosszú, nyílt e [ɛː]: zdravé [zdravɛː]
i, y: mint a magyar i [i]: chlapi [xlapi], ryba ['riba]
í, ý: mint a magyar í [iː]: cudzí ['ʦuʣiː], dlhý ['dlɦiː]
o: nyíltabb, mint a magyar o [ɔ]: koč ['kɔʧ]
ó: nyíltabb, mint a magyar ó [ɔː]: Tótová ['tɔːtɔvaː]
u: mint a magyar u [u]: ulica ['uʎiʦa]
ú: mint a magyar ú [u:]: kľúč ['kʎuːʧ]

Megjegyzés:az i, í lágyítja az előtte álló d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány újkeletű idegen szót), az y, ý nem. Néhány szóban viszont etimológiai okoból írnak y, ý-t i, í helyett. Az l, r mássalhangzók magánhangzóként is viselkedhetnek, és hosszúak is lehetnek pl: dlhý [dlɦiː], dĺžeň [dlːʒɛɲ], srdce [srʦɛ], sŕdc [srːʦ]

Ragozáskor figyelni kell, hogy egy hosszú magánhangzó után ugyanabban a szóban nem következhet még egy hosszú hang, ilyenkor a ragok is rövidülnek.

[szerkesztés] Kettőshangzók

ia: rövid i előtétű rövid, palócos á [ɪ̯a] (lágyít!): žiak [ʒɪ̯ak]
ie: rövid i előtétű magyar e [ɪ̯ɛ]: miesto ['mɪ̯ɛstɔ]
iu: rövid i előtétű magyar u [ɪ̯u]: biura ['bɪ̯ura]
ô: rövid u előtétű nyílt o [ʊ̯ɔ]: kôň [kʊ̯ɔɲ]

[szerkesztés] Mássalhangzók

	Bilabiális		Labio- dentális		Alveoláris		Palato- alveoláris		Veláris		Palatális		Glottális
Orrhang	M [m]				N [n]						N/Ň [ɲ]
Zárhang	B [b]	P [p]			D [d]	T [t]			G [g]	K [k]	D/Ď [ɟ]	T/Ť [c]
Zár-réshang					Dz [ʣ]	C [ʦ]	Dž [ʤ]	Č [ʧ]
Réshang			V [v]	F [f]	Z [z]	S [s]	Ž [ʒ]	Š [ʃ]	Ch [x]				H [ɦ]
Félhangzó	(V [ʊ̯])										J [j]
Oldalsó hang					L [l]						L/Ľ [ʎ]
Pergőhang					R [r]

A szlovák nyelvtan a mássalhangzókat zöngésség és lágyság alapján csoportosítja.

zöngésség alapján lehet:
- zöngétlen (neznelé): [p], [t], [k], [c], [f], [ʦ], [ʧ], [s], [x]
- zöngés (znelé): [b], [d], [g], [ɟ], [v], [ʣ], [ʤ], [z], [ɦ]
- párnélküli zöngés (zvučné): [m], [n], [ɲ], [j], [l], [ʎ], [r]
lágyság alapján:
- semleges (obojaké): [m], [b], [p], [v], [f], [z], [s], [r]
- kemény (tvrdé): [n], [d], [t], [g], [k], [x], [ɦ], [l]
- lágy (mäkké): [ɲ], [ɟ], [c], [ʣ], [ʦ], [ʥ], [ʧ], [ʒ], [ʃ], [j], [ʎ]

A b, c, dz, f, g, j, k, m, p, r, v, x, z betűk kiejtése megegyezik a magyarral ([b], [ʦ], [ʣ], [f], [g], [j], [k], [m], [p], [r], [v], [ks], [z]).

Példák: Hybe ['ɦibɛ], Levice ['ʎɛviʦɛ], cudzí ['ʦuʣi:], Fatra ['fatra], Magura ['magura], Dunaj ['dunaj], zrážka ['zra:ʃka], Komárno ['koma:rno], Poprad ['poprat], Muráň ['mura:ɲ], veľký ['vɛʎki:], textil [tɛkstil], Zlieskov ['zʎjɛskou].

