Szlovák nyelv

Szlovák slovenčina
Beszélik	Szlovákia, Egyesült Államok, valamint Közép-Európa országai
Terület	Közép-Európa
Beszélők száma	6 millió fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Balti-szláv nyelvek     Szláv nyelvek      nyugati csoport       csehszlovák nyelvek        Szlovák nyelv
Írásrendszer	Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos	Európai Unió Szlovákia Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia)
Nyelvkódok
ISO 639-1	sk
ISO 639-2	slk (T)slo (B)

A szlovák nyelv (szlovákul slovenčina a hosszabb forma slovenský jazyk) az indoeurópai nyelvcsalád tagja, azon belül a szláv nyelvek nyugati ágába tartozik. Történelmi elődei az ősszláv, majd az ószláv nyelvek, amelyekből az összes többi szláv nyelv is kifejlődött. Legközelebbi rokonai a cseh és a lengyel nyelv. Három nyelvjárása van: nyugati, középső és keleti (ez utóbbinak egy sajátos, a magyar helyesíráson alapuló írást is kidolgoztak, a szerbiai bácskeresztúri szlovákok is ezen a nyelvjáráson beszélnek, de cirill írással írnak). Szlovákián kívül Csehországban (400 000) és Magyarországon (80 000) található számottevő szlovák népesség, törvényileg elismert népcsoportnak számít a bécsi szlovák kolónia, és élnek szlovákok Romániában is, Nagylak főhellyel, valamint nem jelentős számban Kárpátalján, ezen kívül Észak-Amerikában (300 000). Összesen több mint 6 millió beszélője van a nyelvnek.

2004. május 1-je óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

A nevük eredete

Egykor a szlovákokat a magyarok tótoknak hívták. A tót név, egyesek szerint, a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos, annak szinonimája. A szlovák népnév a 15. században terjedt el, és a közvélekedés szerint a „szó” jelentésű szlovo alakból ered. Másfelől a „szlovák” név a „szláv" népnév egy változata. (A népnévnek a latin sclavus (jel.: rabszolga) szóból való származtatása vitatott.)

A nyelv leírása

A szlovák megfelelően kidolgozott irodalmi nyelv, ragozó típusú deklináló sajátságokkal. A legközelebbi rokona a csehnek. A két nyelv kölcsönös érthetősége magas fokú. Ez a lengyellel is fennáll.

A szlovák irodalmi nyelv kialakulása

A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762–1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Továbbá minden lágy mássalhangzót hacsekkal jelölt (ďeďina, swaďba). Még nem jelent meg a lágy (i) és kemény (y) közötti különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g helyettesítette, és csak w volt használatban.

Ezt az irodalmi nyelvet két művében mutatta be: Slovenská gramatika (Szlovák nyelvtan) és Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slovár Slovenski Česko-Latinsko-Nemecko-Unherski, amely csak halála után jelent meg, hat kötetben.

A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843-ban került sor. Ľudovít Štúr a közép-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, ugyanis szerinte a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. A semlegesnem -uo végződést kapott. A szlovák nyelvből még hiányoztak a ľ, ä, y, é betűk. Művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások vagy szükség ebben a nyelvben írni) és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana). A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták.

A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát például az [s] hangra sz betűt használtak. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Egy időre még hivatalos nyelvvé is tudott válni a keleti szlovák: 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaság, amely az ország keleti részeit foglalta magába hivatalos nyelvként használta az eddig írt könyvekben és újságokban rögzített norma szerint. Napjainkban sem évültek el hagyományai, szűk értelmiségi-művészi réteg szerénynek mondható kísérletekkel tartja fenn a keleti szlovák irodalmat.

A szlovák ábécé

A, Á, Ä, B, C, Č, D, Ď, Dz, Dž E, É, F, G, H, Ch, I, Í, J, K, L, Ĺ, Ľ, M, N, Ň, O, Ó, Ô, P, R, Ŕ, S, Š, T, Ť, U, Ú, V, X, Y, Ý, Z, Ž

Figyelem! A ch a h után áll!

A q, w csak idegen nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban (például watt) fordul elő.

