Szlovák nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szlovák
slovenčina
Beszélik Szlovákia, Egyesült Államok, valamint Közép-Európa országai
Terület Közép-Európa
Beszélők száma 6 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Balti-szláv nyelvek
    Szláv nyelvek
     nyugati csoport
      csehszlovák nyelvek
       Szlovák nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Flag of Europe.svgEurópai Unió
 Szlovákia
Flag of Vojvodina.svg Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia)
Nyelvkódok
ISO 639-1 sk
ISO 639-2 slk (T)slo (B)

A szlovák nyelv (szlovákul slovenčina a hosszabb forma slovenský jazyk) az indoeurópai nyelvcsalád tagja, azon belül a szláv nyelvek nyugati ágába tartozik. Történelmi elődei az ősszláv, majd az ószláv nyelvek, amelyekből az összes többi szláv nyelv is kifejlődött. Legközelebbi rokonai a cseh és a lengyel nyelv. Három nyelvjárása van: nyugati, középső és keleti (ez utóbbinak egy sajátos, a magyar helyesíráson alapuló írást is kidolgoztak, a szerbiai bácskeresztúri szlovákok is ezen a nyelvjáráson beszélnek, de cirill írással írnak). Szlovákián kívül Csehországban (400 000) és Magyarországon (80 000) található számottevő szlovák népesség, törvényileg elismert népcsoportnak számít a bécsi szlovák kolónia, és élnek szlovákok Romániában is, Nagylak főhellyel, valamint nem jelentős számban Kárpátalján, ezen kívül Észak-Amerikában (300 000). Összesen több mint 6 millió beszélője van a nyelvnek.

2004. május 1-je óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

A nevük eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykor a szlovákokat a magyarok tótoknak hívták. A tót név, egyesek szerint, a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos, annak szinonimája.[1] A szlovák népnév a 15. században terjedt el, és a közvélekedés szerint a „szó” jelentésű szlovo alakból ered. Másfelől a „szlovák” név a „szláv" népnév egy változata. (A népnévnek a latin sclavus (jel.: rabszolga) szóból való származtatása vitatott.) A slava (szlava) szó jelentése a szlovák nyelvben dicsőség-et jelent, mely a szláv férfinevekben slav-ra (Lengyeleknél slaw) rövidül. Jaroslav durva fordítása e felfogás szerint tavaszi dicsőség. A „tót” elnevezést a magyarok általában a szlávokra használták. Pl. Baranyában van egy horvát település, ahol még szerencsére megmaradtak a horvátok, beszélik is a nyelvünket. A település neve Tótszerdahely. Számos falu határában van „tótok földje” rész, ahol horvát tulajdonban lévő szántók, birtokokat jelöltek így a magyarok.

A nyelv leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák megfelelően kidolgozott irodalmi nyelv, ragozó típusú deklináló sajátságokkal. A legközelebbi rokona a csehnek. A két nyelv kölcsönös érthetősége magas fokú. Ez a lengyellel is fennáll.

A szlovák irodalmi nyelv kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (17621813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Továbbá minden lágy mássalhangzót hacsekkal jelölt (ďeďina, swaďba). Még nem jelent meg a lágy (i) és kemény (y) közötti különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g helyettesítette, és csak w volt használatban.

Ezt az irodalmi nyelvet két művében mutatta be: Slovenská gramatika (Szlovák nyelvtan) és Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slovár Slovenski Česko-Latinsko-Nemecko-Unherski, amely csak halála után jelent meg, hat kötetben.

A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843-ban került sor. Ľudovít Štúr a közép-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, ugyanis szerinte a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. A semlegesnem -uo végződést kapott. A szlovák nyelvből még hiányoztak a ľ, ä, y, é betűk. Művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások vagy szükség ebben a nyelvben írni) és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana). A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták.

A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát például az [s] hangra sz betűt használtak. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Egy időre még hivatalos nyelvvé is tudott válni a keleti szlovák: 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaság, amely az ország keleti részeit foglalta magába hivatalos nyelvként használta az eddig írt könyvekben és újságokban rögzített norma szerint. Napjainkban sem évültek el hagyományai, szűk értelmiségi-művészi réteg szerénynek mondható kísérletekkel tartja fenn a keleti szlovák irodalmat.[2][3]

A szlovák ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A, Á, Ä, B, C, Č, D, Ď, Dz, Dž E, É, F, G, H, Ch, I, Í, J, K, L, Ĺ, Ľ, M, N, Ň, O, Ó, Ô, P, R, Ŕ, S, Š, T, Ť, U, Ú, V, X, Y, Ý, Z, Ž

Figyelem! A ch a h után áll!