A d, l, n, t betűk idegen eredetű szavakban (telefón), néhány ősi szláv szóban (ten, jeden, vtedy), valamint a hímenmű többes számban (tí odvážni mladí muži [tiː odvaːʒni mladiː muʒi]) nem lágyulnak e, é, i, í előtt. Hasonlóan a melléknévi -e, -é végződés (krásne [kraːsnɛ] / zelené [zɛʎɛnɛː] stromy) sem lágyít. Ezzel szemben egyes nyelvjárásokban az ľ és a le, li kapcsolatokban az l-et nem ejtik lágyan.

A zöngés mássalhangzók szó végén és zöngétlen mássalhangzók előtt zöngétlenekké válnak. Hasonlóképpen a zöngétlen mássalhangzók zöngés mássalhangzók előtt zöngésekké válnak.

[szerkesztés] Hangsúly

Az irodalmi nyelvben a hangsúly az első szótagon van, mint a cseh és magyar nyelvben, bár a kelet-szlovákiai nyelvjárások az utolsó előtti szótagot hangsúlyozzák a lengyelhez hasonlóan.

[szerkesztés] Nyelvtan

[szerkesztés] Főnevek

A szlovák nyelvben a főneveknek három nyelvtani nemük lehet: hímnem, nőnem, semlegesnem.

A hímnemű főnevek további két csoportra oszlanak: élő főnevek és élettelen főnevek.

Szerencsére a legtöbb esetben a végződés segít eldönteni, hogy az adott szó milyen nemű.

a hímnemű szavak kevés kivétellel (pl: hrdina hős) mindig mássalhangzóra végződnek
a nőnemű főnevek -a, -ia, -nošť, -ošť, -šť, -áreň vagy -ň végűek lehetnek
a semlegesnemű főnevek pedig -o, -e, -ie vagy -a/ä végűek.

[szerkesztés] A főnevek többes száma

A szlovákban a többes szám jelét az egyes szám helyére tesszük.

hímnemben:
- hímnemű élő főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -i/-ia/-ovia
- hímnemű élettelen főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -y/-e
nőnemben:
- a nőnemű főnevek többes számban az alábbi ragokat kapják: -y/-e/-i
semlegesnemben
- a semlegesnemű főnevek többes számú végződései az alábbiak: -á/-ia/-atá/-ence

[szerkesztés] Névelő

A szlovák nyelvben nincs határozott névelő, a határozatlant pedig ritkán alkalmazza. Ezek helyett, inkább a mutató névmás alakjait használja:

hímnem
- élőre ten – tsz: tí
- élettelenre ten – tsz: tie
nőnem
- esz: tá – tsz: tie
semlegesnem
- esz: to – tsz: tie

[szerkesztés] Melléknevek

A szlovák nyelvben a melléknevek nemben, számban és esetben igazodnak ahhoz a főnévhez amelyre vonatkoznak. Mindig a főnév előtt állnak. Végződései:

hímnem
- egyes szám: -ý (dobrý) – többes szám (élő/životné) -í (dobrí) (élettelen/neživotné) -é (dobré)
nőnem
- egyes szám -á (suchá) – többes szám -é (suché)
semlegesnem
- egyes szám -é (zlé) – többes szám -é (zlé)

A mellékneveknek létezik még egy csoportja, amelyek ún. „lágy” végződést kapnak.

hímnem
- egyes szám -í (cudzí) – többes számban (élő/životné)-í (cudzí), (élettelen/neživotné) -ie (cudzie)
nőnem
- egyes szám -ia (čia) – többes számban -ie (čie)
semlegesnem
- egyes szám -ie (tretie) – többes számban -ie (tretie)

[szerkesztés] Példaszöveg

Otče náš, ktorý si na nebesiach, posväť sa meno tvoje, príď kráľovstvo tvoje, buď vôľa tvoja, ako v nebi, tak i na zemi.
Chlieb náš každodenný daj nám dnes a odpusť nám naše viny, ako i my odpúšťame svojim vinníkom. A neuveď nás do pokušenia, ale zbav nás zlého.
A Miatyánk szövege szlovákul

[szerkesztés] Források

^ Zaic Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete

Tekintsd meg a Wikipédia szlovák nyelven készült változatát!

[0] Zaic Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete

[1]