A szlovákot elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a csehtől már nem olyan egyszerű. Segítségünkre lehet, hogy csak a szlovákban léteznek az ä, ĺ, ľ, ô, ŕ, csak a csehben léteznek a ě, ř, ů betűk.

Hangtan és helyesírás

Magánhangzók

A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is.

• a: mint a palóc nyelvjárásbeli rövid á [a]: kefa [kɛfa] (kefe)
• á: mint a magyar á [aː]: dáva [daːva] (ad)
• ä: mint a magyar e [ɛ]: päť [pɛc] (5), de az archaikus ejtése [æ] päť [pæc] (csak m, p, b, v után fordul elő)
• e: mint a magyar e [ɛ]: veľmi [vɛʎmi] (nagyon)
• é: hosszú, nyílt e [ɛː]: zdravé [zdravɛː] (egészséges)
• i, y: mint a magyar i [i]: chlapi(férfiak) [xlapi], ryba ['riba] (hal)
• í, ý: mint a magyar í [iː]: cudzí(idegen) ['ʦuʣiː], dlhý ['dl.ɦiː] (hosszú)
• o: nyíltabb, mint a magyar o [ɔ]: koč ['kɔʧ] (kocsi)
• ó: nyíltabb, mint a magyar ó [ɔː]: Tótová ['tɔːtɔvaː] (Tótné, vagy Tót lánya)
• u: mint a magyar u [u]: ulica ['uʎiʦa] (utca)
• ú: mint a magyar ú [u:]: kľúč ['kʎuːʧ] (kulcs)

Megjegyzés:az i, í lágyítja az előtte álló§ d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány új keletű idegen szót), az y, ý nem. Néhány szóban viszont etimológiai okokból írnak y, ý-t i, í helyett. Az l, r mássalhangzók magánhangzóként is viselkedhetnek, és hosszúak is lehetnek pl: dlhý [dl.ɦiː] (hosszú), dĺžeň [dlː.ʒɛɲ] (ékezet), srdce [sr.ʦɛ] (szív), sŕdc [srːʦ] (szívek - birtokos eset - genitivus)

Ragozáskor figyelni kell, hogy egy hosszú magánhangzó után ugyanabban a szóban nem következhet még egy hosszú hang, ilyenkor a ragok is rövidülnek.

Kettőshangzók

• ia: rövid i előtétű rövid, palócos á [ɪ̯a] (lágyít!): žiak [ʒɪ̯ak]
• ie: rövid i előtétű magyar e [ɪ̯ɛ]: miesto ['mɪ̯ɛstɔ]
• iu: rövid i előtétű magyar u [ɪ̯u]: biura ['bɪ̯ura]
• ô: rövid u előtétű nyílt o [ʊ̯ɔ]: kôň [kʊ̯ɔɲ]

Mássalhangzók

	Bilabiális		Labio- dentális		Alveoláris		Palato- alveoláris		Veláris		Palatális		Glottális
Orrhang	m [m]				n [n]						n/ň [ɲ]
Zárhang	b [b]	p [p]			d [d]	t [t]			g [g]	k [k]	d/ď [ɟ]	t/ť [c]
Zár-réshang					dz [ʣ]	c [ʦ]	dž [ʤ]	č [ʧ]
Réshang			v [v]	f [f]	z [z]	s [s]	ž [ʒ]	š [ʃ]	ch [x]				h [ɦ]
Félhangzó	(v [ʊ̯])										j [j]
Oldalsó hang					l [l]						l/ľ [ʎ]
Pergőhang					r [r]

A szlovák nyelvtan a mássalhangzókat zöngésség és lágyság alapján csoportosítja.