A q, w csak idegen nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban (például watt) fordul elő.

A szlovákot elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a csehtől már nem olyan egyszerű. Segítségünkre lehet, hogy csak a szlovákban léteznek az ä, ĺ, ľ, ô, ŕ, csak a csehben léteznek a ě, ř, ů betűk.

Hangtan és helyesírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is.

  • a: mint a palóc nyelvjárásbeli rövid á [a]: kefa [kɛfa] (kefe)
  • á: mint a magyar á [aː]: dáva [daːva] (ad)
  • ä: mint a magyar e [ɛ]: päť [pɛc] (5), de az archaikus ejtése [æ] päť [pæc] (csak m, p, b, v után fordul elő)
  • e: mint a magyar e [ɛ]: veľmi [vɛʎmi] (nagyon)
  • é: hosszú, nyílt e [ɛː]: zdravé [zdravɛː] (egészséges)
  • i, y: mint a magyar i [i]: chlapi(férfiak) [xlapi], ryba ['riba] (hal)
  • í, ý: mint a magyar í [iː]: cudzí(idegen) ['ʦuʣiː], dlhý ['dl.ɦiː] (hosszú)
  • o: nyíltabb, mint a magyar o [ɔ]: koč ['kɔʧ] (kocsi)
  • ó: nyíltabb, mint a magyar ó [ɔː]: Tótová ['tɔːtɔvaː] (Tótné, vagy Tót lánya)
  • u: mint a magyar u [u]: ulica ['uʎiʦa] (utca)
  • ú: mint a magyar ú [u:]: kľúč ['kʎuːʧ] (kulcs)

Megjegyzés:az i, í lágyítja az előtte álló§ d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány új keletű idegen szót), az y, ý nem. Néhány szóban viszont etimológiai okokból írnak y, ý-t i, í helyett. Az l, r mássalhangzók magánhangzóként is viselkedhetnek, és hosszúak is lehetnek pl: dlhý [dl.ɦiː] (hosszú), dĺžeň [dlː.ʒɛɲ] (ékezet), srdce [sr.ʦɛ] (szív), sŕdc [srːʦ] (szívek - birtokos eset - genitivus)

Ragozáskor figyelni kell, hogy egy hosszú magánhangzó után ugyanabban a szóban nem következhet még egy hosszú hang, ilyenkor a ragok is rövidülnek.

Kettőshangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ia: rövid i előtétű rövid, palócos á [ɪ̯a] (lágyít!): žiak [ʒɪ̯ak]
  • ie: rövid i előtétű magyar e [ɪ̯ɛ]: miesto ['mɪ̯ɛstɔ]
  • iu: rövid i előtétű magyar u [ɪ̯u]: biura ['bɪ̯ura]
  • ô: rövid u előtétű nyílt o [ʊ̯ɔ]: kôň [kʊ̯ɔɲ]

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bilabiális Labio-
dentális
Alveoláris Palato-
alveoláris
Veláris Palatális Glottális
Orrhang m [m] n [n] n/ň [ɲ]
Zárhang b [b] p [p] d [d] t [t] g [g] k [k] d/ď [ɟ] t/ť [c]
Zár-réshang dz [ʣ] c [ʦ] [ʤ] č [ʧ]
Réshang v [v] f [f] z [z] s [s] ž [ʒ] š [ʃ] ch [x] h [ɦ]
Félhangzó (v [ʊ̯]) j [j]
Oldalsó hang l [l] l/ľ [ʎ]
Pergőhang r [r]

A szlovák nyelvtan a mássalhangzókat zöngésség és lágyság alapján csoportosítja.