• zöngésség alapján lehet:
  • zöngétlen (neznelé): [p], [t], [k], [c], [f], [ʦ], [ʧ], [s], [x]
  • zöngés (znelé): [b], [d], [g], [ɟ], [v], [ʣ], [ʤ], [z], [ɦ]
  • pár nélküli zöngés (zvučné): [m], [n], [ɲ], [j], [l], [ʎ], [r]
• lágyság alapján:
  • semleges (obojaké): [m], [b], [p], [v], [f], [z], [s], [r]
  • kemény (tvrdé): [n], [d], [t], [g], [k], [x], [ɦ], [l]
  • lágy (mäkké): [ɲ], [ɟ], [c], [ʣ], [ʦ], [ʥ], [ʧ], [ʒ], [ʃ], [j], [ʎ]

A b, c, dz, f, g, j, k, m, p, r, v, x, z betűk kiejtése megegyezik a magyarral ([b], [ʦ], [ʣ], [f], [g], [j], [k], [m], [p], [r], [v], [ks], [z]).

Példák: Hybe ['ɦibɛ], Levice ['ʎɛviʦɛ], cudzí ['ʦuʣi:], Fatra ['fatra], Magura ['magura], Dunaj ['dunaj], zrážka ['zra:ʃka], Komárno ['koma:rno], Poprad ['poprat], Muráň ['mura:ɲ], veľký ['vɛʎki:], textil [tɛkstil], Zlieskov ['zʎɪ̯ɛskou].

A d, l, n, t betűk idegen eredetű szavakban, pl. telefón, néhány ősi szláv szóban, pl. ten, jeden, vtedy, valamint a hímnemű többes számban, pl. tí odvážni mladí muži [tiː odvaːʒni mladiː muʒi] nem lágyulnak e, i, í előtt. Hasonlóan a melléknévi -e, végződés sem lágyít: krásne [kraːsnɛ]. Ezzel szemben egyes nyelvjárásokban az ľ és a le, li kapcsolatokban az l-et nem ejtik lágyan. Az é betű soha nem lágyít.

A zöngés mássalhangzók szó végén és zöngétlen mássalhangzók előtt zöngétlenekké válnak. Hasonlóképpen a zöngétlen mássalhangzók zöngés mássalhangzók előtt zöngésekké válnak.

Hangsúly

Az irodalmi nyelvben a hangsúly az első szótagon van, mint a cseh és magyar nyelvben, bár a kelet-szlovákiai nyelvjárások az utolsó előtti szótagot hangsúlyozzák a lengyelhez hasonlóan.

Ritmustörvény

A szlovák nyelvben hosszú szótagot általában rövid szótagnak kell követnie. (Hosszúnak számít a hosszú magánhangzót vagy diftongust tartalmazó szótag.) A szabály elég erős, széles körben érvényesül, mégis vannak kivételek, például a lágy mássalhangzóra végződő szótövű melléknevek esetén (vtáčie mlieko – madártej, vtáčí spev – madárdal).

Nyelvtan

Főnevek

A szlovák nyelvben a főneveknek három nyelvtani nemük lehet: hímnem, nőnem, semlegesnem.

A hímnemű főnevek további két csoportra oszlanak: élő főnevek és élettelen főnevek.

Szerencsére a legtöbb esetben a végződés segít eldönteni, hogy az adott szó milyen nemű.

• a hímnemű szavak többnyire mássalhangzóra végződnek, kivételek: -ista latinos végű szavak, pl: futbalista; -ca végű foglalkozásnevek, pl: sprievodca (idegenvezető), dôchodca (nyugdíjas); és egyéb kivételek, mint: hrdina (hős), dedko (nagypapa). Kivételek közé tartoznak még a férfi becenevek: Jurko (Gyuri), Tomáško (Tomi). A bože (isten) szó az egyetlen -e végű hímnemű főnév.
• a nőnemű főnevek -a, -ia, -nošť, -ošť, -šť, -áreň vagy -ň végűek lehetnek, de ide tartozik a noc (éjszaka) szó is.
• a semlegesnemű főnevek pedig -o, -e, -ie vagy -a/ä végűek; -ča végű, úgynevezett fiókanevek mint: vĺča (farkaskölyök), vtáča (madárfióka), dievča (kislány); ide tartoznak még az -um végű latin eredetű szavak, Pl: múzeum.
• Főnévragozás szempontjából érdekes a dieťa (gyerek) szó: semleges nemű, egyes számban semleges-, többes számban viszont hímneműként ragozzák.