  • zöngésség alapján lehet:
    • zöngétlen (neznelé): [p], [t], [k], [c], [f], [ʦ], [ʧ], [s], [x]
    • zöngés (znelé): [b], [d], [g], [ɟ], [v], [ʣ], [ʤ], [z], [ɦ]
    • pár nélküli zöngés (zvučné): [m], [n], [ɲ], [j], [l], [ʎ], [r]
  • lágyság alapján:
    • semleges (obojaké): [m], [b], [p], [v], [f], [z], [s], [r]
    • kemény (tvrdé): [n], [d], [t], [g], [k], [x], [ɦ], [l]
    • lágy (mäkké): [ɲ], [ɟ], [c], [ʣ], [ʦ], [ʥ], [ʧ], [ʒ], [ʃ], [j], [ʎ]

A b, c, dz, f, g, j, k, m, p, r, v, x, z betűk kiejtése megegyezik a magyarral ([b], [ʦ], [ʣ], [f], [g], [j], [k], [m], [p], [r], [v], [ks], [z]).

Példák: Hybe ['ɦibɛ], Levice ['ʎɛviʦɛ], cudzí ['ʦuʣi:], Fatra ['fatra], Magura ['magura], Dunaj ['dunaj], zrážka ['zra:ʃka], Komárno ['koma:rno], Poprad ['poprat], Muráň ['mura:ɲ], veľký ['vɛʎki:], textil [tɛkstil], Zlieskov ['zʎɪ̯ɛskou].

A d, l, n, t betűk idegen eredetű szavakban, pl. telefón, néhány ősi szláv szóban, pl. ten, jeden, vtedy, valamint a hímnemű többes számban, pl. tí odvážni mladí muži [tiː odvaːʒni mladiː muʒi] nem lágyulnak e, i, í előtt. Hasonlóan a melléknévi -e, végződés sem lágyít: krásne [kraːsnɛ]. Ezzel szemben egyes nyelvjárásokban az ľ és a le, li kapcsolatokban az l-et nem ejtik lágyan. Az é betű soha nem lágyít.

A zöngés mássalhangzók szó végén és zöngétlen mássalhangzók előtt zöngétlenekké válnak. Hasonlóképpen a zöngétlen mássalhangzók zöngés mássalhangzók előtt zöngésekké válnak.

Hangsúly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az irodalmi nyelvben a hangsúly az első szótagon van, mint a cseh és magyar nyelvben, bár a kelet-szlovákiai nyelvjárások az utolsó előtti szótagot hangsúlyozzák a lengyelhez hasonlóan.

Ritmustörvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák nyelvben hosszú szótagot általában rövid szótagnak kell követnie. (Hosszúnak számít a hosszú magánhangzót vagy diftongust tartalmazó szótag.) A szabály elég erős, széles körben érvényesül, mégis vannak kivételek, például a lágy mássalhangzóra végződő szótövű melléknevek esetén (vtáčie mlieko – madártej, vtáčí spev – madárdal).

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főnevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák nyelvben a főneveknek három nyelvtani nemük lehet: hímnem, nőnem, semlegesnem.

A hímnemű főnevek további két csoportra oszlanak: élő főnevek és élettelen főnevek.

Szerencsére a legtöbb esetben a végződés segít eldönteni, hogy az adott szó milyen nemű.

  • a hímnemű szavak többnyire mássalhangzóra végződnek, kivételek: -ista latinos végű szavak, pl: futbalista; -ca végű foglalkozásnevek, pl: sprievodca (idegenvezető), dôchodca (nyugdíjas); és egyéb kivételek, mint: hrdina (hős), dedko (nagypapa). Kivételek közé tartoznak még a férfi becenevek: Jurko (Gyuri), Tomáško (Tomi).
  • a nőnemű főnevek -a, -ia, -nošť, -ošť, -šť, -áreň vagy végűek lehetnek, de ide tartozik a noc (éjszaka) szó is.
  • a semlegesnemű főnevek pedig -o, -e, -ie, -a/ä végű fiatal állatok nevei, mint: teľa (borjú), žriebä (csikó); -ča végű, úgynevezett fiókanevek mint: vĺča (farkaskölyök), vtáča (madárfióka), dievča (kislány); ide tartoznak még az -um végű latin eredetű szavak, Pl: múzeum. Az -um végű latin eredetű szavak ragozásakor a szóvégi m lemarad (múzeá - múzeumok, múzeu - múzeumnak /datív/)
  • Főnévragozás szempontjából érdekes a dieťa (gyerek) szó: semleges nemű, egyes számban semleges-, többes számban viszont hímneműként ragozzák.

A hivatalos szlovák nyelvtan definíciója kimondja, hogy az -e és -i végű idegen keresztneveket nem ragozzák. (Ide tartozik pl. a magyar Emese név, vagy pl. az olasz Luigi)

A főnevek többes száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovákban a többes szám jelét az egyes szám helyére tesszük.

  • hímnemben:
    • hímnemű élő főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -i/-ia/-ovia
    • hímnemű élettelen főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -y/-e
  • nőnemben:
    • a nőnemű főnevek többes számban az alábbi ragokat kapják: -y/-e/-i
  • semlegesnemben
    • a semlegesnemű főnevek többes számú végződései az alábbiak: -á/-ia; -atá vagy -ence a "fiókaneveknél". (dievčatá és a dievčence is helyes)

A főnévragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tradicionális szlovák főnévragozás 7 esetet különböztet meg:

  • Nominativ - alanyeset.
  • Genitiv - birtokos eset.
  • Dativ - részeshatározó eset.
  • Akuzativ - tárgyeset.
  • Vokativ - megszólító eset - mostanra már eltűnt a nyelvből, helyette alanyesetet használnak.
  • Lokál - helyhatározó vagy elöljárós eset. Ebben az esetben mindig van elöljárószó.
  • Inštrumentál - társ, illetve eszközhatározó eset

Névelő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák nyelvben nincs se határozott, se határozatlan névelő, hasonlóan a legtöbb szláv nyelvhez.

Melléknevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovák nyelvben a melléknevek nemben, számban és esetben igazodnak ahhoz a főnévhez amelyre vonatkoznak. Mindig a főnév előtt állnak. Végződései:

  • hímnem
    • egyes szám: -ý (dobrý) – többes szám (élő/životné) -í (dobrí) (élettelen/neživotné) -é (dobré)
  • nőnem
    • egyes szám -á (suchá) – többes szám -é (suché)
  • semlegesnem
    • egyes szám -é (zlé) – többes szám -é (zlé)

Ha a melléknév szótövének utolsó szótagja hosszú, akkor rövid -y, -a, illetve -e lesz a végződés, azonban ilyenkor a rövid e nem lágyít.

Érdekesség: a krásne szó kétféleképp ejthető, ha melléknévként használjuk (gyönyörű), a szóvégi e nem lágyít, ha határozószónak használjuk (gyönyörűen), akkor lágyít.

A mellékneveknél, ha a szótő "lágy" mássalhangzóra, illetve -c, -dz vagy -j mássalhangzók valamelyikére végződik, ún. „lágy” végződést kapnak.

  • hímnem
    • egyes szám -í (cudzí) – többes számban (élő/životné)-í (cudzí), (élettelen/neživotné) -ie (cudzie)
  • nőnem
    • egyes szám -ia (čia) – többes számban -ie (čie)
  • semlegesnem
    • egyes szám -ie (tretie) – többes számban -ie (tretie)

Visszaható igék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A visszaható igéket sa vagy si tag jelöli a mondatban, e kettő nem cserélhető fel egymással. Egyes igékhez mindkettőt használhatjuk, de ez az ige jelentését megváltoztatja: pýtať sa - kérdez, pýtať si - kér.(Bár az utóbbi helyett inkább a prosiť si igét használják) A sa vagy si jelölőszó helye kötött. Jelen időben a mondatnak, vagy a tagmondatnak a második szava: Prosím si (kérek), Ja si prosím (én kérek). Vannak olyan visszaható igék, amelyeknél a sa tagot sám seba (saját magamat), a si tagot sám sebe (saját magamnak) rövidítéseként magyarázhatjuk: obúvať sa - lábbelit húz (általában), obúvať si topánky - cipőt vesz fel (van tárgy).

Példaszöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Miatyánk szövege szlovákul:

Otče náš, ktorý si na nebesiach, posväť sa meno tvoje, príď kráľovstvo tvoje, buď vôľa tvoja, ako v nebi, tak i na zemi.
Chlieb náš každodenný daj nám dnes a odpusť nám naše viny, ako i my odpúšťame svojim vinníkom. A neuveď nás do pokušenia, ale zbav nás zlého.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zaic Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete
  2. Zsilák Mária: A szlovák nyelv
  3. Janek István: Szlovák-magyar kapcsolatok 1939-1944

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
szlovák nyelvű változatát!