A hivatalos szlovák nyelvtan definíciója kimondja, hogy az -e és -i végű idegen keresztneveket nem ragozzák. (Ide tartozik pl. a magyar Emese név, vagy pl. az olasz Luigi)

A főnevek többes száma

A szlovákban a többes szám jelét az egyes szám helyére tesszük.

• hímnemben:
  • hímnemű élő főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -i/-ia/-ovia
  • hímnemű élettelen főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -y/-e
• nőnemben:
  • a nőnemű főnevek többes számban az alábbi ragokat kapják: -y/-e/-i
• semlegesnemben
  • a semlegesnemű főnevek többes számú végződései az alábbiak: -á/-ia; -atá vagy -ence a "fiókaneveknél". (dievčatá és a dievčence is helyes)

Névelő

A szlovák nyelvben nincs se határozott, se határozatlan névelő, hasonlóan a legtöbb szláv nyelvhez.

Melléknevek

A szlovák nyelvben a melléknevek nemben, számban és esetben igazodnak ahhoz a főnévhez amelyre vonatkoznak. Mindig a főnév előtt állnak. Végződései:

• hímnem
  • egyes szám: -ý (dobrý) – többes szám (élő/životné) -í (dobrí) (élettelen/neživotné) -é (dobré)
• nőnem
  • egyes szám -á (suchá) – többes szám -é (suché)
• semlegesnem
  • egyes szám -é (zlé) – többes szám -é (zlé)

A mellékneveknél, ha a szótő "lágy" mássalhangzóra, illetve -c, -dz vagy -j mássalhangzók valamelyikére végződik, ún. „lágy” végződést kapnak.

• hímnem
  • egyes szám -í (cudzí) – többes számban (élő/životné)-í (cudzí), (élettelen/neživotné) -ie (cudzie)
• nőnem
  • egyes szám -ia (čia) – többes számban -ie (čie)
• semlegesnem
  • egyes szám -ie (tretie) – többes számban -ie (tretie)

Visszaható igék

A visszaható igéket sa vagy si tag jelöli a mondatban, e kettő nem cserélhető fel egymással. Egyes igékhez mindkettőt használhatjuk, de ez az ige jelentését megváltoztatja: pýtať sa - kérdez, pýtať si - kér.(Bár az utóbbi helyett inkább a prosiť si igét használják) A sa vagy si jelölőszó helye kötött. Jelen időben a mondatnak, vagy a tagmondatnak a második szava: Prosím si (kérek), Ja si prosím (én kérek).

Példaszöveg

A Miatyánk szövege szlovákul:

Otče náš, ktorý si na nebesiach, posväť sa meno tvoje, príď kráľovstvo tvoje, buď vôľa tvoja, ako v nebi, tak i na zemi.
Chlieb náš každodenný daj nám dnes a odpusť nám naše viny, ako i my odpúšťame svojim vinníkom. A neuveď nás do pokušenia, ale zbav nás zlého.

Külső hivatkozások

• Független magyarországi szlovák portál: www.oslovma.hu
• Szlovák Nemzeti Korpusz (Szlovák Tudományos Akadémia)
• Rövid szlovák nyelvi szótár (egynyelvű; Szlovák Tudományos Akadémia)
• Rövid szlovák nyelvi szótár régebbi változata
• Részletes szlovák igeragozás
• Bevezetés a szlovák nyelvbe
• Szlovák ábécé és kiejtés
• Szlovák nyelv
• Szlovák nyelv online
• Languages-on-the-Web: szlovák linkek
• Szlovák alapkifejezések
• Szlovák online tanfolyam
• Szlovák nyelvjárások térképe
• Angol-szlovák-angol szótár
• Szlovák-angol-szlovák szótár
• Orosz-szlovák-orosz szótár, nyelvtan és fórum
• PhDr. Caltíková Milada, Slovenský jazyk a literatúra,2006, ISBN 80-85471-95-7
• Horváth, Kmeť, Pecsenya, Pestiová - Slovenský Jazyk - Szlovák nyelv, ISBN 693-7082-06-9